Érvelése szerint az a nagy tagállamok fő motivációja, hogy:
ha már több pénzt tennének be a közös kasszába, akkor szeretnék is elérni, hogy minden tagállam teljesítse az értékközösség alapelveit, a jogállamiságot és a szolidaritást.
Ez azt is jelenti, hogy nagyobb figyelem irányul az utolsó EU-s bővítési kör után 15 évvel a közösség tagjainak belső politikai konszolidációjára.Carsten Nickel rámutat: az uniós alapszerződés világosan lefekteti, hogy ha valamely tagállam megsérti az EU alapértékeit és a jogállamiságot, akkor milyen szankciós procedúra (a sokat emlegetett 7-es cikkely) után mit lehet vele szemben tenni. Mivel ez bonyolult és időigényes, ráadásul az érintett tagállamon kívül minden más tagállamnak egyhangúan kell szavaznia a szankciók kérdéséről, ezért az elemző szerint esélytelen, hogy szankciós úton végül az EU-pénzek felfüggesztéséig, megvonásáig eljut a folyamat.
Más út pedig nincs, hiszen az sem kivitelezhető, hogy az EU-s alapszerződéssel szembenálló jogszabályokat alkotnak a 2020 utáni uniós büdzsé forrásainak felhasználásához. Az alapszerződés ugyanis világosan rögzíti, hogy mely tagállam milyen esetekben jogosult az ötféle strukturális és beruházási alapra, ehhez képest szűkített, szigorított feltételek melletti jogszabályt nem lehet elfogadni.
A fentiek levezetése után az igazgatóhelyettes szerint úgy érhetik el a nagy nettó befizető tagállamok az uniós alapértékeknek való megfelelést és a menekültbefogadásra ösztönzést az EU-pénzeknél, ha:
- a strukturális és kohéziós alapokhoz nemrég hozzákötött makrogazdasági feltételrendszert kiterjesztik a jogállamisági feltételek meglétére is
- új struktúrában új pénzalapo(ka)t hoznak létre a 2020 utáni időkre, amely dedikáltan segítheti a menekültválsággal jobban sújtott régiókat és mellette az Európai Szociális Alap pénzelosztása is erősebb migrációs fókuszt kap.
A fenti első felvetés kapcsán emlékeztet rá az elemző, hogy az Európai Tanács felhatalmazása alapján az Európai Bizottságnak megvan a joga arra, hogy egy adott tagállamnál megváltoztathassa az uniós finanszírozás célrendszerét és/vagy csökkenthesse az elérhető források méretét. Ez azonban nem automatizmus, mert például tavaly a portugálok nem a javasolt makrogazdasági pályán haladtak, mégsem tette meg ezt a retorziót velük szemben a Bizottság - emlékeztet. Az elemző azonban hozzáteszi: elképzelhető, hogy ezt a makrogazdasági szabályozó rendszert kiterjesztik arra, hogy egy adott országban működik-e a jogállamiság és az igazságszolgáltatási rendszer független-e. Az érvelés az lehet emögött, hogy
az uniós forrásokat akkor használják fel egy tagállamban hatékonyan, ha a jogállam megkérdőjelezhetetlen és az igazságszolgáltatás függetlenül működik.
Ezt a logikát azonban szerinte nem lehet áterőltetni arra, hogy akkor hatékonyabb az uniós források felhasználása, ha menekülteket is befogad (az áthelyezési rendszer keretében) az adott ország. Szerinte a nagy nettó befizetők menekültbefogadással kapcsolatos elvárását úgy lehet átvinni, ha a 2020 utáni költségvetéshez egy új struktúrában új finanszírozási alapo(ka)t hoznak létre, például egy új "menekültalapot". Szerinte a cél érdekében erről az új alapról ki kellene mondani, hogy dedikáltan jobban segíthet azon országok régióinak, amelyek több menekültet befogadtak (és így több megoldandó kihívással néznek szembe). Ezzel párhuzamosan szerinte az ESZA forrásfelhasználási célrendszerét is meg lehet változtatni, hogy jobban a fókuszába kerüljön a menekültválság terheinek kezelése.A fenti megoldások esetén inkább ösztönző, mint szankcionáló elemei lennének annak, hogy az EU-forrásokat bizonyos feltételekhez kötik. Ha belegondolunk, ez akár oda is elvezet, hogy jórészt a nagy tagállamok is elérik, amit akarnak (a jogállamiság felé mozdulnak el a problémás tagállamok és közben a nagy nettó befizetők is több pénzt kapnak a hozzájuk beáramló menekültek miatt), másrészt a problémás tagállamok sem esnek el teljesen a felzárkóztatási forrásoktól, de azok mértéke attól is függ majd, hogy mennyiben felelnek meg a jogállamisági és a menekültbefogadási elvárásoknak. Mindez pedig a valóban kemény összecsapás esélyét is csökkenti a nagyobb befizetők és a problémás tagállamok között. Ettől még retorikai szinten bizonyára kemény csatákról fogunk hallani a következő években, ami persze fontos témák és sokmilliárd eurós tételek körül forog majd.
Címlapkép forrása: OLIVIER HOSLET / POOL / AFP
