Tenger nélkül is lehetne tengeri szélenergiánk Magyarországon - Mutatjuk, hogyan

A Közép- és Kelet-Európai (CEE) országok (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Románia és Bulgária) jelentős előlépést értek el energetikai rendszereik átalakításában az elmúlt években, ugyanakkor a jelenlegi megújulóenergia-célok a régió országainak többségében jócskán elmaradnak az európai uniós átlagoktól. A szóban forgó országok népessége mintegy 20, GDP-je 15, villamosenergia-felhasználása pedig 17%-át teszi az Unióénak, de az EU naperőmű-kapacitásának mindössze 12, szélerőmű-kapacitásának pedig csak 7%-át adják.

Az elemzés készítői kiemelik, hogy a CEE országok az elmúlt időszakban a várakozásokat meghaladó naperőmű-építési boomot éltek át és napenergia-termelési rekordokat értek el. Mindemellett a régió legnagyobb villamosenergia-felhasználó országai - Lengyelország, Csehország, Románia és Magyarország - még mindig hezitálnak ambiciózus megújulóenergia-célokat kitűzni, és továbbra is a széntől, illetve földgáztól függenek, így - a magas és várhatóan tovább emelkedő CO-kibocsátási költségek miatt is - ezen országok áramárai Európában a legmagasabbak közé tartoznak.

A jelentés szerint a szél- és naperőmű-telepítésekkel kapcsolatban a régió több országának habozó megközelítése, valamint a fosszilis energiahordozóktól való nagymértékű függés fenyegetést jelent a térség energiabiztonságára, növeli a megélhetési költségeket és csökkenti a gazdaságok versenyképességét. A szél- és napenergia-potenciál fokozott kiaknázásával - ami elsősorban a megújulós erőművek telepítését nehezítő szabályozási akadályok felszámolását és a szükséges hálózati fejlesztéseket jelenti - 2030-ra a térség közel harmadával alacsonyabb nagykereskedelmi villamosenergia-árakkal számolhatna ahhoz képest, mint hogyha az országok a jelenlegi politika és szabályozási körülmények kijelölte utat követnék.