Cikk mentése
Megosztás
Szállítói előleg - beleáll a vitába a kormány
A Miniszterelnökség miniszterhelyettese azt mondta a lapnak, hogy készül az írásbeli válasz az Európai Bizottság GINOP-audit során felvetett kérdéseire és ebben rögzíteni fogják, hogy az 50 százalékos szállítói előleg rendszer mellett kitart a kormány, arra viszont kész, hogy a visszaélések megakadályozására szigorúbb szankciókat építsen be. (A jelenlegi szabályozás szerint az uniós projekt közbeszerzési nyertesének rögtön kiutalható 50%-os szállítói előleg, és ha visszaélés történik, akkor végső esetben az adószám törléséig is eljuthat a folyamat, igaz ettől a magyar költségvetés még nem jut a pénzéhez).Csepreghy érvelése szerint a szállítói előleget magyar költségvetési pénzből utalja a kormány, így az előleg mértéke nem érinti a Bizottságot. Ezzel feltehetően arra utalt, hogy amíg itthon nem fordulnak teljesítésbe az előleg számlák, addig ezeket ki sem küldjük a Bizottságnak elszámolásra. Azaz addig a magyar büdzsé kockázatára működtetjük a bőkezű előleg rendszert arra hivatkozva, hogy ezzel segítjük a cégeket a projektek megkezdésében és végrehajtásában. Amint két hete megírtuk, ha ezeket a szállítói előleg számlákat kiküldenénk rövid távon Brüsszelbe, akkor ezzel sarokba szorulna a testület, mivel gyorsan el kellene döntenie, hogy mit is kezdjen a helyzettel.
Abban a cikkünkben arra is rámutattunk, a Bizottságnak az alábbi két fő problémája van a szállítói előleg rendszerünkkel:
- Ha a magyar szabályozás szerint magyar költségvetési pénzből csak legfeljebb 30%-os szállítói előleg fizethető ki, bankgarancia megkövetelése mellett, akkor uniós pénzből miért engedi a kormány az 50%-os előleget, ráadásul bankgarancia megkövetelése nélkül? Aszimmetrikus tehát a kétféle rendszer, az EU pénzével sokkal bőkezűbben bánna a kormány.
- A szállítói előleg mögött nincs még elvégzett munka és teljesítés, így tehát a magyar Igazoló Hatóság hogyan tudná rámondani egy ilyen számlára, hogy minden rendben van vele és kiküldhető Brüsszelbe kifizetés céljából? (Ezt feltehetően azzal védené ki a kormány, hogy nem nyújtja be kifizetésre a Bizottsághoz, ameddig ezen előleg számlák mögött nem lesz teljesítés).
Ezen a ponton engedne a kormány
Csepreghy a VG-nek azt jelezte, hogy a humánprogramok, illetve a gazdaságfejlesztés esetében a kormány hajlandónak mutatkozik a kiemelt eljárások arányának csökkentésére. Amint a Portfolio október elején megírta, a GINOP audit során többek között azt tette szóvá a Bizottság, hogy túlságosan magas azoknak a pályázatoknak az aránya a 7 éves kerethez képest, amelyekben előre kijelölt állami intézmények indulhatnak, így tehát a verseny is sérülhet, illetve az Irányító Hatóságok vezetőinek független, befolyástól mentes pályázati döntéshozatala is (az IH-vezetők helyettes államtitkári rangban egy-egy kormánytag alatt működnek, és a kormány előre kormányhatározatban rögzíti, hogy mely intézmények indulhatnak a kiemelt eljárásrendű pályázatokon, így tehát lényegében az IH-vezetőknek ezen pályázatoknál nincs valódi mérlegelési lehetőségük a nyertesek körét illetően).Nagy kérdés, hogy ezzel az engedménnyel valójában mit segítünk a vita rendezésében, hiszen az egész országnak 7 évre szóló uniós keret 72%-át már meghirdette pályázatok formájában a kormány, sőt a legutóbbi jelzések szerint még fel is gyorsítaná év végéig a meghirdetési tempót 90% fölé.
Így tehát ezek szerint a napokban megjelent idei éves pályázati menetrendekben (Éves Fejlesztési Keret) is várható még újabb változás, illetve elképzelhető, hogy az eddig gondoltnál több pályázatnál rúghatnának majd labdába vállalkozók is.Még két vitás pont megmaradna
A cikk szerint a kormány nem hajlandó engedni az idén felállt állami pályázatértékelői rendszer kereteiből, illetve a szakmai ellenjegyzés jogszabályi intézményéből, márpedig ezekkel is van gondja Brüsszelnek.Az előbbi kapcsán a magyar érvelés úgy szól, hogy az állami alkalmazottak bevonását az uniós pénzeket fenyegető korrupciós veszély indokolja, biztosítani kell, hogy az értékelő, a projektmenedzselő és a kiíró között ne legyen átjárás. Tudomásunk szerint azonban a valódi brüsszeli kifogás az, hogy az új állami projektértékelők a Miniszterelnökséggel állnak szerződésben, nem az Irányító Hatóságokkal, így tehát ebből az irányból is sérülhet a függetlenség uniós kritériuma.
A Bizottság azt is feszegeti, hogy az IH-vezetőknek van-e módjuk az állami projektértékelőkétől eltérő döntést hozni. Erre a helyt álló magyar válasz az, hogy igen, hiszen
- egyrészt ha 20%-nál nagyobb a két értékelő által adott pályázati pontszám közötti különbség, akkor újraértékelést kérhet két másik értékelő bevonásával,
- másrészt az IH-vezetők a pályázatok Döntés Előkészítő Bizottságában (DEB) is benne vannak, így lényegében felül tudják bírálni a pályázatértékelők által kihozott eredményeket.
Egy harmadik vitás pont is megmaradni látszik, amely a cikk szerint ráadásul az előlegnél jobban foglalkoztatja a Bizottságot. Ez pedig az, hogy miért kell Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökség vezetőjének minden pályázati döntést ellenjegyeznie, mielőtt a pályázati döntések véglegessé válnának. Csepreghy érvelése szerint az aláírás csupán fedezetigazolóként szükséges, az uniós projektek kifizetése a magyar a büdzsé XIX. fejezetéből történik, ezért pedig a Miniszterelnökséget vezető miniszter felel.
Ezzel Csepreghy a 272/2014-es kormányrendelet kötelezettségvállalási részében rögzített mondatra, a pénzügyi ellenjegyzésre utalhatott, miszerint "Ha az önerő kiegészítése más - a XIX. Uniós fejlesztések költségvetési fejezetből származó - forrásból történik, a kötelezettségvállaláshoz az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter pénzügyi ellenjegyzése is szükséges."
Tudomásunk szerint a Bizottságnak nem ezzel van a valódi gondja, hanem a néhány bekezdéssel későbbi szakmai ellenjegyzéssel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Irányító Hatóságok vezetői által már meghozott pályázati döntéseket Lázár Jánosnak minden esetben alá kell írnia (ellen kell jegyeznie), ha pedig nem ért egyet a döntésekkel (a megfogalmazás szerint ha nincs összhangban "a fejlesztéspolitikai célokkal és az átfogó kormányzati stratégiákkal"), akkor visszaküldheti az IH-vezetőknek a döntést átdolgozásra. A kormányrendelet egy egyeztetési folyamatot ír le, mielőtt a végső pályázati döntések megszületnek. Ezen a ponton tehát szintén sérülhet az IH-vezetők uniós jogszabályban rögzített független, befolyástól mentes döntéshozatali előírása.
Hogyan tovább?
A GINOP-auditról az Európai Bizottság elküldi a magyar hatóságoknak az előzetes jelentéstervezetét, és a Csepreghy által fentebb jelzett írásos válasz erre születhet meg. Ezt követően véglegesíti majd a Bizottság az auditjelentését és ezzel együtt sorolja be a GINOP irányírási és kontroll mechanizmusait egy négyfokozatú skálán valamelyik kategóriába. Jelenleg a kettes fokozaton áll a magyar rendszer, azaz néhány kevésbé súlyos problémát azonosít csak a Bizottság és a magyar törekvések szerint továbbra is a kettes fokozatot szeretnénk megkapni. Ebben az esetben ugyanis kívülről úgy néz majd ki, mintha mi sem történt volna, azaz lezajlott egy audit és továbbra is jön a pénz Brüsszelből.Amennyiben azonban az általunk is jelzett problémákat olyan súlyúnak ítélné meg a Bizottság, hogy a hármas fokozatot adná (súlyos problémák), akkor ezzel lényegében azonnal és automatikusan felfüggesztené a GINOP-ban a pénzek kiutalhatóságát egészen addig, amíg el nem rendezzük a problémákat. A gond az, hogy mivel a GINOP-pal megegyezik az összes többi Operatív Programunk irányítási és kontroll rendszere, így a GINOP-beli felfüggesztés lényegében átható hatályú lenne az összes többi OP-ra is, és így egyetlen centnyi brüsszeli támogatás sem érkezhetne a viták rendezéséig Magyarországra (a strukturális és kohéziós pénzekből, amelyek teljes volumene magyar önrésszel együtt 2014-2020 között közel 9000 milliárd forint). Ezért írtuk október eleji figyelemfelhívó cikkünkben azt, hogy lényegében az összes uniós támogatás kifizetését megtagadhatja tőlünk Brüsszel, amíg el nem rendezzük a vitákat.
