delkorea
Gazdaság

Nem varázslat ez! A koronavírus-katasztrófa elkerülhető, ahogy a közepes jövedelem csapdája is

Európa nem készült fel eléggé a koronavírus-járvány második hullámára és nem hozta meg időben a szükséges intézkedéseket a vírus visszaszorítására, így a járvány berobbanása miatt most megint olyan korlátozásokra van szükség, ami a mélybe löki a gazdaságot. Elsőként Szlovákia ébredhet fel az öreg kontinensen, amely megpróbálja a sikeres délkelet-ázsiai modell egyes elemeit implementálni, a vírus legyőzésének és a gazdaság működőképességének fenntartására ugyanis egyre több ország szolgáltat példát. Érdekes, hogy a világ összes országa közül csak kevesen tudtak több csatát is megnyerni a vírus ellen minimális gazdasági károk mellett, ezek azonban leginkább azok az országok, ahol az oktatásba, az egészségügybe való beruházással, valamint a hatékony államszervezetéssel legyőzték a legveszedelmesebb gazdasági fenyegetést az elmúlt évtizedekben: a middle income trapet. Ez sem megy varázsütésre, természetesen kulturális adottságok és feltételek is kellenek hozzá.
Portfolio Signature karácsonyra is!
A legfontosabb elemzések és exkluzív tartalmak a fa alá. Akár az utolsó pillanatban is megajándékozhatsz valakit egy éves Portfolio Signature előfizetéssel. Ha pedig egyszerre több ismerősnek, barátnak, családtagnak vásárolsz éves előfizetést, akkor van lehetőség mennyiségi kedvezményre is. Így azon túl, hogy az ünnepekre hasznos ajándékkal készülsz, még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. Tudj meg többet

Szlovákia meglépi, ami mások szerint lehetetlen

Hétvégén robbant a hír, hogy a szlovák kormány megvásárolt 13 millió antigéntesztet, amellyel a következő két hétben az egész lakosságot le kívánja tesztelni. Az antigénteszt a PCR-hoz hasonlóan a vírus jelenlétét tudja kimutatni a szervezetben, így amennyiben az 5,5 millió szlovák állampolgár mindegyikét letesztelik, akkor egyszerre, egy időben kivehető a társadalomból az összes fertőző egyén. Bár illúzió azt hinni, hogy ezzel a vírust teljesen ki tudják irtani a társadalomból, de hosszú hónapokat nyerhetnek, és akár egy vakcináig érkező harmadik hullámot is elkerülhetnek. A szlovákok látszólag mindenre gondoltak: mivel az antigéntesztek megbízhatósága nem annyira jó, mint a PCR-teszté, ezért a lakosságot kétszer is letesztelik, az intézkedéshez pedig 8000 katonát, és még az egészségügyben tanulókat is bevetik. Megelőzendő a vírus visszahurcolásának veszélyét, a gyorstesztet október 31-e után minden országhatáron belépő emberen elvégzik.

Szlovákia ezzel olyan kísérletet hajt végre, amelyre még nem volt példa a koronavírus-válság során. Az ország – miközben egyébként a tavaszi szigorúsági szintet súroló intézkedéseket hozott – megpróbál olyan megoldást találni, amellyel elkerülhetővé válhat az ország teljes lezárása. A félszívvel meghozott és félgőzzel végrehajtott szelektív intézkedések ugyanis Európában nem voltak alkalmasak arra, hogy a második hullám felfutását megállítsák, így a szlovák kísérlet lehet az utolsó, gazdaságilag "fájdalommentes" próbálkozás arra, hogy a járványhullámot drasztikusan, viszonylag gyorsan, és kifejezetten alacsony költségekkel letörjük. Mindenképp figyelnünk kell ennek a monumentális kísérletnek a kimenetelét, mert irányt mutathat egész Európának – és mert ennek alternatívája nem más, mint az országok teljes lezárása, újabb gazdasági visszaesést okozva, a társadalmi károkról nem is beszélve.

A délkelet-ázsiai siker

Szlovákia tehát úgy tűnik, hogy az első európai ország lehet, amelyik az eddigi stratégia kudarcát beismerve igyekszik tanulni a délkelet-ázsiai országok sikeréből, a nagyszámú tesztelésre és az így kiszűrtek izolációjára épülő modellt ugyanis Délkelet-Ázsia egyes országaiban, Dél-Koreában, és újabban Kínában is sikeresen használták, ennek egyik – kétségkívül felturbózott – változatát vette át északi szomszédunk.

Egyre több bizonyíték van ugyanis arra, hogy akkor lesz sikeres a járványkezelés egy országban és akkor működhet a gazdaság is, ha gyakorlatilag "nincs járványgörbe".

Szlovákia ugyan erről már lecsúszott – mint ahogy szinte minden európai ország –, de az új módszerek bevetése (agresszív víruskövetés és tesztelés) talán segíthet abban, hogy ne legyen olyan hosszan elhúzódó, a gazdaságot súlyosan megviselő, durva lezárás, mint tavasszal. Az általános, mindenkire kiterjedő teszteléssel pedig valójában nem a görbe meredekségén változtathatnak, hanem elvágnák a vírus terjedésének legtöbb útját, és az ezutáni esetszám-emelkedés már egy alacsony bázisról indulhat, amit könnyebb kontrollálni a jól és gyorsan alkalmazott szelektív eszközökkel.

A délkelet-ázsiai modellnek az a hatalmas előnye, hogy nem hagyják elszabadulni a járványt. A vírus felbukkanásának pillanatában olyan azonnali intézkedéseket hoznak, mint a kiterjedt és gyors tesztelés, többszintű kontaktkutatás (nem várják meg, amíg egy pozitív eset kontakszemélye pozitív lesz, még előtte tesztelik az ő kapcsolatait is), a karanténok elrendelése (jobbára nem otthon, hanem állami ellátóhelyen), a maszkviselés mindig és mindenhol, illetve a gócosodás esetén a falu-községek-város teljes átmeneti lezárása és olykor minden lakosának tesztelése. Ezekben az országokban nem várják meg, amíg felfut a járvány, hanem azonnal tesztelési rohamba fognak (akár a protokoll azonnali megváltoztatásával), kórházba viszik a betegeket, illetve olyan széleskörű adatszolgálatást nyújtanak több országban, amivel néhány kattintás alapján látható, hogy merre jártak a vírusfertőzöttek (a pozitív tesztjük előtt). Természetesen ezeket a helyeket azonnal fertőtlenítik. Fontos hozzátenni, hogy ezekben az országokban a lakosság államba vetett bizalma és együttműködése is tradicionálisan magas (vagy a berendezkedés miatt az állam kikényszerítő ereje nagyobb, például Kínában és Szingapúrban), így például a lakosság széles körben letöltötte már az első hullám során is a víruskövető alkalmazást Dél-Koreában.

troff

Dél-Korea, Vietnam, Szingapúr, Tajvan, Hong-Kong vagy éppen Japán mindannyian sikeresen vették fel a harcot a koronavírus-járvány ellen, így az nem terhelte meg az egészségügyi ellátórendszert, nem okozott egészségügyi katasztrófát, nem hunytak el többen, mint ahányan egyébként is meghalnak egy adott időszakban, és még a gazdaságaikat sem viselte meg úgy a helyzet, mint ahol elszabadult a járvány.

q2decline

Azért őrködnek éberen és azért lépik meg az intézkedéseket, hogy gyorsan ki tuják irtani a vírust, ne alakuljon ki követhetetlen járvány, megvédjék az emberéleteket, és a gazdaság ne szenvedjen hosszú hónapokig vagy akár negyedévekig a növekvő megbetegedésszám miatt. Úgy is lehet mondani, hogy szerintük a legjobban menedzselhető járványgörbe a nem létező járványgörbe. Lehet azt mondani, hogy ezeknek az intézkedéseknek költségeik vannak, nem is kicsik. Annál viszont mindenképp kisebbek, mint ami az alternatíva: a vírus elszabadulásának kockázata és a teljes országos lezárások fenyegetettsége. Erre jó példa a szlovák tesztelés: az intézkedés közvetlen költsége 44 millió euró, míg a válság az országnak legalább 5 milliárd eurós kárt okoz.

Európa kudarca

Nem a szelektív védekezés kudarca az, ami most Európában történik, hanem a vírus újbóli felbukkanása utáni lassú és elégtelen intézkedések eredménye, az általánosan gyenge kontaktkutatások, az alacsony tesztkapacitásoké és a gyenge egyéni (otthoni) karanténintézkedéseké. Európa meg sem próbált azon az úton járni, amit a délkelet-ázsiai országok megtettek, a cél ugyanis az öreg kontinensen a második hullámban nem a vírus teljes kiirtása, hanem a vírus oly módon való korlátozása volt, hogy ugyan jelen lehet a társadalomban, de ne öltsön olyan méreteket, amivel hatalmassá válna a járvány. Vagyis megpróbált együtt élni a vírussal úgy, hogy az ellátórendszer még megbirkózzon azzal.

Amikor a második hullám elkezdődött, akkor Európa lakói nyaralni mentek Horvátországba, Olaszországba – és más fertőzött országokba –, míg a délkelet-ázsiai és egyes környező ázsiai országok azonnal intézkedéseket hoztak, amikor már minimális számú pozitív esetet is detektáltak. A járvány mostani európai szintje, terjedése és a bevezetett (vagy várhatóan bevezetésre kerülő) korlátozó intézkedésekkel viszont borítékolható, hogy a gazdasági áldozat sokkal nagyobb lesz, mint amit a délkelet-ázsiai modell követelt volna.

A szeptemberi európai intézkedések (pontosabban azok hiánya) mögött alapvetően két megfontolás állhatott (azon túl természetesen, hogy az így is rendkívül mély visszaesést hozó áprilisi leállást nem engedheti meg magának még egyszer a kontinens):

  • Az egyik elmélet szerint a kontinens országai valóban abban bíztak, hogy enyhe intézkedésekkel, lokális és szelektív lépésekkel, az egészségügyi kapacitások növelésével kontrollálni lehet a járványt annyira, hogy az egészségügyi rendszer kapacitásának tetejét ne érje el a második hullámban a betegek száma,
  • A másik elmélet az, hogy valójában az európai döntéshozók is tisztában voltak vele, hogy előbb-utóbb szigorítani kell, de szeretnék ezt a lehető legkésőbb megtenni, amikor már az egészségügy kapacitásai véglegesek, időben elnyújtva ezzel a második hullámot, és mérsékelve a gazdasági károkat egy azonnali lezáráshoz képest.

Nem tudjuk, melyik motiváció élt a döntéshozók fejében, de végül az utóbbi, húzd meg – ereszd meg forgatókönyv válik valósággá. Az elsőre kevés esély volt, mert a szelektív és célzott fellépés lassú volt és kevéssé tűnik hatékonynak, ha már kiengedték a szellemet a palackból..

A fenti ábrán is látszik, hogy a második hullámban mutatott európai járványkezelés csődöt mondott, és egyben az az elképzelés is illúzióvá vált, hogy a járvánnyal szigorú önmérséklet (mert a lényeg nem az intézkedéseken, hanem azok betartásán, az egyéni viselkedésen van) nélkül is együtt lehet élni. A második hullám esetszámai sokkal magasabbak az első hulláménál, és bár szerencsére a halálozások egyelőre messze elmaradnak az első hullámtól, az egészségügyi rendszerek túltelítődése már beavatkozás nélkül elkerülhetetlen. Civilizált ország pedig nem teheti meg, hogy a súlyos betegeket ellátás nélkül hagyja.

Az európai modell a szélsőségek modellje

Visszatekintve az európai járványkezelésekre, kijelenthetjük, hogy az eddigi európai modell a szélsőségeké volt: tavasszal a túlságosan nagy szigor, ősszel a túl nagy lazaság jellemezte. Mint azt a fentiekben már sugalltuk, a járvány elleni hatásos védekezés alighanem nem az intézkedések szigorúsági skálájával arányos, de az kétségtelen, hogy a lakossági érintkezések azonnali, drasztikus elvágása visszaszorítja a járványt. Ebből a szempontból Európa több országa az első hullámban sikeres volt. De más szempontból nem, mert az intézkedésekkel sikerült a második világháború vége óta nem látott gazdasági visszaesést okozni. Utólag az emiatt érzett düh és számonkérés mégsem jogos, mert azt is láttuk, hogy néhány országban (pl. Olaszországban és Spanyolországban) milyen gyorsan teltek meg a kórházak, és tízezrével haltak meg az emberek. A pár hét alatt bekövetkező több ezer haláleset (a normál mortalitáshoz képest) már bizony egy olyan helyzet, amiért be kell zárni az országot.

Társadalmi kísérlet volt, amely a járvány visszaszorításának szempontjából sikeres volt. Gazdasági-társadalmi értelemben viszont fenntarthatatlan, és a vállalati csődök, munkanélküliség, költségvetési kiadások megugrása – és nem utolsó sorban a lakosság mentális állapotában beálló változás – olyan helyzetet eredményezett, hogy a tavaszi szigorú intézkedéseket nem hagytuk beérni, és gyakorlatilag majdnem semmissé tettük az eredményét azzal, hogy megnyitottuk a határainkat – százas nagyságrendű esetszámok közepette – még azelőtt, hogy kiirtottuk volna a vírust. A lakosság pedig a vírus feletti győzelem tudatában elindult nyaralni, hogy hordozza a betegséget a kontinensen.

Nem azzal van a baj, hogy Európa kinyitott, hanem azzal, ahogy ezt megtette. Az intézkedéseket legalább részben fenn kellett volna tartani, és az alacsony esetszámok mellett a nyarat arra kellett volna használni, hogy implementáljuk a Délkelet-Ázsiában bevett gyakorlatot, amely már bizonyított: agresszív kontaktkutatást végezni, a lokális gócpontokat azonnal felszámolni, vagyis az ott élő lakosság minden tagját gyorsan letesztelni.

Ehelyett mit látunk? Európában nyáron az alacsony esetszámok mellett a tesztek száma is visszaesett, a lokális gócpontokkal szemben felléptek, de késve, százezer lakosra vetítve nézték az esetszámokat, nem törődve azzal a ténnyel, hogy tavasszal egy maroknyi ember el tudott indítani egy egész hullámot. Csak idő kérdése volt, hogy mikor lobban be újra a járvány, a nyár végén és koraősszel látott cselekvőképtelenség viszont egészen kiábrándító volt. Hozzá kell tennünk, hogy valószínűleg már ekkor is olyan dinamika volt a járványterjedésben (a látens esetek egyre növekvő száma miatt), hogy már akkor is drasztikusabb megoldásokra lett volna szükség a vírus visszaszorításához.

Nem tudjuk, hogy az agresszív tesztelésre, az izolációra és a folyamatos éberségre építő délkelet-ázsiai modell bevált volna-e Európában, de az biztos, hogy a meg lehetett volna próbálni, ha időben, még az első hullám végén felkészülünk rá.

Lehetséges-e ez egyáltalán Európában?

Azt fontos látni, hogy a társadalom szerkezete és az állam berendezkedése olyan tényezők, amelyek a járvány elleni védekezésre kevésbé alkalmassá teszi Európát. Az öreg kontinensre jellemző egyéni szabadság, a szólás- és véleményszabadság, magas fokú individualizmus kétségkívül fontos történelmi vívmányok, de mindezek teszik lehetővé most azt, hogy a lakosság egy része a hazugságokat és csúsztatásokat a tudományos tények fölé helyezze, megalapozva olyan viselkedésnek, amellyel az egyébként tudatos embereket is veszélybe sodorja (gondoljunk csak az intézkedések elleni tüntetésekre, vírustagadókra vagy az engedetlenségre). Az ország vezetői pedig olykor félnek meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek a népszerűségüket rombolják, így aztán a demokratikus berendezkedésű országok hajlamosak a jelenlegihez hasonló helyzetben cselekvőképtelenné válni (tavasszal a közvélemény támogatta a szigorításokat, ősszel már elveti őket – és ez meg is jelenik az intézkedésekben). Az is a demokratikus intézményrendszer hatása, hogy a 4-5 évente lezajló kampányokon a felek egymás hitelességét és alkalmasságát vonják kérdőre, így pedig megágyazva a kormányzatba vetett bizalom eredendő hiányának, vagy a válságkezelés átpolitizálásának.

Még csak véletlenül sem az európai intézményrendszer és társadalmi berendezkedés létjogosultságát kérdőjelezzük meg, egyszerűen csak szeretnénk rávilágítani arra az adottságra, amelyet békeiődben áldásként élünk meg, válsághelyzetben viszont nehezítő körülmény lehet. Mindezt felülírhatná az egyén magas szintű tudatossága, de ezen a téren még van hová fejlődnünk. Délkelet-Ázsiában viszont a társadalmi együttműködésbe és a közösségbe vetett hit tradicionálisan magas, akárcsak a vezetői kérések/utasítások elfogadása, és a társadalom eredendően fegyelmezett. Nem véletlen, hogy az első hullám során is azokban az országokban volt sikeres a szelektív és lokális fellépés, ahol a társadalmi bizalom magasabb – például Finnországban és Norvégiában. Ezekben az országokban viszonylag alacsonyak voltak az esetszámok, miközben nem voltak annyira szigorúak a korlátozások, a szelektív és lokális fellépések viszont jelentősek voltak. (Szándékosan nem Svédországot említjük, mert a svédek a járvány elején a tesztkapacitásuk leépítésével olyan hátrányt okoztak maguknak, amelyet később már csak magas halálozással és a társadalmi interakciók elvágásával tudtak orvosolni – még ha ezt nem is jogszabályi formában, hanem kampányokkal érték el).

MIT és Covid

Általánosságban kijelenthető, hogy azok az országok tudták hamar kiirtani a vírust az első és a második hullámban, és így azoknak az országoknak a gazdaságát viselte meg kevésbé a pandémia, amelyek az elmúlt évtizedekben kitörtek a közepes jövedelem csapdájából (middle income trap, MIT).

A gazdasági fejlődés és a felzárkózás ugyanis nem magától értetődő folyamat, nagyon komplex gazdaságpolitikai, államvezetési és társadalmi folyamatok eredménye, hogy egy ország képes legyen kitörni ebből a helyzetből. A siker leginkább kivétel, és nem az alapforgatókönyv.

Tudjuk, hogy melyek a legfontosabb mozgatórugói a közepes jövedelem csapdájának az elkerüléséhez, amelyben kulcsszerepe van az állam működésének, hatékony szervezésének, a szabályozásnak, hogy fel tudjon lépni a piaci/társadalmi (vagy most épp egészségügyi) zavarok ellen. Kulcsfontosságú az oktatásba és az egészségügybe való befektetés és ezek fejlesztése is, hogy a potenciális növekedése egyik kulcseleme, a humánerőforrás minél tudatosabb, képzettebb és egészségesebb legyen. Mindez pedig megágyaz a lakosság és a vállalatok bizalmának kialakulásához is.

Nos, egyet sejthetünk: meglepően sok a közös vonás a middle income trap elkerülésének és a Covid legyőzésének receptjében.

Következtetések

  • Ha semmit sem kezd egy ország a vírussal, vagy csak nagyon keveset tesz (és későn) annak visszaszorítására, akkor garantált a bukás: akkorává válhat ugyanis a járvány, hogy csak komoly lezárásokkal, nagy gazdasági visszaeséssel lehet visszaszorítani a betegséget.
  • Ha túl erősen lép fel egy ország a vírus megjelenése után (nem agresszív teszteléssel, hanem teljes lezárással), akkor sikerül visszaszorítani a vírust, de óriási lesz a gazdasági visszatérés.
  • Ha a vírus megjelenése után egy ország azonnali, nagyon kiterjedt kontaktkutatásba, tesztelésbe és célzott intézkedésekbe, egyéni karanténintézkedésekbe fog, miközben megfelelően tájékoztatja a lakosságot, akkor nyerhet: van esély arra, hogy ne lehessen járványgörbéről se beszélni, ezzel pedig a társadalmi rend hamar a vírus megjelenése előtti szint közelébe állhat vissza, és a gazdaság kis károkkal megúszhatja.

Habár úgy látszott, hogy Szlovákia az első úton jár a második hullámban, most mégis megpróbálja alacsony költséggel, széles körben felmérni a járvány pontos dinamikáját, ennek segítségéve visszaszorítani azt. Mivel elkéstek ("létezik" a szlovák járványgörbe), így a gócpont esetükben az egész országot jelenti. Figyelnünk kell a szlovákokat, mert ha ők meg tudják csinálni, akkor mások is képesek lehetnek rá, és talán legközelebb már nem az egész ország lakosságát kell letesztelni, hanem csak egy-egy falut vagy várost, míg az ország többi részén a lakosság szabadabban éli az életét, csaknem úgy, ahogy a járvány előtt tette.

Címlapkép: Dél-Koreában egyéni védőfelszerelést viselő szakemberek fertőtlenítik az utcákat októberben, hogy megfékezzék a koronavírus terjedését. Chung Sung-Jun/Getty Images

bika spx csucs
covid kórház koronavírus járvány
europai parlament cimlap getty tobbszor 2000
párizs
amerikai elnökválasztás usa biden trump 2020
koronavírus maszk getty stock
foldgaz_futes
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020-12-03 Online
Agrárszektor Konferencia 2020

Az ország egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárrendezvényének számít az Agrárszektor Konferencia, amelyet 2020-ban nyolcadik alkalommal szervez meg a Portfolio Csoport. Idén december 3-án, egész napos, közel 10 órányi szakmai programmal, két párhuzamos szekcióval, több mint 50 előadóval, és rengeteg izgalmas témával várjuk a résztvevőket online módon. Az esemény egyedülálló módon veszi napirendre a legfontosabb agrárgazdasági témákat, illetve nyújt prognózisokat az ágazat szereplőinek. A konferencia az agrárium minden résztvevőjének – így valamennyi méretű gazdálkodónak, élelmiszeripari cégnek, inputgyártónak, gépforgalmazónak, termékkereskedőnek, illetve államigazgatási és érdekképviseleti szakértőnek – hasznos és naprakész információkat nyújt. A résztvevők online, élőben követhetik az egész napos konferenciát, élhetnek az online rendszerünk által nyújtott, különböző kapcsolatépítési lehetőségekkel is. Ne hagyja ki az év egyik legfontosabb agráreseményét, a Portfolio Agrárszektor Konferenciát!

 

SZAKTANÁCSADÓK FIGYELEM! - NEMZETI AGRÁRGAZDASÁGI KAMARA ÁLTAL AJÁNLOTT RENDEZVÉNY! 4 pont kapható az online eseményen való résztvételért.

Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
Online előadás
Miként győzik le az indexkövető alapok az alapkezelőket?
Online előadás
Külföldi szolgáltató, TBSZ számla, euró alapú megtakarítás
europai parlament cimlap getty tobbszor 2000