Sportlovat venni befektetésnek? Sokan megbánják, hogy belevágtak

Indítsuk onnan a beszélgetést, hogy mi az a sportló!

A sportló fogalmát többféleképpen is meghatározhatjuk, attól függően, hogy jogi-adminisztratív vagy funkcionális oldalról közelítjük meg.

A lovassportok szervezett keretei között egy ló akkor válik hivatalosan sportlóvá, amikor az illetékes sportági szövetség – Magyarországon például a Magyar Lovassport Szövetség – nyilvántartásába regisztrálják. Ezt követően a sportcélú felhasználáshoz szükséges licencdíjak befizetése is megtörténik, így az állat az adott évadban jogosult lesz versenyeken való részvételre. Ebben az értelemben tehát a sportló státusz egyfajta adminisztratív jogosultságot is jelent, amelyet bizonyos szabályok és kötelezettségek kísérnek.

A sportló fogalma értelmezhető a ló hasznosítása szerint is. E megközelítés alapján sportlónak azokat az állatokat tekintjük, amelyeket nem mezőgazdasági munkára, nem szabadidős célra, és nem katonai vagy rendvédelmi szolgálatra használnak, hanem kifejezetten sporttevékenységre. Ide tartoznak többek között a díjlovaglás, díjugratás, military (lovastusa), fogathajtás, westernlovaglás, lovastorna és egyéb versenyszerű szakágak lovai.

Ebben az értelmezésben tehát a sportló az a ló, amelyet teljesítményének, képzettségének és fizikai adottságainak megfelelően valamely lovassportban való versenyzés céljára tenyésztenek, képeznek és alkalmaznak.

Kik és milyen célból vesznek sportlovat?

Magyarországon jellemzően azok vásárolnak sportlovat, akik valamilyen formában személyesen is kötődnek a lovassporthoz, legyenek akár versenyzők, edzők, tulajdonosok vagy sportvezetők. A pusztán befektetési célú lóvásárlás egyelőre ritka jelenség hazánkban. Ennek oka több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a jogi és biztosítási háttér nem nyújt megfelelő biztonságot a nagy értékű sportlovak tartásához, nincsenek kifejezetten erre a célra szabott biztosítási termékek, és hiányzik egy olyan stabil, kiszámítható jogi környezet, amelyben egy befektető kockázatmentesen mozgathatna jelentős összegeket sportlópiaci szereplőként. A lovak ráadásul élő állatok, melyek esetében bármilyen baleset, sérülés vagy teljesítménycsökkenés komoly anyagi veszteséggel járhat. Mindez érthető módon visszatartja azokat, akik nem személyes elhivatottságból, hanem üzleti megfontolásból érdeklődnének a sportló-tulajdonlás iránt.

Mennyibe kerül egy sportló?

A sportlovak ára rendkívül széles skálán mozog, hiszen számos tényező befolyásolja: az állat életkora, fajtája, kiképzettsége és az is, hogy melyik szakágban versenyeztetik. Az olimpiai lovassportok – a díjlovaglás, a díjugratás és a lovastusa (más néven military) – különösen komoly követelményeket támasztanak a lovakkal szemben, ennek megfelelően pedig az árak is magasra rúgnak.

A díjlovaglás az egyik legtechnikásabb, ugyanakkor legdrágább ágazat. A kiválóan képzett díjlovak ára akár 1–5 millió euró között is mozoghat, a legmagasabb szintű lovak ára pedig ennél is több lehet. A valaha legdrágábban eladott díjló, Totilas, több tíz millió euróért cserélt gazdát. Középkategóriás díjlovakat 200–300 ezer euró körüli összegért lehet találni, de igazán komoly nemzetközi szintű ló aligha kapható egymillió euró alatt.

A díjugrató lovak ára szintén borsos. A versenyzésre alkalmas, komoly ugróképességű egyedek 1–2 millió euró körül mozognak, de fiatal, ígéretes 5–6 éves lovakat már 200–300 ezer euróért is lehet találni. Magyarországon a legtöbb eladás 50 és 150 ezer euró között történik, ám a nemzetközi élvonalban mozgó lovak jellemzően olyan országokban cserélnek gazdát, ahol megfelelő a jogszabályi és biztosítási háttér, és ahol a sportló-befektetés reális, kiszámítható megtérülést kínál.

A három olimpiai szakág közül érdekes módon a lovastusa lovai számítanak a legolcsóbbnak, annak ellenére, hogy ez a legösszetettebb versenyszám, hiszen a díjlovaglás, a terepverseny és a díjugratás is szerepel benne. A lovastusa különösen sokoldalú, nagy állóképességű, terhelhető lovakat kíván, olyan egyedeket, akik „nagy szívvel” rendelkeznek, és nem feltétlenül a leglátványosabb mozgásúak.

Ebben a szakágban a legdrágább lovak ára is ritkán haladja meg az 1 millió eurót. Átlagosan 500 ezer és 1 millió euró közé esnek azok az egyedek, amelyek a legmagasabb szinten is megállják a helyüket.

Mik a legnagyobb piacai a versenylovaknak?

A sportlovak iránti kereslet Nyugat-Európában hatalmas, különösen olyan országokban, mint Németország, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia, Olaszország és Spanyolország. Ezekben az országokban mindhárom olimpiai lovas szakág, a díjlovaglás, a díjugratás és a lovastusa is rendkívül népszerű, és ennek megfelelően komoly gazdasági háttér is társul mögéjük.

Nem ritka, hogy tehetős magánszemélyek, üzletemberek vagy nagyvállalati vezetők sportlovakba fektetik vagyonuk egy részét. Németországban például a Mercedes egyik társtulajdonosának több sportlova is van, köztük olyan egyedek, amelyek jelenleg is olimpiai bajnokok. Ahogy sokan mondják: vehetne aranyrudat, de ő inkább sportlovat vesz.

A lóversenyzés és a díjugratás elitvilágát remekül példázza a Global Champions Tour is, a lovassport Forma–1-e. A versenysorozat a világ több különböző pontján zajlik, és egy-egy állomás millió eurós összdíjazással rendelkezik. A sorozat megálmodója, Jan Tops, korábbi olimpiai szintű díjugrató mára nemcsak sportmenedzser, hanem sikeres lókereskedő is. Különösen erős piaca van az arab országok irányába, számos kiváló minőségű sportlovat ad el, elsősorban Belgiumból, az öböl-menti országok vásárlóinak.

Ebben a környezetben a sportló nemcsak élőlény és társ, hanem értékálló befektetés is, egy olyan eszköz, amely versenyeken, tenyésztésben és presztízsértékben is komoly hozamot tud termelni.

És a magyar piacon mi a helyzet?

A magyar sportlópiac meglepően élénknek mondható, különösen ahhoz képest, hogy jogi szempontból mennyire szabályozatlan. Az adásvételek pörögnek, a kereslet jelen van, de a vásárlók sok esetben csalódnak: gyakori probléma, hogy olyan lovakat vásárolnak meg, amelyeket végül nem tudnak sportcélra használni.

Egy ilyen tévedés hosszú távon is anyagi terhet jelent, a lovat ugyanúgy bértartásban kell elhelyezni, rendszeresen patkolni, etetni és állatorvoshoz vinni, még akkor is, ha sem sporteredmény, sem öröm nem származik belőle. Ezek a csalódások hosszabb távon kedvét szegik azoknak, akik egyébként potenciális vásárlók lennének.

Ennek következményeként a tehetősebb réteg, amely elvileg jelen van a piacon, egyre óvatosabbá válik, és sokan inkább kivárnak, vagy külföldön vásárolnak, ahol nagyobb biztonságban érzik magukat jogi és szakmai szempontból is.

A vételárról már beszéltünk, de mennyibe kerül a versenylovak tartása?

A sportlovak esetében a vételár csupán a kezdet. A mindennapos tartás és az egészségügyi kiadások akár évi több millió forintra is rúghatnak – különösen akkor, ha a ló nem saját istállóban, hanem bértartásban él.

Magyarországon a bértartási díjak havonta átlagosan 150 ezertől akár 300 ezer forintig is terjedhetnek, attól függően, hogy hol helyezik el az állatot, és milyen szolgáltatásokkal jár a tartás. Pest megyében, ahol a legszínvonalasabb lovardák működnek a havi díj rendszeresen eléri a 250–300 ezer forintot.

A költségek ezzel azonban nem érnek véget. A sportlovak egészségügyi ellátása jóval túlmutat a kötelező oltásokon és időszakos szemrevételezéseken. Mivel ezek az állatok extrém fizikai terhelésnek vannak kitéve, rendszeres állatorvosi és prevenciós kezeléseken is átesnek – ilyenek lehetnek például különféle mozgásszervi terápiák, regenerációs kezelések, vitaminozás vagy éppen speciális takarmány-kiegészítők használata. Ezek a rutinkezelések éves szinten jelentős kiadást jelentenek: egy komolyan versenyző ló esetében az állatorvosi költségek könnyen elérhetik az évi több millió forintos nagyságrendet, még akkor is, ha a ló teljesen egészséges.

Megéri lótartással befektetési célból foglalkozni? Van, aki üzletszerűen űzi ezt Magyarországon?

A válasz összetett. Vannak, akik üzleti alapon tartanak és adnak-vesznek lovakat Magyarországon, sőt egyesek ebből élnek, azonban a környezet korántsem kiszámítható.

A lókereskedelemre ugyanis jellemző, hogy a legjobb lovakért „mindig nyugatabbra” kell menni. Ahogy mondani szokás: Magyarországról nézve Németország számít Nyugatnak, míg Bulgáriából Magyarország. Van olyan magyar kereskedő, aki évente akár több száz lovat is felvásárol Németországból, például a híres Paul Schockemöhle telepéről. Ezek jellemzően nem a prémium kategóriába tartozó, kiemelkedő sportpotenciállal rendelkező lovak, hanem olyan egyedek, amelyek valamilyen okból nem feleltek meg a legmagasabb szintű elvárásoknak. Ezeket az állatokat nagy tételben, kedvező csomagáron szerzik be, majd továbbértékesítik kelet európai országokba, gyakran olyan árszinten, amennyiért a nyugat-európai piacokon a magasabb minősítésű lovakat kínálják.

Az ilyen típusú kereskedelem jól mutatja, hogy létezik üzletszerű lótartás és -értékesítés Magyarországon. Ugyanakkor a bizonytalan adózási és jogi környezet komoly kockázatokat rejt. Ma Magyarországon gyakorlatilag nincs egységesen szabályozott nyilvántartás arról, hogy hány ló cserél gazdát évente, és hogy ezek után pontosan milyen adókötelezettség keletkezik. A Nébih sem vezet minden tranzakcióról nyilvántartást, így a rendszer tág teret enged a visszaéléseknek, és ez komoly bizalomvesztést szül a potenciális befektetők körében.

Mi a helyzet az adásvételi szerződésekkel?

A magyar gyakorlatban még mindig gyakori, hogy az eladók és a vevők – akár több tízezer vagy százezer eurós értékű tranzakciók esetén is – nem kötnek írásos adásvételi szerződést. Sokszor elegendőnek tartják a szóbeli megállapodást, mondván: „Megbíztunk egymásban.” Ez a fajta könnyelműség azonban komoly következményekkel járhat, főleg akkor, ha vita alakul ki a szerződés teljesítéséről.

Ha mégis készül írásbeli szerződés, az gyakran egy internetről letöltött, általános célú sablon, amely nem veszi figyelembe a konkrét ügylet egyedi jellemzőit. Különösen sportlovak adásvétele esetén gyakori, hogy a szerződés nem tartalmazza sem a ló pontos azonosító adatait (pl. útlevél száma, Chip szám stb.), sem az egészségi állapotára vagy előző sérüléseire vonatkozó információkat. Előfordul, hogy még a vételárat vagy a fizetési módot sem rögzítik pontosan.

Különösen fontos, hogy a szerződés részletesen tartalmazza a ló egészségi állapotára vonatkozó információkat is. Egy sportló esetében ez nem pusztán formalitás, komoly anyagi és szakmai következményekkel járhat, ha a vevő később derít fényt olyan korábbi sérülésekre vagy betegségekre, amelyekről nem tájékoztatták. Az ilyen jellegű viták megelőzése érdekében célszerű, ha a szerződés mellékleteként szerepel egy független állatorvos által a vétel előtt elvégzett, dokumentált vizsgálat, amely egyértelműen rögzíti a ló aktuális egészségi állapotát, esetleges eltéréseit vagy kockázati tényezőit. Ez a felek közti átláthatóságot erősíti, és később bármilyen szavatossági igény esetén is perdöntő jelentőségű lehet.

Pedig a Polgári Törvénykönyv alapján ugyan szóban is létrejöhet egy adásvételi szerződés, a gyakorlatban azonban a bizonyíthatóság kulcsfontosságú. Egy esetleges jogvitánál a szavatossági igények vagy a vételár megfizetésének bizonyítása szinte lehetetlen írásos dokumentum nélkül. Ha nincs leírva, hogy mondjuk 100 ezer euróért cserélt gazdát a ló, ki és hogyan fogja ezt hitelt érdemlően igazolni?

A megoldás egyszerű, mégis sokan elhanyagolják: minden nagy értékű adásvételhez elengedhetetlen a testreszabott, részletes írásbeli szerződés. Ez nemcsak a ló pontos azonosítását és egészségi állapotát rögzíti, hanem a felek jogait és kötelezettségeit is tisztázza. Ezzel megelőzhetők a későbbi viták, peres eljárások, és adott esetben akár több tízezer eurós veszteségek is.

Van sejtésem, de a tapasztalatotok szerint miért nem kötnek a felek szerződést?

Sokan azért nem kötnek írásos szerződést, mert tartanak az adózási következményektől. Ez a gyakorlat főként a magasabb értékű ügyleteknél figyelhető meg, ahol a felek igyekeznek „egyszerűsíteni” az adminisztrációt, vagy éppen elkerülni a hivatalos nyilvántartásba vételt. Ugyanakkor ez a rövid távú „előny” hosszú távon komoly kockázatokat rejt.

Amikor ugyanis probléma merül fel, például kiderül, hogy a megvásárolt ló korábban sérült volt, vagy rejtett egészségügyi problémákkal küzd, nagyon nehéz helyzetbe kerül az a vevő, akinek nincs kezében részletes, írásban rögzített szerződés. Ilyenkor hiába szeretnénk szavatossági jogainkat érvényesíteni, hiába beszélünk jótállásról vagy garanciáról, mindez bizonyítékok hiányában szinte lehetetlenné válik.

A megfelelő dokumentáció tehát nemcsak jogi védelmet nyújt, hanem hosszú távon anyagi biztonságot is jelent, mindkét fél számára.

Mit kellene tartalmaznia egy írásbeli szerződésnek?

Elsősorban azt, hogy mi az, ami gazdát cserél, és milyen feltételekkel, különös tekintettel a vételár pontos összegére és a fizetés módjára. Ez szerkezetében hasonló más nagy értékű ingó dolgok, például gépjárművek adásvételi szerződéséhez.

A ló esetében azonban elengedhetetlen, hogy a szerződés tartalmazza az állat minden beazonosítható adatát, így például a nevét, útlevélszámát, chip azonosítóját, színét, jegyeit, születési évét, származását, vagyis mindent, ami alapján kétséget kizáróan azonosítani lehet.

Rögzíteni kell továbbá a birtokba lépés napját, azaz azt az időpontot, amikortól a vevő viseli a lóval kapcsolatos kockázatokat, szedi annak esetleges hasznait, és vállalja a fenntartással járó kötelezettségeket.

Különösen fontos része a szerződésnek a ló egészségi állapotára vonatkozó állatorvosi vizsgálat eredményeinek rögzítése. A felelősségteljes vevők már a szerződéskötés előtt elvégeztetik az úgynevezett protokolláris állapotfelmérést, amely jellemzően tartalmazza a végtagok röntgen- és ultrahangos vizsgálatát, valamint a hát, a szív, a tüdő és az érrendszer állapotának felmérését is. A szerződésnek célszerű tartalmaznia, hogy ezek a vizsgálatok megtörténtek, milyen eredménnyel zárultak, és a vevő milyen tájékoztatást kapott ezekről, hiszen az ilyen típusú dokumentált tájékoztatás mindkét fél érdekeit védi. Ha a ló állapotából eredően később probléma merül fel, a már ismert és rögzített eltérésekre nem lehet szavatossági igényt alapozni.

A szerződés részét képezik továbbá azok az okmányok is, amelyeket az eladás során át kell adni, ilyen a ló útlevele és annak betétlapja, amelyen a tulajdonjog átruházása kerül hivatalosan rögzítésre.

Végül, de nem utolsósorban érdemes kimondani: a szerződéskötés hiánya sok esetben nem figyelmetlenségből, hanem szándékosságból fakad. A tapasztalat azt mutatja, hogy éppen akkor marad el az írásbeli szerződés, amikor az eladó egy esetleges szavatossági hibát igyekszik elrejteni, például olyan egészségügyi problémát, amely később komoly költségeket vagy használati korlátozást okoz a vevő számára.

Ez az egész a vevők érdeke lenne, mégsem kötnek szerződést.

Az a baj, hogy a vevők két emberre hallgatnak egy adásvétel során, a saját edzőjükre és az állatorvosra. Csakhogy az edző sok esetben összejátszik az eladóval, tehát neki érdeke, hogy megvegyék az állatot, mert pénzt kap a vételár után, és mert tovább tudja edzeni a gyereket. Bár a komolyabb ügyletek esetén egyre többen kérnek állatorvosi adásvételi vizsgálatot, még mindig sok vevő dönt úgy, hogy ezt a lépést kihagyja – jellemzően költségkímélésre hivatkozva. Egy ilyen vizsgálat ára ugyanis gyakran több százezer forintba kerül, és előfordulhat, hogy a végén az állatorvos azt tanácsolja: ne vásárolják meg a lovat.

Ilyenkor sokan úgy érzik, „kárba ment a pénz”, holott valójában éppen ezzel takarítottak meg akár milliókat. Egy rejtett egészségügyi problémával küzdő ló fenntartása hosszú távon rendkívül költséges lehet, havi szinten akár 100–150 ezer forintba is kerülhet a tartása, kezelésének költségei pedig könnyen tovább növekedhetnek. Ha a ló éveken át használhatatlan marad, a vevő végül sokszorosan ráfizet.

Egy alapos állatorvosi vizsgálat tehát nem kiadás, hanem befektetés a biztonságba, és mindkét fél érdekét szolgálja, ha a szerződés dokumentálja a vizsgálat tényét, eredményét és az az alapján adott tájékoztatást is.

Van olyan ország, ahol ez jól működik?

Igen, jó példa erre Németország, ahol a ló adásvételek gyakorlata sokkal átláthatóbb és szabályozottabb, mint hazánkban. Bár az írásbeli szerződés ott sem kötelező jogszabály szerint, a gyakorlatban szinte minden esetben készül ilyen, különösen magasabb értékű lovaknál, hiszen mindkét fél érdeke, hogy világosan rögzítsék a feltételeket, és megelőzzék a későbbi jogvitákat.

Németországban működik egy jól szervezett központi nyilvántartási rendszer, amelyben szerepelnek a lovak azonosító adatai, és a tulajdonosváltásokat is dokumentálják. Bár a lovak egészségügyi múltjának nyilvántartása nem olyan részletes és nyilvánosan hozzáférhető, mint például az autók szerviztörténete, bizonyos állatorvosi jelentések és vizsgálatok így is nyomon követhetők, különösen tenyésztői körökben vagy versenylovaknál.

További sajátosság, hogy a tulajdonosváltást be kell jelenteni, az átíratás pedig csak hivatalos dokumentumok (pl. lóútlevél, azonosító igazolás) birtokában történhet meg. A felelősségbiztosítás sok esetben szintén elvárás, különösen, ha a ló versenyeken is indul, még ha nem is minden esetben kötelező jogszabályi alapon.

Ez a fajta szabályozottság nemcsak a piacot teszi átláthatóbbá, de nagyobb biztonságot nyújt mind az eladóknak, mind a vevőknek, és jelentősen csökkenti az esélyét annak, hogy valaki rejtett hibákkal vásároljon meg egy lovat.

A biztosítással mi a helyzet Magyarországon?

Magyarországon jelenleg elérhetők lóbiztosítási termékek, például az Allianz vagy a Groupama kínálatában, azonban ezek korlátozott védelmet nyújtanak, és jellemzően legfeljebb 5 millió forintos összeghatárig köthetők meg. Ezek a konstrukciók elsősorban olyan alapeseményekre terjednek ki, mint az elhullás, a kényszervágás vagy bizonyos betegségek miatti kezelések. Versenylovaknál vagy nagyobb értékű tenyészkancáknál azonban ez a fedezet gyakran messze elmarad a valós piaci kockázattól.

További nehézséget jelent, hogy nincs kialakult, független kárszakértői rendszer, amely objektíven és egységes szempontok alapján becsülné meg a ló értékét vagy egy káresemény nagyságát. A biztosítók jellemzően nem küldenek ki helyszíni szakértőt, és nem is rendelkeznek kifejezetten erre a területre specializálódott munkatársakkal. Így sok esetben a kockázatvállalás konzervatív, a biztosítók tartanak attól, hogy a lovakat túlértékelik, és ez visszaélésekhez vagy biztosítási csalásokhoz vezethet.

Ez a fajta bizalmatlanság mindkét irányban fennáll. A tulajdonos attól tart, hogy egy komoly baleset vagy betegség után sem kap valós kártérítést, míg a biztosító fél attól, hogy aránytalan kifizetéseket kellene teljesítenie, például egy versenyló sérülése után, akit az ügyfél előzőleg 50 millió forintra értékelt.

Pedig igény lenne egy korszerű, szakmailag megalapozott lóbiztosítási rendszerre. Egy komoly vevő, aki sportcélra vásárol lovat, általában hajlandó lenne havonta biztosítási díjat fizetni, feltéve, hogy cserébe valódi, kiszámítható védelmet kap. Egy jól kidolgozott rendszer, amelyhez független értékbecslői és kárszakértői háttér is tartozik, növelné a transzparenciát és a biztonságot, és hozzájárulna ahhoz, hogy a lókereskedelem Magyarországon is professzionálisabb alapokra helyeződjon.

Nálunk tehát korlátozott a biztosítási kínálat. Külföldön lehet magyarországi lovakra biztosítást kötni?

Igen, egyes tulajdonosok alternatív megoldásként külföldi biztosítótársaságokhoz fordulnak, elsősorban Németországban vagy az Egyesült Királyságban, ahol nagy hagyománya van a speciális állatbiztosításoknak, így például a sport- és versenylovak biztosításának is. Ezek a biztosítók valóban kínálnak komoly összegekre szóló fedezetet, elhullás, baleset, versenyképtelenség vagy akár fedeztetési kockázatok esetén is.

Ugyanakkor ez a megoldás nem egyszerű, a biztosítás drága, az éves díj a ló értékének több százalékát is elérheti, és az ügyintézés bonyolult, gyakran idegen nyelven történik. Emellett előfordulhat, hogy a biztosító csak akkor vállalja a kockázatot, ha a ló rendszeresen átesik állatorvosi kontrollon, vagy ha bizonyos versenyszabályok szerint tartják és versenyeztetik.

Ez azt jelenti, hogy bár elméletben van lehetőség a magas szintű biztosításra, a gyakorlatban csak kevesen vállalják az ezzel járó költségeket és adminisztrációs terheket.

Akkor vegyük azt a gyakran előforduló esetet, hogy nincs szerződés, nincs biztosítás, de beüt a baj. Mi történik ilyenkor?

Az egyik leggyakoribb ügy, amivel megkeresnek bennünket, így kezdődik: „Megvettem a lovat, nem csináltunk írásos szerződést, sem biztosítást, most meg kiderült, hogy komoly baja van, és az eladó nem hajlandó segíteni.”

A vevők ilyenkor először megpróbálják felvenni a kapcsolatot az eladóval. Jóhiszeműen hívják fel, bíznak benne, hogy legalább egy közös megoldást találnak. De sajnos nagyon gyakran az történik, hogy az eladó egyszerűen lerakja a telefont, vagy elérhetetlenné válik. A vevők pedig ezek után fordulnak hozzánk, jogi segítséget kérve.

Mit lehet ilyenkor tenni?

A magyar jog szerint, ha egy eladott dolog hibás, ide értjük azt is, ha egy ló egészségügyi vagy használati szempontból nem felel meg a megbeszélteknek, akkor a vevőt megilleti a szavatossági jog. Ez négy lépcsőből áll: kijavítás, kicserélés, árleszállítás, elállás a szerződéstől.

A gyakorlatban persze nem lehet kijavítani vagy kicserélni egy lovat, így ezek a lehetőségek sokszor nem jönnek szóba. Viszont az árleszállítás vagy a vételár részleges vagy teljes visszafizetése már reális lehetőség lenne, legalábbis elméletben.

Mi történik akkor, ha az eladó nem működik együtt?

Amikor az eladó semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, az első lépésünk egy felszólító levél. Ennek még nincs peres következménye, de hivatalos figyelmeztetés arra, hogy jogi útra fog terelődni az ügy. Sajnos ez ritkán hatásos. Ha az eladó továbbra sem reagál, akkor megkezdjük az érdemi jogi eljárást.

A vevő kérheti például, hogy igazságügyi állatorvos szakértő vizsgálja meg a lovat, és készítsen szakvéleményt arról, hogy a ló már az adásvétel idején is hibás volt-e. Ez a szakvélemény kulcsfontosságú egy esetleges peres eljárásban.

A bírósági út hosszadalmas lehet, egy ilyen per általában legalább egy évig, de nem ritkán két-három évig is eltart. Ráadásul nem olcsó, ügyvédi munkadíj, szakértői költségek, illeték, a vevőnek mérlegelnie kell, hogy anyagilag megéri-e végigvinni az ügyet.

Ezeket az ügyeket gyakran megelőzhetné egy egyszerű, írásba foglalt adásvételi szerződés, amely pontosan rögzíti a ló állapotát, és az esetleges egészségügyi előzményeket. Emellett ajánlott egy független állatorvosi vizsgálat is az adásvétel előtt. Ez nem csak a vevőt, hanem az eladót is védi, hiszen így később senki nem hivatkozhat félreértésre.

Mert bár a lovak különleges élőlények és nem gépek, az adásvételük is komoly döntés, amit jobb nem a bizalomra, hanem a jogbiztonságra alapozni.

Mi a legjellemzőbb kimenetel a sportlovakkal kapcsolatos vitás ügyekben?

Tapasztalataink szerint az ügyek többsége már az első tárgyalást követően egyezséggel zárul. Amint az eladó szembesül azzal, hogy a vevő jogi képviselővel érkezett, pontosan ismeri a lehetőségeit, és a bírósági eljárás komoly, akár tízmilliós nagyságrendű perköltséggel is járhat, gyakran hajlandó megegyezésre.

Ez nem csoda, a legtöbb eladó számára ijesztő az igazságügyi szakértő, a hosszú per, és az az esély, hogy a végén nemcsak a vételár egy részét kell visszafizetnie, hanem még a vevő költségeit is állnia kell.

Kik az ügyfeleitek?

Elsősorban olyan vevőket képviselünk, akik jóhiszeműen, sokszor komoly összeget áldozva vásároltak lovat, és aztán keserű csalódás érte őket. Van sajnos egy olyan eladói réteg Magyarországon, amely rendszeresen él vissza a vásárlók bizalmával, egészségi problémás, nem megfelelően felkészített vagy akár használhatatlan lovakat adnak el, gyakran papírok nélkül vagy félretájékoztatással. Sokan közülük olyan emberek, akik örömmel lennének részei a lovassport közösségének, ám egy rossz tapasztalat után teljesen elfordulnak ettől a világtól. Nekik szeretnénk segíteni. Mi kifejezetten a vevői oldalt képviseljük, és célunk, hogy a tisztességtelen eladói gyakorlatokkal szemben jogi védelmet nyújtsunk azoknak, akik komolyan veszik a lovat, mint élőlényt, sporttársat és értéket.

Milyen eséllyel lehet megnyerni ezeket a peres ügyeket?

A siker kulcsa mindig a bizonyíték, és ebben az ilyen ügyeknél az állatorvosi szakvélemény a legfontosabb támpont. Ha rendelkezésünkre áll olyan szakértői vélemény, amely egyértelműen megállapítja, hogy a ló egészségi problémája már az adásvétel időpontjában is fennállt, akkor jogi szempontból erős az ügyünk.

Ilyenkor határozottan bele tudunk állni a perbe. A bíróság számára az a döntő kérdés, hogy a hiba rejtett volt-e, és már a vásárláskor is megvolt, ha ez bizonyítható, jó eséllyel meg lehet nyerni a pert.

És végül fizetnek az eladók?

Ha a bíróság jogerős ítéletet hoz a vevő javára, az végrehajtható, vagyis, ha az eladó önként nem fizet, a végrehajtó lép közbe. Ilyenkor már nem kérésről van szó: a végrehajtó akár bankszámlát, járművet vagy ingatlant is lefoglalhat, hogy a jogos követelést behajtsa. Fontos azonban látni, hogy a sikeres végrehajtás feltétele, hogy az eladónak legyen lefoglalható vagyona. Ha semmilyen ingó vagy ingatlan vagyon nem áll rendelkezésre, akkor a vevő ugyan jogos követeléssel rendelkezik, de annak érvényesítése egy ponton túl ellehetetlenül. Ilyen esetekben a jogi siker nem mindig jár együtt anyagi megtérüléssel is.

Beszéljünk arról, hogy ha befektetési célból tart valaki lovat, akkor hogy tud exitálni?

Ma már Magyarországon is működnek olyan online aukciós platformok, ahol sportlovakat kínálnak eladásra. Ezeken a felületeken a lovakról részletes információk érhetők el – röntgen- és ultrahangfelvételek, származási papírok, videók –, így a vásárló átlátható és dokumentált adatok alapján hozhat döntést. Ezek az aukciók egyre népszerűbbek, mivel strukturált, biztonságos értékesítési lehetőséget kínálnak.

Sokan saját kapcsolatrendszeren vagy közösségi médiafelületeken keresztül adnak-vesznek lovakat. Különösen a nagyobb értékű sportlovak esetében gyakori, hogy nem kerülnek nyilvános hirdetésbe, ezek az ügyletek többnyire személyes ajánlásokon, szakmai ismeretségeken keresztül zajlanak.

Léteznek olyan nemzetközi versenyek is, amelyek valójában eladóversenyek, ezekre a legjobb fiatal sportlovakat válogatják be, és az esemény egyfajta kirakatként szolgál a vásárlók felé. Ezek a versenyek ugyanakkor jellemzően a prémium szegmenst célozzák, és az itt kínált lovak ára nem a hazai piac pénztárcájához van szabva.

És az arab sejkek hol vesznek lovat?

A Közel-Kelet leggazdagabb emberei, köztük arab sejkek és uralkodócsaládok tagjai, elsősorban Nyugat-Európában vásárolnak sportlovakat, különösen Németországban és Hollandiában, ahol a világ élvonalába tartozó tenyésztés és professzionális lókereskedelem működik.

Bár sok esetben online választanak, az is előfordul, hogy személyesen keresik fel a nagy tenyészeteket, például Paul Schockemöhle istállóját, ahol válogatott, világszínvonalú lovak közül vásárolnak, akár több tucatot is egyszerre.

Jó befektetés a versenyló? Milyen pénzt lehet csinálni, mondjuk 5 éves időtávon azzal, ha valaki versenylóba fektet?

A válasz az, hogy akkor éri meg igazán, ha a befektető nemcsak lókereskedő, hanem kiképző is egyben. Vagyis ha saját maga tudja képezni, versenyeztetni és menedzselni a lovat, mert itt nemcsak pénzt, hanem rengeteg időt, szaktudást és munkát is bele kell fektetni.

Nézzük egy példán keresztül:

• Egy 2,5 éves fiatal ló ára körülbelül 2,5 millió forint.
• Mire 4 éves korára kiképzett, versenyezhető állapotba kerül, legalább még 2 millió forint megy el tartásra, patkolásra, egészségügyi ellátásra, edzésekre.
• Ha a ló jó képességű, és első versenyeit hibátlanul teljesíti, az ára akár 5–10 millió forint között mozoghat.
• Ha később 1 méteres ugrószintről lépdel felfelé (110–120 cm, korosztálynak megfelelő szintek), vagy a díjlovaglásban középfeladatos szintre jut, vagy militaryban stabilan teljesít – az értéke tovább nő.

És mi történik 7–8 éves korban? Ez a korszak vízválasztó: ilyenkor dől el, hogy a ló ifjúsági vagy amatőr versenyzőnek megfelelő partner lesz-e, vagy akár nemzetközi nagydíjakra is alkalmas. Az előbbi kategória ára jellemzően 7–8 millió forint körül alakul, míg az utóbbinál – ha tényleg kivételes képességei vannak – a csillagos ég a határ. Ezek a lovak egyedi alkuk tárgyát képezik, és sokszor több tízmillió forintot is megérhetnek.

Ahogy nő a ló életkora, értéke is változik: ha 8 éves korra nem bizonyítja, hogy helye van a legjobbak között, az értéke megáll vagy csökkenni kezd. A befektetés tehát nagy potenciállal, de komoly kockázattal is jár, csak az vágjon bele, aki hosszú távra tervez, és rendelkezik szakmai háttérrel, vagy elérhető számára egy profi kiképzői csapat.

Akkor azért elég sok mindennek össze kell jönnie, hogy a versenyló profitot termeljen.

Való igaz, hogy ahhoz, hogy egy versenyló valóban profitot termeljen, sok mindennek kell egyszerre stimmelnie, genetika, egészség, képesség, kiképzés, versenyeredmények. Ezért a külföldi befektetők többsége nem is elsősorban a pénzügyi megtérülés miatt vásárol sportlovat.

A tét sokszor társadalmi és üzleti pozíció. A világ legnagyobb versenyeinek – például a Royal Ascotnak vagy a monacói ötcsillagos versenyeknek – VIP tribünjein királyi családok, államfők, befolyásos üzletemberek ülnek. A lovasélet legfelsőbb szintjén való jelenlét belépőt jelent ezekbe az exkluzív körökbe.

Egy igazán jó versenyló tehát nemcsak egy sporteszköz vagy befektetési tárgy, hanem olyan kapcsolati tőke, amellyel az ember közvetlen közelébe kerülhet a nemzetközi elitnek, és ez az, amit pénzben nem mindig lehet kifejezni, de amit sokan keresnek benne.

Mire lenne szükség ahhoz, hogy Magyarországon jól működjön a versenyló-piac?

A válasz összetett, de a legfontosabb az, hogy párbeszédre, bizalomra és átláthatóságra lenne szükség. A piac jelenleg még sok szempontból széttöredezett, és túl sok üzlet zajlik informális, láthatatlan módon. Egy egészséges lópiac azonban nem működhet hosszú távon erős jogi és etikai alapok nélkül.

Szükség lenne arra is, hogy a szakmai döntéshozók valóban a hazai lovassport érdekeit tartsák szem előtt, és ne egyéni érdekek mentén alakítsák a piac működését. Ez csak akkor lehetséges, ha minden szereplő, eladók, vevők, edzők, állatorvosok, jogászok közösen gondolkodnak a rendszer jövőjéről.

A változáshoz az edukáció is elengedhetetlen. Ezért is kezdtünk el oktatni, például a Testnevelési Egyetemen, ahol a hallgatókat megtanítjuk olyan alapvető, de eddig elhanyagolt gyakorlati ismeretekre, mint az adásvételi szerződéskötés, a szavatossági igény bejelentése vagy a panaszkezelés.

Egyre többen ismerik fel, hogy ha egy vásárlás rosszul sül el, az eladó felelőssége is fennállhat, és ez nem rosszindulat, hanem a jogrend természetes része. Eddig itthon ritkán merült fel, hogy egy hibás teljesítés esetén visszajárhat a pénz. Mi azt szeretnénk, hogy ne csak akkor forduljanak hozzánk, amikor már baj van, hanem már a vásárlás előtt kérjenek tanácsot, így sokkal nagyobb biztonságban lehet a befektetés. A célunk az, hogy vevői oldalon jogbiztonságot nyújtsunk, és ezzel együtt elősegítsük egy tisztább, átláthatóbb, fenntarthatóbb magyar versenyló-piac kialakulását.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.

• Címkék:
• szerződés,
• németország,
• biztosítás,
• sport,
• adásvétel,
• állatorvos,
• befektetés