A magyar kormány olyan javaslatot tett az EU-nak Ukrajna ügyében, ami belháborúhoz vezethet

A magyar kormány három ukrán katonai vezető szankcionálását javasolta az Európai Uniónak, miután – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdai bejelentése szerint – egy magyar állampolgár is áldozatul esett az ukrán kényszersorozási gyakorlatnak.

Ezzel arra utalt, hogy múlt héten számoltak be arról, hogy egy negyvenöt éves, magyar állampolgársággal is rendelkező kárpátaljai férfit állítólag toborzótisztek úgy megvertek egy vasdoronggal Ukrajnában, hogy három héttel később belehalt sérüléseibe. Az esetről videófelvételek is megjelentek, de ezek készültéről több részlet még tisztázatlan.

A kormány szerint az érintett tisztek felelősséget viselnek az utcai toborzásokért, amelyeket Szijjártó „embervadászatnak” nevezett, és amelyek során – az Európa Tanács egyik jelentésére hivatkozva – verések és kínzások is előfordulnak.

A kormány ezért szankciós listára helyezné azokat az ukrán katonai vezetőket, akik – álláspontja szerint – közvetlenül irányítják vagy felelősek a kényszersorozások lebonyolításáért.

Ugyanakkor az ilyen szankciós intézkedések az Európai Unióban nem egyoldalúan születnek: az uniós szankciós döntések elfogadása teljes körű tagállami konszenzust igényel. Vagyis az EU 27 tagállamának egyhangúlag kell jóváhagynia minden egyes szankciós listára kerülést – ideértve a személyek, intézmények, cégek elleni korlátozásokat is –, ez a mechanizmus épp a magyar kormány vétós tárgyalási technikája miatt került a figyelem középpontjába az elmúlt években.

Ezen felül a szankciós döntéseket általában az EU Külügyek Tanácsa készíti elő, miután jogi és politikai értékelés is történik. Az eddigi Ukrajna és egyes EU tagállamok közötti vitákat a Bizottság közvetítésére bízták, ahol Kijev inkább törekedett a kompromisszumos megállapodásokra. Elképzelhető, hogy egyes személyek – akár a most javasoltaknál alacsonyabb rangú – tisztviselők bírósági elszámoltatásával próbálják majd kezelni az ügyet.

Az uniós konszenzuskötelezettség gyakorlatilag azt jelenti, hogy már egyetlen tagállam is meg tud vétózni bármilyen szankciós javaslatot. Most az uniós hangulat alapvetően inkább a tárgyalásos vitarendezést támogatja az Ukrajnával kapcsolatos ügyekben – ilyen volt a mezőgazdasági export vagy egyes kisebbségi kérdések helyzete is –, így várhatóan most is többen ellenzik majd a magyar lista elfogadását.

A jelenlegi geopolitikai helyzetben – amikor az EU többsége továbbra is politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújt Ukrajnának –

gyakorlatilag kizárható, hogy 27 tagállam egyhangúlag megszavazza ukrán katonai vezetők elleni szankciók bevezetését, különösen olyan körülmények között, amikor ezek a vezetők az orosz agresszióval szembeni ukrán védekezést irányítják.

Az uniós tagállamok többsége az ukrán kényszersorozások kapcsán ugyan megfogalmaz nyilvános kritikákat, de eddig egyetlen ügyben sem léptek fel határozottan a háborús helyzet miatti intézkedések miatt.

Az is valószínű, hogy a legtöbb tagállam nem kíván precedenst teremteni arra, hogy egy háborúban álló szövetséges ország védelmi vezetőit egy másik tagállam kezdeményezésére szankciókkal sújtsák, különösen úgy, hogy ez belpolitikai eszközként is értelmezhető.

A magyar kormány ugyanakkor az elmúlt hónapokban több alkalommal is élesen bírálta Kijev háborús intézkedéseit, különösen a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetét érintő ügyekben. A mostani szankciós kezdeményezés is illeszkedik abba a külpolitikai stratégiába, amelyben Budapest igyekszik különutas pozíciót kialakítani az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos uniós diskurzuson belül.

A szankciós javaslat gyakorlati megvalósulásának valószínűségét tovább csökkenti, hogy a magyar fél – a nyilvános bejelentésen túl – egyelőre nem ismertette konkrétan, mely vezetőkről van szó, milyen bizonyítékokkal rendelkezik a felelősségüket illetően, és milyen uniós mechanizmus keretében kezdeményezte a szankcionálást.

Az EU korábbi gyakorlatában jellemzően dokumentált emberi jogi visszaélések, bírósági eljárások, vagy ENSZ/ET-jelentések alapján került sor szankciók bevezetésére – de még ezekben az esetekben is hónapokig tartó egyeztetés előzte meg a döntést.

A magyar kormány szándéka valószínűleg az, hogy politikai és erkölcsi nyomásgyakorlást kíván elérni Ukrajnával – és az Európai Bizottsággal – szemben, miközben a szankciós javaslat hivatalos formába öntésével növeli az ügy nemzetközi súlyát. Szijjártó Péter hangsúlyozta, hogy a javaslat célja a felelősök megbüntetése, és az, hogy „mindez ne maradjon következmények nélkül”.

A magyar kormány javaslata komoly politikai visszhangra számíthat – elsősorban a belpolitikai térben és a kétoldalú magyar–ukrán kapcsolatokban.

A nemzetközi színtéren azonban a szankciós lista bővítésének valószínűsége minimális, figyelembe véve az EU belső működési szabályait, a jelenlegi külpolitikai helyzetet és az ukrajnai háborúval kapcsolatos tagállami álláspontok egyensúlyát.

A szankciós kezdeményezés így inkább szimbolikus politikai nyomásgyakorlásként értelmezhető, amelynek célja az ukrán hadviselési gyakorlatok bírálata, és az EU többi tagállamának megszólítása – még akkor is, ha tényleges döntés ebből aligha születik.

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Szigetváry Zsolt