Újrahangolják az uniós támogatásokat, Magyarország is más pénzosztásra készülhet

fNoha az uniós kohéziós politika az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, a legutóbbi értékelések szerint a megvalósítás számos hiányosságot mutat, és egyre több tagállam, illetve régió sürgeti a reformját. A Bizottság friss jelentése azt állapította meg, hogy a kohéziós alapok összességében hozzájárultak a gazdasági növekedéshez és a regionális különbségek mérsékléséhez, de a hatás nagymértékben függött az intézményi környezettől, a helyi kormányzás minőségétől és a támogatások célzottságától.

Míg a jól megtervezett, hosszú távú beruházások valóban erősítették a térségi fejlődést, a rosszul irányzott források sokszor csak átmeneti eredményeket hoztak.

A magyarországi példák is ezt támasztják alá: a támogatások rövid távon növelték a foglalkoztatást és a vállalatok árbevételét, de nem javították a termelékenységet vagy a versenyképességet. A Bizottság értékelése szerint az európai régiók közötti különbségek az elmúlt évtizedben sok helyen nem csökkentek, hanem nőttek – ez pedig újra napirendre tette a felzárkóztatás politikájának jövőjét.

A jelentés szerint a kohéziós források hatékonysága különösen válságidőszakokban mutatkozott meg: a 2008-as pénzügyi válság idején például az uniós támogatások a foglalkoztatási veszteségek csaknem felét ellensúlyozták Olaszországban. Azonban a regionális politikák nem mindenhol hoztak hasonló eredményeket. Dél-Európában a hatások gyengék maradtak, részben a beruházások rossz célzottsága és az intézményi gyengeségek miatt, míg Németországban a források mérhetően hozzájárultak a GDP-növekedéshez és a termelékenység javulásához. A Bizottság általános megállapítása szerint a kohéziós politika önmagában nem elég: a kormányzás minősége, a helyi együttműködések és az átlátható döntéshozatal határozzák meg, hogy a támogatások valóban tartós fejlődést eredményeznek-e.

Ebben a feszült helyzetben nyitotta meg az idei Európai Régiók és Városok Hetét Brüsszelben Raffaele Fitto, az Európai Bizottság kohéziós politikáért felelős ügyvezető alelnöke, valamint Tüttő Kata, a Régiók Bizottságának elnöke.

Mindketten arról beszéltek, hogy az unió területi politikáját sürgősen meg kell erősíteni, mert az új gazdasági, demográfiai és geopolitikai kihívások veszélyeztetik annak alapvető célját: a régiók közötti különbségek csökkentését.

Fitto szerint a kohéziós politika „az európai projekt gerince”, amely csak akkor maradhat életképes, ha a régiók, városok és tagállamok „együtt formálják a jövőt”. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi, 2021–2027-es ciklus félidős felülvizsgálata lehetőséget teremt a modernizálásra, a források hatékonyabb felhasználására és arra, hogy a kohéziós pénzek ne csupán elköltésre, hanem valódi növekedésre szolgáljanak.

Fitto azt mondta, a Bizottság három fő témakör köré szervezte az idei kohéziós hetet: a növekedés, a területi egyensúly és a jövőbe mutató közös tervezés köré. Szerinte a legfontosabb feladat most az, hogy a tagállamok és a régiók képesek legyenek a meglévő forrásokkal kézzelfogható eredményeket elérni, mert ez bizonyítja majd a politika létjogosultságát a következő költségvetési ciklusban is.

Fitto emlékeztetett, hogy a kohéziós alapok öt új prioritás köré rendeződtek: a versenyképesség, a digitális és zöld átállás, a vízgazdálkodás, a védelmi ipar és a megfizethető lakhatás megerősítése köré. Úgy fogalmazott: „A mostani felülvizsgálat nemcsak értékelés, hanem lehetőség arra, hogy megmutassuk, tudjuk hatékonyan költeni a forrásokat – és képesek vagyunk növekedést teremteni még a jelenlegi cikluson belül is.”

Az alelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a kohéziós politika a jövőben csak akkor maradhat erős, ha sikerül elkerülni a „nemzeti kisajátítását”. Fitto szerint egyre több tagállam hajlik arra, hogy az uniós forrásokat nemzeti programokba integrálja, miközben a regionális önállóság és a helyi igények figyelembevétele gyengül.

A kohézió nemzeti szintre szorítása veszélyezteti az európai dimenziót, és gyengíti azokat a közösségeket, amelyek a leginkább rászorulnak a támogatásra

– mondta. Példaként az EU keleti határvidékét említette, ahol a védelem és a gazdasági ellenállóképesség egyszerre vált alapvető kérdéssé. Fitto szerint a kohéziós forrásoknak itt nemcsak a biztonságpolitikát kell támogatniuk, hanem a helyi gazdaság talpra állását is.

Raffaele Fitto a Portfolio kérdésére válaszolva arról beszélt, hogy a kohéziós politika reformja során a Bizottság célja a regionális szint megerősítése és a forrásfelhasználás egyszerűsítése.

Emlékeztetett arra, hogy az Európai Bizottság legfrissebb jelentései szerint miközben nemzeti szinten a kohéziós alapok továbbra is hozzájárulnak a tagállamok közötti kiegyenlítődéshez, regionális szinten már komoly egyenlőtlenségek mutatkoznak. Az uniós régiók egyharmada ma „fejlődési veszélyzónában” van – fogalmazott –, ezért a javasolt új többéves pénzügyi keret egyik fő célja az, hogy a források elosztása jobban tükrözze a valós területi különbségeket.

Fitto elmondta, hogy

a Bizottság javaslata 218 milliárd eurót különítene el a kevésbé fejlett régiók számára, és a szabályozásban külön hangsúlyosan szerepelne a területi egyensúly és a regionális kategóriák rendszere.

Mint mondta, az új kohéziós modell három szinten – nemzeti, regionális és uniós – biztosítaná a több szintű kormányzás integrált megközelítését. Kiemelte, hogy a cél nem a bürokrácia növelése, hanem éppen ellenkezőleg: a folyamatok egyszerűsítése és a rugalmasság növelése. Fitto szerint „meg kell találni az egyensúlyt” a regionális önállóság és a pénzügyi ellenőrzés között, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a túlzott adminisztráció gyakran éppen a hatékony forrásfelhasználást gátolja. Úgy fogalmazott:

a reformnak egyszerre kell biztosítania a régiók nagyobb szerepvállalását és a korábbi programokban tapasztalt hibák kijavítását, amihez a Bizottság »egyszerűbb, átláthatóbb és rugalmasabb« szabályrendszert kíván bevezetni.

A városok és a régiók nélkül nem megy

Tüttő Kata, a Régiók Bizottságának elnöke a helyi szintek kulcsszerepét hangsúlyozta a megvalósításban. Rámutatott, hogy az uniós jogszabályok mintegy 70 százalékát helyi vagy regionális szinten hajtják végre, ezért a kohéziós politika jövője nem választható el a városok és régiók kapacitásaitól. Szerinte „a régiók még mindig viszik a hátukon az uniót”, miközben a döntéshozatal központosítása és a nemzeti szintű politikák előretörése csendes „kohéziós elszivárgást” eredményezett. Arra figyelmeztetett, hogy

ez a folyamat a legitimációs válságot is elmélyítheti, hiszen a polgárok bizalma a helyi szinten még mindig jóval magasabb, mint az állami vagy uniós szinteken.

Tüttő beszédében konkrét társadalmi problémákat is felsorolt: a régiók egyre súlyosabb ipari visszaeséssel küzdenek, 73 térségben csökken a gyártás és a foglalkoztatás, miközben nem látszanak új munkahelyi perspektívák. A versenyképesség ezért – mint mondta – „területi dimenziót” igényel, mert a gazdasági átmenet nem lehet pusztán technológiai vagy pénzügyi kérdés. Külön kiemelte a lakhatási válságot, amely szerinte „Európa néma humanitárius krízisévé” vált: minden régióban nő az energia- és lakhatási szegénység, miközben az állami lakásprogramok eltűntek.

A demográfiai kihívásokat, az elvándorlást és a népességfogyást ugyancsak a kohéziós politika egyik legnagyobb tesztjének nevezte.

Az elnök arra is figyelmeztetett, hogy az ipari átalakulás és a zöld átmenet sok helyen szétfeszíti az erőforrásokat, és az eddig „város–vidék szakadéknak” nevezett ellentét ma már nyílt versennyé vált a forrásokért. „A közös európai célok eléréséhez meg kell őriznünk a területi szolidaritást. Ha ezt elveszítjük, az Unió társadalmi szövete is meggyengül” – mondta. Tüttő szerint a kohéziós politika ma nemcsak gazdasági, hanem demokratikus kérdés is: az önkormányzatok közvetlen kapcsolatot jelentenek az állampolgárokkal, és a helyi részvétel nélkül az európai integráció elveszíti a legitimációját.

A két vezető egyetértett abban, hogy a kohéziós politika megújítását nem lehet halogatni. Fitto szerint a Bizottság már dolgozik azon a javaslatcsomagon, amely új struktúrában kezelné a nemzeti és regionális költségvetéseket, és erősebb felhatalmazást adna a helyi döntéshozóknak. Tüttő Kata pedig arról beszélt, hogy a Régiók Bizottsága folytatni kívánja a Bizottsággal kialakított „állandó párbeszédet”, mert csak így lehet megőrizni a politika hitelességét és eredményességét. Mindketten azt hangsúlyozták, hogy az együttműködés a siker kulcsa – Fitto szavaival: „a jövőt csak együtt formálhatjuk, a jelenből kiindulva”.

A rendezvény tanulsága szerint tehát a kohéziós politika továbbra is az uniós projekt központi pillére, de a körülötte zajló viták azt mutatják, hogy a 2020-as évek végére új irányt kell szabni neki. A területi egyenlőtlenségek, az ipari átalakulás, a lakhatási válság és a demográfiai lejtmenet együtt arra kényszerítik az uniós döntéshozókat, hogy újragondolják, miként lehet a közösségi forrásokat nemcsak elosztani, hanem értelmesen befektetni. Az Európai Régiók és Városok Hete ezúttal így nemcsak ünnep, hanem figyelmeztetés is volt: ha a kohéziós politika nem tud alkalmazkodni a valóság gyors változásaihoz, éppen az unió legnagyobb vívmánya kerülhet veszélybe.

Címlapkép forrása: EU