Az Európai Bizottság egyetlen húzással lefelezné az áramárakat, de megvan az EU kerékkötője

Az európai villamosenergia-piac újra a politikai viták középpontjába került: Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke és jelenlegi uniós versenypolitikai tanácsadó drasztikus beavatkozást sürget az árképzési rendszerbe, mert szerinte az áram ára átlagosan kétszer magasabb az Európai Unióban, mint az Egyesült Államokban.

Miközben Brüsszel már megteremtette a jogi keretet az energiatermelők „túlzott nyereségének” visszacsapolására, Berlin egyelőre óvatos: a német kormány csak az újonnan épülő erőművekre és megújuló energiás létesítményekre alkalmazná a szabályt, a meglévő termelőket nem érintené.

Az uniós vita lényege, hogy a jelenlegi árképzési modell – az úgynevezett „merit order” rendszer – a legdrágább, gázalapú erőművek költségeihez igazítja a teljes piacot, így a megújulók és a nukleáris termelők is a gázárhoz kötött, mesterségesen magas áron értékesítik az áramot.

Draghi szerint ez a modell torzítja a piacot és veszélyezteti az európai ipar versenyképességét. Különösen aggasztónak tartja, hogy a villamos energia ára az amerikaihoz képest kétszeres, ami például a mesterségesintelligencia-adatközpontoknál akár 40 százalékos működési költséget jelent.

A volt EKB-elnök ezért a gáz- és áramár szétválasztását, valamint az energiacégek bevételeinek hosszú távú, fix áras szerződésekkel történő szabályozását javasolja.

Draghi azt sürgeti, hogy ne csak az új beruházások, hanem a már leírt és nyereségesen működő létesítmények – például a nukleáris, szél- és naperőművek – is tartozzanak a bevétel-plafon alá, hiszen ezek ma „nem megérdemelt extraprofitot” termelnek. A német gazdasági kormányzat azonban szkeptikus: Justus Haucap, a düsseldorfi versenygazdasági intézet (DICE) vezetője arra figyelmeztet,

a túlzott nyereségek visszacsapolása gyengítené a beruházási ösztönzőket, és torzítaná a piaci jelzéseket.

A vita középpontjában az úgynevezett „Contracts for Difference” (CfD) modell áll, amelyet az EU 2024-ben fogadott el a villamosenergia-piac reformjának részeként. Ez a mechanizmus rögzített minimum- és maximumárat határoz meg az áramtermelők számára. Ha a piaci ár a minimum alá esik, az állam kiegészíti a különbözetet, ha viszont a maximum fölé emelkedik, a termelőnek vissza kell fizetnie a többletbevételt az államnak. Ezzel a rendszer kettős célt szolgál:

• egyrészt stabil bevételi környezetet biztosít az új beruházásokhoz,
• másrészt mérsékli a piaci kilengéseket és megakadályozza az extraprofitok felhalmozását.

Az iparági szereplők ugyanakkor csak akkor fogadják el a CfD-modellt, ha az kizárólag az új létesítményekre vonatkozik. A Német Megújuló Energia Szövetség (BEE) ügyvezetője, Wolfram Axthelm úgy fogalmazott: „Ezzel a megoldással tudunk együtt élni, mert kiszámítható befektetési környezetet teremt.”

Berlinben mindeközben napirenden van a Megújuló Energiaforrásokról szóló törvény (EEG) átfogó reformja is, mivel az uniós szabályok szerint a jelenlegi, fix betáplálási tarifákon alapuló támogatási rendszer csak 2026 végéig maradhat érvényben.

2027-től az új szél- és naperőművek már a CfD-modell alapján kapnának támogatást, beépített bevétel-leadó mechanizmussal.

A gazdasági minisztérium szóvivője közölte, hogy a módosítás tervezete „a lehető leghamarabb” elkészül, és annak célja, hogy bevezesse a bevételi plafonhoz kötött kiegészítő befizetési rendszert. A minisztérium a tenderekkel és az új kiegyenlítő erőművek lehetséges profitkorrekciós mechanizmusaival kapcsolatban jelenleg is egyeztet az Európai Bizottsággal, a döntések év végére várhatók.

A politikai és szakmai vita tehát egyértelműen két logika között feszül: Draghi és a brüsszeli reformerek a gyors, strukturális beavatkozásban látják az uniós versenyképesség megőrzésének zálogát, míg Berlin a piaci stabilitást és a beruházási bizalmat félti a központi árképzéstől. A német kormány középutas álláspontja szerint az új ármodell csak akkor lehet életképes, ha nem terheli visszamenőleg azokat a szereplőket, akik korábbi befektetéseik kockázatát már vállalták. Draghi viszont arra figyelmeztet:

ha Európa nem kezeli gyorsan a strukturális árkülönbséget az Egyesült Államokhoz képest, a kontinens elveszítheti ipari és technológiai versenyelőnyét – az elektromosár-árképzés kérdése pedig így az európai gazdasági stratégia egyik legfontosabb frontvonalává válhat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images