Óriási tranzakció
Szabadulna a Chevron az Azeri-Chirag-Gunashli (ACG) termelő mezőben meglevő 9,57 százalékos részesedésétől. A Reuters forrásai szerint 2 milliárd dolláros, azaz nagyságrendileg 600 milliárd forintos üzletről lehet szó, mely nem mindennapi méret a magyar cégek életében. Kapóra jöhet a Molnak a nagy amerikai olajtársaságok fókuszának változása és Donald Trump nacionalista politikája, mely szerint az Egyesült Államokbeli palaolaj és palagáz termelésre fókuszálnák erőforrásaikat.
Az azeri-Chirag-Gunashli (ACG) mező
Az azeri mezőt még az 1970-es évek elején fedezték fel, amikor Azerbajdzsán a Szovjetunió része volt. Az ACG mező a Kaszpi-medence azerbajdzsáni részének legnagyobb olajmezője, Bakutól 120 kilométerre keletre fekszik, az olaj 2-3,5 kilométerrel a Kaszpi-tenger tengerfeneke alatt található. Az olajkitermelést az Azerbaijan International Operating Company (AIOC) működteti, amit 1995-ben hoztak létre eredetileg 6 országból (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Oroszország, Norvégia, Törökország, Szaúd-Arábia) származó 11 partnercég (BP, Amoco, Unocal, LUKoil, Statoil, Exxon, TPAO, Pennzoil, McDermott, Ramco, Delta Nimir) közreműködésével, jelenleg 9 vállalatnak van részesedése az ACG-ben, amelyek közül a BP részesedése a legnagyobb.
Az ACG mezőn 6 kitermelési platformon (Chirag 1, Central Azeri, West Azeri, East Azeri, Deepwater Gunashli, West Chirag) keresztül termelik ki az olajat, amelyet egy tenger alatti vezetékhálózaton keresztül szállítanak a Bakutól nem messze található Sangachal terminálhoz, amely a világ egyik legnagyobb és leghatékonyabb terminálja, akár naponta 1,2 millió hordó olajat is fel tud dolgozni.
2018-ban a mezőn naponta átlagosan 584 ezer hordó, az év egészében összesen 213 millió hordó olajat termeltek ki, idén az első félévben napi 542 ezer hordó, a félév egészében 98 millió hordó olaj volt a kitermelés. Idén áprilisban az ACG mezőn olajkitermelést végző partnercégek úgy döntöttek, hogy egy 6 milliárd dolláros projekt keretében tovább fejlesztik az olajkitermelést, többek között egy offshore platformmal, amelynek a kivitelezése már idén júliusban megkezdődött, és amellyel 2023-tól akár napi 100 ezer hordónyi olaj is kitermelhető, a platform teljes élettartama alatt akár 300 millió olaj kitermelésére is alkalmas.
Illeszkedik a stratégiába
Már évek óta téma, hogy a Mol továbbra is napi 100 ezer hordó olajegyenértékes felett szeretné tartani termelési szintjét, mely egyfajta diverzifikációt jelenthet a finomítás szegmensben tapasztalható ciklikussággal szemben. 2019 második negyedévében 112 000 hordó olajat és gázt termelt ki az olajtársaság napi szinten, azonban inorganikus akvizíciók híján a folyamatosan csökkenő magyar és horvát termelés hatására jelentős kihozatalcsökkenés következne be.
A társaság megemelte a 2019-21-es periódusra 5 000 hordóval, a 2022-23-as időszakra pedig 10 000 hordóval a napi termelési előrejelzését, mellyel így továbbra is 100 000 hordó felett maradhat a kihozatal az elkövetkezendő 4 esztendőben. Így első ránézésre úgy tűnik, nincs lépéskényszerben a Mol, és gondosan válogathat a kínálkozó Upstream termelő mezők között.
Amennyiben a készletszinteket vizsgáljuk, és végzünk némi matematikai számítást, akkor hamar rájöhetünk, hogy bár valóban nem kell azonnal, bármilyen áron eszközvásárlásra adnia a fejét az olajtársaságnak, de ahogy telik az idő, egyre sürgetőbb lehet az évente nagyságrendileg 40 millió hordóval apadó készletek pótlása. 2023-ra a 2018 év végén rendelkezésre álló 324 millió hordós szint 124 millió hordóra apadhat.
A Mol 2019-23-as előrejelzésében átlagosan 60 dolláros olajárral kalkulál, mely nagyságrendileg a jelenlegi olajárkörnyezetnek megfelelő. Amennyiben nagyobbat esne a Brent ára, nőhetne az esélye egy mezővásárlásnak, ugyanis amennyiben a versenytársak piacra áraznak, abban az esetben a Mol számára értékesebb lehetne egy termelő mező, azaz akár többet is kínálhatna érte, mint a többi piaci szereplő.
Geográfialilag abszolút illene a Mol Upstream portfoliójába az azeri eszköz, ugyanis a hazai olajtársaság már rendelkezik kutatással vagy termeléssel Oroszországban és Kazahsztánban, sőt deklaráltan az terjeszkedés egyik kiszemelt régiója a volt Szovjetunió tagállamai.
A Mol életében is jelentős
Nem mindennapi esemény, hogy a Mol mezőt vásárol. Erre azért van szükség, mert az olajtársaság fent szeretné tartani jelenlegi termelési szintjét, amit csak inorganikus beruházásokkal képes elérni, ugyanis a jelenleg termelésben levő mezők kihozatala folyamatosan csökken a szénhidrogén termelési eszközök normális életciklusának megfelelően. Nehéz méreteiben hasonló tranzakciót találni a közelmúltban a Mol eddigi történetében. Kijelenthető, hogy a Chevron részesedésének a megvásárlása óriási beruházás lenne még a Mol életében is.
A Mol eddigi legnagyobb organikus beruházása, a poliol projekt 1,2 milliárd euróból valósul meg a tervek szerint, és az azeri tranzakció még ezt is megfejelné körülbelül 50 százalékkal. Szeptember 27-én történt meg az ünnepélyes alapkőletétele a projektnek, mely várhatóan 2021-ben kezdheti meg működését. Az üzem a várakozások szerint 150 millió euróval járul majd hozzá a Mol EBITDA-jához.
A legutóbbi nagyobb Upstream akvizíció 2014-ben történt, amikor a Wintershalltól 375 millió dollár értékben a Mol megszerezte többek között az Északi-tengeren található Catcher és Scolty & Crathes mezőben meglevő részesedéseit, de értékben ez is csak töredéke lenne az azeri üzletnek.
Az északi-tengeri vásárlást megelőző Upstream akvizíció a Pearl 10%-os részesedésének a megvétele volt, mellyel a Crescent Petroleumtól és a Dana Gastól vásárolt részesedéseket a Mol, és ezzel belépett Irak kurdisztáni régiójába. Részvényekkel fizetett a Mol, melynek hatására a Crescent és a Dana 3-3 százalékos tulajdont szerzett a magyar olajtársaságban, a vételár azonban ebben az esetben is jelentősen elmaradt az azeri szinttől, ugyanis „csupán” 350 millió dollár körüli összeg volt.
A Mol potenciális termelés- és eredménynövekedése
A Chevrontól származó adatok alapján nagyságrendileg naponta 20 ezer hordóval nőhetne a Molra eső szénhidrogén termelés, mely közel 20%-kal növelné az Upstream divízió jelenlegi 112 ezer hordós kitermelését. Amennyiben feltételezzük, hogy a portfolió átlagos profitabilitását lesz képes az azeri termelés is hozni, úgy nagyságrendileg 200 millió dollárral nőhet a Mol Upstream részlegének EBITDA-ja éves szinten.
Finanszírozás
A Mol 2019 második negyedév végén 842 millió dollár készpénz egyenértékessel rendelkezett, ezenkívül 3,1 milliárd dollár jelenleg még lehívatlan középtávú hitelkerettel rendelkezik. Ebből következően a finanszírozás nem lesz gátja a tranzakciónak, kérdés, hogy a konzervatívan tervező Mol menedzsment mekkora értéket lát a célpontban, illetve felbukkan-e egy olyan versenytárs, aki optimistább jövőképet áraz a kőolaj árfolyamára vonatkozóan. A társaság 2019 második negyedévében 2,4 milliárd dollár adósságállománnyal rendelkezett, mely a tranzakció keretében jelentősen növekedhet. Az EBITDA százalékában kifejezett nettó adósságállomány 74% volt a második negyedév végén, mely a menedzsment 2,3 milliárd dolláros 2019-es EBITDA előrejelzését tekintve a 2 milliárd dolláros tranzakciót követően 161%-ra emelkedhet, ami még így is jócskán a menedzsment 200%-os célszintje alatt helyezkedik el.
Címlapkép: Simon Dawson/Bloomberg via Getty Images
