Portfolio: Az előzetes 2022-es adatok szerint 17%-kal csökkent a magyarországi gázfogyasztás, 3% körül az áramé és közben jócskán csökkent a gázár is a tőzsdéken. Hogy látja: enyhült a nagy nyomás a cégeken, és most már hátra dőlhetnek? Visszatérhet-e az olcsó energia korszaka?
Hajós Balázs: Az irány egyértelműen látszik: a jövőben az elektrifikáció, azaz az elektromos energiára épülő megoldások jelenthetik a kiutat. Egy közelmúltbeli McKinsey tanulmány szerint a meglévő ipari folyamatok több mint felénél lehetne alkalmazni a villamos áramot – ennek megvalósításának irányába kell elindulnunk. Jelenleg ezeknek az ipari folyamatoknak mintegy háromnegyede fosszilis üzemanyagokra épül, amelyek ára mostanában erősen ingadozik.
A piac volatilitása valószínűleg a jövőben is megmarad, márpedig a kitettség rendkívül nagy a fosszilis energiák irányába. Éppen ezért kellene elkezdeni azon gondolkozniuk a hazai cégeknek is, hogyan tudnak minél gyorsabban átállni az elektromos energia használatára, ami egy sokkal optimálisabb, kiszámíthatóbb működést eredményezhet.
Ehhez saját termelőkapacitást kell kiépíteni és akár saját tárolókapacitást is kialakítani a telephelyükön.
Melyek azok a fontosabb lépések, amelyeket egy ilyen helyzet kapcsán végig kell gondolni?
Első lépésként át kell nézni az adott cég úgynevezett energiaintenzív folyamatait. Tapasztalataink szerint a fogyasztók ezeket nagyon jól ismerik, pontosan látják, hogy mi az, ami elektrifikálható, hol lehet áttérni az elektromos áramon alapuló megoldásokra. Úgy gondolom, hogy ha egy erőteljes elektromos energiára való áttérés elindul, az első nehézség az, hogyan biztosítsuk a szükséges teljesítményt a hálózaton. A második kihívás, hogy az infrastruktúra olyan minőségben és kapacitásban rendelkezésre áll-e az adott helyszínen, amilyenre igény van. A harmadik pedig, hogy a telephelyen belüli elektromos hálózat mennyire lesz képes kezelni a megnövekedett igényeket, megfelel-e a modern kor biztonsági és hatékonysági követelményeinek.
A külföldi termelőcégek által hazánkban megvalósított jelentős beruházásokkal párhuzamosan viszonylag sok hálózati fejlesztés zajlott, mégis azt látjuk, hogy emellett
sok olyan nagy energiafogyasztó is van, ahol vagy az elosztóhálózat nincs megfelelően kiépítve a további elektrifikációhoz, vagy elavult a belső elektromos hálózat.
Ezeket fel kell mérni, hogy tisztán láthassuk, mivel állunk szemben, és hogy ha rendelkezésre áll a szükséges mennyiségű áram, akkor milyen berendezések segítségével valósíthatjuk meg a fogyasztók ellátását. Ezt követően tudjuk azt megállapítani, hogy a hálózat elbírja-e a várható terhelést.
A cégek mennyire nyitottak az Ön által említett fejlesztési lépések irányába? Vagy csak a kényszer hatása alatt cselekszenek?
Az utóbbi időben az energiahatékonysági törekvések elsőszámú motivációja a fenntarthatóság volt, a vállalkozások a környezetünk iránti felelősségtudattól vezérelve igyekeztek csökkenteni az energiafogyasztásukat. Emellett megjelentek különböző jogszabályi ösztönzők is – mint például a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nagyfogyasztók egyedi mérésére vonatkozó rendelete – amelyek szintén a fenntarthatóság érdekében születtek meg. Az energiaválság azonban egy új perspektívát adott ehhez a kérdéskörhöz: megjelentek a pénzbeli ösztönzők is, hiszen az energia ára is jelentősen emelkedett, és ami két éve egy cég könyvében még elhanyagolható tételnek számított, mára az egyik legjelentősebb költségtényező lett, így mindenképpen foglalkozni kell vele.
Az elmúlt két-három évben nagyvállalatok képviselőivel beszélgetve a Schneider Electric-nél már azt tapasztaltuk, hogy kezdtek érdeklődni az energiahatékonysági megoldások iránt, azonban mivel ezeknek olyan fejlesztésekkel kellett versenyezniük a rendelkezésre álló büdzséért, amelyek gyorsabb megtérülést hoztak, sokszor a beruházási lista végére kerültek.
Napjainkra viszont az előbb már említett anyagi okok miatt számottevő mértékben lerövidült az energiahatékonysági beruházások megtérülési ideje is. Míg korábban ez akár 4-5 év is lehetett, jelenleg olyan projektjeink is vannak, ahol egy éven belüli megtérülést tudunk garantálni.
Melyek azok a főbb területek a gyártás-működés során, ahol most nagy megtakarítást lehet elérni?
Például a fűtés-hűtés területe, vagy a nagy kazánok, különböző kompresszorok és nagyméretű motorok. A legnagyobb megtakarítást azonban a nagy fogyasztású, illetve a nem hatékony régebbi berendezések felülvizsgálata hozhatja, hiszen a modern berendezések energiafelhasználás szempontjából is hatékonyabbak.
A hatékonyságon kívül nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a mai energiaintenzív gyártóknak a folyamatos rendelkezésre állás is kulcsfontosságú. Magyarországon a legtöbb ilyen gyár 365 napon keresztül, napi 24 órában termel. Itt egy – látszólag rövidnek tűnő – egyórás kiesés többmillió, akár sok tízmillió forintos veszteséget is jelenthet. Ennek elkerülése érdekében az áramhálózatban rejlő rizikókat mindenképpen érdemes feltárni. Ezt leghatékonyabban az elektromos hálózat digitalizációjával tudjuk megtenni, hiszen így megtalálhatjuk és megelőzhetjük a szabad szemmel nem látható hibákat, és elkerülhetjük a nem tervezett leállásokat. Ráadásul a digitalizáció az adatalapú gondolkodást is támogatja, és sokkal nagyobb biztonságot garantál, ez pedig nagyobb rendelkezésre állást és kevesebb kiesést, illetve a legtöbb esetben hatékonyabb termelést, költségcsökkenést is jelent a cégek számára.
Itt akár az otthonunkról, akár az ipari fogyasztókról beszélünk, mindkét területen tehetünk a magas villanyszámlánk ellen a különböző okos megoldásokkal.
Ha látjuk, hogy mindent kikapcsoltunk, mégis folyamatosan azt mutatja az erre használt applikáció, hogy megy a villanyóra, akkor meg kell vizsgálni valamelyik nagyfogyasztót, lehet, hogy például a hűtőt érdemes lecserélni, mert sok áramot használ.
A digitalizáció első lépése tehát az, hogy minden fogyasztást elkezdünk mérni. Ez egy olyan adatalapú digitális gondolkodást hoz be az energetikai szakmába is, amivel lényeges hatékonyságnöveléseket lehet elérni. Az, hogy egy meglévő energiahálózatot digitalizáljunk, ma már különböző szoftveres eszközökkel viszonylag egyszerűen megoldható. Ha pedig a hálózatot digitalizáltuk, és mérjük rajta a fogyasztókat, akkor létre tudjuk hozni az adott hálózat digitális másolatát. Ha már rendelkezésre áll ez az ún. digitális iker, akkor sokkal rövidebb idő alatt és sokkal hatékonyabb megoldásokat tudunk tervezni a hálózatokra, hiszen anélkül lehet szimulálni a beavatkozások lehetséges hatásait, hogy fizikailag hozzányúlnánk a rendszerhez, vagy lekapcsolnánk a fogyasztókat. Ezáltal sokkal célzottabb beavatkozásokat tudunk megvalósítani az ipari hálózaton, amelyektől lényegesen nagyobb energiamegtakarításokat várhatunk.
Tavaly ősszel indult el az energiaintenzív vállalkozásoknak szóló pályázat. Milyenek az eddigi tapasztalatok, és melyek a leggyakrabban felmerülő igények?
Ahogy a hírekben is olvastuk, az érdeklődés hatalmas volt erre a pályázatra. A legtöbb cég felismerte az elektrifikációban rejlő lehetőségeket és azt, hogy a telephelyi energiatermelés mindenképpen stabilabbá teheti a saját üzemének ellátását. Valószínűleg a legtöbb vállalkozás a támogatási összegből napelemparkot fog építeni a saját területén. Ez nagyon üdvözlendő, ugyanakkor ahhoz, hogy ezeket a napelemparkokat teljes mértékben ki lehessen használni, ki kell egészíteni őket különböző okosmegoldásokkal, például egy mikrogriddel. Egy ilyen okos hálózat ugyanis a napelemparkkal, illetve egy esetlegesen bekapcsolt tárolókapacitással együtt szabályozni tudja a hálózati fogyasztást és csökkenti a gyár energiaköltségeit. Az okos hálózat lehetőséget nyújt arra is, hogy folyamatosan optimalizáljuk, honnan használunk fel energiát, hiszen megfelelően megválasztott szerződéssel lehetnek időszakok, amikor úgy alakulnak az árak, hogy érdemesebb hálózatról fogyasztani és a naperőmű által termelt áramot az akkumulátorba tölteni, vagy éppen érdemesebb a tárolóból fogyasztani. Ezáltal mind a környezeti lábnyomot, mind a költségeket tekintve jobb energiahálózatot lehet létrehozni.
A Schneider Electric-nél is felismertük ezt a négy saját itthoni gyárunknál, amelyekben több mint 2000 kolléga dolgozik. Az elmúlt hetekben elkezdtük építeni új gyárunkat is, így tehát elég nagy kapacitással vagyunk jelen Magyarországon, és bár azt gondolom, hogy nem tartozunk az igazán energiaintenzív fogyasztók közé, mégis mindent megteszünk a hatékony energiafelhasználás érdekében, és egyúttal példát is szeretnénk mutatni gyárainkkal.
A Dunavecsén most épülő üzemünk egész Európában iránymutató lesz mind a digitalizáció, mind pedig az energiahatékonyság tekintetében. A tetejére napelemeket telepítünk, lesz okos hálózata, a gyártási folyamatokat, a vezérlést teljesen digitalizáljuk, és zöldenergiát használunk.
Kevesen tudják a Schneider Electric-ről, hogy mi vagyunk globálisan a legnagyobb hosszú távú áramvásárlási szerződési (PPA) tanácsadó-szolgáltató cég, és ennek az ún. fenntarthatósági üzletágunknak az európai központja is Budapesten van, így a zöldenergia minden tekintetében szakértőnek számítunk.
Nyilván mindenütt ilyen zöldenergiát használunk fel, akár az irodában, akár a gyárainkban, ez nekünk prioritás. Irodai környezetben is megpróbálunk mindent megtenni a környezeti lábnyomunk csökkentése érdekében, ezért az egész irodánk okos termosztátokkal vezérelt és még az esővizet is újrahasznosítjük. Emellett, mivel kereskedelmi egységként nagyon sok céges autót üzemeltetünk, a flottát is folyamatosan állítjuk át elektromosra. A terveink szerint a nyár közepéig a járműflottánk 25 százaléka elektromos lesz és ezt a flottát saját okostöltőinkkel tudjuk tölteni.
Ha már a jó gyakorlatoknál tartunk, egy ipari termelő vállalat mit tehet annak érdekében, hogy a saját jó gyakorlatait végig vigye a teljes ellátási láncon?
A Schneider Electric egy zéró-karbon lábnyom programmal az ezer legnagyobb beszállítójának segít teljesen karbonsemlegessé válni globálisan.
Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy ennek a globális ellátási láncnak Magyarországon van az európai központja, tehát kiemelten fókuszálunk olyan beszállítókra, akik a kelet-közép-európai régióban tartózkodnak, köztük Magyarországon. Nyilván nekik is segítjük minden lépésüket abban, hogy zöldenergiát tudjanak felhasználni és a folyamataik hatékonyak legyenek, így elinduljanak a karbonsemlegessé válás útján minél hamarabb.
Ez a globális átalakulás nagyon sok nyersanyaggal, alapanyagigénnyel is jár. Az elmúlt évek a chiphiánytól voltak hangosak, így felmerül a kérdés, hogy most látnak-e valahol szűk keresztmetszeteket, akadályokat a nagy átalakulás kapcsán?
Az a nagy ellátási lánc probléma, amit az elmúlt két évben tapasztaltunk, szerencsére kezd jó irányba elmozdulni, jelentős javulást látunk.
A fékező tényező jelenleg nem az alapanyaghiány, hanem inkább a szabályozási környezet.
Európa-szerte hallani akár az Európai Bizottság felől olyan híreket, hogy mindenképpen igyekeznek meggyorsítani mind a napelemparkok, mind a szélerőművek engedélyeztetési folyamatát. Ugyanez vonatkozik a mikrogridekre is, ezeknek a szabályozási kérdése még nem teljesen letisztázott Magyarországon sem. Mindenképpen egy olyan innovatív szabályozási környezetet kell teremteni, ami minden olyan technológiai fejlesztést, beruházást támogat, ami segíti egyrészt az energiafüggetlenségünket, az energiahatékonyságunkat, másrészt a klímacéljaink elérését is.
A Portfolio tavaly őszi Energy Investment Forum konferenciáján többek között azt vázolta, hogy a 2030-ra kitűzött klímacélokat valószínűleg el kell engednünk a háború miatt, de egyúttal a 2050-re kitűzött zéró kibocsátási célt egy fokkal elérhetőbbnek látta. Tartja-e ezt az álláspontját és ha igen, miért?
Alapvetően igen, tartom. A 2030-as célok – most úgy tűnik - nehezebben elérhetők, hiszen sajnos rengeteg olyan fosszilis alapú kapacitást vittek be a hálózatba, amit tervezetten kikapcsoltak volna. Ez igaz egész Európára.
Ezzel együtt viszont elindult egy sokkal tudatosabb kapacitásfejlesztés, ami viszont a 2050-es célokat teszi elérhetőbbé.
Ehhez egyrészt meg kell valósulniuk a fejlesztéseknek az erőművi kapacitás terén, másrészt pedig elosztóhálózati és főhálózati téren. Emellett pedig hosszú távon egy sokkal tudatosabb energiakultúrát kell bevinni mind a lakossági, mind pedig az ipari fogyasztók mindennapjaiba.
Címlapkép forrása: Stiller Ákos, Portfolio
