Egy évvel ezelőtt, az ENSZ Egyesült Arab Emírségekben tartott 28. éves klímakonferenciáján a világ vezetői elkötelezték magukat amellett, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 Celsius-fokon való korlátozása, vagyis az első számú klímacél elérése érdekében. Az ezt szolgáló legfontosabb vállalást a fosszilis energiahordozókról való átállásra vonatkozó ígéret jelentette. Azóta túl vagyunk a 29. éves klímacsúcson is, a minap véget ért azerbajdzsáni rendezvénnyel egy időben tartott riói csúcstalálkozójukon pedig a G20-ak vezetői megerősítették kiállásukat a korábbi megállapodások mellett, noha kifejezetten a fosszilis energiáról való átállást nem említették deklarációjukban.
Ennek apropóján az EMBER nevű agytröszt megvizsgálta, hogy milyen eredményeket ért el a világ a fosszilis energiahordozókról történő leválás területén.
A szervezet szerint egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a globális energiaszektor üvegházhatásúgáz-kibocsátása már közel van a csúcsához, ami után remélhetőleg csökkenésnek indulhat az emisszió. A világ gazdaságainak fele - 107 ország - már jelentős előrehaladást ért el a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásban, és legalább öt évvel túl van a fosszilis forrásokból történő villamosenergia-termelés csúcsán. A fennmaradó 108 gazdaság még vagy nem érte el a fosszilis alapú áramtermelése csúcsát, vagy elérte ugyan, de még nem telt el öt év azóta.
A szén felhasználása különösen gyorsan csökken a fejlettebb országokban, a világ leggazdagabb nemzeteinek mintegy harmada már nem használ szenet a villamosenergia-termelésben. Az OECD országok körében a szénfogyasztás kevesebb, mint felére esett a 2008-as csúcs óta, de szinte az összes OECD-tag jól halad a szén kivezetésével, amelyet nagyrészt nap- és szélenergiával pótolnak, így 2030-ra háromnegyedük szénmentessé válhat.
Talán még lényegesebb, hogy Kína is új korszak küszöbén áll: a világ legnagyobb üvegházgáz-kibocsátójának szén-dioxid-emissziója csökkent az idei második negyedévben, majd stagnált a harmadik negyedévben, ami a fosszilis energiahordozók felhasználásának lehetséges stabilizálódását jelezheti. Miközben a kínai áramigény gyorsan emelkedik, a megújulók telepítései szárnyalnak: 2023-ban a világszerte megvalósított napelem- és szélturbina-telepítések mintegy kétharmada Kínában realizálódott.
Mindennek következtében a világ hamarosan fordulóponthoz ér, és hamarosan kezdetét veszi a fosszilis alapú termelés esésének korszaka - legalábbis az egyre nagyobb súlyú áramszektorban -, de egyelőre még nem tart itt. Bár a fosszilis növekedés korszaka lényegében véget ért, de a világ még nem állt rá a gyors fosszilis csökkenés pályájára - állapítja meg az elemzés. Noha 2024-ben új csúcsra ér a megújuló alapú globális villamosenergia-termelés, az áramigény várhatóan még nagyobb mértékben emelkedik, így az idei év új rekordot hozhat a szén-, olaj- és földgáz-felhasználásban.
A szennyező energiaforrások kivezetésének hosszabb távú kilátásai sem javultak az elmúlt időszakban.
A világ vezetőinek fogadkozása ellenére az elmúlt egy évben nem történt olyan előrelépés, amely érdemben mérsékelte volna a 2030-as fosszilis energia felhasználásra vonatkozó várakozást.
Az IEA ugyan idén ismét felfelé módosította a megújuló kapacitás 2030-ban várható nagyságára vonatkozó előrejelzését, de mivel az évtized végére tervezett energiafelhasználás mértéke is nőtt, így a prognosztizált fosszilis energiafelhasználás nem módosult a 2023-ban előre vetített értékhez képest.
A jelenlegi politikákkal a fosszilis energiahordozók iránti igény 2030-ban csak 2%-kal lesz kisebb a 2023-as szintnél az IEA előrejelzése szerint. Bár kimondottan a fosszilis energiahordozókról való átállásra vonatkozó ambíciót vagy menetrendet a nemzetközi klímapolitikai célok nem tartalmaznak, az mindenesetre megállapítható, hogy a 2%-os csökkenés messze elégtelen lenne a 2030-ig elérendő 43%-os kibocsátáscsökkentéshez, amely a 1,5 fokos cél teljesítéséhez szükséges.
Egy év alatt, mióta a világ megállapodott a globális megújuló kapacitás 2030-ig történő megháromszorozásáról, a kormányok részéről szintén csak kevés intézkedés történt a célkitűzések emelése területén. Az elemzés szerint 2023 októbere és 2024 októbere között mindössze nyolc ország frissítette 2030-as megújulóenergia-terveit.
E szerint a kormányok két lépéssel a piac mögött járnak: a napelemekre és akkumulátoros energiatárolókra vonatkozó nemzeti tervek alapvetően maradnak el az iparági előrejelzésektől, amelyeket még magasabbra emelhetnék az erősebb, törekvőbb szakpolitikai célok és szabályozások. Bár a napelemek esetében az iparági előrejelzések szerint így is meglehet a kapacitás megháromszorozásához szükséges pálya, a szélerőművek és az akkumulátoros energiatárolók esetében már nem ilyen kedvező a helyzet.
A kormányzati intézkedés lassúsága ellenére az IEA a megújuló energiaforrások terjedésének lendületére tekintettel 13%-ra csökkentette a kapacitás-háromszorozási céltól az aktuális helyzet alapján 2030-ban várható elmaradásra vonatkozó várakozását. Az energiahatékonyság esetében ugyanakkor tovább nyílt a prognosztizált javulás és a hatékonyság megkettőzéséről szóló cél közötti olló, miután az energiaigény idei erőteljes növekedésére tekintettel felfelé módosult a 2030-ban várható felhasználásra vonatkozó előrejelzés.
Az átmenet minősége még a sebességnél is gyengébb az elemzés szerint, különös tekintettel arra a célra, miszerint a fosszilis energiáról való átállásnak igazságos, rendezett és méltányos módon kell megtörténnie, valamint a szegényebb országok e területen is elszenvedett hátrányára.
Minek kellene történnie?
A fosszilis energiahordozókról való leváláshoz elengedhetetlen az új tisztaenergia-beruházások volumenének növelése, különösen a feltörekvő piacokon. A globális klímafinanszírozás területén történt ugyan előrelépés a november 11. és 23. között tartott idei éves klímacsúcson, de ennek elégséges jellege több mint vitatott.
Ahhoz, hogy az átmenet sebessége a kellő magasságba emelkedhessen, a kormányzati szakpolitikának túl kell terjednie a megújulókon, és az ezek terjedése előtt álló közvetett akadályok eltávolítására is hangsúlyt kell fektetnie, így mindenekelőtt a tiszta rugalmasság, az energiahatékonyság és a hálózatok fejlesztését célzó, időben végrehajtott további szakpolitikai beavatkozásokra van szükség az elemzés szerint.
Az elemzés hangsúlyozza a hálózatok és az energiatárolás (beleértve a zöldhidrogént is) fontosságát, amely kapacitások fejlesztése nélkülözhetetlen a rendszer rugalmasságának az időjárásfüggő megújuló energiaforrások integrálásához szükséges növeléséhez. A tárolókapacitás növelésére vonatkozó cél egyértelműen elérhető a szervezet szerint, tekintettel arra, hogy 2030-ig minden 5 megawattnyi (MW) új megújulós kapacitáshoz 1 MW-nyi tárolót kell létesíteni, a bőséges akkumulátor-gyártó kapacitásra, valamint arra, hogy a lítium-vasfoszfát akkumulátorok ára az elmúlt tizenkét hónapban mintegy 40%-kal esett. A hálózatfejlesztés más jellegű kihívást jelent, és különösen a nagyobb időigény miatt az erőteljes támogató szakpolitikai aktivitás még fontosabb, mint az akkumulátorok esetében.
Mindemellett a villamosenergia-rendszer tiszta flexibilitása olyan egyéb eszközökkel is fokozható, mint például a dinamikus árazás bevezetése, amely egyúttal a fogyasztókat is segítheti abban, hogy a bőséges megújulóenergia-termelés időszakaiban részesüljenek az alacsonyabb árak előnyeiből.
Címlapkép forrása: Shutterstock
