Ezek lesznek a jövő legértékesebb nyersanyagai, de van velük egy kis gond
Üzlet

Ezek lesznek a jövő legértékesebb nyersanyagai, de van velük egy kis gond

A megújuló energiaforrások terjedésével erősödik a kereslet a tiszta energia technológiák gyártásához elengedhetetlen nyersanyagok iránt. A napelemek, szélturbinák, elektromos autók vagy energiatárolók gyártásához pedig olyan alapanyagokra is szükség van, amelyeknél a bővülő kereslet nem mindig elégíthető ki problémamentesen.
Bizonyos esetekben, mint a például a fotovoltaikus napelemek előállításához szükséges szilíciumnál, a kereslet bővülése nem vet fel extra kérdéseket. Az anyag elegendő mennyiségben rendelkezésre áll, és már az előállítását lehetővé tevő infrastruktúra is valóság. Más elemek, mint a szélturbinákban alkalmazott neodímium, az akkumulátorokhoz használt kobalt vagy a széles körben igénybe vett réz esetében azonban az ellátási láncban változtatások kellhetnek az igények erősödése miatt.

Bár az ércek iránti kereslet bővülése általában a bányászati tevékenység fokozását vonja maga után, ami viszont növekvő környezeti hatásokat eredményez, a szakértők egyetértenek abban, hogy a megújuló energiaforrásokra való áttérés előnyei messze meghaladják a költségeket. Amennyiben ugyanis a világ továbbra is a fosszilis energiahordozókkal oldaná meg energiaellátását, az jóval többe kerülne az emberiségnek és a környezetnek. Jelentőségükre tekintettel érdemes röviden felmérni, hol találhatók a legkeresettebb anyagok lelőhelyei és milyen hatása lehet piacaikra a kereslet további felfutásának.

Neodímium

Az ezüstös színű ritkaföldfém rendkívül fontos pozíciót tölt be a megújuló energia gazdaságban, elsősorban mint mágnes alapanyag. A neodímium-vas-bór összetételű erős mágnesek például a szélturbinák generátorainak és az elektromos járművek motorjainak is fontos alkatrészei.

Nevük ellenére egyébként a neodímium és más ritkaföldfémek nem különösebben ritkák, sőt, valójában viszonylag bőségesen előfordulnak. Egyeseket ugyanolyan nagy koncentrációban tartalmazza a földkéreg, mint a rezet. A neodímium esetében sem az anyag ritkasága jelenti a fő kihívást, sokkal inkább az, hogy nem túlságosan számos lelőhelyének többsége egyetlen országban, Kínában található, ahonnan a globális neodímium-kínálat mintegy 85 százaléka származik (Kína dominanciájáról lásd a keretes írást). A világ néhány más pontján is működik pár kisebb bánya, például Burundiban és Malawiban, gyakran azonban a Kínán kívül működő bányákból is Kínába szállítják a nyersanyagot feldolgozásra, még az Egyesült Államokból is.

A neodímium esetében a szűk keresztmetszetet a bányászat és feldolgozás finanszírozása jelenti. A kezdeti hullám után visszaestek a beruházások, azonban a kereslet várható fellendülésével valószínűsíthetően új szereplők lépnek majd a finanszírozási piacra, ami újabb bányák nyitását is lehetővé teszi majd.

Réz

A neodímiumhoz hasonlóan rézből sincs hiány, azonban a fémből egyre többre és többre van szüksége a világgazdaságnak. Gyakorlatilag minden, amin van ki-/bekapcsoló gomb, tartalmaz rezet, köszönhetően páratlan elektromosságot vezető képességének, illetve annak, hogy mindeddig nem sikerült jobb alternatívát találni e célra a réznél. A réz kitermelésének első feltétele, hogy olyan területre bukkanjanak, ahol a nyersanyag elég nagy mennyiségben és koncentrációban található meg, mégpedig a felszínhez viszonylag közel, vagyis nem túl nagy mennyiségben. Ezért megfelelő lelőhelyet találni meglehetősen nehéz, az engedélyeztetési folyamat és a bányászat beindítása pedig további éveket vehet igénybe. A jelenleg működő rézbányák nem jelentéktelen részét még az 1800-as évek végén fedezték fel, és néhányukban azóta szinte megszakításmentesen tart a kitermelés.

Új lelőhelyek felfedezésére már működő bányák térségében kínálkozik a legjobb esély. A geológusok geofizikusokkal és geokémikusokkal együttműködve a kormányzati és egyéb jelentések alapján igyekeznek meghatározni a készletek valószínűségét. A lelőhely lokalizálását követően a nyeranyag felszínre hozatala a következő lépés, e téren pedig hamarosan új technológiák könnyíthetik meg a bányászok dolgát. Az úgynevezett (helyszíni) kioldásos módszer keretében, ahelyett hogy kiásnák majd feldolgoznák a nyersanyagot, a lelőhelyen kutakat építenek, ezeken keresztül egy gyenge savat pumpálnak a felszín alá, amely kioldja a rezet az ásványokból. Ezt követően az oldatot kiszivattyúzzák és feldolgozzák, így hozzájutva a rézhez, majd a kutakon át tiszta vizet juttatnak a felsztín alá, kiöblítve a maradék savból annyit, amennyit csak lehetséges. A módszer a mélyműveléses eljáráshoz képest kevésbé terheli meg a környezetet, igaz, a savas oldat így is okozhat problémákat.

A távoli, nehezen megközelíthető területen, mint például Nyugat-Ausztráliában vagy a dél-amerikai Atacama-sivatagban, az emberi egészségre ártalmas körülmények között már bányászrobotok dolgoznak. Az új rézbányák jelentős részére jó eséllyel nagy mélységben, akár 2 kilométerrel a felszín alatt fognak rábukkanni, az extrém körülmények (hőség, nagy kőzetnyomás) között pedig az eddigieknél is erősebb bányászrobotokra lehet szükség.

Lítium

Az időjárásfüggő megújulók, például a nap- és szélenergia térnyerése óriási igényt generál a megtermelt, de csak később felhasználandó energia tárolására, hiszen érthető módon az emberek nem csak akkor kívánják használni a villamos energiát, amikor éppen süt a nap vagy fúj a szél. Az elektromos autók vagy okostelefonok akkumulátorai szintén állandó fejlesztések tárgyait képezik, és ezekben - ahogyan a nagyobb, hálózati energiatárolókban, mint például a Tesla hatalmas (100MW/129MWh) dél-ausztráliai tárolójában - jelenleg a lítiumion-akkumulátorok alkalmazása kínálja a legjobb megoldást, noha számos egyéb ígéretes technológia fejlesztése folyik az előrehaladottság különböző stádiumaiban.

A lítium kulcsfontosságú alapvetően minden újratölthető elem gyártásához, és jelenleg két metódus létezik a kitermelésére. Az egyik, Dél-Amerikában bevett gyakorlat szerint a lítiumot sóoldatból nyerik (párologtatják) ki, mint például a világ legnagyobb lítiumlelőhelyén, a chilei Salar de Atacama sósivatagban. A lítium emellett ásványokból, például a legnagyobb mennyiségben Ausztráliában található spodumén nevű kemény kőzetből is kinyerhető. Az akkumulátorpiac fellendülésével további új spoduménbányák megnyitása valószínűsíthető, a kulcsfontosságú dél-amerikai és ausztráliai lelőhelyeken túl elsősorban Kanadában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Csehországban. Az új bányák nyitását - mint más nyersanyagok esetében is - részben a több lábon állás törekvése fogja motiválni, vagyis hogy a hatalmas, nem ritkán dollármilliárdos beruházások ne függjenek túlságosan a kevés lelőhelytől.

Kobalt

Az újratölthető elemek, akkumulátorok másik fontos komponense, a kobalt kitermelése tekintetében viszont jelenleg nehéz más helyszínt elképzelni, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság. A kobalt az elemekben található egyik legértékesebb anyag, és gyakran olyan körülmények között bányásszák, amelyek sértik az alapvető emberi jogokat. A 2018-ban világszerte felszínre hozott kobalt 70 százalékát a Kongói Demokratikus Köztársaságban termelték ki, amelyet nem ritkán érnek kritikák foglalkoztatási gyakorlatai, például hatéves gyerekek kobaltbányákban történő dolgoztatása miatt. Kutatók és startupok igyekeznek kifejleszteni egy kobaltmentes elemet, és Elon Musk, a Tesla alapító-tulajdonosa is közölte, "ki akarja tenni" a kobaltot akkumulátoraiból, bár ez jelenleg egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak.

Megtörni Kína dominanciáját A világ ritkafémtermelésének közel 80 százalékát Kína tartja a kezében, az ázsiai óriás pedig nem utolsó sorban az Egyesült Államokkal vívott kereskedelmi háború által motiválva ezen nyersanyagok exportjának korlátozását fontolgatja. A hírek hatására bizonyos anyagok ára jelentősen emelkedett az elmúlt hónapokban: a neodímium és a diszprózium április óta 30 százalékkal drágult, előbbi 70, utóbbi 300 dollár körüli szintekre (/kg). Noha az exportkorlátozások esetleges bevezetése magának Kínának sem állhat feltétlen érdekében, lévén az intézkedés esetleg fordítva sülhet el, mindenesetre a függőség csökkentése érdekében az Egyesült Államok és az Európai Unió máris az új technológiáknál elengedhetetlenül szükséges nyersanyagok kitermelésének fokozását tervezi. Az Egyesült Államok ritkaföldfém-importfüggősége gyakorlatilag 100 százalékot ért el 2013 és 2016 között, míg a kobalt esetében a behozatal aránya meghaladta a 70 százalékot, a lítium esetében pedig az 50 százalékot. Erre tekintettel az ország újra kívánja építeni a védelmi és feldolgozóipar számára kritikusnak tekintett belföldi ellátási láncát, a kritikus ásványi anyagok biztonságos és elérhető ellátásának biztosítására pedig szövetségi stratégiát is alkottak. Ebben több tucat ajánlást fogalmaztak meg a bányaengedélyeztetési szabályok átalakításától az újrahasznosítás ösztönzésén át a baráti ellátó országokkal (Kanada, Ausztrália) kialakítandó szövetségekig. Az EU ritkaföldfém-ellátása szintén teljes mértékben az importtól függ, azon belül is nagyrészt Kínától. Európában június végén alakult meg az az új iparági szövetség (REIA), amely a ritkaföldfém-ipar ellátási láncának szereplőit kívánja összehozni a tengerentúliakhoz hasonló célokkal. A REIA - amely Kínán kívül az első ilyen szervezet - azonban nem csupán az európai, de a globális ellátás diverzifikálását is szeretné elérni, alapító között így japán, sőt kínai tagok is találhatók. A szervezet egyik legfontosabb célja az átláthatóság támogatása az egész ellátási lánc mentén, ami nem virágnyelven gyakorlatilag a termelési, feldolgozási és gyártási piacot uraló, a ritkaföldfém-exportot akár fegyverként is használó Kína dominanciájának megtörését jelenti. A ritkaföldfémek EU-n belüli termelésének fokozása a nyersanyag irányelvnek is célja, az EU pedig 2010 óta anyagilag is támogat a ritkaföldfém-lelőhelyek felderítését célzó projekteket. Bár állítólag ígéretes felfedezések történtek, a piaci körülmények és az árak volatilitása miatt viszont azóta sem nyitottak jelentősebb új lelőhelyet az unióban. Kína dominanciája a 2010-2012-es ritkaföldfém-válság alatt vált nyilvánvalóvá, amikor a Japán és Kína közötti területi vita kereskedelmi embargót eredményezett. A helyzet hatására kitört pánikban a technológiai cégek készleteket kezdtek építeni a nyersanyagokból, ami az árak szárnyalásához vezetett. Bár azóta a helyzet normalizálódott, az elsősorban Kína és az Egyesült Államok közötti feszültségek óvatosságra intenek.

ujszulott
e-cigi
Megszolalt a kormany gigantikus brusszeli buntetetesrol1500
DLAPE20190501316
borisjohnson
ubsermotti
Frankfurti tőzsde
Népszerű
Heindrich Balázs HEPA
Mi kell ahhoz, hogy sikerrel üzletelj külföldön? Átalakulóban a magyar exporttámogatás

Nem mernek kockázatot vállalni a magyar cégek, pedig fel lehet készülni a külföldi piacokra – véli Hendrich Balázs, a HEPA vezérigazgatója.

Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Online előadás
Tudatos tervezés és stratégia nélkül nincs tőzsdei siker!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
facebookshutter