Nem az eladósodottság féken tartását szolgálja az adósságplafon
Tovább nőhet az Egyesült Államok adóssága, miután több hétig tartó idegfeszítő huzavona után a republikánusoknak és demokratáknak sikerült megállapodniuk az adósságplafon emeléséről. Az adósságplafon-szabályozásról és annak értelméről (pontosabban inkább értelmetlenségéről) korábbi cikkünkben már írtunk, ezért most csak röviden tekintjük át a szabályozás lényegét. Az USA-ban – sok ország gyakorlatától eltérően – nominális, nem pedig relatív adósságplafont határoznak meg. Azaz tehát míg például az EU-ban GDP-arányosan 60%-os államadósság-ráta a megengedett, az USA-ban egy konkrét összeghez kötik a megengedett eladósodottság felső határát.
Az államadósságplafon-szabályozás ennélfogva nem is azt a célt szolgálja, amit logikusan feltételeznénk ezzel kapcsolatban: a szabályozás nem az eladósodottságot hivatott féken tartani, hiszen nem is ezzel a céllal jött létre. Az adósságplafon-szabály 1917-ben azért született meg, hogy a szövetségi kormány egy bizonyos összeghatárig korlátlanul tudjon hitelt felvenni, hiszen korábban minden egyes hitelfelvételt a Kongresszusnak kellett jóváhagynia. Az adósságplafon létrejötte tehát nem jogkorlátozó, hanem jogkiterjesztő hatással járt a szövetségi kormány számára.
Az államadósság, ha nem túlzott mértékű, áldás lesz nemzetünknek. Erős köteléket alkot majd Uniónk számára
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja jelenleg 2490 forint, ami augusztus 13-tól 2990 forintra emelkedik. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29845 forint, így tehát még jobban megéri éves előfizetésre váltani. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
