Mit tesz egy cég 600 MW-nyi napelemprojekt után? Megépíti Magyarország történetének legnagyobb szélerőműparkját

Kezdjük az alapoktól. A Green Energy Investhor mindössze négy éve alakult, mégis gyorsan az élvonalba került a magyarországi zöldenergia-iparágban. Hogyan épül fel a vállalat megújulóenergia-portfóliója, minek köszönhető ez a lendületes terjeszkedés?

Kicsit messzebbről indítanám. A cég küldetése a klímaváltozás kihívásaira adott válasz: tiszta, zöld energia előállítása és eljuttatása a fogyasztókhoz - legyenek azok ipari vállalatok vagy háztartások. Szeretnénk a gyermekeinknek, unokáinknak egy élhetőbb bolygót átadni, ezért dolgozunk közép- és hosszú távú stratégiák mentén, amelyeket folyamatosan felülvizsgálunk.

Visszatérve az eredeti kérdésre, a cég megalapítása óta organikusan, lépésről lépésre növekedtünk. Kezdetben kisebb napelemes projektekkel foglalkoztunk, aztán egyre nagyobbakkal: pilotként építettünk egy 50 megawattos naperőművet, majd ennek tapasztalatait felhasználva további kilenc hasonló, nagy méretű naperőművet valósítottunk meg. Összesen több mint 600 MW napenergia-kapacitást fejlesztettünk az elmúlt években, döntően támogatott fix áras (KÁT) konstrukcióban. Emellett azonban - ahogy a piac érett - elkezdtünk kifejezetten piaci alapon működő naperőműveket is építeni,

mert hisszük, hogy hosszú távon ez a fenntarthatóbb modell.

Természetesen a gyors növekedés azt jelentette, hogy a kezdeti néhány fős, családias csapatból mára 28 fős, professzionálisan felépített szervezet lett. A cégben dolgozó szakemberek tapasztalata egyébként messze meghaladja a GEI négy évét - sok kolléga évtizedes rutinnal érkezett az energetika, műszaki tervezés, pénzügy vagy engedélyeztetés területéről. Ez a tudás is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen gyorsan tudtunk értékes projekteket létrehozni.

Az energetika erősen szabályozott és gyakran átpolitizált terület. Milyen kihívásokkal jár piaci szereplőként ebben a keretrendszerben működni?

Valóban, az energetikai piac speciális, hiszen kritikus infrastruktúráról van szó. Itt jó dolog, hogy van állami szabályozás, mert nem csak az a kérdés, mennyi profitot termel egy beruházás, hanem az is, milyen áron jutnak energiához az ipari szereplők és a lakosság.

A jogszabályi környezet folyamatosan változik, ezért napról napra figyeljük, milyen új szabályozás bukkan fel, ami a projektjeinket érinti. Az Intel magyar származású legendás vezetője, Gróf András (Andrew Grove) is úgy fogalmazott:

a változás az egyetlen állandó, és csak a paranoidok maradnak életben.

Hiszen a nap végén a kormányzati vállalásokat - például a megújuló energiával kapcsolatos célokat - valójában az olyan vállalatok teljesítik, mint a miénk. Az állam nem fog naperőműveket vagy szélerőműveket építeni, ez nem az ő feladata, hanem az olyan vállalatoké, mint mi, akik a kockázatot vállalva fejlesztenek, hogy teljesítsék a kitűzött célokat.

Tavaly a vállalat eladta az MVM-nek egy 149 MW-os naperőmű-portfólióját. Miért döntöttek az értékesítés mellett, és a befolyt tőkét mire fordítják?

A stratégiánk szerint növekedést támogató projekteket valósítunk meg, majd szelektíven forgatjuk vissza a tőkét új fejlesztésekbe. Az eladás piaci alapon történt, nem „hazavisszük” a pénzt, hanem visszaforgatjuk a további megújuló fejlesztésekbe, mert a szélerőmű-program akkora léptékű, hogy minden forrásra szükségünk lesz.

A portfólió jó kezekbe került az MVM-nél.

Az ő összetett portfóliójukba jól illeszkedik ez az üzlet. Ráadásul KÁT-os erőművekről volt szó, amelyek kiszámítható, államilag garantált bevételt hoznak.

Az ügylet kapcsán többen felvetették, hogy a tranzakció lényegében előre realizált hozamot biztosított a feleknek. Mennyire helytálló ez az értelmezés, és mi alapján határozták meg a portfólió értékét?

A KÁT-os erőművek esetében a bevételi pálya előre jól modellezhető, mert adott az időtartam és az átvételi ár. Ilyenkor nincsen „misztikum”: diszkontált cash-flow alapon számolja ki az eladó és a vevő is a jövőbeni pénzáramok jelenértékét. Ez alapján születik meg az ár. A tranzakció tiszta piaci logika mentén zajlott, ami mindkét fél számára racionális döntés volt.

A napenergia után a szélenergia felé nyitottak. A GEI egy nagyszabású szélerőmű-projektre nyert el kapacitást, összesen 499 MW-ot, ami a teljes odaítélt mennyiség mintegy 70%-a. Minek köszönhető, hogy ekkora szeletet sikerült megszerezniük ebből a piacból?

Kezdjük talán azzal, hogy miért tartjuk fontosnak a szélenergiát. Magyarországon az elmúlt tíz évben a megújulóenergia-boom főleg a naperőművekről szólt: míg 2010 körül elenyésző volt a napenergia, ma már 8 ezer MW felett jár a lakossági és saját használatra termelő (SCTE) napelemekkel együtt. Ezzel szemben a szélenergiából mindössze 325 MW kapacitás működik .

Mi már jó ideje készültünk erre a lehetőségre.

Szép dolog, hogy 600 MW-nyi naperőmű fejlesztése szerepel az ember önéletrajzában és a cég portfoliójában, de „egy lábon állni” - csak napenergiára támaszkodni - hosszú távon nem jó stratégia.

A villamosenergia-piacon, ha valaki kizárólag napenergiával van jelen, akkor kiszolgáltatja magát annak, hogy amikor a nap nem süt, akkor nem is termel energiát, és olyankor máshonnan kell energiát venni. Ezért döntöttünk úgy már tavaly, hogy nyitunk a szélenergia felé.

A sikerünk az aukción részben annak köszönhető, hogy időben elkezdtük a fejlesztést: földterületeket biztosítottunk, két éve mérjük a szelet a kiszemelt helyszíneken, előkészítettük a projekteket, amennyire lehetett.

Emellett az is fontos, hogy értjük az elektromos hálózat korlátait. Tudtuk például, hogy ekkora mennyiségű megújuló kapacitást nem lehet már a meglévő elosztóhálózatokra kötni (hiszen azok eredetileg néhány nagy erőmű kiszolgálására lettek méretezve, nem sok ezer kicsi naperőműre). Ezért mi rögtön a nagyfeszültségű átviteli hálózatra (MAVIR) terveztük a csatlakozást a szélprojektünknél.

Összességében tehát a felkészültség, a jó tervezés és a kockázatvállalás kombinációja vezetett oda, hogy ekkora kapacitást nyertünk el.

Milyen műszaki sajátosságai vannak ennek a hatalmas beruházásnak, és hogyan fogadták a helyi közösségek a hírt?

Valóban óriási projektről van szó. Lényegében kétszer akkora a beruházási értéke, mint az eddigi összes megvalósított projektünk együttvéve. A 499 MW kapacitást várhatóan kb. 70 darab modern szélturbina adja majd ki. Ma a Magyarországon működő szélerőművek többnyire 2-3 MW-osak, 100 méteres toronymagassággal. Ezzel szemben a mi projektünknél már 7-8 MW teljesítményű turbinákban gondolkodunk, magasabb tornyokkal (a méréseink szerint érdemes 120-150 méterig is felmenni, mert ott erősebb és egyenletesebb a szél).

Egy ekkora szélerőműpark területigénye még így is jóval kisebb, mint ha ugyanezt a kapacitást napelemekkel akarnánk előállítani. Egy 50 MW-os naperőműhöz 70-80 hektár föld kell, míg egy 50 MW-os szélerőműparkhoz ennek töredéke, miközben a turbinák alatti területen a mezőgazdaság is vígan folytatódhat. Cserébe persze a szélturbinák magasba nyúló létesítmények.

Ahogy szokták mondani, "háromdimenziós tájsebek”. De szerencsére a környék adottságai kedvezőek, ezért nem lesz zavaró a jelenlétük a helyieknek.

A szélturbinák látványa, hanghatása miatt gyakori a lakossági ellenállás. Ezzel kapcsolatban mit tapasztaltak?

Ami a helyi lakosokat illeti, mi az elejétől fogva nagy hangsúlyt fektettünk a közösséggel való párbeszédre. Úgy gondolom, csak akkor van esély egy ilyen projektet megvalósítani, ha elnyerjük a helyben élők jóindulatát és bizalmát. Enélkül nem megy. Enélkül nem is szabad belevágni. Ezért már a kezdeti fázisban felkerestük az érintett települések vezetőit, lakossági fórumokat tartottunk, minden kérdésre igyekeztünk nyíltan válaszolni.

Összesen 16 településsel kötöttünk együttműködési megállapodást a térségben. Ezekben vállaljuk például, hogy a lakott területektől megfelelő védőtávolságra telepítjük a turbinákat - ezt amúgy is előírják a szabályok, de fontos hangsúlyozni a lakosok megnyugtatására.

Nem szeretnénk megérni azt a helyzetet, hogy amikor érkezik a szállítmány egy 90 méteres rotorlapáttal, a helyiek traktorokkal elállják az utat.

Láttunk ilyet máshol Európában. Úgy véljük, a megelőzés kulcsa a folyamatos, őszinte kommunikáció és az, hogy a helyiek nyertesei legyenek a projektnek.

Mit ért ez alatt?

Például azt, hogy a helyi önkormányzatok plusz bevételhez jutnak majd az iparűzési adó révén, amikor az erőművek termelni kezdenek. A beruházás építési szakaszában is munkát adunk sok környékbeli vállalkozásnak. Sőt, igyekszünk bevonni a lakosságot is a zöld átmenetbe: jelen vagyunk a falunapokon, és terveink szerint iskolákban is tartunk majd szemléletformáló előadásokat a gyerekeknek arról, miért jó a megújuló energia.

Külföldön több helyen bevált, hogy a helyiek akár tulajdonosként vagy kedvezményes áramfogyasztóként részesülnek a környékükön épült szélerőműparkok hasznából - Dániában például a közösségi tulajdonlás bevett gyakorlat.

Ezzel mindenki nyer: a lakosok is kötődnek a projekthez, és érzik a közvetlen hasznát a megtermelt zöld áramnak. Mi minden olyan kezdeményezésben szívesen részt veszünk majd, ami ebbe az irányba mutat.

Hol tart most a projekt? Mikor épülhetnek meg ténylegesen a turbinák?

Jelenleg az engedélyeztetés és a részletes tervezés zajlik, ami várhatóan 2026 közepéig-végéig tart. Addig a terepen nagy változás nem lesz látható, de már most is végzünk előkészítő munkákat. Például földtani fúrásokat, talajmechanikai vizsgálatokat végeztünk a leendő toronyhelyeken, hogy megfelelő alapozási technológiát tervezzünk, és a régészeti próbafeltárások is elindultak. A tényleges kivitelezés - azaz az alapozások, útépítések, toronyszerelés - 2026 második felében indulhat el, ha addigra meglesznek a szükséges építési engedélyek.

Ha megvannak, akkor még időben megrendelhetjük a fő berendezéseket (turbinákat, transzformátorokat stb.), amelyeknél gyártást illetően akár 12-18 hónapos átfutási idővel is számolni kell.

Az első szélturbinát 2028 elején szeretnénk felállítani, és a teljes 499 MW-os parkot 2029 végéig, legkésőbb 2030 elejéig rácsatlakoztatni a hálózatra.

Ehhez a turbinákon túl komoly hálózatfejlesztés is kell: a Vadosfa melletti 400 kV-os távvezetéki csomópontnál a MAVIR ütemezését megelőzve saját költségen egy új alállomást építünk, ahol a mi 132 kV-os gyűjtőhálózatunk bekapcsolódik az országos rendszerbe. Ezt a hálózati bővítést a rendszerirányító MAVIR-ral szoros együttműködésben végezzük, hiszen a cél, hogy mire a turbinák üzemkészek lesznek, addigra az átviteli hálózat is fel legyen készítve a fogadásukra.

Egy ekkora beruházás finanszírozása nem lehet egyszerű feladat. Mit lehet erről tudni?

A finanszírozást illetően most még előkészületi tárgyalások folynak. Komolyra igazán akkor fordul majd a dolog, ha már kezünkben lesznek az építési engedélyek - addig egy bank sem köteleződik el. A tapasztalat az, hogy első kérdésük mindig az: „Megvan az engedély?” Ha nincs, túl kockázatos nekik a projekt. Így most mi is erre fókuszálunk, de közben már keressük a megfelelő finanszírozási struktúrát.

Hogy érzékeltessem a nehézséget: amikor 2019-ben az első 50 MW-os naperőművünket építettük, egyetlen magyar bank elegendő volt a hitelhez. Amikor egyszerre három, összesen 150 MW-nyi naperőművet építettünk, már négy nagy nyugat-európai bank közös finanszírozása kellett. A tavaly befejezett 250 MW-os mezőcsáti projektet pedig már egyáltalán nem tudták a bankok teljesen finanszírozni - ott kötvénykibocsátással teremtettük elő a hiányzó forrást.

És ennél a projektnél is lehet, hogy a bankhitel mellett újra kötvénykibocsátás útján kell majd tőkét bevonnunk - nem tartom kizártnak.

Mik a legfőbb kihívások pénzügyi oldalról?

Ekkora projektnél ismét új megoldásokat kell találnunk. Ráadásul a korábbi nagy naperőműparkjaink finanszírozását megkönnyítette, hogy KÁT jogosultsággal rendelkeztek, tehát garantált bevétel állt mögöttük. A mostani szélerőművek piaci alapon fognak működni, ami a finanszírozó szemével nézve kockázatosabb.

A bankok manapság hosszú távú áramvásárlási szerződéseket (PPA) várnak el a hitelhez.

A mostani projekt esetében azt kötötték ki, hogy legalább a felére legyen hosszú távra lekötött vásárló, ami ekkora kapacitásnál 600 GWh-át is jelenthet. Összehasonlításképp: a magyar piacon jelenleg egy 8 GWh/év volumenű PPA szerződés is hírt érdemel a sajtóban, annyira gyerekcipőben jár még ez a terület. Ilyen szempontból óriási kihívás előtt állunk, hiszen a projektünk volumene sokszorosa a jelenlegi PPA-piacnak, de dolgozunk rajta.

A finanszírozásnál fontos még, hogy mi hosszú távon termelőként tekintünk magunkra, nem pusztán fejlesztőként. Vagyis nem az a célunk, hogy felépítsünk egy szélerőműparkot és aztán azonnal értékesítsük, hanem szeretnénk üzemeltetni, termelni vele évtizedeken át. Ez persze még jobban megköveteli, hogy a piaci integrációra felkészüljünk - például, ahogy említettem, kombináljuk a különböző technológiákat (nap, szél, akkumulátoros tároló, esetleg gázturbina vagy más zsinór kapacitás) egy portfólióban, hogy „minden időben” tudjunk áramot adni a vevőinknek.

Dolgozunk egy ilyen integrált termék koncepción. Ez egy összetett munka, de szerintünk egyértelműen ez a jövő.

Milyen szerepet játszik a finanszírozásban az Önöket tulajdonló magántőkealap?

A vállalat többségi tulajdonosa a Central European Opportunity Magántőkealap, amelynek kezelője az Equilor Alapkezelő Zrt. - ez a finanszírozási forma valóban újszerű még Magyarországon, és sokan nem ismerik.

A magántőkealap hozta a szükséges tőkét a cég gyors növekedéséhez, az alapkezelő révén pedig kiváló szakemberek vesznek körül minket. Közösen alakítjuk ki a stratégiát, együtt tervezünk, az ötleteimet meghallgatják és támogatják, de a napi operatív irányításba nem szólnak bele.

A magántőkealap rugalmassága és hosszú távú szemlélete kellett ahhoz, hogy ekkora léptékben gondolkodhassunk. Ugyanakkor minden döntés piaci alapon születik nálunk, és ebben is támogatót látunk az alapban.

Felmerült esetleg a régiós (külföldi) piacra lépés is? Magyarország után nyitnának más országok felé?

A fókuszunk jelenleg egyértelműen Magyarország, mert még jelentős potenciált látunk a hazai megújulóenergia-piacon. A következő években itt szeretnénk végigvinni a nagy projekteket, különösen a szélerőműprogramot. A külföldi terjeszkedést most nem tekintjük prioritásnak.

Végezetül, egy ilyen dinamikusan növekvő cégnél óhatatlanul felmerül a kérdés: képben lehet egy jövőbeli tőzsdei bevezetés?

A tőzsdére lépés nem kizárt, de nem is aktuális. Jelenleg a vállalat fejlődési fázisa, a projektek mérete és a finanszírozási struktúra mellett a magántőkealap tulajdonosi modellje jól illeszkedik az igényeinkhez.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.