A Nobel-díjas közgazdász Ferenc pápáról: öröksége a nemzetközi pénzügyek reformjára szólít fel

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Ferenc pápa, az argentin születésű Jorge Bergoglio első kézből ismerte a gazdasági igazságtalanság kegyetlenségét. A világ egyik legingadozóbb gazdaságában nőtt fel, egy olyan országban, ahol az ismétlődő gazdasági és adósságválságok hosszú árnyékot vetettek gyermekek és családok generációira. Látta, mi történik, ha a gazdasági rendszerek az emberek helyett szűk csoportok érdekeit szolgálják: nagyfokú egyenlőtlenség, szétszakadt közösségek és olyan széleskörű társadalmi problémák alakulnak ki, mint a bűnözés, a függőségek és a bizonytalanság.

Ferenc pápaként ezeket a felismeréseket a globális szintre emelte. Hangja a világ egyik legerősebb erkölcsi erejévé vált, amely nemcsak közös emberségünkre emlékeztetett bennünket, hanem kihívást intézett azon intézményi struktúrák ellen is, amelyek emberek milliárdjaitól tagadják meg a méltóságot.

A vatikáni Társadalomtudományi Akadémia tagjaiként abban a kiváltságban és örömben volt részünk, hogy gyakran eszmét cserélhettünk vele.

Aggodalma sürgető volt, és a megélt valóságon alapult. „A valóság átalakításához a helyszínen kell cselekedni – nem csak kutatóintézetekben dolgozni" – mondta négyszemközt.

Ferenc pápa egy olyan gazdasági rendszert látott érvényesülni, amely túl gyakran a profitot helyezte előtérbe az emberekkel szemben, és az önzést az együttműködéssel szemben. Tudta, hogy bár a piacok erőteljes eszközök lehetnek, megfelelő szabályok és szabályozások nélkül azonban világszintű igazságtalanságot eredményeznek, beleértve a legsúlyosabb igazságtalanságot, vagyis környezetünk pusztulását, amelyet Laudato Si' enciklikájában „közös otthonunknak” nevezett. Erkölcsi iránytű és szolidaritásérzet nélkül a piacok ahelyett, hogy a jólét megteremtésének forrásai lennének, annak elszívásának jelentős erejévé válhatnak, ami a jövedelmek és a vagyon egyre nagyobb koncentrációjához vezethet.

Ferenc pápa nem habozott, amikor meg kellett szólalnia.

• Kritizálta a monopóliumokat előnyben részesítő globális szabályokat, különösen a szellemi tulajdon területén, ahol a találmányokat jutalmazni hivatott jogvédelem gyakran akadályozza az életmentő technológiákhoz való hozzáférést.
• A Covid idején személyesen sürgette Joe Biden amerikai elnököt, hogy támogassa a szellemi tulajdonjogok Kereskedelmi Világszervezet TRIPS-egyezménye alóli kikerülését, hogy így az emberek mindenhol hozzáférhessenek a vakcinákhoz.

Üzenete egyértelmű volt: az emberi életnek elsőbbséget kell élveznie a vállalatok nyereségével szemben.

Hasonlóképpen, Ferenc pápát mélyen aggasztotta, hogy számos fejlődő ország az államadósság ördögi körében rekedt, ami korlátozza az egészségügybe, az oktatásba és az infrastruktúrába való beruházási képességüket. Helyesen látta, hogy ez nem csupán adósságválság, hanem fejlesztési válság is, és mélyebb krízisként egy olyan gazdasági rendszer tünete, amely elvesztette erkölcsi tartását. Megértette, hogy a rendszer minden része felelős ezért – az adós és a hitelező országok kormányai, a magánhitelezők és a nemzetközi pénzügyi struktúra, amely lehetővé tette, sőt ösztönözte a kormányokat és a hitelezőket a szükséges szerkezetátalakítások késleltetésére.

Ezért kért Ferenc pápa tavaly minket arra, hogy hozzunk létre egy Jubileumi Bizottságot a vezető gondolkodók összefogására, hogy

közösen javaslatokat tegyünk arra vonatkozóan, hogy a világ miként kezelhetné az egyre mélyülő adósság- és fejlődési válságot.

Megértette, hogy a 2000-es jubileumi évforduló, bármennyire is fontos volt az adóssággal küzdő országokban élők számára, csak korlátozott előrelépést ért el a fejlődés kihívásaival küszködő országok számára biztosítandó nagyobb költségvetési mozgástér megteremtése terén. Huszonöt évvel később, amikor még több ország néz szembe az adósságválsággal, Ferenc pápa azonnal tenni akart valamit ezekért az országokért. De az ő ambíciója nagyobb volt. Azt kérdezte, hogyan lehetne megelőzni a múlt kudarcainak megismétlődését. Felhívása visszhangozta a kerek évfordulók ősi bibliai hagyományát, amely szerint ez az időszak az adósságok elengedésének és az egyensúly helyreállításának ideje – nem a jótékonykodás, hanem az igazságosság jelenként.

Ferenc pápa élete utolsó napjaiig szorosan követte a Jubileumi Bizottság munkáját. Különösen az aggasztotta, hogy a globális stabilitás biztosítására és a közös fejlődés előmozdítására hivatott multilaterális intézmények a tehetetlenség eszközeiként működtek; a béke, a jólét és az igazságosság fenntartásához szükséges szolidaritás nélkül.

A Jubileumi Bizottság idén nyáron mutatja be jelentését a Vatikánban. Ajánlásai tükrözni fogják, hogy sürgősen meg kell reformálni azokat az ösztönzőket, amelyek oly sok országot válságba sodortak.

• Az adós kormányoknak gyorsan, késedelem nélkül, előrelátó módon és felelősségteljesen kell cselekedniük polgáraik érdekében.
• A hitelező országoknak is gyorsan kell cselekedniük, szintén előrelátó módon, erkölcsi felelősséggel és szolidaritással.
• A multilaterális intézményeknek fel kell hagyniuk azzal, hogy közforrásokat használnak fel rossz hitelezési döntések és a fenntarthatatlan adósságok fedezésére.
• A hitelezőknek pedig vállalniuk kell a rájuk eső felelősséget. Az általuk felszámított magas kamatok kockázatokkal járnak, és amikor ezek a kockázatok megvalósulnak, nem szabad azokat az adófizetőkre hárítani.

Ferenc pápa erkölcsi tisztánlátással és bátorsággal szólított fel minket arra, hogy olyan új pénzügyi szabályokat fogalmazzunk meg, amelyek többé nem a keveseket szolgálják, hanem inkább a sokakat emelik fel. Emlékeztetett minket arra, hogy a gazdaság az emberekről, a méltóságról és a közös jövőnkről szól. Reméljük, hogy a Bizottság munkája tiszteletben tartja Ferenc pápa örökségét, és hozzájárul az igazságosabb társadalmak megteremtéséhez. Nem is lehetne jobban tisztelegni az öröksége előtt, minthogy a nemzetközi pénzügyek egy olyan keretrendszerét hozzuk létre, amely ezt a célt tartja szem előtt.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Martín Guzmán
Volt argentin gazdasági miniszter. A Columbia Egyetem professzora.
Joseph E. Stiglitz
A Columbia Egyetem Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2001-ben kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1995-ös jelentésének vezető szerzője, amely szervezet 2007-ben béke Nobel-díjat kapott. 1995-1997 között Bill Clinton amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületét vezette. A Világbank alelnöke és vezető közgazdásza volt 1997-2000 között. Kutatásai többek között a jövedelmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a vállalati kormányzás (corporate governance) és a globalizáció kérdéseire irányulnak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images