Kettőt pislogunk, és már 30 tagú lesz az EU: kiderült, mely országok csatlakoznak a következő évtizedben

Az ukrajnai háború nyomán új lendületet kapott az Európai Unió bővítéspolitikája. Ukrajna és Moldova 2022-ben kapták meg a hivatalos tagjelölti státuszt, ám a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez valamennyi jelenlegi tagország egyhangú jóváhagyása szükséges. Ezen a ponton ütköztek akadályba: Magyarország – egyedüliként a 27-ek közül – kijelentette, hogy megvétózza a tárgyalások elindítását Ukrajnával.

Orbán Viktor kormánya többek között arra hivatkozott, hogy Magyarország nem szállít fegyvereket Ukrajnának, és attól tart, hogy a háború közepette Ukrajna felvétele elterelné az EU-forrásokat. Ez a blokkolás nem csak Ukrajna, hanem a vele párban kezelt Moldovával szemben is késlelteti a folyamatot.

Az uniós vezetők azonban nem szeretnék hagyni, hogy egyetlen tagország hosszú időre meghiúsítson egy stratégiai fontosságú bővítést, mégha az uniós vezetés is elismeri, hogy Ukrajna és Moldova csatlakozása csak évtizedes távlatban képzelhető el. Azonban már van jogi trükközés a kormány vétójának megkerülésére:

António Costa, az Európai Tanács soros elnöke egy olyan terven dolgozik, amely megkerülné a magyar vétót.

A javaslat lényege, hogy a csatlakozási folyamat bizonyos szakaszaiban – például az egyes témaköröket tömörítő tárgyalási fejezet-csomagok megnyitásánál – ne legyen szükség mind a 27 tagállam egyhangú támogatására. Ehelyett minősített többségi szavazással is zöld utat kaphatnának az új fejezetek, így akkor is haladhatna Ukrajna és Moldova integrációja, ha 1-2 ország – jelenleg épp Magyarország – ellenzi azt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a végső belépéshez továbbra is egyhangúság kellene, de a kezdeti lépések könnyítésével kikerülhető a teljes patthelyzet.

Costa ötletét a Koppenhágában megtartott informális EU-csúcstalálkozón is megvitatták. Ursula von der Leyen bizottsági elnök nemrégiben már arról beszélt, ideje “levetkőzni az egyhangúság béklyóit” bizonyos kulcskérdésekben. Ugyanakkor jelenleg nincs hivatalos jogi mechanizmus egy tagállam vétójának felülírására, így a javaslat inkább politikai nyomásgyakorlás: jelzés Budapest felé, hogy ha kell, kreatív megoldásokkal is átviszik az ügyet. A háttérben az is ott húzódik, hogy a háború miatt az EU számára geopolitikai szükségszerűség Ukrajna mielőbbi integrálása. A 27-ek közül 26 ország egyetért abban, hogy Kijev elég felkészült a tárgyalások megnyitására – ezt már a legutóbbi EU-csúcson is kinyilvánították –, így a magyar különutas álláspontot előbb-utóbb kezelni kell.

Kettőt pislogunk, aztán Montenegró és Albánia már az EU-ban lesz.

Miközben Ukrajna és Moldova a rajtvonalnál várakoznak, a Nyugat-Balkán két éllovasa, Montenegró és Albánia már a célegyenesbe fordulhat a csatlakozás felé. Marta Kos, az EU bővítési biztosa a szeptember elején tartott Bledi Stratégiai Fórumon arról beszélt, hogy

Montenegró akár 2028-ban az Európai Unió 28. tagállamává válhat. Ehhez persze az kell, hogy 2026-ig lezárják a csatlakozási fejezetek technikai tárgyalásait.

De Kos nagyon bizakodó: Montenegróval jól haladnak az egyeztetések, és a balkáni ország vezetése komolyan veszi a szükséges reformokat. Ugyanezen a rendezvényen Kos azt is megjegyezte, hogy

Albánia csatlakozása egy évvel követheti Montenegróét – Tirana 2029-re lehet EU-tag, ha minden a mostani ütemben halad.

Ezt az optimizmust osztotta Robert Golob szlovén miniszterelnök is, aki szerint a nyugat-balkáni országoknak ki kell használniuk a bővítésre nyitva álló “lehetőségi ablakot”, amit paradox módon épp az ukrajnai háború nyitott meg. Golob utalt rá, hogy a múltban is volt példa egy-két tagállam különútjának kikerülésére: “a 26 vagy 27-1 formula már működött, most is működhet” – utalt arra, hogy ha egy ország blokkol, a többiek találhatnak kerülőmegoldást.

Albánia esete külön figyelemre méltó, mivel sokáig az ország egyetlen tárgyalási fejezetet sem tudott megnyitni Brüsszellel. A nyugat-balkáni térségben jelenleg ez az ország teljesít a legjobban a csatlakozási folyamatban:

mindössze egy év alatt 35 fejezetből 28-at már megnyitottak az albánok az EU-val.

Edi Rama albán miniszterelnök diplomáciája és reformok iránti elkötelezettsége sok dicséretet kap Brüsszelben. Míg a régió más vezetői gyakran panaszkodnak a folyamat lassúsága miatt, Rama inkább aktív partnerséget mutat: Albánia nemrég EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozót és egy külön Ukrajna-támogatási konferenciát is vendégül látott, bizonyítva, hogy komolyan veszi európai integrációját.

Az EU részéről Marta Kos is méltatta Tiranát: szerinte Albánia példát mutatott, hogy a pozitív változás lehetséges, és az EU honorálja a reformokat. Természetesen az albán út sem zökkenőmentes – a jogállamiság erősítése, a korrupció elleni küzdelem és a gazdaság fejlesztése terén további erőfeszítések kellenek –, de a haladás vitathatatlan.

A többi nyugat-balkáni aspiráns még várólistán

Természetesen a Nyugat-Balkán többi része is az EU-tagságot célozza, bár eltérő stádiumban járnak. Szerbiát és Észak-Macedóniát a következő potenciális belépők között tartják számon, de náluk több akadály tornyosul. Szerbia már 2014 óta tárgyal az EU-val, eddig a fejezetek nagyjából felét nyitotta meg, de a tempó lelassult. Ennek egyik oka, hogy Belgrád vonakodik összehangolni külpolitikáját az uniós állásponttal – például nem hajlandó csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz. Emellett a szerb belpolitikai és demokratikus berendezkedéssel kapcsolatban is vannak brüsszeli aggályok. A legfőbb kérdés pedig Koszovó függetlenségének elismerése: Szerbia mindmáig nem hajlandó lemondani igényéről a többségében albánok lakta egykori tartományra, és ez az EU-tagságának legfőbb gátja. Ráadásul az uniós bővítés népszerűsége is alacsony Szerbiában – a friss Eurobarométer-felmérés szerint a szerb lakosság csupán 33%-a támogatja az EU-csatlakozást, ami messze a legalacsonyabb szám.

Észak-Macedónia majdnem két évtizedet várt arra, hogy érdemben megkezdhesse a csatlakozási folyamatot: a NATO- és EU-tag Görögországgal folytatott névvita miatt hosszú ideig a startvonalon vesztegelt. Végül 2018-ban az ország nevének megváltoztatásával (Észak-Macedóniára) sikerült lezárni a vitát, és 2022-ben elindulhattak a tárgyalások. Újabb akadály azonban, hogy Bulgária is feltételeket szabott (az alkotmány módosítását a bolgár kisebbség említése érdekében), így Szkopje számára még mindig göröngyös az út.

Mindazonáltal, ha az ország folytatja a reformokat és rendezi a vitás kérdéseket szomszédaival, 2030 környékén akár esélyes lehet a tagságra.

A régióban Bosznia-Hercegovina helyzete az egyik legösszetettebb. A háború utáni, etnikailag megosztott államberendezkedése miatt a reformok nagyon lassan haladnak, és csak 2022 végén kapta meg a hivatalos tagjelölti státuszt. Szarajevónak rengeteg feltételt kell teljesítenie – az alkotmányos berendezkedés átalakításától a korrupció visszaszorításáig –, mielőtt valódi csatlakozási tárgyalások kezdődhetnének.

Ennek tükrében Bosznia EU-tagsága inkább a 2030-as évek közepére-végére valószínű, hacsak nem gyorsul fel drasztikusan a reformtempó.

Végül meg kell említeni Koszovót is, amely a nyugat-balkáni térség egyetlen államaként még tagjelölt sem lehet – főként azért, mert saját államiságát sem minden EU-tag ismeri el (öt tagállam, köztük Magyarország és Spanyolország, máig nem ismeri el Koszovót független államnak). Pristinának először rendeznie kell viszonyát Szerbiával az EU közvetítésével zajló párbeszéd keretében. Ha sikerül a megállapodás és növekszik az elismerések száma, Koszovó megkaparinthatja a tagjelölti státuszt, ám csatlakozása így is valószínűleg a 2030-as évek második felére tolódik.

Keleti bővítés: Ukrajna és Moldova kilátásai

A háború sújtotta Ukrajna európai integrációja egyszerre sürgető és rendkívül összetett feladat. Kijev az elmúlt másfél évben jelentős lépéseket tett az EU által megszabott reformok terén: új korrupcióellenes intézményeket hozott létre, igyekezett visszaszorítani az oligarchák befolyását és javítani a kisebbségek jogainak védelmét.

Az Európai Bizottság értékelése szerint Ukrajna a hét kulcsfontosságú feltételből többnek már megfelelt vagy jó úton halad a teljesítés felé.

Amennyiben a tagállamok mindegyike – vagy Costa magyar vétót megkerülő terve miatt azok minősített többsége – rábólint, 2026 elején megindulhatnak a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával. A folyamat azonban valószínűleg nem lesz rövid: Ukrajnának a háború után újjáépítésre, gazdasága modernizálására is szüksége lesz, és az EU történetében példátlan, hogy egy ilyen nagy, háborúból épp kilábaló ország csatlakozzon.

A legoptimistább forgatókönyv szerint is 2030 körül lehet reális Ukrajna uniós tagsága – ezt az EU vezetői is érzékelték, amikor arról beszéltek, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok befogadására.

Reális esély van rá, hogy 2035-re Ukrajna már az EU teljes jogú tagja legyen, de ehhez nem csak a háború lezárása, hanem a mélyreható belső reformok sikeres véghezvitele is szükséges.

Moldova helyzete bizonyos szempontból egyszerűbb, másfelől viszont hasonlóan kihívásokkal teli. A kis ex-szovjet köztársaság évek óta tudatosan távolodik Oroszország befolyásától és közeledik az EU-hoz. A reformfolyamatot azonban belpolitikai instabilitás és az oroszbarát ellenzék aknamunkája nehezíti. Moldova szintén 2022-ben lett tagjelölt, és Ukrajnával “párban” halad a folyamata – azaz a két ország integrációja kéz a kézben történik majd, egyik sem előzheti meg látványosan a másikat. Chişinău is kapott hét reformajánlást Brüsszeltől (például az igazságszolgáltatás átalakítása és a korrupció elleni fellépés terén), amelyek teljesítésétől függ a következő lépés. Amennyiben Moldova tartja az ütemet és az EU-ban sem gördítenek akadályt elé, 2030 előtt akár ő is lezárhatja a tárgyalásokat.

Ugyanakkor a 2035-ös uniós térképen Moldova tagsága is valószínűnek tűnik – főleg ha közben Ukrajna is csatlakozik, hiszen a két szomszéd sorsa összefonódik az integráció során.

A keleti bővítési kör kapcsán említést érdemel még Grúzia (Georgia) is, amely szintén EU-tagságra törekszik. Grúzia egyelőre lemaradt: 2022-ben nem kapta meg a tagjelölti státuszt, csak úgynevezett "potenciális tagjelöltként" tartják számon, mert további reformokat várnak tőle. A grúz lakosság körében ugyanakkor meglepően magas, 74%-os az EU-csatlakozás támogatottsága, ami arra utal, hogy a társadalom erősen vágyik az európai integrációra, azonban jelenleg az oroszbarát kormány nem tervezi a tárgyalások felgyorsítását.

Mit gondolnak az európai polgárok?

Az EU bővítése nem csak a politikusok asztalán szerepel, hanem a közvélemény figyelmét is egyre inkább felkelti. Egy friss Eurobarométer-felmérés szerint az uniós polgárok 56%-a támogatja a további EU-bővítést.

Különösen a fiatalok lelkesek: a 15–39 éves korosztály kétharmada egyetért azzal, hogy a jelenlegi jelölteknek csatlakozniuk kell, amint teljesítik a feltételeket.

A megkérdezettek többsége úgy véli, saját országuk is profitálna az új tagok érkezéséből – nagyobb globális befolyást, szélesebb piacot, több munkahelyet, és fokozott szolidaritást, biztonságot várnak a bővítéstől. Ugyanakkor a lakosság részéről vannak aggodalmak is:

sokan említik az esetleges migrációs nyomást, a korrupció és szervezett bűnözés elleni harc nehézségeit, illetve a bővítés költségeit mint kérdőjeleket.

A válaszadók hangsúlyozták, hogy szigorú feltételek betartása szükséges – az új tagoknak mindenképp meg kell felelniük a jogállamisági normáknak, küzdeniük kell a korrupció ellen és védeniük kell az alapvető jogokat, mielőtt beléphetnek az Európai Unióba. Érdekes adat, hogy az EU-s polgárok 67%-a érzi úgy, nincs megfelelően tájékoztatva a bővítésről.

Mint látszik, leginkább a következő egy évtized lesz meghatározó az EU jövője szempontjából. Ha a tervek valóra válnak, 2035-re az Európai Unió tagállamainak száma meghaladhatja a harmincat – a jelenlegi 27 mellé felzárkózhat a Nyugat-Balkán nagy része, valamint Ukrajna és Moldova, sőt idővel talán Grúzia is.

A következő években viszont csak Montenegró és Albánia tagságára kell felkészülnünk.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images