Portfolio signature

Őrült eladósodás vagy logikus lépés? Amit minden idők legnagyobb devizahitel-felvételéről tudni kell

A magyar állam 48 óra leforgása alatt mintegy 1600 milliárd forint hitelt vett fel devizakötvény-eladások formájában. Tekintve, hogy az utóbbi években a heti néhány tízmilliárd forintos hazai kötvényaukciók jelentik a piaci alapú eladósodás javát, meglepő lehet az állam hirtelen támadt óriási pénzigénye. Sőt, ekkora forrásbevonás még azokban az években sem számított volna kicsinek, amikor rendszeresen megjelentünk a devizakötvény-piacon. A keddi dolláralapú kötvénykibocsátás a magyar állam minden idők legnagyobb egynapi új adósságkibocsátása volt. Érthető hát a közvélemény kitüntető figyelme: mi történik a magyar államadóssággal?



Egy kis háttér

Amit feltétlenül fontos megértenünk, hogy a magyar állam évente sok ezer milliárd forintnyi adósságot vesz fel. Nagyjából annyit, amennyi a költségvetés hiánya és amennyi adóssága lejár, ez utóbbi az adósságmegújítás, vagy refinanszírozás. Évente hozzávetőleg a GDP 20-25%-át teszi ki ez az összeg. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) feladata, hogy a költségvetés működését biztosítsa azzal, hogy ennek a bruttó 10 ezer milliárd forint körüli finanszírozási igénynek eleget tegyen. Látható, hogy a mostani devizakötvény-kibocsátás 1600 milliárd forintja ehhez az összeghez képest sem kicsi, de már nem is mindent elsöprően domináns.

Jó, de nem sok ez egy kicsit?

De igen, elég sok, az EU-ban inkább a magasabb finanszírozási igényű országok közé tartozunk. Ennek oka a viszonylag magas adósságszint, amit meg kell újítani és a magas hiány, valamint néhány adósságszerkezeti sajátosság (javuló, de még mindig viszonylag rövid átlagos futamidő). Az, hogy ennek az adósságigénynek jelentős részét hirtelen, egy lépésben bevonjuk, furcsa lehet, de valójában a kibocsátás formája magyarázza. Amíg idehaza egy jól felépített rendben, hetente, apránként értékesít az állam az aukciós rendszerén forint alapú állampapírokat, addig a devizakötvény-kibocsátások rendje más. Ezeket eseti jelleggel szervezik meg, évente egy-két alkalommal, összetrombitálva a potenciális nagybefektetőket. Megfelelő érdeklődés esetén szépen hízik az ajánlati könyv, és milliárd eurós nagyságrendű forrást lehet egyszerre bevonni. (Kevesebbre a magas szervezési költségek miatt sem igazán érdemes lőni.)

Miért ezt választottuk? Már nem ciki a devizahitel?

Mivel az állam úgy döntött, neki gyorsan kell a pénz (ennek okairól lásd később), nem maradt más választása, mint a devizakötvény-kibocsátás. Sem a lakosságtól, sem pedig a forintalapú aukciós rendszeren keresztül nem lehet ilyen sok pénzt egyszerre bevonni. Ez utóbbi piacon egyébként az elmúlt hetekben csak egy jelentősebb hozamemelkedés tudta normalizálni a keresletet, bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem merült fel az apránként történő forintalapú forrásbevonás.

Amiről még szó lesz:

  • Már nem ciki a devizahitel?
  • Hogyan alakul az államadósság és a devizaarány?
  • Választási költekezés vagy logikus finanszírozási lépés?
  • Mennyibe kerül nekünk mindez?

Kedves Olvasónk!

Támogasd te is a minőségi gazdasági tartalomgyártást!

Ez az elemzés a Portfolio Signature cikkei közé tartozik. A cikk folytatódik, de csak egyedi előfizetéssel olvasható.

A Signature tartalmakhoz való hozzáférés díja havi előfizetéssel 2 490 forint. Az éves előfizetés díja 29 845 forint. Ezzel közvetlenül támogathatod a legmagasabb színvonalú gazdasági, üzleti újságírást.

Signature előfizetés

Általános Szerződési Feltételek   |   Gyakran felmerülő kérdések