Nyomasztanak a munkahelyi problémák? Valószínűleg nem vagy kiégve

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az orvosok, akikkel rendszerint dolgozom, el szokták újságolni, hogy a kiégéssel felbukkanó pácienseik többnyire inkább kimerültek, eszköztelenek a stresszkezelésben vagy az érzelemszabályozásban. Ilyenkor szokták mindfulness tréningre küldeni őket, akik láthatólag csalódottan érkeznek, amiért nincs kiégésük. Természetesen nem azért csalódottak, mert szeretnének rosszabbul lenni, sokkal inkább azért, mert így végre engedélyt kapnának változtatni. Egy diagnosztizált kiégés már "elég jó" ok átgondolni, újratervezni, dolgozni magunkon, míg a "mezei" fáradtság, krónikus stressz vagy alvászavar sokaknak (vagy éppen a környezetüknek, akik ezt normalizálják) kevésnek érződik egy újrakalibráláshoz.

Mi is a kiégés?

Az Egészségügyi Világszervezet a kiégést foglalkozási jelenségként ismeri el.

A kiégés a fizikai, szellemi és érzelmi kimerültség állapota.

Az ide vezető út krónikus stresszel és nem szűnő nyomással van kikövezve. A leggyakoribb tünetei között pedig ott szerepel az állandó kimerültség, reménytelenség, alvászavar, fókuszálási nehézség és túlterheltségérzet.

Azt mindenképpen érdemes tisztázni, hogy a rövid távon jelentkező stressz nem ártalmas. Az egészséges szervezet minden eszközzel fel van ruházva ahhoz, hogy ezzel megbirkózzon anélkül, hogy később a fizikai, lelki vagy mentális egészségünkre hatna. Sőt, a stressz a túlélésünk záloga! Jelzi, amikor valami veszélyes, túláradó vagy éppen átlépi a határainkat. Stresszmentesség nem létezik és ha mégis megvalósul, az az egyik legfontosabb túlélési és jelzőrendszerünk lekapcsolásával kecsegtet. Ha úgy tetszik, a stressz egy olyan barát, aki először szól, hogy rossz az irány (még ha magunk ezt nem is halljuk szívesen) és akkor is képviseli az érdekeinket, amikor mi nem tudjuk.

A krónikus, azaz tartósan fennálló stressz azonban más. Olyan terhet ró a szervezetünkre, ami a kiégésen túl hozzájárulhat szív- és érrendszeri betegségek, alvászavar- ezzel együtt a test megújulási és gyógyulási folyamatainak romlása- és a depresszió kialakulásához is. A stressz kis dózisban szükséges, nagy dózisban rombol. 

Tehát amikor kiégésről beszélünk nem csak a munkahelyi kultúráról, elvárásokról és strukturális keretekről van szó, amiben az egyén működik, de a saját képességéről is a megbirkózásra a felmerülő stresszhelyzetekkel. 

Kinek a felelőssége?

A legtöbb ember az iskolában megtanulta a másodfokú egyenlet megoldóképletét, de a stressz kezelésének módszereit nem. Évtizedek oktatása és szó sem esett a szimpatikus idegrendszerről, semmi magyarázat a stresszes megbeszélés okozta gyomorfájásra, nincs válasz arra, hogy az a kolléga miért nem tudja abbahagyni az ujjaival való dobolást, amikor forró a vita. Pedig mindez lehet stressz.

Eközben a vállalatok egyszerre menedzselik a gazdaság hullámzását, az irodát, a célokat, és néha a zárt ajtók mögött beszélgetve felbukkan a „felelősség” szó. Miért a mi feladatunk munkáltatóként megoldani ezt? Nem mindenkinek a saját felelőssége, hogy menedzselje a stresszt és kihívásokat, amiket vállalt a pozíciójával? Gondolhatjuk, hogy ez a munkavállaló felelőssége, de ez nem változtat azon, hogy a vállalat problémája is. 

A Gallup által a témában közzétett tanulmány kiemelte,

hogy azok a munkavállalók, akik a munkahelyükön kiégést tapasztalnak, 2,6-szor nagyobb valószínűséggel keresnek aktívan másik munkahelyet,

és akkor általában az éves fizetésük 10-30%-ára van szükség ahhoz, hogy pótolják őket és az új embert beillesszék a szervezetbe. 63%-kal nagyobb valószínűséggel vesznek ki betegszabadságot és 13%-kal kevésbé bíznak a teljesítményükben, ami rontja a proaktivitásukat. Ez csak egy kutatás a sokból, de én még egy olyan kutatást sem találtam, amely a krónikus stressz örvendetes hatásairól számolt volna be a teljesítményre vagy az egyén jóllétére.

Ebből következik, hogy a hatékony stresszkezelés közös érdek és közös feladat, amiben benne van a lehetőség, hogy valami több legyen. A cégek számára tartott stresszkezeléshez kapcsolódó képzések nagy előnye, hogy az ott ülő emberek érzik, hogy munkaadó törődik velük, nem a minimumot hozza, amikor a munkavállalók felépítéséről van szó és megértik, hogy ez akár egy értékesítési képzés is lehetne, de az alkalmazójuk úgy döntött, hogy olyasmire képezi őket, ami az életben is hasznukra válik.

A kiégés megelőzése, a stresszkezelésből elmaradt leckék pótlása közös probléma, de egy közös lehetőség is arra, hogy a munkaadó és a munkavállalók jobb csapattá váljanak, bizalmat építsenek ki egymás felé és egy fenntartható és egészséges helyről érjék el a céljaikat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images