Brüsszel bejelentette: nincs mese, le kell válnia Magyarországnak az orosz energiahordozókról

Az Európai Bizottság csütörtöki sajtótájékoztatóján több kérdés is elhangzott az uniós energiabiztonsággal, a magyar–horvát tárgyalásokkal, valamint az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentésével kapcsolatban.

Elsőként az uniós testület megerősítette, hogy

figyelemmel kísérik a Magyarország és Horvátország között zajló tárgyalásokat az Adria-kőolajvezetékről, amely lehetővé teheti, hogy Magyarország részben vagy teljesen lemondjon az orosz olajról.

Az energiaügyi szóvivő, Anna-Kaisa Itkonen közölte, hogy az uniós intézmény tud a MOL és a horvát Janaf vállalat között zajló technikai tesztekről és egyeztetésekről, és ezek eredményeit kedvező fejleményként értékeli, ugyanakkor Brüsszel nem vesz részt közvetlenül a tárgyalásokban. Mint mondta, a Bizottságot tájékoztatják a folyamatokról, de a kommentálás joga a két félé. Hozzátette, hogy az elmúlt hetekben végzett kapacitástesztek ígéretesek, mivel a vezeték használata hozzájárulhat a régió energiabiztonságához.

Mint arról beszámoltunk, friss fejlemény, hogy a Mol új közleménye szerint konstruktív megbeszélések zajlanak, a magyar olajcég megkérte a Janafot, hogy megfelelő tesztekkel mutassa ki, hogy az év minden napján fel tud-e hozni elegendő kőolajat az Adria-vezetéken.

Egy újságíró arra is rákérdezett, miként érinti az amerikai szankciók alá került szerbiai olajvállalat – a NIS, amely orosz tulajdonban van – helyzete az Adria-vezeték működését, tekintve, hogy a horvátországi vezeték bevételeinek mintegy harmada ebből a cégből származik. Anna-Kaisa Itkonen válaszában elismerte, hogy ez az ügy részben kapcsolódik a nemzetközi szankciós rendszerhez, és nem rendelkezik minden friss információval a régiós tárgyalások részleteiről. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

a Bizottság számára továbbra is alapvető cél, hogy Magyarország és Szlovákia alternatív földgáz- és olajforrásokat találjon, ami a RePowerEU program egyik kulcseleme.

Mint fogalmazott, a Bizottság technikai és politikai szinten is kapcsolatban áll a térség szereplőivel, de hivatalosan nem részese az ilyen típusú tulajdonosi vagy piaci tárgyalásoknak.

Itkonen azt is leszögezte, hogy az orosz olajra vonatkozó uniós szankciók továbbra is érvényben vannak, és csak Magyarország és Szlovákia kapott ideiglenes mentességet ezek alól.

Az Európai Bizottság ennek ellenére folyamatosan ösztönzi e két tagállamot alternatív beszerzési források felkutatására, és több szintű politikai, illetve technikai megbeszélést szervez annak érdekében, hogy segítse a leválást az orosz energiáról.

Arra a kérdésre, hogy a magyar–horvát tárgyalások veszélyeztethetik-e az orosz olaj fokozatos kivezetését, Anna-Kaisa Itkonen azt válaszolta: a Bizottság nem lát okot aggodalomra, de egyelőre nem kíván kommentálni olyan megállapodásokat, amelyek részleteit nem ismeri. Mint mondta, ezek többnyire kereskedelmi szerződések, amelyekhez az uniós intézményeknek nincs hozzáférésük, és csak akkor tudnának állásfoglalást adni, ha a tagállamok hivatalosan tájékoztatnák az Európai Bizottságot a politikai megállapodásról.

A szóvivő kiemelte, hogy Brüsszel célja változatlan:

hosszú távon minden tagállamnak függetlenednie kell az orosz energiaforrásoktól, és az uniós energiapolitika erre irányul.

A folyamat elősegítése érdekében a Bizottság támogatja az infrastruktúra diverzifikálását, az összeköttetések erősítését, valamint az alternatív beszállítók bevonását a közép-európai régióba.

Egy másik újságíró a folyékony orosz földgáz (LNG) importjának tilalmáról kérdezte a Bizottságot, mivel jelenleg két párhuzamos uniós javaslat is van napirenden: az egyik a RePowerEU keretében 2027 végére tenné kötelezővé az orosz LNG behozatalának leállítását, míg a 19. szankciós csomag egy évvel előbbre, 2026-ra hozná ezt a határidőt. A kérdés arra irányult, hogyan egyeztethető össze a két intézkedés, amelyek eltérő jogalapon nyugszanak – a szankciók esetében egyhangú tanácsi döntés szükséges, míg a kereskedelmi szabályozás minősített többséggel is elfogadható.

Anna-Kaisa Itkonen elmondta, hogy valóban két külön jogi eszközről van szó, amelyek ugyanazt a célt szolgálják – az orosz energiától való függetlenedést –, de eltérő módon és hatókörben. A 19. szankciós csomag a LNG-importra vonatkozó tilalmat tartalmazza, míg a RePowerEU-tervezet átfogóbban kezeli a földgáz-, LNG- és kőolajimport kérdését. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a szankciók természetszerűleg ideiglenesek, és hat hónaponként meg kell őket újítani, míg a RePowerEU szabályozása tartós, határozatlan idejű keretet teremt. Mint fogalmazott, a két intézkedés kiegészíti egymást: ha a szankciók valamilyen okból nem kerülnének meghosszabbításra, a jogi stabilitást az uniós jogszabály biztosítaná.

Anna-Kaisa Itkonen hozzátette, hogy a Bizottság számára a „minél előbb, annál jobb” elv érvényes: ha a tagállamok és az Európai Parlament úgy döntenek, hogy előbbre hozzák a tilalom hatálybalépését, az összhangban áll az uniós célokkal.

A jogszabályok végleges szövegéről azonban még zajlanak az egyeztetések a Tanácsban és a Parlamentben.

Egy későbbi kérdésre reagálva Anna-Kaisa Itkonen pontosította, hogy amikor korábban a szankciók ideiglenes jellegéről beszélt, nem a jelenlegi oroszellenes intézkedések feloldásának lehetőségét vetette fel, hanem általános elvet ismertetett. Mint mondta, a szankciók logikája minden esetben az, hogy viselkedésváltozást idézzenek elő, és a 19 szankciós csomag célja is az, hogy gazdasági és politikai nyomásgyakorlással elősegítse a háború lezárását és Oroszország tárgyalóasztalhoz kényszerítését.

A sajtótájékoztatón arról is szó esett, hogy a Bizottság dolgozik egy javaslaton az orosz olajra kivetendő uniós vámtételről, de ennek időzítéséről egyelőre nem tudtak konkrétumot közölni. Ez a leginkább a Barátság-vezetéken kőolajat importáló Magyarország számára súlyos fenyegetést jelenthet.

A szóvivő szerint a javaslat előkészítése folyamatban van, de még nincs kitűzött határidő annak Tanács elé terjesztésére.

Címlapkép forrása: EU