Milyen főbb tényezők alakították a hazai egészségbiztosítási piacot az elmúlt években?
Az elmúlt pár évet öngondoskodási szempontból – és ebbe beleértem a megtakarításokat meg az egészségbiztosításokat is –jelentősen átalakította a világjárvány hatása. Azt látjuk, és számos kutatás is ezt támasztja alá, hogy
az emberek részéről megnőtt az öngondoskodásra való hajlam. Akár az egészségünkről, akár a jövőbeli anyagi helyzetünkről van szó.
Ez megjelenik az egészségbiztosítási piacon is. Mi magunk is több kutatást végeztünk ezzel kapcsolatban, és nagyon biztató, hogy sokkal nagyobb a lakosság körében a hajlandóság és a tudatosság, tisztában vannak vele, hogy ez miért fontos. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy amilyen mértékben szeretnének erre pénzt áldozni, ahhoz képest más a realitás. Sok függ az anyagi háttértől. Mindemellett meghatározza ezt a fajta megtakarítást egy jelentős pszichológiai tényező, hiszen a jövőnkre kell valamit félretenni, lemondani mostani élvezetekről, és ez a legnehezebb. Akár hosszú távú megtakarításról, akár egészségbiztosításról van szó.
Amikor arról beszélünk, hogy ki mennyit tud félretenni, akkor egy magas inflációs környezetben hatványozottan jelentkezik ez a dilemma. Egyszerűen sokaknál elfogyhatott a pénz hó végén, vagy legalábbis az a pénz, amit korábban még meg tudott takarítani minden hónapban.
Abszolút ezt látjuk,
az infláció hatással van arra, hogy az emberek havonta mekkora összeget tudnak megspórolni.
Emellett az infláció lecsapódik az egészségbiztosítás díjának változásában is. Ez minden megtakarítási formát jelentős mértékben érint. Fontos trend ugyanakkor, hogy
nagyon megnőtt az igény az egyéni, de a céges biztosítások iránt is, és ez a kereslet magával húzza a kínálatot is.
Egyre több biztosítótársaság jelenik meg valamilyen egészségbiztosítással, ami nagyon jó dolog. A verseny mindenkinek jót tesz.
Hogyan alakultak a főbb növekedési számok ezen a téren?
Az egyéni ügyfelek száma az elmúlt három évben megduplázódott, de a vállalati biztosítottak száma is hasonló mértékben nőtt. Jóllehet a piac 90 százalékát még a nagyvállalati ügyfelek által biztosítottak teszik ki. Az is egy nagyon fontos és jó irány, hogy egyre inkább megjelennek a kkv-k és a kisebb cégek is, amelyek egészségbiztosítást kötnek a munkavállalóik után.
Ahogy növekszik az ügyfélkör, lehet akkora a kockázatközösség pár év múlva, hogy a biztosítók kialakíthatnak szolgáltatásokat magasabb, komplexebb igényekre is?
Az elmúlt években is így fejlődött az egészségbiztosítások palettája, két input játszik itt szerepet. Az egyik, amikor érkezik az ügyfél, és jelzi az igényét az újfajta, bonyolultabb ellátások iránt, a másik, hogy van szolgáltató, aki az adott ellátást tudja úgy nyújtani, hogy én mint biztosító finanszírozom. Ennek a kettőnek kell találkoznia, és ez mindig sok innovációval és kísérletezéssel jár. Ebben van szerepük a biztosítóknak, hogy mi hogyan tudunk közvetíteni.
Az a feladatunk, hogy kockázatközösséget alakítsunk ki, a nagyobb finanszírozási kilengéseket ezzel tudjuk kezelni.
Ezáltal állhat össze a magánzsebből történő finanszírozás egy hatékonyabb, intézményesített formában megvalósuló finanszírozássá. Ez az a kívánatos fejlődési irány, amit a jegybank is évek óta szorgalmaz a versenyképességi javaslataiban.
Igen, az egészségügyi költsége mintegy harmada most is magánforrásból biztosított, az lenne mindenki közös érdeke, hogy ez minél szervezettebb formában valósuljon meg. A biztosítók ezen túlmenően minőségbiztosítást tesznek a rendszer mögé, folyamatosan ellenőrizzük a szolgáltatókat, kiszűrjük az esetleges problémákat, visszajelzést kapnak tőlünk a magánklinikák. Ebben a partnerünk az ellátásszervező.
Mik a tapasztalatok a betegek visszajelzései alapján?
Összességében nagyon pozitívak a visszajelzések. Amennyiben elégedetlenséget tapasztalunk, az a feladatunk, hogy utánamenjünk az adott szolgáltatónál. Azt is érzékeljük, hogy elérhetőség szempontja szerint van több rosszabb visszajelzés. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vidéken nem biztos, hogy aznapra vagy másnapra tud foglalni ellátást. Budapesten még mindig más a helyzet: nagyon gyorsan lehet ellátáshoz jutni, de vidéken attól függ, hogy nagyvárosról beszélünk-e, vagy kisebbről. Az elmúlt években azonban ez a különbség is változik,
a magánszolgáltatók is felismerték, hogy nemcsak Budapesten van élet.
Nagyon fontos a transzparencia, vagyis, hogy az ügyfelek tisztában legyenek azzal, hogy hol, mi és milyen módon érhető el. Akár államiról, akár magánról beszélünk, az az ügyfél érdeke, hogy ha kicsit távolabb is, de jobb szolgáltatást kapjon. A látszólagos kényelem sokszor felülírja ezt.
Mennyire tudatosak az ügyfelek? Mennyire használják ki a lehetőségeket?
Egyértelmű az a tendencia, hogy az igénybevétel évről évre nő. Az egy biztosítottra eső ellátás darabszáma nő. Ennek két forrása van. Az egyik az, hogy a biztosítással rendelkezők többször járnak magánorvoshoz, másrészt többen is veszik igénybe. Lehet, hogy egy cégnél eddig csak a munkavállalók 30 százaléka vette igénybe, mostanra viszont ez az arányszám könnyen felmehetett akár 40 vagy 80 százalékra.
Ezt a tendenciát az is befolyásolhatja, hogy az állami rendszerben mihez jutnak hozzá, és mikor.
Igen, de három évvel ezelőtt, akár a Covid alatt, vagy a Covid utáni újraindítás idején nehéz volt az állami ellátáshoz hozzájutni. Érdemes megemlíteni a vállalati szintet is: ha egy cég elkezd adni egy ilyen juttatást, az első időszakban még kevesen veszik igénybe, majd ez az igénybevétel folyamatosan növekszik, mert aki elkezdte használni, elmondja a kollégáknak, a HR közben a folyamatot támogatja, elkezdi kommunikálni. Ez független attól, hogy milyen az ellátás színvonala. Ha a munkavállalók, akik használják, elégedettek, akkor a többiek is eljönnek.
Mik azok a szolgáltatások, amelyekre a legnagyobb a biztosítotti kereslet?
Változatlanul a prevenció és a gyors ellátás jelenik meg a leginkább hívószóként, amikor az emberek a magánellátást veszik igénybe. A legnépszerűbb szakrendelések a bőrgyógyászat, nőgyógyászat, ortopédia, fül-orr-gégészet, belgyógyászat, gasztroenterológia, endokrinológia, szemészet. Ezek teszik ki a panaszos esetek 40 százalékát. Természetesen nagyon népszerű a laborvizsgálat, diagnosztika. Nagyon sok minden van még egy alapcsomagban is, amit úgy állítunk össze, hogy a leggyakrabban igényelt 5-6 ellátás legyen benne, mindezt annak érdekében. hogy valós segítséget nyújtson.
Beszéltünk arról, hogy a kereslet magával húzza a kínálatot. A magánfinanszírozott betegekért folytatott versenybe egyre inkább beszállnak az állami és/vagy alapítványi finanszírozású intézmények is. Milyen a biztosító viszonya ezekhez a trendekhez, kinyílhatnak ezzel más terápiás területek, komplexebb beavatkozások, ha már az állami infrastruktúra rendelkezésre áll?
A magán-egészségbiztosítás szempontjából nekünk a magán szó arra vonatkozik, hogy a finanszírozás magán. Hogy ki nyújtja az ellátást, irreleváns.
Ha tudom teljes mértékben finanszírozni, ez lehet egy magántulajdonú intézmény vagy egy állami tulajdonú, vagy éppen alapítványi.
A fekvőbeteg-ellátás esetén élénkíti a versenyt az új szereplők megjelenése,
ezen a téren nincs is akkora lefedettség az országban, mint a járóbeteg-ellátásban. Ahhoz, hogy egy szélesebb körű szolgáltatási portfóliót tudjunk kínálni, szükség van arra, hogy a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmények kínálatát bővítsük. Az ügyfélnek is az a fontos, hogy megfelelő színvonalú egészségügyi ellátást kapjon, amit mi teljes egészében tudunk finanszírozni. Ha ez összeáll, az mindenkinek jó. Egyúttal
többletbevételhez jutnak azok az intézmények, amelyek részben vagy egészben állami fenntartásúak.
Mellette pedig el tudjuk látni a biztosítottakat.
Ez egy frissen kibontakozó trend az egészségbiztosítói piacon?
Most teszi meg a piac az első lépéseket ebben a tekintetben. A kórházi ellátás már most is megjelenik a legtöbb, biztosítók által kínált prémium csomagban, azonban ezek sokkal drágábbak, az ügyfelek kisebb része választja. A nemzetközi példák viszont azt mutatják, hogy ez a terület erősödni fog.
A biztosítók szerepe sokkal nagyobb nemzetközi szinten a fekvőbeteg-ellátásban, ahol kockázatközösséget tudnak építeni,
és egy drágább beavatkozást könnyebben meg tudnak finanszírozni. Ebben viszont idehaza még nagyon gyerekcipőben járunk. Vannak szerződött partnereink, magán és állami fenntartásúak is, és bevezettünk egy új, ún. klinikai biztosítást is tavaly. Az egyik az onkológiai segítség, daganatgyanú esetén 10 napon belül minden vizsgálaton túljut az ügyfél, amire szükség van, hogy meglegyen a pontos diagnózis, és van egy műtéti térítés, ahol pedig tervezhető műtét esetén megszervezzük és finanszírozzuk a műtéthez szükséges vizsgálatokat, a műtétet és a posztoperációs szakaszban szükséges ellátást.
Ez a szolgáltatáscsomag is az ügyféloldali igényből indult ki?
Abszolút. Ma már nem vezetünk be úgy szolgáltatást, terméket, hogy ne előzze meg valamilyen piackutatás. Az értékesítőktől is gyűjtünk visszajelzéseket, információkat, amiket közvetlenül az ügyfelektől kapnak, ez egy első számú, nagyon fontos forrás, hiszen ők közvetlenül beszélgetnek az ügyfelekkel. Emellett készítünk fókuszcsoportos vagy nagyobb létszámú kutatásokat is, főleg egy olyan termék bevezetése előtt, amikor egy új terméket próbálunk a piacra dobni. A primer kutatásból kiderült, hogy
továbbra is a rákos elváltozásoktól tartanak leginkább,
a megkérdezettek 34 százaléka mondta azt, hogy ez a legnagyobb félelme. A szív- és érrendszeri megbetegedésekre adott válaszok aránya 25 százalék volt, a diabétesz pedig 7. A felmérésből az is kiderült, hogy 82 százalék mondja azt, hogy ha gyorsan kap megfelelő diagnózist, akkor sokkal nagyobb az esély a gyógyulásra. Az is meghatározó 82 százalék szerint, hogy az ellátásnak is gyorsan meg kell kezdődnie. Több mint 70 százaléka a válaszolóknak mondta azt, hogy a betegút megszervezése fontos stresszfaktort iktathat ki számukra.
Mekkora ezen a téren a verseny a kínálati oldalon, képes több klinika magasabb komplexitású ellátást bevállalni, vagy ott még nem tart a piac?
Vannak olyan ellátások, amikre több partner is alkalmas, és vannak, amikre nem. Ezt minden esetben megnézzük. A másik a lefedettség, hogy hol tudok magánkórházi ellátást nyújtani, hol működik az állami kórház, és
keressük az állami fenntartású, de magánfinanszírozásra lehetőséget adó intézményeket is.
Közülük volt, akivel már szerződtünk is vagy folyamatban van a szerződés Budapesten például a Semmelweis Egészségügyi Kft. a partnerünk.
Rengeteg visszajelzést, ügyfél oldali tapasztalatot tudnak hasznosítani, de kérdés, hogy ezeket lehet-e úgy összegyűjteni, hogy akár a döntéshozók felé megfogalmazzanak javaslatokat?
Több irányból közelíteném meg a kérdést, több oldalról is tud fejlődni a piac. Vannak azok a részek, amikért mi, biztosítók tudunk tenni, megfelelő edukációs kampánnyal, kommunikációval erősítsük a tudatosságot, felhívjuk a figyelmet az öngondoskodásra. Ahogy a pénzügyi edukáció fontos, ez is. Azt látjuk, hogy a fiatalok nyitottak, sokszor úgy mennek egy céghez dolgozni, hogy elvárják, hogy legyen egészségbiztosítás. Tudatosak abban, hogy el akarnak menni szűrésre, igénybe akarják venni az ellátást. A középiskolákban nagyon jó kezdeményezés a pénzhét, ahhoz is lehetne csatlakozni további biztosítási, egészségbiztosítási tematikával.
Kinek van még szerepe az edukációban? A HR vezetőknek. A vállalatoknak. Ez jó a cégnek is, valamint a munkavállalónak is, ha használja. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a díjnövelés ellenére - ugyanis nő a felhasználás, és mindenkinél érezhető az infláció - a cégek jelentős része továbbvitte a szerződést, mert látja, hogy ez mennyire fontos juttatás a munkavállalóknak.
Ezután jöhet az állam, vagy a törvényalkotó szerepe. Ennek keretében lehet gondolni valamilyen konkrét pénzügyi ösztönzőre, ami korábban volt is, a másik lehetséges irány pedig a piac fejlesztése. Ha pontosan definiált lenne, hogy mi az, ami állami ellátás, és mi az, ami biztosításként, kiegészítő formában nyújtható. Mi maximálisan
hiszünk abban, hogy van helyük a magánbiztosítóknak akár a járó-, akár a fekvőbeteg-ellátásban, mert tudunk egy többletfinanszírozást biztosítani szervezett formában, minőségbiztosítással, versennyel.
Címlapkép forrása: Kaiser Ákos, Portfolio
