Várhelyi Olivér egy faramuci EU-s csapdahelyzetben lett főszereplő

Faramuci tervet eszelt ki az Európai Bizottság, hogy beváltsa Ursula von der Leyen második elnökségének egyik legfontosabb ígéretét, hogy a kontinens szinte teljesen leváljon az orosz energiahordozókról. Az EU már 2022 óta több lépést tett, hogy kezdjen valamit a földgáz- és olajkitettség csökkentésével, amelynek egyelőre csak részeredményei vannak.

2024-ben már csak a fosszilisenergia-import 19 százaléka jött Oroszországból, azonban ez még messze van a teljes, vagy ahhoz közeli leválástól.

Várhatóan kedden délután fél négykor mutatja be Dan Jørgensen energiaügyi biztos a tervét, ami nem az eddigi szankciós úton, hanem piaci és kereskedelmi szabályozásokkal zárná le az orosz energiahordozók útját – közölték uniós tisztviselők a Portfolio-val.

Ehhez fontos azt látni, hogy míg a nemzetközi korlátozó intézkedések konszenzusos döntést igényelnek az Európai Tanácsban, addig a versenyjog és az importot érintő döntések minősített többséggel átvihetők.

A tagállamok szavazásain ugyanis Magyarország és Szlovákia biztosan megvétózná az orosz gázra vonatkozó tilalmakat, míg a minősített többségű döntéseknél megkerülhetők lennének.

A szankciós viták kapcsán a lengyel elnökség már korábban felvetette, hogy egy minden korlátozást megakadályozó tagállami blokkolás megkerülhető lehet, ha kereskedelmi tilalmakat alkalmazna az EU.

Most a Jørgensen által bemutatandó menetrend már ezt a filozófiát követné: ahogy arról előzetesen már írtunk, az általa összeállított dokumentum kulcsfontosságú eleme, hogy új jogi lehetőségeket biztosítana a magáncégeknek orosz energiaszerződéseik felmondására, még hosszú távú kontraktusok esetében is. Utóbbiak kapcsán a Bizottság jelenleg olyan jogi lehetőségeket vizsgál, amelyek lehetővé tennék az európai cégek számára, hogy „vis maiorra” hivatkozva kilépjenek az orosz gázszerződésekből – büntetés nélkül.

Emellett arra ösztönözné a vállalatokat, hogy ne kössenek új megállapodásokat Moszkvával.

A Reuters információi szerint a tervezet alapján az Európai Bizottság fokozatosan betiltaná az orosz földgáz importját az Európai Unióba. A dokumentum eddig ismert részletei szerint 2025 végéig tilos lenne új orosz földgázbeszerzési szerződéseket kötni, valamint spotpiaci vásárlásokat bonyolítani. Ezt a jogalkotási javaslatot a Bizottság várhatóan 2025 júniusában terjeszti elő. A második lépcsőben a Bizottság arra is kötelezettséget vállalna, hogy 2027 végéig betiltja az orosz földgáz és cseppfolyósított földgáz behozatalát a még érvényben lévő hosszú távú szerződések alapján is.

A Bizottság terve azonban nem mentes a politikai és gazdasági akadályoktól. A tervet Ursula von der Leyen elnök második mandátumának egyik első nagy prioritásaként harangozták be, de a véglegesítése hónapokkal csúszott, részben Donald Trump elnök újraválasztása és az amerikai-orosz kapcsolatok újraértékelése miatt. Eredetileg az EU egy amerikai LNG-megállapodásban reménykedett, amely kiválthatta volna az orosz gázszállítást, de ilyen megállapodás egyelőre még nem született. Ráadásul a Bizottság terve még most is ellenállásba ütközik:

Várhelyi Olivér egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztos kifogást nyújtott be a javaslat ellen, de ez várhatóan nem akadályozza meg a terv elfogadását.

A Politico hétfő este számolt be a biztosi kollégiumnak benyújtott kifogásáról, ami után a sajtó azt találgatta, hogy Várhelyi megsértheti azt az uniós tilalmat, hogy az őt küldő tagállam politikai céljait képviselje. Az őt jelölő Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis élesen ellenzi az orosz energiaellátásra vonatkozó korlátozásokat.

Most valójában az uniós jogkörökről szóló vita lesz a biztosi kollégiumban. Várhelyi panasza eljárásjogi természetű. Lényegében arra vonatkozik, hogy a Bizottság döntéshozatala tagállami jogköröket sérthet meg

– mondta a Portfolio-nak egy az ügyet ismerő uniós tisztviselő. Ezt egy másik diplomat annyival pontosította, hogy tudomása szerint a fő kérdés, hogy a végrehajtó testület kereskedelmi és versenyjogi korlátozásokkal lépi-e át a hatáskörét.

Többen megjegyezték, hogy megalapozott jogi érvelés nélkül politikai öngyilkosság lenne megtámadni a tervet: azt a biztost, amely egyértelműen saját országa politikai álláspontját védené, azonnal felkérné Ursula von der Leyen a lemondásra. Ugyanakkor szerintük azt vizsgálni, hogy a Bizottság a saját hatáskörét lépné túl egy energiapolitikai szuverenitásba közvetetten beavatkozó intézkedéssel, „lehet és kell is” vizsgálni szerintük.

Trump és Putyin között

A lapunknak nyilatkozó uniós tisztviselők szerint a mostani eljárásjogi aggály számos kérdést vet fel, amelyeket érdemben vizsgálni kellene. Ugyanakkor egyikük sem véli azt, hogy a március végéről májusra halasztott Jørgensen-terv bemutatását befolyásolná a lépés. A döntést ugyanis a Tanácsban kellene meghozni, a mostani előterjesztésre még több tárgyalási forduló vár szakminiszteri, majd a kormány- és államfők szintjén.

Az Európai Bizottság célja is inkább egy hosszú távú piaci jelzés – vagyis hogy Oroszország már nem megbízható beszállító – a cégek pedig ne gondolkodjanak újabb szerződések megkötésén.

A gond az, hogy sok piaci szereplő így is tervezett egy esetleges „kapcsolatfelvétellel”, mivel az orosz energia ára alacsonyabb, és egy esetleges orosz-ukrán békemegállapodás után több vállalat készen állna a kapcsolatok feltámasztására. A Bizottság ezért olyan szabályozási keretet próbál alkotni, amely hosszabb távon kiszorítja az orosz energiahordozókat, még akkor is, ha a szankciós út nem járható.

A jogi környezet bonyolultsága és az infrastruktúra állapota is bizonytalanságot okoz. A Politico szerint a TotalEnergies vezérigazgatója úgy látja, nem elképzelhetetlen, hogy a Szibériából Európába tartó vezetékek újra működnek majd, ha a politikai klíma megváltozik. Ugyanakkor más iparági szereplők – például az olasz Eni vezetője – arra figyelmeztetnek, hogy az üzleti modellek már alkalmazkodtak a szankciós környezethez, és Európa jelentősen diverzifikálta energiahálózatát.

Az olaszok szerint a cégek nem szívesen állnának vissza egy olyan kockázatos forrásra, amely 2022-ben energiaválságba sodorta a kontinenst.

A Bizottság menetrendje így inkább egy politikai jelzés, jogi reformjavaslat és piaci ösztönzőcsomag. A cél a hosszú távú energiaszuverenitás elérése, miközben a tagállami konszenzus hiánya miatt alternatív utakat kell találni az orosz energiától való elszakadáshoz.

De Brüsszelben arra számítanak, hogy két legyet is lecsaphatnak egyszerre: amellett, hogy leválnának az orosz energiaforrásokról, Donald Trump amerikai elnöknek is üzennének. Ahogy már említettük, az EU a vámháborúban megpróbál eleget tenni Washington azon kérésének, hogy több amerikai olajat és földgázt vásárol, ha a vámokat ejtik. A mostani leválási menetrend így a diverzifikáció jegyében keretszerződések megkötését is javasolná például az Egyesült Államokkal.

A Portfolio-nak nyilatkozó uniós tisztviselők szerint ez kellemetlen helyzetet teremt bármelyik tagállamnak, amely Donald Trump kegyeit keresi.

Ha megtámadod az orosz leválási tervet, az amerikai import növelésére is nemet mondasz, ami céltáblát fest rád

– foglalta össze egy diplomata lapunknak.

Az időzítés sem véletlen: az Európai Bizottság legfőbb kereskedelmi tisztviselője, Sabine Weyand, ma és szerdán az Egyesült Államok fővárosában egy magas szintű technikai szakértőkből álló delegációval folytat tárgyalást a vámháború feloldásáról.

A mostani terv ettől még egyáltalán nem biztos, hogy átmegy a jelenlegi formájában. Moszkva eddig sem nézte jól a hosszú távú szerződések felmondását: ahogy arról írtunk, választottbírósági perek sora indult meg a Gazprom ellen, amikor lényegében rubelben követelte a kifizetéseket a szállítmányokért. Bár sok cég kártérítést nyert az oroszok ellen a jogi fórumokon, mivel nem fizettek a gázért, a Gazprom azonnal levágta őket az ellátásról. Biztosra vehető, hogy most is ugyanez történne, ha egyes cégek kiugranának a hosszú távú megállapodásokból.

A javaslat végleges formája sokféleképp alakulhat át, főként ha megalapozottnak találják Várhelyi Olivér eljárásjogi kifogásait.

Címlapkép forrása: EU