A pánikban vették elő a jegybankok a csodafegyverüket, de talán soha többé nem teszik el

Mi ez és miért fontos most?

A 2008-2009-es pénzügyi válság utóhatásait kezelendő a Fed és az EKB is elkezdte felvásárolni az állam(ok) kötvényeit, amellyel egyrészt többletlikviditást biztosítottak a bankrendszernek, lenyomták a kötvényhozamokat, és kockázatmentes finanszírozást biztosítottak az államnak. A mennyiségi lazítás (quantitave easing, QE) a válság utóhatásainak mérséklésére alkalmas volt, de végül a normalizáció jegyében kivezették az eszközt, mert a jegybankok úgy ítélték meg, hogy már nem volt szükség az erőteljes hozamgörbe-kontrollra. A jegybankok úgy döntöttek, hogy visszaadják a piacnak a hozammeghatározás szerepét. Előbb a Fed döntött így, az EKB viszont már a kivezetés után nem sokkal, 2019 szeptemberében újra elindította az új eszközvásárlási programját azzal az indokkal, hogy ezzel könnyebben elérhetik az inflációs célt – az volt az első jele annak, hogy a QE szépen lassan beszivárog a jegybanki mainstream eszköztárba.

A koronavírus-válság viszont azonnali piaci pánikot generált, a befektetők menekülni kezdtek az állampapírokból, a részvényárfolyamok szakadtak.

A jegybankoknak lépni kellett, és mivel azonnali sokk érte a gazdaságot – ráadásul exogén válságról, mesterséges eredetű leállításról beszélünk–, így a jegybankok is bátrabban nyúltak a nem konvencionális eszközökhöz. A Fed újraindította az immár negyedik mennyiségi lazítási programját, amelynek keretében temérdek mennyiségű állampapírt vásárolt fel. Az alábbi ábra a Fed mérlegfőösszegének változását mutatja – szemléletes, hogy egyik korábbi eszközvásárlási program sem lökött akkorát a jegybanki eszközök állományán, mint amit a koronavírus miatt elindított új QE egy év alatt előidézett.