Hét gyermeked van, én ebből azt a következtetést vonom le, hogy alapvetően optimista vagy a jövőt illetően, és arra számítasz, hogy az emberiség a klímaváltozás problémáját is képes lesz megoldani.
Ferdítenék, ha nem ismerném el, hogy én is egyre jobban aggódok, de még mindig optimista vagyok. Időnként kapok egy nagy adag hitet, például jelenleg Kínában tartózkodom, egy passzív házakról szóló konferencián veszek részt, és itt fantasztikusan ígéretes dolgokat látok. Európában kitaláltuk a nagyon energiahatékony ház koncepcióját, ami azt jelenti, hogy szinte nincs szükség külső energiára ahhoz, hogy felfűtsük a házat, és nyáron is sokkal hűvösebb, így légkondicionálásra is sokkal kevésbé van szükség. A kínaiak ezt felkarolták, és először van itt a nemzetközi passzív ház konferencia. A dolog jelentőségét és méretét jól reprezentálja, hogy több, mint százezer ember van jelen, Európában már egy ezer fős konferencia is nagynak számít ebben a témában. Rengeteg prominens személy jelent meg, többek között rengeteg minisztériumi tisztviselő, több polgármester, egy 77 milliós megyének a kormányzója, számos óriáscég vezetője, tulajdonosa. Mindez azt mutatja, hogy hihetetlen politikai és gazdasági akarat van az irányba, hogy ezt Kína nagy léptékben elkezdje megvalósítani a gyakorlatban. Ezek az épületek akár 90-95 százalékkal kevesebb energiát használnak fel hűtésre, fűtésre, és ez nagyon jelentős megtakarítás. Amennyiben Kína elkezd valamit ilyen komolyan felvállalni, akkor arra nagyon sok gyártó fog várhatóan reagálni, amitől beindulhat dominóhatás-szerűen egy világpiaci transzformáció. Úgy gondolom, hogy az épületek szerepe kulcsfontosságú, hogy megoldjuk az éghajlatváltozás problémáját, így személy szerint nagyon hasznosnak tartom az ilyen típusú kezdeményezéseket. Ilyen esetekben mindig nagy hitet kapok, hogy meg fogjuk oldani a klímaváltozás kérdéskörét, hiszen rengeteg olyan kimenet létezik, hogy nemcsak, hogy a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, de sokszor fizetnek is a kecskének, hogy megegye a káposztát. Itt pedig ez a helyzet: a károsanyag kibocsátások csökkenése csak a bónusz: hisz a legfontosabb előnyei ezeknek az épületeknek, hogy radikálisan csökken a rezsi. Akár le is nullázódhat a fűtésrezsi, így az itt lakók között megszűnik az energiaszegénység. Ráadásul ezekben az épületekben lakni és dolgozni sokkal egészségesebb és kényelmesebb – Kínában pl. a gazdagabb rétegeknek és cégeknek ez a fő szempont, hogy ezt az épülettípust válasszák. Hiszen pl. az évi 2-5 nap megtakarított átlatos betegnap munkaerő kimaradás, amit a legújabb kutatásainkban kimutattunk, nagy termelékenységnövekedés a cégeknek. Örömmel tölt el, mikor azt látom, hogy a gazdasági és a politikai élet is megérti, hogy szükséges erőfeszítéseket tenni a klímaváltozás fékezésére, és nem csak akadémiai elefántcsonttoronyból lehet prédikációkat hallani. Az életemben már több olyan alkalom volt, hogy a történtek még az én optimizmusomat is túl tudták szárnyalni, így összességében azt mondanám, optimistán tekintek a jövő elé.
Egy átlagembernek milyen életet kellene élnie, hogy 2040-re még mindig élhető legyen a bolygó? Csak hogy egy példát említsek, rengeteget repülünk, mely nem tűnik fenntarthatónak.
Az olvasók a munkájukon keresztül tehetik a legtöbbet ezért. Lehet nejlonzacskókkal spórolni meg szívószálakkal erőlködni, de az önök olvasóinak nagy része nem ezzel fogja megváltani a világot.
Aki ma a gazdasági élet szereplője, az biztos, hogy sokkal többet tud tenni azzal, ha megpróbálja azt a gazdasági területet, ahol ő dolgozik, a fenntarthatóság irányába terelni, ugyanis kijelenthető, hogy minden egyes tevékenység felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, másrészt általában a fenntarthatatlan gyakorlatért. Meg kellene próbálni az üzleti tevékenységeket átstrukturálni a fogyasztói társadalom azon tendenciájáról, hogy minél több terméket minél több marketinggel adjanak el, amire amúgy nem is lenne szükségünk. Ehelyett az üzleti modell helyett inkább egy szolgáltatáson, információtechnológián alapuló, XXI. századi modellre kellene áttérni, ami nem arról szól, hogy minél több tárgyat kelljen értékesíteni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad profitot termelni, sőt nagyon jó, ha az cégek minél több pénzt keresnek, ha olyan tevékenységgel, amivel a kliens nem üvegházintenzív, kibocsátásintenzív terméket vásárol, hanem inkább kis karbonlábnyomú tevékenységre költi a pénzét – minél többet. Hiszen minden egyes elköltött forint jár valamilyen kibocsátással. Furcsa megközelítés, de ilyen szempontból egy művész, aki méregdrágán elad néhány festményt, az akár sokkal többet is tehetett a klímavédelemért, mint aki egész életében nagyon figyel a szívószál fogyasztására, mert a kép árából a tehetős vevő nem pl. repülőjegyet vagy más kibocsátásintenzív terméket vett. Összességében kijelenthető, hogy minden egyes elköltött forint üvegházhatású gázt generál a világban valamilyen mértékben, így növelni kéne a hangsúlyt azokon az üzleti területeken, amelyek kevésbé környezetszennyezők. Természetesen azonban minden számít, az egyik legtöbb, amit tehetünk, ha pl. elgondolkozunk azon, hogy muszáj-e annyit repülnünk, nem lehet-e ennek egy részét valami más módon megoldani (pl. telekonferencia), vagy környezetbarátabb közlekedési eszközzel kiváltani. Jó példaként szolgál jelenlegi tartózkodási helyem, a kínai konferencia, ahová az európaiak egy része a transzszibériai expresszel jött.
Idén 20 éves a Portfolio, amit mi nem tortával és konfettivel, és nem is visszatekintéssel ünnepelünk. Inkább a következő 20 évünket kutatjuk és arra vagyunk kíváncsiak, milyen lesz a világ 2040-ben. Húsz, saját területén kimagasló szakembert kérdeztünk a jövőről, ők beszéltek többek között a következő húsz év gazdaságáról, társadalmáról, oktatásáról, egészségügyéről. Ezeket összegezzük a következő hetekben a Portfolio2040 interjúsorozatban. „Jósolni nehéz, pláne ami a jövőt illeti” mondta Niels Bohr, de hozzátehetjük „praedicere necesse est”. Lássuk, mit mondanak a szakértők! A sorozat eddigi részeit ide kattintva olvashatja el.
Mivel egyre olcsóbbak a repülőjegyek, valószínűleg tovább fog növekedni az utasforgalom. Hogyan lehetne megállítani ezt a tendenciát?
Jelenleg messze nem reálisak a repülőjegyárak, nagyon támogatva van a repülés ahhoz képest, hogy a földi közlekedéshez használt üzemanyagok nagymértékben meg vannak adóztatva. A repülőgép-üzemanyag továbbra is adómentes, ezért van óriási előnye a repülésnek. A másik oka az alacsony repülőjegyáraknak, hogy a légitársaságoknak megéri akár áron alul is értékesíteni a jegyeiket annak érdekében, hogy kihasználják a szabad kapacitásaikat, vagy rászoktassák az utasokat a repülés és utazás mámorára. Az egészen biztos, hogy amikor az ember 3000 forintért képes elrepülni Izraelbe, akkor az utazás valódi költségének a nagy részét valaki más fizeti meg, például az, aki egy Budapest-Párizs jegyért 800 eurót fizet, mivel az utolsó pillanatban vette meg.
Azonban nemcsak az árképzést kellene megváltoztatni, hanem nem lenne szabad repülőtereket bővíteni. Például lehetne egy maximális reptéri kapacitás, amit be kellene osztani, az önmagában is szabályozná az árakat.
Ha a végtelenségig bővítjük repülőtereket, az nyilván a végtelenségig növeli a forgalmat is.
Annak látod értelmét, hogy a környezet védelme érdekében a húsevést visszafogjuk, telefonkonferenciákat tartsunk az utazások helyett? Azzal is javíthatnánk a helyzetet, ha tudatosabban átgondolnánk, mibe fektetjük a megtakarításainkat.
Mindenképpen, azonban kijelenthető, a hétköznapi életben
egy magyarnak a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátása a hűtés-fűtésben van, tehát ha valaki nagy hatást akar elérni, akkor ezen a területen kell beavatkoznia.
Ezt úgy tudja megtenni, ha passzív házba költözik, vagy passzív ház minőségűre újítja fel a házát. Nyáron a hűtés a fontos, hogy ne kelljen bekapcsolni a klímát, ehhez pedig a faültetés, az árnyékolás, a zöldítés elképesztően sokat segít. A következő fontos terület a közlekedés energiafelhasználásának csökkentése. Az lenne a legjobb, ha kiszállnánk a saját, egyénileg használt autónkból, és tömegközlekednénk, bicikliznénk, gyalogolnánk, vagy általában kevesebbet utaznánk. Természetesen még jobb a telefonkonferencia, az elektronikus bankolás, ügyintézés használata is, hiszen ezekkel teljesen kiváltottuk a közlekedési szükséget. A táplálkozás szintén egy olyan téma, amit külön érdemes említeni, csökkenteni kellene a húsevést, különösen a marhahúst, hiszen a szarvasmarha metánt is termel, ami sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ez nem jelenti azt, hogy vegánnak kell lenni, de elég lenne hetente egyszer-kétszer húst fogyasztani, de már azzal is sokat tehetünk, ha bevezetünk hetente egy-két húsmentes napot. A hústermékek fogyasztásának visszafogása persze csupán hosszú távon működik, mert így kevesebb háziállatot fognak tartani, és helyette több lesz a növénytermesztés. Mindez nem azt jelenti, hogy minden farmer tönkre fog menni, aki eddig állattenyésztéssel foglalkozott, hanem kénytelenek vagyunk átalakítani a mezőgazdasági termelés struktúráját. A táplálékhulladék 9 százalékát adja az üvegházhatású gázkibocsátásnak, így amennyiben lefeleznénk az élelmiszer-hulladékunkat, okosabban vásárolnánk, kevesebbet dobnánk ki, elajándékoznánk, ezzel mind tenni tudnánk a globális felmelegedés ellen. A finanszírozásról eddig még nem tettem említést, azonban rendkívül fontos, hogy milyen projektek építésébe fektetjük a pénzünket, vagy fektetik azt mások, amiről általában fogalmunk sincs. A párizsi egyezmény óta 33 bank 1,9 trillió dollárt fektetett be fosszilis iparágak fejlesztésébe, ami sajnálatos módon már nem kompatibilis azzal, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Mostantól nem lenne szabad fosszilis fejlesztéseket végezni, és ezt mi is befolyásolni tudjuk azzal, ha nem tesszük olyan bankba, nyugdíjpénztárba a pénzünket, cégek részvényeibe főleg nem, amelyik fosszilis energiahordozókba vagy azok fejlesztésébe fektet, szerencsére egyre több befektető vonja ki a pénzét ezekből.
Amennyiben azt kérem, hogy hunyd be a szemedet, és képzeld magad 2040-be, mit látsz magad körül?
2040-re a fejlett világ már klímasemleges lehet, amihez többek között az szükségeltetik, hogy az épületeink túlnyomó részének zéró energiamérleggel kell rendelkeznie, azaz legalább annyi energiát kell termelnie, mint amennyit felhasznál. A közlekedésünk is nagyon átalakulhat 2040-re, egyre kevesebb embernek lesz szüksége saját autóra, pl. mert úgy alakulnak át a városaink, hogy sokkal gyalogolhatóbbak, biciklizhetőbbek, sokkal könnyebb lehet egy bolt, iskola, munkahely elérése, valamint elterjed a megosztott közlekedés. Remélhetően nem pizsama- és nyakkendő-, illetve bevásárlónegyedek lesznek, hanem vegyes városszerkezet, ebből következően pedig nem kell állandóan utaznunk, dugókban ülni órákig, hogy eljussunk naponta többször valahová, hanem a környékünkön minden fontos megtalálható lesz. A tömegközlekedés átalakul olyan 21. századivá, hogy igény szerinti időben háztól házig tudunk eljutni megosztott kisbuszokon. Ebből következően sokkal kevesebb autóra lesz szükség, a városokban akár az ötödére csökkenhet a forgalom, ráadásul addigra megjelenhetnek az elektromos önvezető autók is, ami ugyan nagyon meg is növelheti a forgalmat, ha nem okosan csináljuk. De ha okosan integráljuk a megosztott közlekedést a mai igényekhez, mindezek következtében rengeteg parkolóhely és útfelület szabadulhat fel, így sokkal zöldebbek lehetnek a városok, visszaköltözhetnek a parkok, a fák, ettől a levegő is lehűlne nyáron, és nem lenne szükség annyi légkondicionálásra, amitől megint hűl a belváros. Az emberek sokkal egészségesebbek lehetnek, mivel többet fognak gyalogolni, biciklizi, nem szívják be a rossz levegőt, egészségesebb épületekben fognak lakni és dolgozni, nem esznek annyi vörös húst, amiktől a boldogságszintjük is növekedni fog. Továbbá nem fogjuk annyira szükségét érezni, hogy minden látványosságot saját szemmel lássunk a világban, mert a virtuális valóságban is meg lehet szerezni majd sok élményt. Itthon és a környező országokban is léteznek színvonalas szabadidő-eltöltési lehetőségek, így inkább ezeket élvezhetjük majd a jövőben. Kevesebbet dolgozhatunk, mert addigra rájövünk majd arra, hogy nem azzal leszünk boldogabbak, ha még többet keresünk és fogyasztunk, hanem ha több a szabadidőnk. Ezáltal javulni fog az életminőség, már nem arról fog szólni az életünk, hogy pénzgyártó és pénzköltő gépezetek vagyunk, és nem fogjuk annyira sajnálni az időt arra, hogy a szüleinkkel vagy a szomszéddal beszélgessünk. Mindezek melléktermékeként oldanánk meg az éghajlatváltozást és még rengeteg más környezetvédelmi problémát, azonban a vízióm szerint az egész társadalom sokkal egészségesebb, boldogabb, szociálisan igazságosabb lesz, és az életminőség jelentősen fog javulni a fogyasztás mérsékeltebb emelkedése mellett is.
Milyen technológiát látsz, amivel lehetne csökkenteni a légkör szén-dioxid tartalmát? Elterjedhet addigra, hogy régi olaj és gázmezőket töltünk fel szén-dioxiddal, hogy csökkentsük a légkörbe levő koncentrációt?
Rengeteg ilyen technológiával próbálkoznak, de
az egyetlen, ami eddig bevált, az a természet, vagyis a fotoszintézis, ami gazdaságosan ki tudja vonni a levegőből a szén-dioxidot,
minden más eljárás költséges vagy nagy kockázatokat hordoz. Nem lesz olyan technológia, ami hirtelen olcsó vagy ingyenes lesz és nagyléptékben sem járna nagy negatív hatásokkal. Már nagyon régen ismerjük azt a szén-dioxid-tárolási technológiát, amikor kimerült olaj és gázmezőkbe visszapumpálják a széndioxidot, és még mindig nem tudott igazán elterjedni, nem beszélve a sok kételyről, ami felmerült a technológia kapcsán. Muszáj lesz a gyökerénél megfogni a problémát, azonban valószínűleg túl vagyunk már azon a fázison, hogy meg tudjuk állítani a felmelegedést az áhított másfél fok alatt anélkül, hogy valamennyi üvegházhatású gázt ki ne kellene szednünk a légkörből. Ennek a legjobb módja a faültetés, erdőgazdálkodás és a talajkezelés, ugyanis a fák is és talajok is nagyon sok szén-dioxidot tudnak kivonni a levegőből. Nem a növényvédő szerek és műtrágyák alkalmazása a követendő út, hanem jóval inkább a természetes erdők regenerációját kellene elősegíteni. Ezzel növekedne a biodiverzitás, így javulna a védekezőképességünk a betegségek és kártevők ellen, sokkal nagyobb lenne az emberek természeti élménye, ráadásul kimutathatóan 10-20 évvel tovább élnek azok, akik rendszeresen járják a természetet.
Greta Thunberg szerepe pozitívnak vagy inkább negatívnak értékelhető véleményed szerint?
Nem olvasom a kritikáit, úgyhogy nem tudom, hogyan lehetne negatívan értelmezni. Greta forradalmat csinált egy év alatt, és ez nagyon fontos volt ahhoz, hogy a fiatal generáció fel merje emelni a hangját. Teljesen egyetértek Gretaval, amikor azt mondja, hogy elvesszük az elkövetkező generációk jövőjét, és ehhez tényleg nincs jogunk. Ráadásul nagyon sok dologra jó érzékkel tapint rá, sokat közülük még tudományos szempontból sem gondoltuk kellőképpen végig. Az őszinteségével és az autizmusával nagyon tisztán látja a dolgokat, és egyáltalán nincs még korrumpálódva, és annyira nyersen mondja ki a dolgok lényegét, hogy ezzel rengeteg emberre ébresztő hatással bír. Greta rám is nagy hatással volt bizonyos kérdésekben, azóta én is más irányba adom a javaslataimat a kormányoknak, még a kutatási fókuszom is megváltozott. Összefoglalóan azt gondolom, hogy rettenetesen fontos a szerepe.
Melyik az a szektor, amire igazán tudnánk koncentrálni, ami a leghatékonyabb eredményeket szállíthatná az üvegházhatású gázok kibocsátása terén? A villamosenergia-termelés zöldebbé válása önmagában kevés lehet.
Mindegyiknek muszáj radikálisan változtatnia, szerencsére az áramszektor már elkezdett jelentősen átalakulni, és ezt az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület, az IPCC ki is mondta, melynek keretében 195 ország egyetértett abban, hogy ez a forradalom már elindult és nagyon jó irányba halad. Magyarországon is megkezdődött a forradalom, nőtt a háztartási kiserőművek és általában a megújuló energia használata. A technológia fejlődésének köszönhetően a költségek annyira lecsökkentek a megújuló energia tekintetében, hogy már szerencsére magától is tud folytatódni a folyamat, csupán meg kellene szüntetni a rossz ösztönzőket, mint például a fosszilis üzemanyagok magas dotációja. Az atomenergia szerepét is meg kell említeni, amivel kapcsolatban megosztottabbak a vélemények, de Magyarországon ez is fontos szerepet játszik az alacsony szén-dioxid kibocsátású áramtermelésben. A többi szektornak viszont még át kell élnie ezt a forradalmat. Az épületenergetika rettenetesen fontos, ott is elindult már valami, bár a technológiák rendelkezésre állnak, de a forradalom még várat magára. A közlekedésnél pedig szerintem rossz irányba haladunk, azt gondoljuk, hogy amennyiben a belsőégésű motor helyett elektromos lesz, akkor minden meg van oldva, de ez nem így van. Egyrészt a közlekedésben nemcsak az a probléma, hogy szén-dioxidot bocsát ki, hanem a dugók, az eltöltött idő, a levegőszennyezés, a túl sok autó is elég frusztráló tud lenni. Sokkal inkább a közlekedési szolgáltatások irányába kellene elmenni, mint maradni a XX. századi közlekedési modellnél és azt foldozgatni, ami azt jelenti, hogy beülök a saját autómba, öt órát ülök a dugóban, aztán még egy fél órát keresek parkolóhelyet, közben egy csomót fizetek, hogy legyen saját autóm, parkolóhelyem mindenhol, biztosításom, regisztrációm stb. Amennyiben belegondolunk, hogy mennyibe kerül egy kilométer, amit így XX. századi módra megteszünk, akkor rájöhetünk, hogy sokkal gazdaságosabb és logikusabb lehetne a megosztott közlekedés, és még a város is felszabadulna. Ehhez persze a politika felkarolására is szükség lenne. A teherszállítást és a repülést már sokkal nehezebb megoldani,
a mezőgazdaság szintén nagy forradalmon kell, hogy átmenjen, nemcsak az éghajlatváltozás miatt, hanem azért is, mert jelen pillanatban százszor olyan gyorsan használjuk el a földet, mint ahogy az természetesen megújul.
Hogyan lehetne rávenni a legnagyobb országokat, főleg az USA-ra és Kínára gondolok, hogy komolyan vegyék a globális felmelegedés problémáját? Egyesek még azt is vitatják, hogy maga az ember okozza a klímaváltozást.
Biztos, hogy ez nem a föld normális ciklusa, ugyanis most éppen egy lehűlési szakasz végén lennénk, ez bizonyított. Nem foglalkoznék azokkal, akik ezt állítják, hiszen már annyi tudományos cáfolat van arra, hogy a globális felmelegedést nem az ember váltja ki, könnyen elérhető bizonyítékok vannak. Aki még mindig azt állítja, hogy nincs klímaváltozás, az nem akarja megérteni, mert ez a legkényelmesebb menekülés, vagy inkább önfelmentés, hiszen pont a legnagyobb tagadók a leginkább felelősek a jelenlegi helyzetért. Ők tehetnének a legtöbbet a bolygóért. Viszont mivel azt is tudják, hogy ők tudják magukat a legjobban megvédeni egy ideig ezeknek a hatásaitól, így kényelmes pozícióból beszélnek. Véleményem szerint sokkal fontosabb azokra fókuszálni az időt és az energiát, akik szeretnének lépéseket tenni a klímaváltozás ellen. Ilyen szempontból Kína jó példa, hihetetlen nagy akarat van arra, hogy megoldják a környezeti problémáikat, 2-3 év alatt úgy kitisztították városaik levegőjét, - nem arról van szó, hogy már olyan tiszta, mint a Himalájában - hogy a 20 legszennyezettebb levegőjű város között már egy kínai sincs. A világ azt nem veszi észre, hogy a gyorsvasutak 70 százaléka Kínában van, az ország óránként egy futballpályányi új naperőművet helyez üzembe, amíg mi európaiak csak beszélgetünk a passzív házakról, addig Kínában városnegyedeket építenek ezekből köszönhetően a hatalmas a politikai akaratnak. Ezzel szemben az Egyesült Államokban sokan úgy gondolják, hogy a rengeteg környezeti megszorítás az útjában van a gazdasági fejlődésnek, ezt tükrözi a mostani elnök reakciója is, azonban számos város ennek ellenére meg szeretne felelni a Párizsban deklarált klímacéloknak, sőt versenyeznek is egymással.
Szerinted lehet alulról jövő kezdeményezésekkel megállítani a klímaváltozást, vagy mindenképpen kormányzati szintről kellene kezelni a kérdést?
Csak alulról jövően nem hiszem, hogy meg lehet oldani, de ha ebbe beleértjük a városokat és a gazdasági életet, akkor talán igen, mert előbb-utóbb ez rákényszerítheti a kormányokat is, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket és teremtsék meg a törvényi kereteket. Azonban Kínában a környezetvédelem témaköre elnöki szinten van kezelve, egészen konkrét példa, hogy a kínai Szilícium-völgynek a volt polgármesterét rendelték át egy másik városba, hogy egy olyan jelentős zöld fejlődést vigyen véghez, mint tette korábban a digitális fejlődéssel. Tehát kijelenthetjük, hogy Kínában nagyon is felülről megy a változás, csak éppen nem a klíma a fő cél, - az szinte egy szerencsés melléktermék - hanem általában Kína környezeti helyzetének a javítása. Amerikában sem teljesen alulról jönnek a kezdeményezések, erre Kalifornia, a világ egyik legnagyobb gazdasága szolgáltatja a jó példát.
Látsz arra esélyt, hogy valaha lesz globális összefogás ebben a témában, és mindenki félre fogja tudni tenni saját önös érdekeit?
Szerintem már van, azonban mindig lesz egy-két olyan ország, amelyik ideiglenesen kimaradhat, mert olyan vezető van az élén, aki úgy gondolja, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések gazdasági és politikai érdekeinek az útjában állnak. Az összefogás megvan, inkább az a baj, hogy a mérete még mindig nem elégséges. Továbbra is nő az üvegház hatású gázok kibocsátása a világban, és egyre sürgetőbbé válik ennek radikális megváltoztatása. Ebben Greta nyitotta fel a szememet, hogy az eddigi próbálkozásokkal azért nem megyünk valójában semmire, mert eddig fűnyíróelv alapján próbáltuk megoldani a problémát, mint pl. Macron francia miniszterelnök a karbonadóval. A tipikus reakció az egységes adóra, hogy a szegényebbek lázadnak, mert rájuk esik relatíve a nagy súly, ők tudnak kevésbé modernizálni, a gazdagokat pedig nem érdekli, mert úgyis bőven ki tudják fizetni.
A kibocsátások feléért az emberiség 10 százaléka a felelős, és egy országon belül is hasonló a helyzet. Nem az egész világon próbálnám leverni a változást, nem az egész társadalmon, hanem sokkal jobban fókuszálnék a tehetősebb rétegekre, és nemcsak emberekre, hanem a gazdasági élet szereplőire is. Amennyiben ez a tíz százalék csupán annyira csökkentené a kibocsátását, mint az EU-s átlag, akkor a globális kibocsátás az egyharmadával csökkenne.
Nem lenne olyan nagy erőfeszítés például ennek a rétegnek az összes használt épületét energetikai szempontból önellátóvá tenni. Nem elég, ha csak cselekedgetünk, hanem legyen erőnk ahhoz, hogy radikálisan megváltoztassuk a folyamatok irányát. Erre most már égető szükség van.
Azzal riogatják az embereket, amennyiben 2040-ig nem változik semmi, akkor elolvadhatnak a sarkokon a jéghegyek, megemelkedhet a tengerszint, víz és élelmiszerhiány alakulhat ki, melyek következtében óriási migrációs hullám keletkezhet.
Ez a felsorolás sajnos mind reális, csak még rengeteg egyéb is hozzájön még, mint például járványok, kártevő-inváziók, a termés bezuhanása bizonyos helyeken. Azt már látjuk, hogy amikor vihar van, a hullámok magassága évente egy centiméterrel nő, sokkal gyorsabban, mint a tengerszint, így a parti területeken egyre nagyobb pusztítást fognak végezni.
Amennyiben minden marad a jelenlegi medrében, 2040-re már igen valószínű, hogy lesz olyan nyár, hogy teljesen eltűnik az Északi-sarkon a jég, amitől jelentősen fel fog borulni az északi félteke időjárása,
az áramlatok jelentősen meg fognak változni. Elég, ha csak a hatalmas havazásokra vagy azokra a fagyokra gondolunk, amelyek sokáig ott tanyáztak Észak-Amerika felett idén télen. Egyre szélsőségesebbé válhat az időjárás, ezzel együtt jönni fognak a hőhullámok, aminek rengeteg további haláleset lehet a következménye, a kártevőket, trópusi betegségeket nem is említve, az ivóvíz és az élelmiszerellátás bizonytalansága lokális kríziseket okozhat, melynek eredménye tömeges migráció lehet. Nem feltétlenül csak észak fele várható az emberek tömeges vándorlása, az előrejelezhetetlen, hogy hol robbanhat ki egy komolyabb válság. Mindez élezi a politikai-vallási konfliktusokat, és akár háborúkat robbanthat be, ezért fontos, hogy sürgősen tegyünk valamit a klímaváltozás elkerülése érdekében. Falnak megyek attól, amikor előadások után azt a kérdést kapom, hogy hová költözzek, ahol magamat és a családomat biztonságban tudhatom. Tehát nem a problémát akarja az illető megoldani, hanem csak önző módon magát védeni. A gazdagok sajnos nem félnek, mert azt gondolják, hogy magukat és a gyermekeiket meg tudják menteni, de ebben tévednek, ugyanis, ha nincs víz, akkor hiába van pénzük. Kalifornia ezt nagyon megtanulta a 2015-ig tartó aszálykrízisben.
A szén-dioxid kvótákat arra találták ki, hogy számszerűsíteni lehessen a vállalatok környezeti terhelését, és ezzel a profitcélba is beépülhessen a környezet védelme.
Annyira nem ástam bele magamat ebbe a témába, de én megszüntetném a jelenlegi kvótakereskedelmi rendszert, és embereknek adnám a kvótákat, mindenki ugyanannyit kapna, és a cégeknek is az emberektől kellene megvenniük a szén-dioxid kibocsátási jogokat. Úgy gondolom ez egy teljesen igazságos rendszer lenne, de természetesen ez csak egy szép elmélet. Az biztos, hogy ami jelenleg van az nagyon sok sebből vérzik, és nagyon öszvér megoldás, de még mindig sokkal jobb, mintha nem lenne helyette semmilyen rendszer. Így legalább van ára a szén-dioxid kibocsátásnak, az más kérdés, hogy nem elég magas, illetve borzasztóan terheli a rendszert a sok lobbi, ezért nem igazán tudja hozni azokat a célokat, amikért eredetileg ki lett találva.
A Nemzeti Energiastratégiát szemlélve Magyarország eleget tesz azért, hogy 2040-ben még élhető legyen a bolygó?
Nem ismerem közelről a Nemzeti Energiastratégiát, globális szinten dolgozom és gondolkozom, úgy gondolom a vállalásainkban azonban sok jó dolog van. Az, hogy megsokszorozzuk a napenergiakapacitást, 30 százalékkal növeljük az erdőterületet, például nagyon jó elemek. Ami nagy probléma, hogy még mindig nem merünk hozzányúlni az épületszektorunkhoz, igaz, hogy ez egy nagyon nehéz terület, olyannyira, hogy ezt még egy ország sem merte igazából felvállalni. Ez megoldást szolgáltathatna Magyarországon nemcsak a klímavédelemre és az energiahatékonyságra, hanem a rezsicsökkentés szempontjából is, ugyanis szinte önellátóvá tenné energetikailag a lakásokat. Az adja a feladat nehézségét, hogy a kormányok ugyanannyi pénzt kevesebb választópolgárra költenének el, ami szavazatnyerés szempontjából semmiképpen sem optimális. Ezt már sok politikai erő ízlelgette, de még egyik sem merte felvállalni, és a gyakorlatba ültetni. A városi és általános közlekedés fejlesztésén lehetne még sok üvegházhatású gázkibocsátást fogni, illetve a szénerőműveink bezárása is nagyon fontos lépés lesz. A mezőgazdaságban kellene még nagyot lépnünk, mert rettenetesen fenntarthatatlan a termelésünk, a hatalmas táblákkal rendelkező, monokultúrás, vegyszeres mezőgazdaság minden szempontból katasztrofális.
Mit érdemes tennie a mikrokörnyezetében egy átlagembernek, hogy csökkentse ökológiai lábnyomát?
Mindenképpen először azt nézzék meg az olvasók, hogy a munkájukon keresztül milyen változást tudnak elérni. Van egy híres amerikai-kanadai klímakutató nő, aki azt mondja, hogy az egy dolog, hogy mit teszel, de
legalább annyit tegyél, hogy beszélj a klímavédelemről, ha lehet minél többet.
Hozd szóba otthon, a munkahelyeden, szervezz klímavédelmi akciónapot, versenyt. Jobban fel kellene lépnünk a politikai képviselőinkkel szemben is, el kellene érni, hogy a klímavédelem számukra is fontos legyen. A személyes politikai erőnket a képviselőink befolyásolására kellene fordítanunk, a gazdasági vonalon pedig a jelenleginél sokkal jobban meg kellene fontolnunk, hogy mire költjük el vagy mibe fektetjük a pénzünket.
Talán az a legfontosabb, ha megértjük, hogy nem attól leszünk boldogabbak, hogy van egy 26. iPhone-unk, tulajdonképpen a legtöbb probléma gyökere a túlfogyasztás.
Ha rájönnénk, hogy nem a dologi fogyasztástól leszünk boldogabbak, hanem a közösségtől, a szeretettől, a szép környezettől, a természettől, a sportolástól, a jó ételektől, akkor azzal a környezeti problémákat is megoldhatnánk, és az egész társadalom is jóval boldogabb lenne. Létezik egy kutatás, amely 70 éven keresztül sok ezer gazdag ember életútját követte végig, és életük második felében szinte mindenki rájött arra, hogy nem az anyagiak és azok hajszolása számított abban, hogy boldogok lettek-e, hanem az, hogy milyen kapcsolatban éltek. Ha valaki mellett volt egy támogató társ, az sokkal többet számított abban, hogy boldognak érezte magát, mint hogy mekkora vagyona, mennyi anyagi java volt.
Címlapkép és képek: CEU/Végel Dániel, Portfolio
