Egyre biztosabb, hogy nem lesz EU-USA megegyezés – Még Magyarország vörös vonalai is sérülnének

Múlt pénteken általános sokkot hozott, amikor Donald Trump amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy 50 százalékos büntetővámot vet ki az Európai Unió árucikkeire. A folyamatos kereskedelmi feszültségek során már szinte rutinná vált lépéssel végül aztán egy Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel folytatott telefonbeszélgetés után úgy döntött, hogy július 9-re halasztja e vámok bevezetését. 

Ez a halasztás, bár átmeneti enyhülést jelent, a Portolionak több, az uniós kereskedelmi tárgyalásokban részt vevő személy is azt mondta, egyre kevésbé lehet egy átfogó megállapodásban bízni.

Ugyanígy csak haladéknak tartják azt is, hogy egy amerikai bíróság szerda éjjel kimondta: az elnök túllépte a jogköreit a vámok kivetésével. „Trump megtalálja a módját, hogy vámokat vessen ki, a tárgyalásoknak folytatódniuk kell” – fogalmazott egy uniós szakdiplomata a mostani jogi felfüggesztéssel kapcsolatban.

A lapunknak nyilatkozó kereskedelmi tárgyalásokra rálátó források szerint egyrészt azért, mert 

olyan mintha Washingtonban nem tudnák, hogyan működik az EU, milyen szabályokat alkalmaz, milyen jogkörei vannak az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak.

A másik ok pedig az, hogy elvárásokat támaszt Washington, amelyek vagy teljesíthetetlenek, vagy értelmezni sem lehet őket az EU és a 27 tagország viszonyában.

Emiatt Brüsszeli tisztviselők szerint valószínűtlen, hogy az EU el tudja érni Trump 10 százalékos „reciprok” vámjainak eltörlését, és arra figyelmeztették a tagállamokat, hogy mélyebb engedményekre lehet szükség a teljes vámháború elkerüléséhez. A tárgyalásokat komoran értékelte Björn Seibert, az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek a kabinetfőnöke, aki szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy

az EU kénytelen lesz elfogadni a 10 százalékos, most is hatályos vámokat.

Áfa-rendszer és GMO-tilalom a no-go feltételek között

Trump elnök követelései az EU-val folytatott kereskedelmi tárgyalásokon sokrétűek, és szélesebb körű gazdasági és politikai stratégiákat tükröznek. Az első helyen a hozzáadottérték-adó (héa) kérdése áll, amely az EU-ban a termelés és a forgalmazás minden egyes szakaszában alkalmazott fogyasztási adó. Ezt minden tagállam alkalmazza, Magyarországon például áfaként ismerjük, míg Ausztriában forgalmi adó néven fut. 

Az Egyesült Államokkal ellentétben, amely az állami szintű forgalmi adókra (trade tax) támaszkodik, az uniós héa a határokon kiigazítható, ami azt jelenti, hogy nem az exportra, hanem az importra vetik ki. Trump szerint ez a rendszer tisztességtelen előnyhöz juttatja az európai vállalatokat, mivel gyakorlatilag az uniós exportot támogatja azáltal, hogy a blokkot elhagyó áruk áfáját visszatéríti, míg az EU-ba irányuló importra a teljes áfa vonatkozik, ami drágítja az árukat.

Egy másik jelentős követelés a genetikailag módosított szervezetekre (GMO) vonatkozó szigorú uniós szabályozás enyhítése.

A biotechnológiában vezető szerepet betöltő USA olyan szabályozási környezetre törekszik, amely jobban igazodik a sajátjához, amely általában megengedőbb. Az EU azonban fenntartja, hogy szabályozása alapvető fontosságú az élelmiszer-biztonság és a fogyasztók egészségének védelme szempontjából. Ez az elővigyázatosság elvében gyökerezik, amely a környezeti és egészségügyi biztonságot a kereskedelmi érdekekkel szemben helyezi előtérbe.

Ezekhez a szabályokhoz viszont soha nem nyúlnának Brüsszelben: Ausztria, Franciaország, Németország és Magyarország is minden erejével tiltakozik a GMO-szabályozás lazítása ellen.

Az Egyesült Államok emellett kritikusan nyilatkozott az EU által javasolt digitális adókról, amelyek célja annak biztosítása, hogy a technológiai óriáscégek méltányos adórészt fizessenek azokban az országokban, ahol működnek. A Trump-kormányzat ezeket az adókat diszkriminatívnak és az amerikai digitális gazdaságot fenyegetőnek tekinti, és a kereskedelmi tárgyalásokon ezek eltörlését követeli.

Azonban a probléma az, hogy az adózás jellemzően tagállami jogkör, a techcégeket pedig csak egyes országok – például Franciaország és Olaszország – bünteti. Az egyéb, a digitális társaságokat érintő szabályozások (így a digitális piacokról szóló jogszabály vagy a GDPR) módosítása a Bizottság számára jelent teljes tabut, és a Portfolio-nak nyilatkozó források szerint a tagállamok sem akarnak hozzányúlni egyikhez sem. 

Mint a fentiekből is látszik, a tárgyalások egyik összetett pontja az EU-n belüli hatáskörmegosztás. Az adózás például elsősorban a nemzeti kormányok, nem pedig az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy

bár az EU tárgyalhat a tagállamok nevében, a héáról vagy a digitális adókról szóló bármilyen megállapodáshoz az összes tagállam konszenzusára lenne szükség, vagy arra, hogy egy-egy ország kivezesse a saját terheit.

A mindent átható Kína-szál

A Trump-adminisztráció kereskedelempolitikai nyomásgyakorlásában állandó háttérmotívum Kína. Az amerikai elnök retorikájában és lépéseiben rendre megjelenik, hogy az EU-nak választania kell:

Kínával vagy Amerikával kíván-e stratégiai partnerségben működni.

Az EU vezetői ezt a zsarolási logikát egyöntetűen elutasítják, ugyanakkor Brüsszel is érzékeli, hogy az amerikai vámfenyegetések mögött nem pusztán kereskedelmi, hanem geopolitikai célkitűzések húzódnak meg.

A májusi amerikai–kínai megállapodás pedig tovább élesíti ezt az ellentétet. Miközben Trump néhány hónap alatt 145 százalékos vámokat vetett ki kínai termékekre, a május 12-i genfi tárgyalások után Washington és Peking 90 napos tűzszünetet kötött: a kölcsönös vámokat 10 százalékra mérsékelték, a fennmaradó 20 százalékos „fentanil-tarifa” mellett. Ez ugyan rövid távon enyhíti a világ két legnagyobb gazdasága közti feszültségeket, de még így is jóval magasabb tarifaszinteket hagy érvényben, mint amilyenek Joe Biden elnöksége alatt voltak. Míg a még Trump első elnöksége alatt megindított vámháború 2024-ben de facto befagyasztott állapotban volt, 2025-ben a Trump-kormány előbb brutálisan eszkalált, majd ideiglenesen visszakozott – ezzel újabb instabilitást hozva a globális kereskedelembe.

Brüsszelben sokan úgy látják, hogy az EU éppen ennek az instabilitásnak a „pufferzónájává” válhat: miközben Kína és az USA között ideiglenes kereskedelmi fegyverszünet van érvényben, az európai termékeket továbbra is fenyegeti a Trump által kilátásba helyezett 50 százalékos vám, hogy valahol eredményeket tudjon felmutatni.

A tárgyalásokra rálátó forrásaink szerint az amerikaiaknak kimondva és kimondatlanul van egy olyan célja is, hogy az EU is vágja el magát a kínai piacoktól – akár technológiai, akár energetikai, akár ipari szinten –, miközben Washington a maga részéről nem kínál kiszámítható vagy stabil partnerséget cserébe. 

Nem is meglepő ez: az elmúlt hetekben többször címeztek Magyarországnak is a kínai leválásra ösztönző üzeneteket.

A Portfolio-nak nyilatkozó uniós diplomaták szerint a kínai kapcsolatokra vonatkozó követelés nem csak elvi, hanem gyakorlati akadálya is egy bármilyen átfogó EU–USA kereskedelmi megállapodásnak: megint a tagállamok dönthetnek csak.

A Kína-politika ráadásul megosztó ügy, ahol a határozott, stratégiai függetlenséget, a kínai kapcsolatokat csak szükséges szinten tartó Franciaországtól a közömbös, kiegyensúlyozott partnerséget kereső Németországon át egészen a Kína-barát Magyarországig tart a skála. Bár Brüsszel számos lépést tesz az ázsiai ország gazdasági nyomásgyakorlásával szemben, valamint az EU kitettségét is csökkenteni akarják Kína felé, abba csak korlátozott eszközökkel szólhatnak bele, hogy a tagállam milyen befektetésekről, együttműködésekről állapodhatnak meg Pekinggel. 

A TTIP rossz emléke kísért

A Portfolio-nak nyilatkozó uniós kereskedelmi szakemberek azt mondták, az EU azon képessége, hogy egy tömbként tárgyaljon, egyszerre erőssége és korlátja is a mostani helyzetben, mivel egyensúlyt kell teremtenie a tagállamok eltérő érdekei között, miközben egységes frontot kell képviselnie a nemzetközi tárgyalásokon olyan ügyekben, amiről nem is dönthetnek Brüsszelben.

Sokan felidézték lapunknak, hogy a mostani helyzet ugyanúgy kudarcra ítélt, mint a 2013-2016 közötti TTIP-tárgyalások az Egyesült Államokkal. Akkor a tagországok – köztük Magyarország – valamint az európai közvélemény hevesen elutasította az amerikai élelmiszeripari szabványokat (pl. klórral mosott csirke) és azokat a jogi mechanizmusokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy multinacionális cégek bepereljék az uniós államokat. 

Donald Trump viszont most ugyanezeket erőltetné át, de semmilyen EU-s álláspont nem enyhült ebben az ügyben.

Ráadásul jelenleg két külön tárgyalási pálya fut. Az egyik politikai szinten, Maroš Šefčovič EU-biztos és Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter között, az acél, autók és gyógyszerek körüli feszültségek enyhítéséről szól. A másik egy technikai szintű egyeztetés, amely a jelenlegi 10 százalékos vámrátát próbálja meg alacsony szinten tartani, Trump 50 százalékos fenyegetése ellenére.

Eddig Brüsszel felajánlotta egyes ipari vámok leépítését és együttműködést a kínai túlkínálat kezelésére. További javaslatok közé tartozik az amerikai autóbiztonsági szabványok elfogadása és az amerikai etanol vámmentes beengedése. Ezek azonban politikailag erősen vitatottak az EU-n belül.

Ráadásul az EU-nak nem csak a saját vörös vonalai – például a mezőgazdaság védelme, a hozzáadottérték-adók széttagoltsága és a szabályozási önállóság – jelentik a korlátokat, hanem az amerikai fél kiszámíthatatlansága is. Trump az első ciklusában már bizonyította, hogy kész egyoldalúan felrúgni megkötött megállapodásokat, ahogy azt Kanada és Mexikó is megtapasztalhatta. 

Éppen ezért a Portfolio-nak többen azt mondták, hogy

a következő időszak a konstans határidő hosszabbításokról szólhat majd: esélytelennek tűnik egy átfogó megállapodás.

Az EU egy sor területen vagy nem akar, vagy nem tud engedni. Ezért ajánlott Brüsszel kölcsönös vámmentességet az ipari termékek esetében az amerikaiaknak. Egy-két szabályozói engedélyezést most ugyan felvetett az Európai Bizottság – például a karbon kiegyenlítési rendszer rugalmasabbá tételét –, de várhatóan a tárgyalások inkább arra jók, hogy az EU hamarabb kösse meg új, kedvezőbb szabadkereskedelmi megállapodásait a világ más joghatóságaival, így a Mercosur-államokkal és Indiával. A kínai példa azt mutatja, hogy Washington gyakorlatilag eredménytelen megállapodásokra is rábólinthat, aminek Brüsszelben örülnének, de valószínűtlennek tartják.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio