Nem az eladósodottság féken tartását szolgálja az adósságplafon
Tovább nőhet az Egyesült Államok adóssága, miután több hétig tartó idegfeszítő huzavona után a republikánusoknak és demokratáknak sikerült megállapodniuk az adósságplafon emeléséről. Az adósságplafon-szabályozásról és annak értelméről (pontosabban inkább értelmetlenségéről) korábbi cikkünkben már írtunk, ezért most csak röviden tekintjük át a szabályozás lényegét. Az USA-ban – sok ország gyakorlatától eltérően – nominális, nem pedig relatív adósságplafont határoznak meg. Azaz tehát míg például az EU-ban GDP-arányosan 60%-os államadósság-ráta a megengedett, az USA-ban egy konkrét összeghez kötik a megengedett eladósodottság felső határát.
Az államadósságplafon-szabályozás ennélfogva nem is azt a célt szolgálja, amit logikusan feltételeznénk ezzel kapcsolatban: a szabályozás nem az eladósodottságot hivatott féken tartani, hiszen nem is ezzel a céllal jött létre. Az adósságplafon-szabály 1917-ben azért született meg, hogy a szövetségi kormány egy bizonyos összeghatárig korlátlanul tudjon hitelt felvenni, hiszen korábban minden egyes hitelfelvételt a Kongresszusnak kellett jóváhagynia. Az adósságplafon létrejötte tehát nem jogkorlátozó, hanem jogkiterjesztő hatással járt a szövetségi kormány számára.
Az államadósság, ha nem túlzott mértékű, áldás lesz nemzetünknek. Erős köteléket alkot majd Uniónk számára
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva! További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
