Uniós források

Ráugrunk az aprópénzre - Másképpen is lehetne

Szebeni Dávid
Bosszantó adminisztratív kérések, elképesztő fluktuáció az intézményrendszerben, tízszeres túljelentkezés egy 1 milliárdos pályázatra brutális költségekkel - ezek a bürokratikus jellemzők számtalan pályázó, nyertes, projektmenedzser és tisztviselő életét keserítik meg. Szebeni Dávid, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója - aki belsős munkatársként részt vett a 2014-20-as operatív programok tervezésében - az elmúlt hónapokban megtapasztalt példákon keresztül, négyrészes cikksorozatban mutatja be a témát. Az első részben már láthattunk néhány adminisztratív nehézséget, az alábbi és a harmadik részben is erről lesz szó, a negyedik cikkben pedig olyan konkrét javaslatokról, amelyek a támogatási rendszer szereplőinek javát szolgálják - vetíti előre a szerző.


A verseny "mítosza"

A verseny "mítosza", mint az egyedül üdvözítő eljárás a támogatási konstrukciók túlnyomó többségénél. Ez a jelenség elsősorban a közszférában bizonyult problémásnak és bonyolította meg a szükségesnél nagyobb mértékben a projektek előkészítését. Fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy ez az irányvonal elsősorban az Európai Bizottság szemléletéből ered, amelyhez a tagállamok úgy alkalmazkodnak, ahogy tudnak.

Jobb esetben az állam saját intézményeit indítja olyan "pályázatokon", ahol a pályázók köre egy meghatározott szűkebb kört jelent (kiemeltek). Így "csak" az előkészítésnél jelentkezik extra költség, illetve a projektnek kell átmennie a szükségképpen hosszadalmas jóváhagyási folyamaton, de legalább az állam megfelelően tervezhet ezekkel a központi projektekkel.

Rosszabb esetben azonban a pályáztatás megkövetelése méltatlan versenyre kényszerítette a pályázókat sok esetben minimális keretekért. Ezek az előre pontosan nehezen kiszámítható pályázatok elsősorban az önkormányzati szektorban jelentettek komoly problémát, amelyet az önkormányzatok úgy próbáltak kivédeni, hogy a lehető legtöbb kiírásra pályáztak, ami megjelent.

Elkeveredtünk az eredeti céloktól

Ez természetesen nem is csoda, hiszen a lakosok számára eredményeket kell felmutatniuk, így viszont a helyi Integrált Városfejlesztési Stratégiákat operatív szinten a legritkább esetben sikerült a támogatási lehetőségekhez illeszteni, amelynek eredményeképpen a stratégiák végrehajtása szétforgácsolódott és a gyakorlati megvalósítás egyre távolabb került a leírt változattól.

További problémát jelentett, hogy ha egy szereplő nem tudja, hogy jövőre is rendelkezésére áll-e fejlesztési forrás, akkor az idei projekteknél nagyobb eséllyel ugranak meg a költségek. Ezt a jelenséget lett volna hivatott kivédeni az előre jelzett forráskeret a különféle nagy területi és helyi önkormányzatok Integrált Területi Beruházásaival. Így a helyi szereplők tudták volna, hogy megadott keret áll rendelkezésükre és ebből kell a lehető legtöbb fejlesztést kigazdálkodniuk. Sajnos a kormányzat nyilvános bejelentése szerint Magyarország az Európai Bizottsággal szemben nem tudta elérni a járási szinten előre allokált forráskeretek megtartását, így azokat feloldja.

Példa arra, hogy milyen szituációkat eredményez a probléma KMOP-3.3.3 Megújuló energiahordozó felhasználás növelése Közép-Magyarországon A pályázó bárki lehetett vállalkozástól, költségvetési szerven át, a felsőoktatási intézményekig. A forráskeret 1 milliárd forint volt, amely csepp a tengerben. A 9-10-szeres túljelentkezés során az energetikai és egyéb tervekre a pályázók elköltöttek legalább annyi pénzt, mint a teljes forrás negyede. Az ilyen pályázatok kifejezetten károsak, mivel az ügyfelek részéről a pályázati rendszerbe vetett bizalmat rombolják, miközben az idejüket, forrásaikat is rabolják, ezen kívül az intézményrendszerben dolgozó munkatársak értelmesen vállalhatóhoz képest sokszoros kapacitását kötik le.

A tervezési középszintet képviselő akciótervezés túlságosan gyengén kapcsolta össze a nemzeti és a projektszintű tervezést

A hétéves operatív programok (OP) végrehajtását rövidebb időszakot átfogó időszakokra bontják. Ezt diktálja a logika, hiszen ilyen hosszúságú tervet számos részlépés sorozatára szükséges felbontani. Fontos ez azért is, mert a kormányzatnak időről-időre reagálnia kell a gazdasági-társadalmi környezet változásaira, amelyhez kellő rugalmasságot nyújtó "építőkockák" kellenek. Azonban nehéz elérni a kitűzött makrogazdasági célokat, ha az átfogó stratégia (amely a 2007-13 időszakban a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret nevet viselte) valamint a pályázati kiírások között nincs meg a megfelelő kapcsolat.

Ilyenkor érzékelhető az, hogy a pályázati kiírások túlságosan elkülönülnek egymástól, illetve végrehajtásuk időben nem kerül szinkronba egymással, így egymást erősítő szinergikus hatásuk sem érvényesülhet megfelelően. Ha egy tagállamban a jelenség eléri a kritikus szintet, az az adott program "szétesésével" fenyeget, amelynek eredményeképpen az érintett ország intézményrendszere arra kényszerülhet, hogy már csak a menthetőt mentse, legyen túl a végrehajtáson és az abszorpciós célok minden mást háttérbe szorítanak.

Véleményem szerint Magyarországon jelenleg ebből a szempontból nincsen szó OP szintű széthullásról, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a 2007-13-as időszakban hiányos volt az együttműködés a szakpolitikát képviselő minisztériumok és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség között, amely rányomta bélyegét a középszintű tervezésre is. Talán ezen lehetett volna változtatni az NFÜ Koordinációs Irányító Hatóságának de facto nyújtott felhatalmazási körének markánsabbá tételével, ám ez természetesen már nem derül ki. A kormányzat az NFÜ megszüntetését valamint az Irányító Hatóságok és a KSZ-ek szakminisztériumokba integrálását választotta a Miniszterelnökség erős koordinálása mellett. Remélhetőleg az új felállás már orvosolja a problémát.

Példa arra, hogy milyen szituációkat eredményez a probléma A fiatalok vállalkozóvá válását célzó TÁMOP pályázat az utóbbi időben került a gazdasági média célkeresztjébe, ám a problémák már régóta köztudottak. A pályázat 2012-es első bejelentésétől a tényleges kifizetésekig megközelítőleg 3 év telik majd el. A pályázat alapvetően előremutató és ígéretes konstrukció volt ám bebizonyosodott, hogy még egy operatív programon belül is nagyon nehézkes egymásra épülő támogatási konstrukciókat végrehajtani, mert egyszerűen nem érnek össze időben a folyamatok. Ezt a konstrukciót nagyban hátráltatták a közbeszerzések, a bonyolult szabályok, a folyamatos átszervezés és a túlzott optimizmus az akciótervezés során.

Az írás forrását saját tapasztalatok valamint a kormányzat által nyilvánosságra hozott intézményfejlesztési tanulmányok adják. A példaszituációk megtörtént esetek, amelyeket a problémák akut voltát jelezve az elmúlt hónapok eseteiből válogattunk ki (kivéve a KMOP-3.3.3).
Szebeni Dávid
a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója és az Enrawell stratégiai igazgatója.
A cikksorozatot folytatjuk.
brexit0923
zuckerberg
Malajzia
Kampánytéma lett, hogy Brüsszel a földspekulánsokat védi-e, vagy sem
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2019. november 6.
Portfolio Private Health Forum 2019
2019. november 7.
Energy Investment Forum 2019
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Junior elemző/elemző

Junior elemző/elemző

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Kampánytéma lett, hogy Brüsszel a földspekulánsokat védi-e, vagy sem