Ursula von der Leyen vallott az új világrendről és európai mestertervéről

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen Aachen városában vehette át az idei Károly-díjat az európai egység megteremtéséért végzett munkája elismeréseként. Köszönőbeszédében azt mondta, hogy

Európa az élete, és megtiszteltetés, hogy e történelmi városban szólhatok az egyesült Európáról, amely most újra válaszút előtt áll.

Úgy vélte, Aachen épületei és történelmi helyszínei – a Dóm, az egykori zsinagóga és a városháza – három különböző, de egymást kiegészítő tanúságtételül szolgálnak Európa szellemiségéről: a megújulásról, az emlékezésről és az egység iránti elkötelezettségről.

Elmondta, hogy a katedrálisban tartott misén részt véve megerősödött benne a meggyőződés, hogy az európai kultúra, tudás, igazságosság és közös értékek iránti törekvés már Nagy Károly idejében is jelen volt.

„A múltból kell építkezni, akárcsak a palotakápolna építésénél, amely bizánci, római és klasszikus művészetet ötvözött a kor akkori modernitásával.

Európa számára a jövő is csak akkor lehet sikeres, ha szilárdan a múlt értékeire épít

– jelentette ki.

A második példaként az egykori aacheni zsinagógát említette, ahol 1925-ben egy zsidó fiatalasszony, Edith Holländer kezdte meg házaséletét. Von der Leyen emlékeztetett, hogy a zsinagógát alig néhány évvel később a Kristályéjszaka során felgyújtották, és a város zsidó közössége szinte teljesen megsemmisült. Edith Holländer családja Hollandiába menekült, és ott kezdett naplót írni a lánya, Anne Frank, akinek története máig a remény, az emberség és az eszmények iránti ragaszkodás jelképe. Von der Leyen szerint Anne Frank szavai – miszerint a legnagyobb sötétségben is hinni kell abban, hogy a világ jobbá válhat –

Európa erkölcsi tanulságait testesítik meg, és köteleznek arra, hogy többé ne ismétlődhessenek meg a múlt tragédiái.

Harmadik helyszínként magát az aacheni városházát említette, ahol 75 évvel ezelőtt Richard Coudenhove-Kalergi kapta meg elsőként a Károly-díjat. Ő volt az egyik első, aki közös kulturális és erkölcsi alapokra épülő, egységes Európáról álmodott. Von der Leyen úgy vélekedett, hogy az unió alapító atyái a béke és biztonság, a jólét és a szabadság biztosítását tűzték ki célul, és ezek ma is az európai projekt vezérlő elvei.

Az egység és a sokszínűség egyszerre tartozik Európához, s ez határozza meg az európai identitást is

– fogalmazott.

Beszéde további részében Von der Leyen a jövő kihívásairól és az Európai Unió előtt álló feladatokról szólt. Úgy vélekedett, hogy az európai történelem egyszerre csodálatos és kegyetlen, de épp ez a kettősség teremti meg az európaiságot. Szerinte Európának most el kell döntenie, hogy passzívan elszenvedi-e a globális változásokat, vagy aktívan formálja a jövőt.

A világ újra a birodalmi törekvések és háborúk időszakába lépett, és Európa csak akkor maradhat szabad, ha függetlenné válik – politikai, gazdasági és stratégiai értelemben egyaránt

– mondta el.

Von der Leyen szerint ehhez négy stratégiai célkitűzésre van szükség. Az első a 21. századi „Pax Europaea”, vagyis egy olyan európai békerend megteremtése, amelyet maguk az európaiak tartanak kézben. Elismerte a NATO és a transzatlanti szövetség szerepét, de úgy látta, hogy Európa eddig túlságosan bízott a béke tartósságában, miközben Oroszország és más autoriter hatalmak újra felfegyverkeznek és kihasználják az európai sebezhetőségeket. Azt mondta, hogy az Unió már ma is példátlan összegeket – akár 800 milliárd eurót – mozgósít a védelemre, és a tagállamok történelmi szintre emelik védelmi kiadásaikat.

Szerinte a következő évtizedben új világrend születik, és Európának részt kell vennie annak alakításában.

Második célként az innovációt és a versenyképességet nevezte meg. Úgy fogalmazott, hogy Európának megvan minden eszköze ahhoz, hogy vezető szerepet játsszon a jövő világgazdaságában: egységes piaca, szociális piacgazdasági modellje, kiváló képzési rendszerei és egy olyan ipara, amely tele van tudással és kreativitással. Sürgette, hogy Európa gyorsabban alkalmazkodjon a globális versenyhez, különösen a mesterséges intelligencia és a technológiai fejlődés területén.

Olyan mestertervről beszélt, amely egyszerre ösztönzi az innovációt, védi a természetet, és elősegíti a vállalkozások alapítását és növekedését.

Kiemelte, hogy Európa a világ megbízható partnere marad, és a legtöbb globális kereskedelmi kapcsolat – az USA-tól függetlenül is – stabilitást keres, amit az Európai Unió képes megadni.

Harmadik kulcsterületként az európai kontinens újraegyesítését nevezte.

Von der Leyen úgy nyilatkozott, hogy az Ukrajnával, Moldovával, a Nyugat-Balkánnal és – reményei szerint – Grúziával való bővítés nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem geopolitikai szükségszerűség is. A tagság természetesen továbbra is teljesítményalapú folyamat marad, de a történelem most újra megadta a lehetőséget az egyesülésre, amit Európának meg kell ragadnia. Arra figyelmeztetett, hogy az emberek Ukrajnában naponta hoznak áldozatot a szabadságért, ezért az Uniónak támogatnia kell őket.

Negyedik legfontosabb feladatként a demokrácia megújításának szükségességéről beszélt.

Elismerte, hogy a demokráciák külső és belső támadások alatt állnak, és különösen aggasztónak nevezte az Európában erősödő szélsőséges és illiberális politikai irányzatokat. Úgy vélekedett, hogy ezekre nem panasszal, hanem érvekkel kell válaszolni, meg kell érteni a választói elégedetlenség okait, és hatékonyan kell kezelni az olyan problémákat, mint a migráció, a lakhatás vagy a bürokrácia.

A demokráciát csak úgy lehet megvédeni, ha az működik és kézzelfogható eredményeket hoz az emberek számára

– mondta.

Zárásként személyes hangvételben idézte fel, hogyan élte meg gyermekként az európai sokszínűséget a brüsszeli Európai Iskolában, ahol különböző nemzetiségű gyerekekkel tanult együtt, és már akkor megértette, hogy az európai identitás épp a különbözőségben gyökerezik. Kiemelte az Erasmus program szerepét és azt, hogy milliók tapasztalhatták meg más országok kultúráját. Ezt nevezte az európai szellem legnagyobb erőforrásának, és hozzátette:

az európaiság nem csak nyelv, földrajz vagy politika kérdése, hanem empátia, kultúra és közös sors.

Beszédét azzal zárta: megtiszteltetés számára a Károly-díj átvétele, és eltökélt, hogy hozzájáruljon a független, egységes Európa megvalósításához.

Címlapkép forrása: Simon Wohlfahrt/Bloomberg via Getty Images