Orbán álma
Orbán Viktor miniszterelnököt már legalább másfél éve foglalkoztatja a nullás költségvetés ügye. Leginkább az zavarja a korábbi és elmúlt napok nyilatkozata alapján, hogy az állam többet költ, mint amennyit keres (az ország annyi pénzt költ el közkiadásaira, amennyi adó- és járulékbevétele keletkezik) és amíg nem nulla ez az egyenleg, addig az államadósság nominális szintje is emelkedik. Varga Mihály keddi elszólása alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium már azon dolgozik, hogy a tavasszal benyújtani tervezett 2017-es költségvetésben 0% legyen a költségvetés hiánya. A bejelentés azon része, hogy jön a nullás költségvetés, nem meglepetés (a nemzetgazdasági miniszter ugyanis még bő egy hónappal ezelőtt is azt nyilatkozta, hogy belátható időn belül érheti el ezt az ország), a feszes határidő azonban mindenképp.Mielőtt belekezdenénk annak boncolgatásába, hogy a nullás költségvetéshez mire van szükség és milyen következményei lehetnek, le kell szögeznünk: nem mindegy, hogy a kormány melyik módszertan szerint számolt költségvetési egyenleg esetében szeretne "nullás egyenleget". A pénzforgalmi deficit (amit rendszeresen meg kell finanszíroznia az államnak) befolyásolja az államadósság nominális szintjét, viszont az Európai Unió által is figyelt eredményszemléletű egyenleg ettől lényegesen eltérhet (bizonyos költségvetési tételek időbeli elszámolása, valamint egyszeri korrekciós tételek miatt). Ha a kormány célja, hogy nominálisan ne növekedjen az államadósság forintban kifejezett összege, akkor a pénzforgalmi egyenlegnek kell nullásnak lennie. Ugyanakkor, ha a kormány ezt az állapotot tartósan kívánja elérni, akkor ez a különbségtétel a két egyenleg között nem feltétlenül lényeges, mert közép távon együtt alakulhat a két egyenleg.
Idén is közel lehetünk
A költségvetés 1218 milliárd forintos pénzforgalmi hiánnyal zárta a 2015-ös évet, az EU által nem utalt támogatások hatását kiszűrve az alapvető pénzforgalmi egyenleg valahol 600 milliárd forint körül állhatott. A 2016-os büdzsét pedig 785 milliárd forintos pénzforgalmi deficittel fogadta el a parlament még tavaly nyáron. A kormány azonban már idén közel kerülhet az áhított nullás egyenleghez:- A tavaly nyári állapotokhoz képest (a 2016-os költségvetés tervezésének időpontjához képest) kedvezőbben alakulnak az alapvető államháztartási folyamatok (elsősorban a kedvezőbb makrogazdasági pályának köszönhetően), ezért már az alappályán alacsonyabb lehet az idei hiány. A január havi komoly többlet is erre utalhat, ami alapján Varga Mihály már ki is jelentette, hogy az idei 2%-os hiánycélnál jobb lehet az egyenleg.
- Befolyhat az Európai Bizottságtól (a 2007-2013-as ciklusra vonatkozóan ) eddig át nem utalt uniós támogatás, akár 300-500 milliárd forint is, ami az idei pénzforgalmi egyenleget javítja.
- A Budapest Bank esetleges idei értékesítése is megjelenik a pénzforgalmi számokban. Ha abból indulunk ki, hogy az állam megkapja az általa fizetett 700 millió dolláros vételárat, akkor az közel 200 milliárd forintos egyszeri bevételt jelentene.
Mindezek alapján idén egyszeri tényezők hatására akár 500-700 milliárd forinttal is jobb lehet a pénzforgalmi egyenleg a tervezettnél, így karnyújtásnyira lehet a nullás 2016-os költségvetés. Ahhoz, hogy ez fenntartható legyen és a 2017-es költségvetésben is érvényesüljön ez a cél, tartós intézkedésekre is szükség lehet (ezen kívül természetesen egyszeri tételekkel is ügyeskedhet a kormány).
Mennyi az annyi?
Varga Mihály nyilatkozata alapján számíthatunk is új fiskális intézkedésekre. A kérdés, hogy mekkora összegű pótlólagos intézkedéscsomagra van szükség, hogy a körülbelül 600 milliárd forintos lyukat tartósan eltüntesse a kormány.A tavaly nyáron elfogadott 2016-os költségvetés kitekintésében, valamint a tavaly decemberben közzétett hároméves keretszámokban a kormány még azzal kalkulált, hogy a költségvetés pénzforgalmi hiánya 600-750 milliárd forint körül alakul 2017-ben. A vártnál jobb alapfolyamatoknak köszönhetően feltehetően már most is benne lehet a levegőben egy 600 milliárd forint körüli pénzforgalmi deficit az idei évre, vagyis 2017-re a nullás költségvetés eléréséhez ezt a hiányszámot kell legyűrni. Ez csak egy közelítő becslés, hiszen szólnak arról is információk, hogy a kormány az év végén már arra is törekedett, hogy feljebb tornássza a költségvetés hiányát. Az alapfolyamatok még akár ennél alacsonyabb hiányszámot is eredményezhetnek, ezt figyelembe véve a valós kiigazítási igény a GDP 1-2%-a lehet.
- A kormány - az eddig már törvénybe iktatott csökkentéseken felül - nem csökkenti a különadókat. Sőt, elképzelhető, hogy a gyakran alkalmazott szektoriális adóterhelés eszközéhez nyúl megint, a kiskereskedelmi szektor esetében már korábban beszéltek erről a kormány képviselői.
- A célzott áfacsökkentések (lásd: sertés, új lakás értékesítések) kora véget ér, a jövedéki adó esetében további emelés sem kizárt. Elképzelhető, hogy a kormány megint előveszi a dohánygyártók ügyét, egészségkárosító hatásokkal magyarázva.
- A cégek - ahogyan már a tavalyi költségvetési kitekintésből kiderült - még kisebb eséllyel számíthatnak a társasági nyereségadó kulcsának egységesítésére.
- A munkáltatók számára mostanában bedobott járulékcsökkentés valószínűsége is egyre kisebb.
- Az egykulcsos szja-ra mindezek fényében várhatnak még a munkavállalók.
- A belengetett 150 ezer fős közszféra elbocsátás lényeges kiadás-csökkentő hatásával számol a kormány.
- A közmunkaprogramokra fordított kiadásokat látványosan lefaragja a kormány. Az idei évre 340 milliárd forintot tervezett be a kormány erre a célra, és a 2016-os költségvetéshez csatolt kivetítés szerint 2017-re 406 milliárd forintra, 2018-ra 464 milliárd forintra hízik ez a kiadási tétel.
- Felpörgeti a vagyonértékesítést az állam (nem csak bankokat és állami földeket értékesít, hanem kiterjeszti a programot: ingatlanokra, vállalati részesedésekre), állami cégek tőzsdére vitele is kézenfekvő lehet (és ez egybecseng az új BÉT-vezetés céljaival is). Ez ugyan az uniós módszertan szerint számolt egyenleget nem javítja, viszont kedvezőbb pénzforgalmi egyenleget eredményez.
A nullás költségvetés 2017-es elérését közben nehezítheti, hogy
- A 2018-as választásokra készülődve a kormánypártok egyre nagyobb költekezési igénnyel jelentkeznek. Elég csak a CSOK legutóbbi kibővítésére gondolni, aminek költségvetési kiadási hatásai leginkább 2017-től kezdenek el jelentkezni.
- A kormány az EU-források lehívásának felpörgetésére készül, ami magasabb állami társfinanszírozással járhat.
- A korábban belengetett energiaszektorban tervezett állami részesedésvásárlás is a pénzforgalmi hiány csökkentése ellen hat.
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy új költségvetési kiigazító intézkedések nélkül nem tudja megúszni a kormány a deficit tartós eltüntetését, óriási csomagra azonban már nincs szükség. A részletek hiányában azonban ez a mostani kormányzati elköteleződés inkább a hitelminősítőknek tett üzenetként értelmezhető, megvalósulásának esélyét több lényeges tényező csökkenti.
Az esetleges új intézkedéscsomag reálgazdasági hatásait illetően még csak találgathatunk, de fent felsorolt várható intézkedések hatása vegyes hatású. A makrogazdasági stabilitás várható javulása kecsegtető és pozitív, a kiigazítás szerkezetén azonban sok múlik. A vállalati szektor egyes szereplőin lévő adóteher csökkenése a távoli homályba veszhet ezekkel a kormányzati tervekkel, ami pedig ismét elbizonytalanító hatású lehet, és ez nem éppen kedvező az üzleti környezet szempontjából. A gazdasági növekedést támogathatja is, hogy a gazdaság munkaerőhiányos állapotában 150 ezer fős elbocsátásra készül a kormány a közszférában, de ha ez nem a közmunkások elbocsátásával valósul meg, akkor komoly megvalósíthatósági kockázatok övezik a tervet.
Az esetleges új intézkedéscsomag reálgazdasági hatásait illetően még csak találgathatunk, de fent felsorolt várható intézkedések hatása vegyes hatású. A makrogazdasági stabilitás várható javulása kecsegtető és pozitív, a kiigazítás szerkezetén azonban sok múlik. A vállalati szektor egyes szereplőin lévő adóteher csökkenése a távoli homályba veszhet ezekkel a kormányzati tervekkel, ami pedig ismét elbizonytalanító hatású lehet, és ez nem éppen kedvező az üzleti környezet szempontjából. A gazdasági növekedést támogathatja is, hogy a gazdaság munkaerőhiányos állapotában 150 ezer fős elbocsátásra készül a kormány a közszférában, de ha ez nem a közmunkások elbocsátásával valósul meg, akkor komoly megvalósíthatósági kockázatok övezik a tervet.
