Orban Viktor unios csucstalalkozo jogallamisagi feltetel unios tamogatas200720
Uniós források

Most akkor lesz jogállamisági fék az EU-s pénzek mögött, vagy nem?

Weinhardt Attila
Egy új jogállamisági feltételrendszer bevezetéséről állapodtak meg kedd hajnalban a tagállami vezetők a 2021-2027-es költségvetés és a NextGenerationEU keret forrásainak védelme érdekében, de a feltételrendszer kidolgozását későbbre halasztották és az esetleges szankciókról szóló szavazási módszer elég puhára sikeredett.

Mindenki megtalálja benne a fogódzót

Mivel tegnap este még egy teljesen másik, részletesebb, de homályosabb szöveg került az állami vezetők asztalára, így a végső szöveg megmagyarázásához mindenki talál magának fogódzókat:

  • Az is, aki azt emeli ki, hogy sikerült visszaverni egy új jogállamisági mechanizmus bevezetésére tett próbálkozásokat,
  • az is, aki szerint feketén-fehéren benne van a jogállamiság és az EU-s kifizetések összekötése a szövegben és
  • az is, aki szerint nem lehet majd hatékonyan blokkolni/csökkenteni az EU-s pénzek kifizetését a jogállamiság megsértése esetén.

Tipikus brüsszeli kompromisszum született tehát, amit mindenki sikerként tud otthon eladni

A fukarok csoportja azt, hogy belekerült a szövegbe az összekötés, a magyar-lengyel páros azt, hogy visszavertek egy szigorúbb próbálkozást és látni kell, hogy a jogállamiság kérdése egy sokkal nagyobb alkudozási keretnek csak az egyik szála. Meg kellett állapodni ugyanis a 7 éves keretköltségvetésről, a NextGenerationEU keretéről és kifizetési mechanizmusáról, a fukaroknak járó visszatérítések kérdéséről is. Az eredményeket tehát "csomagban kell nézni" és öt napig tartó alkudozás után ezt tudták összehozni most a vezetők.  

Ez a javaslat ment be éjjel

Az éjjel tényleg nagy változás történt a jogállamiság és az EU-s pénzek kifizetésének összekötése témájában.

Tegnap este ugyanis még egy olyan szövegtervezet került a tagállami vezetők elé, amely éves jogállamisági dialógusokat rögzített az állam- és kormányfők között, amelybe bevonták volna az Európai Számvevőszéket is. Emellett pedig egy olyan (nem részletezett) mechanizmust terveztek, amelyet akkor vetettek volna be, ha az uniós költségvetés megfelelő lebonyolítását „kellően közvetlen módon” megsértette volna egy-egy tagállam a jogállamiság terén, vagy legalábbis veszélyeztette volna a megfelelő lebonyolítását. Ebben az esetben az ügy az Európai Bizottság javaslatára az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elé került volna, ahol minősített többséggel szavaztak volna róla, objektív megítélés és diszkriminációmentesség jegyében.

Ezzel párhuzamosan felkérték volna a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy az egyes tagállamokban az EU-s pályázati rendszer működtetése, illetve a pénzek kifizetése terén hol sérülnek az unió pénzügyi érdekei, vagy hol van erre kockázat, és ezeket az anyagokat is figyelembe vették volna a Tanácsban az éves jogállamisági egyeztetéseken. Amint érezhető: ez egy konkrétabb, szigorúbb, de a Tanácsban a végső szavazási módjában (minősített többség) szintén puha megoldás lett volna a jogállamisági kockázatok kiszűrésére.

Ez lett a végső megállapodás

A fentiekhez képest eléggé más szöveg jött ki ma hajnalban a testület elől. Amint a ma hajnali történelmi jelentőségű uniós megállapodásról szóló nagycikkünkben megírtuk: a jóváhagyott végső megállapodási szöveg „A24” bekezdése még csak említés szintjén rögzíti azt, hogy fontosak az uniós alapszerződésben rögzített értékek, és a jogállamiság megléte. Úgy fogalmaznak, hogy "Az Európai Tanács aláhúzza az unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát. Az Európai Tanács aláhúzza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát”. Ezután viszont a 2021-2027-es részletszabályokat rögzítő 22. bekezdés a 15. és 16. oldalon

konkrétan egy új feltételességi rendszert vezet be az uniós költségvetés és a NextGenerationEU keret forrásainak védelme érdekében.

A szöveg szerint amennyiben a Bizottság a jogállamisági elvek megsértését tapasztalja, szankciós javaslatot fogalmaz meg, amelyről az állam- és kormányfőket tömörítő Tanácsban minősített többséggel döntenek. A szöveg ezután csak azt rögzíti, hogy a kérdésre a Tanács még rövidesen visszatér, illetve a Bizottságot felkérik további, az EU pénzügyi érdekeit védő mechanizmusok kidolgozására, beleértve azt is, hogy az EU-s pénzek végső kedvezményezettjeiről átlátható képet, információs bázist lehessen kapni, ami összehasonlítási és audit célokat is szolgál majd. A csalások kiszűrésére pedig erőteljesen bevonják a kontroll munkája az Európai Számvevőszéket, az Európai Ügyészséget (EPPO, 22 tagállammal indul 2021-től), a régóta működő Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), az európai uniós rendőrséget és a jogi szolgálatot.

Ezzel tehát beigazolódott az, hogy igenis hozzákötik az EU-s kifizetéseket egy most még nem tisztázott jogállamisági feltételrendszerhez, igaz erről a Tanácsban a legpuhább, minősített többséget igénylő szavazási móddal döntenek. A hollandok egyhangúságot követeltek itt is, de engedtek, a Bizottság pedig korábban fordított minősített többséget javasolt. Ez azt jelentette volna, hogy a szankciós javaslatát csak akkor lehet felülírni a Tanácsban, ha a tagállamok 55%-a, és az uniós népesség 65%-a a szankciót felülbírálja. Ez aktív cselekvésre sarkallta volna a tagállamokat a szavazáskor, miközben a tapasztalatok szerint óvakodnak egymásról nyíltan kimondani a jogállamiság megsértését. A fordított minősített többség viszont a tagállamok óvatosságára és passzivitására épített volna, hogy ezzel hozzájáruljanak a Bizottság által javasolt pénzügyi szankció hatályba lépéséhez (nem véletlenül ezt a szigorúbb következményekkel járó szavazási módot javasolta a Bizottság).

Az, hogy a Charles Michel által már februárban és most is javasolt (felpuhított) minősített többségű szavazás mellett döntött most a Tanács,

azt jelenti, hogy a magyar és a lengyel kormány számára kedvezőbb kimenet valósult meg: sokkal nehezebb lesz ugyanis „megbüntetni” egy tagállamot, ha a jogállamiság terén megsérti az uniós alapelveket.

Ennek kimondásához ugyanis a tagállamok 55%-ának (akik a népesség 65%-át képviselik) kell összehozni, ami nehéz. Ezzel együtt az is fontos, hogy most még csak a tagállamok döntöttek a következő 7 évi büdzséről és a NextGenerationEU-ról, az Európai Parlament jóváhagyó határozatát meg kell várni, illetve az uniós saját források megemeléséről szóló döntés végigvitele is időt vesz igénybe. Így tehát valójában a végső döntés ezekről a költségvetésekről még nem született meg.

Addigra pedig, amíg ezek megszületnek, akár le is zárulhat a Magyarországgal és Lengyelországgal szembeni jogállamisági eljárás (így akár „tiszta lappal” vághat neki mindenki a 2021 utáni időnek), mint ahogy azt ma reggeli sajtótájékoztatóján Orbán Viktor is jelezte. Ha ez így lesz, akkor formálisan ezt a részét teljesíteni tudná a kormányfő annak a mandátumnak, amit a magyar parlament múlt héten „szabott neki” (még a büdzsék elfogadása előtt le kell zárni a jogállamisági eljárásokat).

Azt viszont nagyon valószínű, hogy nem tudja teljesíteni, miszerint egyáltalán ne legyenek összekötve az EU-s kifizetések egy új jogállamisági feltételrendszerrel, hiszen azt beleírták a szövegbe, igaz a feltételrendszer részletes kidolgozását most – ötnapos kimerítő tanácskozás után, az alku mielőbbi megszületése érdekében - tovább rúgta a jövőbe a Tanács.

Várhatóan ezt a jogállamisági feltételrendszert rövidesen konkrétabban is ki kell dolgozni, hiszen saját maguknak is megszabták feladatul az állami vezetők és ha ez sikerül, akkor az Európai Parlament is nagyobb bizonyossággal fogja megszavazni a mostani költségvetési alkut (neki is jóvá kell hagynia egyszerű többséggel).

A magyar parlamenti határozat eddigi teljesítése

A magyar parlament egyébként a múlt heti határozatában öt pontban rögzítette a feltételeket, amelyek mentén tárgyalhatott Orbán Viktor kormányfő az EU-csúcson. Amint rámutattunk: a határozat jogilag nem kötötte meg a kormányfő kezét, inkább a taktikázásban segíthette, de jelen állás szerint a feltételek közül több nem teljesült, illetve nehezen megítélhető. Az öt feltétel a friss kiegészítéseinkkel:

1. „Az azonos helyzetben lévő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük”. Ez a feltétel, főleg az elbánás szó kellően homályos feltétel ahhoz, hogy mindenki úgy értelmezze, ahogy akarja. A helyreállítási pénzeknél alapesetben igenis törekedtek rá a vezetők, hogy a vírusválság mélysége és a gazdasági fejlettség alapján arányosan kaphassanak pénzt az egyes tagállamok. A „normál” EU-s pénzeken belül például a felzárkóztatási forrásoknál pedig egy iszonyatosan bonyolult szabályrendszer határozza meg, hogy ki mennyi pénzt kap, és amint rámutattunk: itt egyetlen mondat megváltoztatásával a kormányfőnek sikerült 3 milliárd euró többletpénzt kiharcolnia (nem világos, hogy ezzel a mondattal más tagállam is kap-e plusz pénzt). Éppen ezen mondat és a magyar hatása miatt az is megítélés kérdése, hogy az azonos helyzetben lévőkre tényleg igaz-e az azonos elbánás.

2. „A gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai”. Mivel nem direktben az állampolgárok kapják az EU-pénzeket, hanem vállalkozások, intézmények, szervezetek, így ez a feltétel eleve sántít, főleg a fenti 3 milliárd eurós tétel tükrében. De ha úgy értjük, hogy az egy főre jutó támogatás alapján ne legyen torzulás, már könnyebben bele lehet kötni a feltételbe. Ennek oka, hogy a vírusválság a gazdagabb tagállamok közül többeket is súlyosabban érintett, így nekik eleve nagyobb támogatási összegeket szánt a Bizottság és a Tanács, és éppen ez az, ami a magyar kormányzati megszólalások többségében kritika tárgya volt (pontosabban a forráselosztási képletben az, hogy a 2015-2019 közötti átlagos munkanélküliségi rátát is figyelembe veszik, miközben annak nincs köze a vírusválsághoz). Ezt azzal tompította a Tanács elnöke, hogy a helyreállítási alap forrásainak csak a 70%-ánál vette be a képletbe a munkanélküliségi rátát is, a fennmaradó 30%-nyi résznél kizárólag az számít, hogy milyen mély gazdasági visszaesést okoz a vírusválság 2020-2021-ben (egyenlő súllyal esik latba az idei recesszió mértéke és a 2021-2021-es kumulatív GDP-teljesítmény). Ha a vírusválságot Magyarország viszonylag jól átvészelné, akkor az afelé mutatna, hogy ebből a 30%-nyi részből csak nagyon kevés pénzt kapnánk (eredetileg 8-8,5 milliárd euró támogatásra lenne jogosult az ország az RFF nevű reformprogramból, de emiatt a 30%-os forrásallokációs szabály miatt előfordulhat, hogy ennél várhatóan kissé kevesebbet kap). De ezt mind majd csak 2022-ben lehet megállapítani, miközben most kellett elfogadni a keretfeltételeket. Így ennek a feltételnek a jelenlegi teljesítése, annak megítélése sem egyértelmű.

3. „A folyamatban lévő, ún. „hetes cikkely szerinti eljárásokat” a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása előtt le kell zárni.” Később a határozati javaslat általános indoklásának végén az is szerepelt, hogy „A Magyarországgal és Lengyelországgal szemben folyamatban lévő eljárások évek óta tartanak, semmilyen érdemi eredménnyel nem jártak, nem jogállami kritériumokon, hanem politikai vádakon alapulnak azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek elutasítják a bevándorlást és Európa jövőjét az erős európai nemzetek szövetségeként képzelik el. Ezeknek a lezárása elengedhetetlen feltétele annak, hogy közös adósságot vállaljunk, közösen döntsünk az európai nemzetek jövőjéről.” Ahogy már múlt héten rámutattunk: szigorúan véve ennek a feltételnek a teljesítése gyakorlatilag lehetetlen volt, hiszen a helyreállítási alap és a 2021-2027-es keretköltségvetés (MFF) elfogadása ezekben a napokban esélyes volt, hogy megtörténik a Tanácsban, miközben az említett eljárások közül a Magyarországgal szembenit az Európai Parlament indította, ahol esélytelen, hogy gyorsan bármiben is kedvezőt lépnének magyar szempontból. A Lengyelországgal szemben zajló eljárást pedig a Bizottság indította és ők sem fognak gyorsan elengedni mindent és lezárni az eljárást. Mindenesetre az volt az egész határozati javaslat talán legerősebb, a helyreállítási alap magyar vétó nélküli felállításának feltétele, hogy „Ezeknek a lezárása elengedhetetlen feltétele annak, hogy közös adósságot vállaljunk”. Amint rámutattunk: ezzel együtt sem volt valószínű, hogy ezt lobogtatva vétózná meg Orbán Viktor az uniós büdzséterveket, inkább taktikai fegyver lehetett a kezében a határozat ezen része. Ráadásul, ha a határozatot lazábban értelmezzük, akkor még mindig teljesülhet, hiszen a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása még hivatalosan nem történt meg, egyelőre csak az állami vezetők alkudtak meg róla és hátra van még az EP-ben szavazás és ezután a tagállami parlamentekben is dönteni kell az adósságvállalás kérdéseiről. Mire tehát idáig jutnak a folyamatok, még előfordulhat, hogy a 7-es cikk szerinti eljárások lezárulnak, így ezt a „feltételt” végülis idővel még lehet, hogy teljesíteni tudja Orbán Viktor.

4. „Politikai pártok és politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek uniós forrásból nem támogathatóak”. EU-pénzből eddig is csekély volt az az összeg, ami máshol politikai pártokhoz áramolhatott, idehaza erre nem volt példa tudomásunk szerint. A mondat második fele pedig megítélés kérdése, így szintén kellően homályos feltételt jelent. A magyar kormány évek óta hangsúlyozza, hogy szerinte több olyan szervezet is van itthon is, amely valójában politikai tevékenységet végez, miközben civilnek álcázza magát, igaz több esetben a szervezet csak a saját alapító határozatában rögzített dolgát végzi, például a közpénzek szabályos, átlátható elköltésének ellenőrzését végzi. Érdemes megjegyezni, hogy a most elfogadott végső megállapodás 81. pontjában van egy Igazság, Jogok és Értékek Program nevű rész, amire 841 millió eurót szánnak. Ebből várhatóan olyan civil szervezeteket is támogatnak majd, amelyek például a jogállamiság betartása és az átlátható pénzköltés felett igyekeznek őrködni”. Mindezek tükrében a magyar parlament értelmezheti úgy ezt a pontot, hogy nem sikerült betartania ezt a feltételt a kormányfőnek.

5. „A források politikai és ideológiai feltételekhez kötése – „jogállamiság” címszó alatt – elfogadhatatlan.” A határozati javaslat úgy állítja be a jogállami feltételeket és a források ezekkel való összekötésének sok tagállam által szorgalmazott tervét, mintha az csak üres, meddő politikai és ideológiai vita lenne, aminek nincsenek is definiálva a keretei, így valójában a bevándorláspárti erők bosszúja az ezt ellenző országokkal szemben. A Magyarországgal szemben a Sargentini-jelentés kétharmados EP-beli elfogadásával elindított eljárásban viszont több olyan téma is benne volt, ami például a bírósági rendszer függetlenségét, a médiapiaci viszonyokat, alapjogi kérdéseket feszegette, amelyeknek nincs köze a bevándorlás témájához és nagyon is konkrét kifogásokat jelentett. Mindezek mellett pedig, ahogy fent rögzítettük: igenis összekötötték a források kifizetését egy jogállamisági feltételrendszerrel, igaz ez még nincs részletesen kidolgozva és a szankciókról történő szavazási mód sem túl szigorú. Ha a feltételt pusztán a szavak szintjén vizsgáljuk, ezt sem sikerült teljesíteni.

Címlapkép forrása: Alexandros Michailidis, Európai Unió, Európai Tanács médiatára az EU-csúcs negyedik napján 2020. július 20-án.

moszkva vörös tér oroszország kreml
Frankfurti tőzsde
Duna House
koronavírus, vakcina
ausztria_hegy
arany
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Felülünk a trendvonatra és közben vételi és eladási zónákat azonosítunk.
Online előadás
Legfontosabb aktualitások, elemzés, ötletelés.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
2020. szeptember 2.
Járműipar: Új időszámítás, sokasodó kihívások
2020. szeptember 3.
Financial and Corporate IT 2020
2020. szeptember 9.
Sustainable World 2020
2020. szeptember 10.
Property Market RELOADED 2020
Clement Beaune franciaorszag jogallamisag szankcio magyarorszag kemeny fellepes