A fotovoltaikus (pv) napenergia-hasznosítást, vagyis a napfényből villamos energia előállítását lehetővé tevő napelemek a világ leggyorsabban terjedő áramtermelő technológiáját képviselik. Az első szilíciumkristályos napelem 1954-ben született meg, de a folyamatos fejlesztés ellenére a globális árammixben elfoglalt részaránya még a 2000-es években is elhanyagolható volt. A technológia hódítása a 2010-es évtizedben vett lendületet, és a 2050-es karbonsemlegesség, illetve a fenntartható energiarendszer eléréséhez a 2022-es megközelítőleg 5%-ról a század közepéig több mint 43%-ra kell nőnie a globális villamosenergia-igény kielégítésében betöltött arányának, amivel mindegyik technológia közül a legnagyobb súllyal fog rendelkezni az árammixben (a Nemzetközi Energiaügynökség - IEA - modellje szerint).
Ez egyben azt is jelenti, hogy az élettartamuk végére érő, a szállítás és felhasználás közben megsérülő, valamint a nagyobb hatékonyságú újabb modellekre lecserélt napelemekből egyre nagyobb tömegű hulladék keletkezik.
Az elhasználódott fotovoltaikus modulok mennyisége napjainkban még meglehetősen szerény, különösen az évente termelt e-hulladékhoz viszonyítva, de ez a helyzet változóban van. Az élettartamuk végére érő napelemekből világszerte 1,7-8 millió tonna hulladék jöhet létre 2030-ig, 2050-re pedig ez a mennyiség elérheti a 60-78 millió tonnát, és az évszázad közepén már évente közel 6 millió tonna elektronikai hulladékot termelhet a technológia fokozódó alkalmazása.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
