Előfizetői tartalom

A földgáz miatt is törhetett ki az orosz-ukrán háború

Az Északi Áramlat gázvezetékek története szinte a kezdetektől szorosan összefügg az orosz-ukrán politikai-gazdasági kapcsolatok alakulásával. Oroszország számára a mai napig az energiaexport jelenti a legfontosabb bevételi forrást, Ukrajna pedig jól keresett a rajta áthaladó szállítmányokon, e téren folytatott együttműködésük tehát kölcsönösen előnyösnek tűnt. A két ország közötti politikai összhang megbomlásával azonban új korszak kezdődött az egész európai energiaellátást alapjaiban meghatározó történetben, az elmúlt napok történései pedig a jövő kilátásait is bizonytalanná teszik.

Az Északi Áramlat 1 vezeték (pontosabban vezetékpár, ahogyan az Északi Áramlat 2 is) ötlete először az 1990-es évek közepén vetült fel, vagyis még jóval a 2000-es évek ukrán-orosz gázvitái előtt, azonban utóbbi események jelentős lendületet adtak a projektnek. A Kijev és Moszkva közötti viszony súlyos elmérgesedésének bevezetőjeként is értelmezhető történések a választási csalási botrányba keveredett oroszbarát ukrán vezetés bukásához és az ennek következtében az országban 2004-2005-ben végbement nyugatos politikai fordulathoz köthetők ("narancsos forradalom").

A fordulat hatására az akkor már Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök által vezetett Oroszország, megorrolva a Nyugat felé forduló Kijevre, az addig barátian alacsony szintről emelni kezdte az Ukrajnának szállított földgáz árát. Ennek jogosságát az ukránok vitatták, az oroszok pedig az Európának Ukrajnán keresztül szállított földgáz megcsapolásával vádolták meg Kijevet, de a tranzitdíjak körül sem volt egyetértés a felek között. Az éveken át elhúzódó, nemzetközi bíróságra vitt konfliktus 2009 januárjában odáig fajult, hogy egy időre gyakorlatilag leállt az Ukrajnán keresztül történő gázszállítás, ami akkoriban az Európába tartó orosz gázexport zömét bonyolította.

Előzmények - Északi Áramlat 1

Az Északi Áramlat 1 megvalósítása érdekében a Gazprom és a finn Neste olajcég 1997-ben hozta létre a North Transgas vegyesvállalatot, amely aztán együttműködött a később az E.On részévé váló német Ruhrgas gáztársasággal. 2005-ben már a Gazprom, a BASF és az E.On írta alá az építésről szóló megállapodást, majd a holland Gasunie is csatlakozott hozzájuk. Az Északi Áramlat 1 megépítéséről szóló közös német-orosz szándéknyilatkozatot 2005 őszén írták alá, majd építése 2010-es megkezdését követően a több mint 1200 kilométeres, évi 55 milliárd köbméteres szállítási kapacitású gázvezeték 2011-2012-ben állt üzembe. Az összességében mintegy 8,8 milliárd eurós projektet 70 százalékban banki, a fennmaradó arányban saját forrásból finanszírozták.

Kedves Olvasónk!

A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!

Signature előfizetés