Mi a háttere a bejelentésnek?
Lázár már a Portfolio tavaly őszi konferenciáján jelezte: a 2016-os növekedési aggodalmak enyhítésére (amelyet tegnap Varga Mihály is megemlített nyilatkozatában) a kormány 2016-ban is nagyon intenzív uniós támogatás kifizetést szeretne látni azután, hogy 2015-ben extrém szintre pörög fel a kifizetés (ennek üteme végül 2590 milliárd forint körül lehetett). A miniszter október elején azt is mondta: még az 1500-1600 milliárdos kifizetéshez is nagy erőfeszítés kell, pláne az általa már akkor is megjelölt 2000 milliárdos kifizetéshez.Éppen emiatt tavaly ősszel megszületett egy nyolcpontos csomag, amely az EU-pénzek 2016-os kifizetését hivatott felgyorsítani a 2000 milliárdos cél elérése érdekében (nagy infrastrukturális projektek felgyorsítása, stb.), ami egyúttal a GDP-növekedést is pörgetné.
De még ezzel együtt sem látszott biztosítottnak az, hogy a kerek 2000 milliárdos kifizetési cél elérhető lenne. Éppen ezért keringtek a fejlesztéspolitikai intézményrendszerben olyan információk az elmúlt hetekben, hogy a kormány a növekedésélénkítés érdekében még komolyabb intézkedésekkel igyekszik valóban elérni a 2000 milliárdot. Most tehát az erről szóló döntés megszületését jelentette be Lázár.
Érdemes megjegyezni, hogy szintén az idei (és a következő évekbeli) gazdasági növekedést hivatott élénkíteni a CSOK is, annak a 10+10 milliós lakástámogatási ajánlatával, illetve a 27-ről 5%-ra csökkentett áfa-kulcsával együtt.A 2048 milliárdos kifizetési célról szóló döntést a miniszter nem részletezte, csak annyit mondott, hogy emögött részletes bontás van arra vonatkozóan, hogy az egyes fejlesztési területeknek pontosan mennyi pénzt kell idén kifizetnie. A miniszter emlékeztetett arra - amint azt a Portfolio minap közzé is tette -, hogy az 2014-2020-as fejlesztési időszakra vonatkozóan már mintegy 3500 milliárd forintnyi pályázat megjelent, ami egyébként a 7 éves keretnek a 40%-át jelenti.
A Miniszterelnökség vezetője ma azt is hangsúlyozta: ezzel az idénre felpörgetett kifizetési volumennel el akarja kerülni a kormány az előző uniós ciklus kellemetlen tapasztalatait, miszerint csak nagyon lassan pörgött fel a kifizetés, így a ciklus végén kellett nagy erőfeszítéseket tenni és éppen emiatt nagyon magasra pörgött fel a kifizetési volumen.
Lázár azonban ezzel együtt azt is elismerte: a nagy kifizetési tempóval oda jutunk, hogy a kormány nemcsak kiírja 2017 nyaráig az összes új uniós pályázatot, hanem 2018 végére-2019 elejére ki is akarja fizetni.
(Ez már csak azért is furcsa, hiszen az uniós ciklus a naptár szerint 2020-ig tart, de a gyakorlatban az n+3-as szabály miatt 2023 végéig lenne lehetőség a pénzek felhasználására. Így tehát a 2019-2023 közötti időszakban már nem lenne pénz, amit ki lehetne fizetni. Abban az időben az ország már csak a 2021-2026-os időszakban majdan lehívható pénzekre szorulna rá kizárólag, de azok mértéke és összetétele egyelőre rendkívül bizonytalan).Ez még a legambiciózusabbnál és ambiciózusabb
Lázár mai bejelentése egyúttal beigazolja, sőt még meg is haladja, a Portfolio azon őszi egyik (legambiciózusabb) kifizetési forgatókönyvét, amely szerint annyira intenzív lesz a következő évekbeli kifizetés, hogy emiatt lényegében 2019-2020-ra döntő része elfogy majd a kifizethető uniós keretnek.Ez egyébként a 2018 után felálló új kormánynak lehet majd egyfajta kihívás, hiszen 2019 elejétől kifizethető EU-pénz már nem lesz, miközben a következő 7 éves uniós ciklus elvileg majd csak 2021 elejétől indul, ha valóban el tud indulni és ha valóban kap még Magyarország érdemi vissza nem térítendő uniós forrásokat. Részben ezért is állhat érdekében a kormánynak az, hogy a paksi beruházás 2018 körül el tudjon indulni, mert annak beruházási és ezáltal növekedésélénkítő hatása így fel tudná váltani a kieső EU-pénzek növekedésélénkítő hatását.
Miért kell ennyire pörgetni?
Amint őszi forgatókönyv-elemzésünkben már rámutattunk: azzal, hogy a kormány fő prioritásként tekintett a 2007-2013-as EU-pénzek teljeskörű lehívására (ami jó eséllyel össze is jön a keret 106%-ra teljesült kifizetése nyomán), annyira magas kifizetési volument ért el 2015-re, hogy ez nagyon magas bázist jelent a következő évek gazdasági növekedése szempontjából is.Ennek a bázisnak megközelítésére kénytelen törekedni a kormány, ha nem akarja, hogy túlzottan nagy mértékben lassuljon a gazdasági növekedés a 2018-as választásokhoz közeledve. Így tehát egyfajta kényszerpályán halad a magyar gazdaság, erőteljesen rá van szorulva az EU-pénzekre az érdemi külföldi működőtőke-beruházások hiányában.
Sőt a Portfolio vizsgálatai szerint a térségi országok körében is különösen intenzíven felpörgő forráslehívási pályát mutatott be Magyarország az utóbbi években, így tehát ez a kényszerpálya még régiós viszonylatban is még inkább igaz (ld. alábbi ábrák). Ebből tehát "visszalépni", jelentősen lassabb EU-s forráslehívási pályát megengedni nem áll a gazdaságpolitika érdekében.
A fentiekben az ősszel felvázolt három saját forráskifizetési pálya-előrejelzésünket kiegészítettük azzal, amint az MNB a decemberi inflációs jelentésében vázolt (igaz kissé eltérő módszertan mellett), illetve hozzátettük gyorsan azt a potenciális kifizetési pályát, ami Lázár mai bejelentéséből következik (2019 elejére kifizeti a kormány az egész uniós keretet, így arra az évre már csak 300 milliárdos kifizetéssel kalkulálunk).
Régiós szinten is kényszerpályáról beszélhetünk
Az alábbi grafikonon a 2008-2014-es periódusra az EU hivatalos kifizetési adatbázisának számait vettük figyelembe (az EU-kasszából megkapott kohéziós és strukturális pénzek mértékét viszonyítottuk a 7 évre járó teljes kerethez). A 2015-ös becslésünknél abból indultunk ki, hogy 2015 végén hol állt meg az egyes országok kapcsán a 7 éves keret abszorpciós rátája (a magyar esetben 88,5%-on) és ehhez képest friss információink szerint hol állt meg az egyes országokban az otthoni kifizetések volumene (magyar esetben 106%-on).A kettő közötti különbségnek a felét vettük, azaz azt feltételeztük, hogy például magyar esetben annyi kifizetés történt még meg 2015-ben, hogy azzal Magyarország a 7 évre járó keretét teljesen le fogja kötni. A lengyeleknél a 101%-os hazai kifizetési arány és a 94,9%-os brüsszeli abszorpciós ráta közötti különbség felét tüntettük fel 2015 végi forráslehívási arányként, így lett náluk 99%-os a ráta.
a magyar kifizetési volumen még a régiós országok saját pályájához képest is eléggé eltérő, azaz alátámasztja azt a fenti megállapításunkat, hogy tényleg egyfajta kényszerpályán halad a magyar gazdaságpolitika, hogy a 2015-re nagyon magas szintre felfutó kifizetési ütem után a következő években is kénytelen magasan tartani a kifizetéseket.
Ezzel együtt különösen érdekes, hogy mi történt a lengyeleknél: már 2014 végére egész jól álltak a forráskifizetésben, így náluk nem kellett annyira pörgetni a pénzeket, így a saját GNI-uk arányában egész szerényre sikeredhetett a 2015-ös kifizetés - legalábbis kalkulációink szerint.
