Az életével játszik, aki elhízott: ijesztő számok érkeztek

A Novo Nordisk adatkutatási vezetője elmondta, hogy az obezitás olyan mértékű zsírfelhalmozódást okozó súlyfelesleget jelent, ami emeli egyes társbetegségeknek a kockázatát, és így korai halálozáshoz vezet. Az elhízás okai között egyértelműen és döntő többségben a kalóriatöbblet bevitel és a mozgásszegény életmód, valamint ennek a kettőnek a kombinációja szerepel. Nagyon sokszor halljuk azt, hogy hormonális oka van az elhízásnak, vagy a hátterében genetikai okok vannak, és tény, hogy léteznek ilyen típusú elhízások is, léteznek olyan hormonváltozások, amelyek emelik az elhízás kockázatát, például a pajzsmirigy alulműködés. De az esetek döntő többségében, 90 százalékban egyszerűen a kalóriatöbblet az ok. Vannak gyógyszerek, például bizonyos pszichiátriai készítmények, amelyek önmagukban nem feltétlenül okoznak elhízást, de amikor egy olyan beteget próbálunk kezelni és lefogyasztani, aki ilyen gyógyszert szed, megnehezíti a helyzetet. Ami a genetikai eltéréseket illeti, van egy orvosi körökben viszonylag ismert mondás, hogy

a gének csak betöltik a fegyvert, és igazából a ravaszt a környezet és saját magunk húzzuk meg.

Még ha 70 százalékban a gének olyan változásokat is mutatnak, ami prediszponál minket, akkor is 30 százalékban a környezetünk és a cselekedeteink fogják meghatározni, hogy manifesztálódik-e az elhízás vagy sem.

Amikor az obezitásról beszélünk, a testtömegindexnek alapján állapítjuk meg, hogy valaki alultáplált, normál testsúlyú, vagy túlsúlyos. A BMI-vel, mint mérőszámmal vannak problémák, de egyelőre nem tudunk helyette jobbat. Ha a BMI a testtömegindex alapján valaki 25 fölötti értékkel rendelkezik, akkor meg kell nézni, hogy mi az a zsírfelhalmozódás, ami az adott esetében fennáll, és ennek valóban van-e egészségügyi kockázata.

Az obezitásnak konkrét életkilátást veszélyeztető hatása van, például aki 35 éves korában normál BMI-vel rendelkezik, tehát 22 és 25 közötti kategóriába esik, az 80 százalék eséllyel fogja megérni a 70. születésnapját. Azonban egy súlyosabb obezitás esetén, mondjuk egy 40-es BMI felett, 50 százalékra mérséklődik az esély.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az elhízás szövődményeket, más társbetegséget okoz, hanem arról, hogy életet rövidít.

Portfolio Private Health Forum 2025

A szeptember 30-i Private Health Forum konferenciánkon kiemelten foglalkozunk az egészséges életmód kérdésével, még mindig nem késő regisztrálni!

Információ és jelentkezés

A WHO becslései szerint 2016-ban 650 millió felnőtt volt elhízott világszerte, Magyarországon pedig a felnőtt férfiak 77 százaléka és a nők 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Az elhízás magasabb arányú az életkor előrehaladtával, de már gyermekkorban is jelentős, minden negyedik magyar hétéves gyermek túlsúlyos vagy elhízott.

Több mint 200 olyan krónikus eltérés, betegség van, ami egyértelműen összefüggést mutat az elhízással vagy a túlsúllyal, ezek közül talán a legfontosabb a szív- és érrendszeri betegségek.

Ami az elhízás kezelését illeti, a kalóriatöbblet miatti elhízásnál egyszerűnek hangzik a megoldás: a termodinamika alapján, ha az energiabevitel annyi, mint a teljes testnek az energiafelhasználása, a testünk szempontjából neutrálisak vagyunk. Ha több energiát viszünk be, mint amit felhasználunk, akkor hízni fogunk, ellenkező esetben fogyni. Egyszerű a képlet, a megoldás az az, hogy egyél kevesebbet és mozogj többet. Ha például valaki 20 évesen normál BMI mellett összesen 7 kcal-val eszik meg többet naponta, mint az energiaszükséglete, akkor 42 év alatt 62 éves korára garantáltan 15 kiló testtömeggyarapodást fog összeszedni. Ez a termodinamika törvénye, ez a fizika. Ez a 7 kcal nagyjából annyi, mintha a lenyalnánk egy túró rudi egyik végéről a csokoládémázat. A probléma az az, hogy ez az egész dolog sokkal komplexebb. A testsúly szabályozása elképesztően bonyolult folyamat, a központi idegrendszer és a perifériás szervek harmonikus kommunikációján múlik. Amikor ebből a rendszerből bármelyik elemet kivesszük, és valami más felhangosodik, akkor eltolódások jönnek létre. Több olyan klinikai vizsgálat volt, ahol életmódváltoztatást vizsgáltak, és függetlenül attól, hogy milyen diétát alkalmaztak, milyen intenzitással mozogtak, hosszú távon nagy arányban kudarcot vallottak.

ennek oka, hogy az, ami régen evolúciós előnyt jelentett, most egy túlélési hátránnyá változott.

15 ezer évvel ezelőtt képesek voltunk elraktározni az éppen elfogyasztott energiának nagy részét azokra az időkre, amikor nem állt rendelkezésre táplálék. A szervezetünk úgy van beprogramozva genetikailag, hogy az anyagcserében az energiafelhasználást visszaveszi. A teltségérzetet okozó hormonok és az éhséghormonok az aránya változik, és a szervezet arra késztet minket, hogy együnk. Ezt kell valahogy legyőznünk és ebben tud például segíteni, ha az egyik ilyen hormont, a GLP-1-et terápiásan alkalmazzuk. A GLP-1-nek a testsúly szabályozásában fontos jelentősége van, ugyanis a jóllakottságot növeli, és élelmiszerbevitelt csökkenti a hozzájáruló tehetségérzéssel, ami nagyon fontos a testsúlykontroll szempontjából. Fiziológiásan a GLP-1 a szénhidrátcserére, tehát a vércukor értékekre is hat, illetve nagyon kedvező szív és érrendszeri hatásai vannak, csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatokat és amellett, hogy csökkenti a testsúlyt, csökkenti a gyulladásokat.

Gellér László kardiológus szakorvos, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke az elhízásról és annak társbetegségeiről beszélt. Körülbelül a halálozások egyharmadáért a szív és érrendszeri betegségek felelősek, gyakorlatilag az első számú halálozási ok. Minden nap 4600 ember hal meg szív és érrendszeri betegségben Európában, és a körülbelül 350-400 milliós európai lakosságból 62 millióan szenvednek szív- és érrendszeri betegségben. Ez nem egyenlően oszlik meg Európában, Nyugat-Európában kicsit jobb a helyzet, a régióban, például Magyarországban, Romániában, Bulgáriában pedig rosszabb.

Gellér László ott lesz a Portfolio szeptember 30-i konferenciáján. Még mindig nem késő regisztrálni, ide kattintva!

Jelentős a gazdasági terhe is a kardiovaszkuláris betegségeknek, amely összefüggésbe hozható az elhízással. 2060-ra gyakorlatilag a világ GDP-jének 3,3 százalékáért lesz felelős az obezitás. Ha azt vesszük, hogy Magyarországon 4 százalék körüli érték megy az egészségügyre, akkor mindenképpen elgondolkodtató, hogy ez mekkora terhet fog jelenteni. A direkt költségek közé a különböző egészségügyi költségek tartoznak, például, a gyógyszerek, tesztek, míg az indirekt költségek a munkából való kiesés, illetve a csökkent produktivitás és az, hogy a rokkantság hamarabb következik be adott esetben. 2022-ben készült egy számítás New Yorkra vonatkoztatva, ahol a felnőttek 64 százaléka túlsúlyos, ami megállapította, hogy egy 5-25 százalékos testsúlycsökkenéssel a 65 éves kor alatti, munkavállaló populációban jelentős, 32-70 millió dolláros egészségügyi költségmegtakarítást lehetne elérni. Nemcsak az a fontos, hogy szembesüljünk ennek a magnitúdójával, hanem azt is fontos tudatosítani, hogy ha ez visszafordítható, akkor költségcsökkentést tudunk elérni.

Az elhízás egyik okozója a nem megfelelő táplálék, a világon közel 2 milliárd ember nem megfelelő táplálékot fogyaszt, és közel ennyi a túlsúlyosok száma is. Nagyon drámai adat, hogy az öt év alatti gyerekek közel egytizede gyakorlatilag elhízott és a túlsúlyos gyerek sajnos jó eséllyel az is marad idősebb korára. Magyarországon nagyjából a férfiak között a 15-17 éves korosztályban 20 százalék túlsúlyos vagy elhízott, 18-34 éves korban mintegy 40 százalék, 35-64 éves korra pedig gyakorlatilag 70 százalék fölé emelkedik ez az arány. A nőknél csak 10 százalék a túlsúlyos vagy elhízott a 15-17 éves korosztályban, a 18-34 éves korosztályban körülbelül 35 százalék, 35-64 között 50 százalék fölé emelkedik, és a 65 évesnél idősebbek jutnak el a 70 százalék körüli arányig. Mindeközben a magyarországi inaktívok aránya nagyon magas, a magyarországi felnőttek 60 százaléka egyáltalán nem sportol, tíz emberből mindössze három mozog hetente minimum 150 percet.

Az elhízással összefüggésben kialakuló betegségek a leggyakrabban a koszorúér betegség, a szív-és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rákok, nőgyógyászati problémák, a lipidanyagcsere zavarai, a szív-és érrendszeri betegségek másik része, mint az agyérbetegségek és a stroke. Az elhízás a mozgásszervi betegségek előfordulásának esélyét is növeli és köztudott, hogy milyen komoly problémát jelent ezeknek a megfelelő ellátása, és milyen várólisták vannak. A koszorúér betegség legalacsonyabb kockázata 20 körüli BMI indexnél van, és a megint csak a 20 és 25 közötti BMI index az, ahol a legalacsonyabb a stroke előfordulása. Az se jó, ha ez a BMI index nagyon alacsony, mert az is mortalitás-növelő. Van egy optimális testsúly, amit nem könnyű meghatározni, és ebben is lehetnek individuális különbségek is. De az biztos, hogy jellemzően az obezitás, illetve a túlsúly ezeket negatívan befolyásolja.

Vannak nem módosítható rizikófaktoraink és vannak módosítható rizikófaktoraink. Nem módosítható az életkorunk, a nemünk, a genetikai hátterünk és a származásunk, befolyásolhatjuk viszont a vérnyomásukat, a vérzsírszinteket, a dohányzást, a fizikális aktivitást, a cukorbetegséget, illetve az elhízást.

Maga a kardiovaszkuláris problémák megoldása is sokkal komolyabb kihívás elé állítja adott esetben az orvost is, gyakorlatilag ezeknek az ellátása egy elhízott betegnél jóval nagyobb és jóval nehezebb.

Itthon komoly kulturális háttere van az egész obezitás kérdésnek, hiszen gyerekkorban a jutalmazás nagymértékben függ össze édességgel például, így ez az egész problémakör azért komplex, mert kulturálisan mélyrehatóan kellene gondolkodni. A sok ezer év, ami végül is oda juttatott minket, hogy túléljünk, kulturálisan beépült az emberek agyába, tudatalattijába. Ez annyira komplex társadalmi kérdés, amelyik a mezőgazdaságtól kezdve a közlekedésen, a várostervezésen, az egyéb környezeti tényezőkön át mindenhol jelentkezik.

Az obezitás tulajdonképpen betegség, már nem arról beszélünk, hogy valaki akaratgyenge, hanem gyakorlatilag betegségként kezeljük ezt, és egy olyan betegséggel állunk szemben, ami további betegségeket fog generálni.

Az elhízás egy progresszív betegség, ami azért fontos, hogy ha a progresszivitást ismerjük, be tudunk avatkozni. A GLP-1 agonisták pedig egy gyógyszert kínálnak, amit erre a betegségre adhatunk. Úgy néz ki, hogy van egy olyan megoldás, amivel facilitálni tudjuk, hogy a túlsúlyos páciens egyáltalán el tudjon jutni a testmozgásig, hogy kerüljön olyan állapotba, hogy mozogni tudjon. Ez együtt jár azzal, hogy gyakorlatilag bizonyítottan szív és érrendszeri szempontból egy előnyhöz juttatjuk a beteget. Rengeteg vizsgálat van most is, amelyekben pont ezeket a kérdéseket próbálják tisztázni, de jelen pillanatban az adatok nagyon egyértelműek abból a szempontból, hogy a GLP1-agonistákkal gyakorlatilag kitágul a világ a páciensek számára és jelentősen javulhat az életminőségük.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images