Trump emeli Európa valódi vezetőjévé Ursula von der Leyent

Jó néhány hónapnak el kellett telnie, mire ez a közvélemény számára is nyilvánvalóvá kezdett válni, de Ursula von der Leyen már a Kanadában tartott júniusi G7 találkozón elkezdte építeni Donald Trumppal való viszonyát – mondták el a Politicónak nyilatkozó bennfentesek.

Az ottani beszélgetésen érthette meg először igazán az amerikai elnök, hogy mint egy egységes piaccal rendelkező blokk, a Bizottság felel az Európai Unió vámszabályaiért. Miután hetekkel később látta, hogy von der Leyen képviseli az uniót Japánban, majd a Trump szemében legnagyobb riválisnak számító Kínában is,

ő maga hívta fel a Bizottság elnökét júliusban, hogy "ugorjon át Skóciába" és kössék meg azt az "üzletet."

Fontos megjegyezni, hogy az EU tárgyalói hónapokon keresztül igyekeztek érdemi tárgyalásokat folytatni előtte, de akárhányszor úgy látszott, pozitív irányba visznek az egyeztetések, Trump elé kerülhetett valami új információ, amelyet tipikusan az eredeti 20%-os általános vám 50, majd 30%-osra emelésével való fenyegetőzés követett.

Skóciában egészen pontosan 35% volt Trump kiindulási pontja, de az elmondások alapján von der Leyen azt klasszikus egyszerűséggel elkezdte lealkudni, és az amerikai elnök fokozatosan ment le először 29-re, aztán 25-re, míg végül elértek a nagyjából 15%-os középpontra.

Ehhez kellett az is, hogy a Bizottság elnöke a tagállamok nevében tegyen egy első látásra teljesíthetetlennek tűnő energiavásárlási ígéretet, de cserébe nyitott egy kiskaput arra is, hogy Európa néhány kulcsszektorának vámmentességet szerezzen az idő múlásával.

A következő nagy lépés elvileg akkor történt, amikor az orosz drónok csapódtak az EU kijevi külképviseletébe, amelyet von der Leyen "egyértelmű" bizonyítékként prezentálhatott Trumpnak arról, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem tartja a szavát.

Persze Putyin ekkor már nagyon sokadjára ment szembe korábbi ígéreteivel, ennek a hívásnak azért lehetett súlya, mert 10 nappal előtte Európa legjelentősebb vezetői csoportosan utaztak Washingtonba, ahol Trump már megjegyezte, hogy

a sok férfi között von der Leyen lehet a "legerősebb" jelenlevő.

Itt egyébként szinte mindenki megjelent, aki esélyes lehetett arra, hogy Európa hangjává válhasson Trump szemében:

• Emmanuel Macron francia elnök volt az első, aki az amerikai elnök kilététől függetlenül is pályázott erre a pozícióra, Angela Merkel volt német kancellár után.

• Friedrich Merz jelenlegi német kancellár, aki a világ legnagyobb befektetéskezelőjeként számontartott BlackRock német felügyelőbizottságának élén eltöltött idejével úgy érezte, remekül szót ért majd Trumppal.

• Keir Starmer brit miniszterelnök, bár nem az EU tagja többé, a hajlandók koalíciója élén elkezdte újraépíteni ezeket a szálakat, és az amerikaiakkal ápolt "különleges kapcsolatok" miatt ő is gyorsan elnyerte Trump tetszését.

• Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ideológiai alapon tudott kapcsolódni a republikánus elnökhöz, amit Orbán Viktor miniszterelnök is sikeresen elért a korai támogatás és némi extra lobbizás révén. A magyar vezető azonban nagyon távol van az EU jelenlegi fősodrától ahhoz, hogy komolyan szóba jöhetett volna, míg Meloni migrációkezeléssel való szkeptikussága ellenére alapvetően EU-párti.

• Mark Rutte NATO-főtitkár és volt holland miniszterelnök, aki egy ponton addig is elment, hogy egy közös sajtótájékoztatón "apának" szólítsa Trumpot, az amerikai védelmi biztosítékok kontextusában.

• Végül részt vett még Alexander Stubb is, Finnország vezetője, aki külön golfleckéket vett, hogy az amerikai elnök közelébe férkőzhessen, többé-kevésbé sikeresen.

Mindennek ellenére most úgy látszik, hogy az ENSZ-találkozón végül von der Leyen és az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij duója vitte el Trumpot addig a pontig, hogy az orosz olaj kivezetését, masszív szankciók bevetését és Ukrajna teljes területi visszaállítását lengesse be szinte egyik napról a másikra.

Persze sokan máig szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy ez nemcsak egy felelősségterelés vagy időhúzás a részéről, de mostanra talán mindenkinek letisztult, hogy Trump nem a ravasz, hosszú játszmák mestere, hanem az ösztönös politikai cselekvő, aki elmondása szerint, csak néhány hete értesült arról, hogy egyes európai országok még mindig vesznek orosz energiahordozókat.

Ez pedig Magyarország számára különösen aggasztó, hiszen az amerikai elnök most már úgy tűnik egyértelműen az EU-s fősodor pártját fogja az orosz energiafüggés megszüntetésében,

főleg, hogy azt még több amerikai olajjal és LNG-vel pótolhatná Európa.

Az orosz energiaimport megdrágítása vagy hirtelen ellehetetlenítése persze a magyar gazdaságot is súlyosan érintené, mivel a hazai energiaellátás kevés érdemi lépést tett arra az elmúlt három évben, hogy érdemben megpróbáljon alternatívát találni, az orosz kőolajra és földgázra.

Bár Trump friss kijelentései után Szijjártó Péter magyar külügyminiszter többször szóvá tette, hogy szerinte "fizikai képtelenség" helyettesíteni az orosz energiahordozókat, és Orbán telefonon is próbált már Trumpra hatni az ügyben, az amerikai elnök Törökországnak küldött felszólítás után tényleg úgy tűnik, hogy von der Leyen pártján maradt a politikus.

Trump kegyeibe kerülni persze áldozatokkal is jár, az energiavásárlások mellett az amerikai big tech cégekkel is rugalmasabb bánásmód várható, és a stratégiai függetlenedést se lehet rögtön csak Európában előállított eszközökkel kezdeni, de ez valójában kapacitásgondok miatt is problémás lett volna.

Kérdéses emellett még az is, hogy Trump érti-e valójában von der Leyen szerepét, hiszen a sok méltatás mellett, az ENSZ-ben az is elhangzott, hogy

a Bizottság elnöke remek munkát végez "sok különböző állam vezetésével."

Ugyan ez szó szerinti értelemben távol áll az igazságtól, de ettől még Trump az alapján tudja valóban értékelni von der Leyen erejét, hogy képes-e egy irányba állítani Európa összes tagállamát, ami egyébként az orosz agressziónak hála – a magyar kormány mellett néhány kritikus hangot leszámítva – sikerült is neki.

A bennfentesek szerint von der Leyen megközelítése emellett abban is eltér más európai vezetőktől, hogy nem erőltette a dolgot. Ahelyett, hogy folyamatosan próbált volna Trump közelébe férkőzni, a Bizottság elnöke csak akkor veszi fel a kagylót, ha valami valóban fontos ügyről van szó. Trump elvileg "magától jött rá, hogy ez a nő – saját szavaival élve – nagyon kemény."

Trump "pálfordulását" Ukrajnával kapcsolatban azonban csak az idő tudja igazolni, és ahogy azt jelenleg a magyar-orosz energiafüggőség esetén is látjuk, attól, hogy Trump valakit "jóbarátjának" nevez, még közel sem jelenti azt, hogy bármit megtehet. Ellentétben az amerikai elnökkel, aki gyakorlatilag újból demonstrálta azt, hogy

amíg neked vannak a legnagyobb rakétáid (szó szerint és gazdaságilag is), addig szinte bármi belefér a nemzetközi politika retorikájába.

Címlapkép forrása: EU