Megindult a hajsza az óceánok mélyén – Már új aranylázról beszélnek

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A mélytengeri bányászati kutatások és kísérletek az elmúlt 40 évben kimutatták, hogy az értékes nyersanyagokat tartalmazó gumók eltávolítása miképpen veszélyezteti a tengerfenék élőlényeit jelentős mértékben megzavarva élőhelyüket. A kitermelés azonban veszélyt jelenthet azokra az élőlényekre is, amelyek feljebb, a vízközépi ökoszisztémákban élnek. Ha a jövőbeni mélytengeri bányászati műveletek üledékfelhalmozódásokat engednek a vízoszlopba, a törmelék zavarhatja az állatok táplálkozását, felboríthatja a táplálékláncot, és megváltoztathatja az állatok viselkedését.

Alexus Cazares-Nuesser, a Hawaii Egyetem óceánkutatója, aki a Csendes-óceán – ilyen gumókban gazdag – térségében tanulmányozza a tengeri élővilágot, úgy véli: mielőtt az országok és a vállalatok elsietnék a bányászatot, meg kell érteni a sokrétű kockázatokat.

Hajlandó-e az emberiség megkockáztatni, hogy a jövőnk szempontjából fontos erőforrásokért egy olyan ökoszisztéma egyes részeinek összeomlását kockáztatja, amelyet alig ismerünk?

– fogalmazza meg a felelős tudomány alapdilemmáját.

Fokozódó érdeklődés a kitermelése iránt

Ezen ásványokban gazdag területek egy része az országok kizárólagos gazdasági övezetébe esik, ahol az államok tetszés szerint bányászhatnának. Számos vállalat és ország – például a Cook-szigetek, Japán és Norvégia – jelezte érdeklődését.

A norvég parlament például engedélyezte a mélytengeri bányászati kutatásokat az ország vizeiben egy Olaszország méretének megfelelő területen. Ez a döntés egy teljesen új iparágat nyithat meg. Igaz ugyan, hogy

januárban Norvégia lett az első ország a világon, amely a parlament jóváhagyását követően engedélyezte a kereskedelmi mélytengeri bányászatot,

de a kialakult koalíciós vita miatt felfüggesztetették a megvalósítást. Az előkészítő munkálatok, többek között a környezeti hatásvizsgálat elvégzése és a szabályozás megállapítása azonban tovább folytatódhat.

Egy másik, egyebekben zöldnek elkönyvelt országban, Svédországban is beindul a mélytengeri bányászat, mert a Scandinavian Ocean Minerals (SOM) kutatási engedélyt kapott 2024 szeptemberében a Svéd Éghajlati és Vállalkozásügyi Minisztériumhoz tartozó geológiai szolgálattól (SGU) a Botteni-öbölben található ásványlelőhelyek kutatásának kiterjesztésére. A SOM vezérigazgatója, Peter Lindberg farizeus módon éppen a környezet védelmével magyarázta az ügyet: „Az engedély lehetőséget ad arra, hogy megtegyük a következő lépést a fosszilis energiahordozóktól mentes társadalomhoz szükséges feltételek megteremtésére irányuló elképzelésünk felé”.

A polimetallikus gumókból álló ásványi lelőhelyek mintavételére kiadott kutatási engedély nyomán a Botteni-öbölben körülbelül 20 millió tonna mennyiség termelhető ki. A SOM közleménye szerint ez az üzletág megnyitja az utat egy új, zöld és egyedülálló iparág előtt Svédország számára, amely összeegyezteti az éghajlati előnyöket, a kereskedelmi érdekeket és a munkahelyteremtést.

Mindezek ellenére az bizonyos, hogy ez a lépés is egy régi környezetpolitikai alapelvet, a környezetszennyezés átterhelésének tilalmát sérti, de így van ez a többi lényeges alapelvvel is, hiszen kevéssé veszi figyelembe a döntéshozók legtöbbje, ha rengeteg pénzről van szó. A The Guardian cikke szemléletesen érzékelteti azt a módszert, ahogy a távvezérelt járművek a tengeri talapzatról üledéket gyűjtenek, például polimetallikus gumókat és a tengerfenékről különböző szulfidokat, vagy hogyan érik el a kobaltban gazdag legfelső rétegeket.

• Az egyik módszer szerint felszívják a kitermelt anyagot egy hajóba, amelyből kiszűrik a fémérceket, és a fel nem használt üledék ezután visszakerül a tengerbe.
• Egy másik módszer a „lebegő” távirányítású járművek használata, amely kevésbe zavarja fel az üledéket.

2024 nyarán az amerikai kongresszus tucatnyi demokrata párti képviselője azzal a kéréssel fordult az USA akkori elnökéhez, Joe Bidenhez, hogy elővigyázatossági okokra hivatkozva támogassa a mélytengeri bányászat szüneteltetését vagy moratóriumát mindaddig, amíg nem áll rendelkezésre elegendő tudományos információ és ismeret a mélytengeri kitermelő ipar lehetséges környezeti, társadalmi és gazdasági hatásairól, de az új amerikai elnök, Donald Trump és kormányzata ezt éppen ellenkezőleg gondolja.

Az új aranyláz

Január elején Biden a külső kontinentális talapzatról szóló törvényre (OCSLA) támaszkodva végrehajtási intézkedést hozott, amely megtiltotta az új olaj- és gázkitermelési haszonbérleti szerződések megkötését hatalmas tengeri területeken. Biden rendelkezése a tengeri fúrásokkal kapcsolatos környezeti és gazdasági kockázatokra hivatkozott, amelyek különösen a part menti közösségeket, a tengeri ökoszisztémákat érintik, valamint rámutatott a halászaton, a turizmuson és a rekreáción alapuló helyi gazdaságokat fenyegető veszélyekre. A tilalom több mint 625 millió hektár területre terjedt ki, beleértve az Atlanti- és a Csendes-óceán teljes partvidékét, a Mexikói-öböl keleti részét és Alaszka mellett található Bering-tenger egy részét. Ez az intézkedés az Egyesült Államok történetében a tengeri területek legnagyobb mértékű kivonását jelentette az olaj- és gázkitermelési haszonbérleti szerződésekből. A már meglévő bérleti szerződéseket azonban ez a tilalom nem érintette.

Donald Trump hivatalba lépése előtti hetekben már jelezte, hogy gyorsan lépéseket fog tenni a tilalom visszavonására. Április végén aláírt rendelete arra utasította a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalt (NOAA), hogy gyorsítsa fel az amerikai és a nemzetközi vizeken az óceánfenék bányászatára vonatkozó engedélyek kiadását a vállalatok számára.

A „következő aranylázként” tekintett lépés azért történt, mert Kína számos kritikus ásványi anyag, például a csúcstechnológiai gyártásban használt nikkel, kobalt és mangán lelőhelyét ellenőrzi, és ezen ásványokat többek között katonai célokra is felhasználja. Trump azt mondta, hogy rendelete „az Egyesült Államokat a tengerfenék ásványkincseinek feltárása és fejlesztése terén világelsőnek tekinti mind a nemzeti joghatóságon belül, mind azon kívül”. Ezenkívül Trump szerint az USA alapvető nemzetbiztonsági és gazdasági érdeke, hogy megőrizze vezető szerepét a mélytengeri tudomány és technológia, valamint a tengerfenék ásványkincseinek feltárása és kitermelése terén. A kormányzat becslése szerint

a mélytengeri bányászat 10 év alatt 300 milliárd dollárral növelheti az USA GDP-jét, és 100 ezer új munkahelyet teremthet.

A BBC elemzése szerint ez a lépés megkerüli a nemzetközi vizeken történő bányászatról szóló, már régóta zajló ENSZ-tárgyalásokat.

Számos ország, köztük Kína is, addig halogatta az engedélyek kiadását, amíg az országok meg nem állapodtak az erőforrások megosztásának kereteiről. „Az amerikai engedély sérti a nemzetközi jogot, a nemzetközi közösség általános érdekeit” – jelentette ki a kínai külügyminisztérium szóvivője.

Indiát viszont Kína viselkedése nyugtalanítja, hiszen Kína ötéves terve kiemelt prioritást tulajdonít a mélytengeri kutatásnak – írja az Observer Research Foundation, hozzátéve, hogy Kína 2012 óta több mint megháromszorozta a tengerkutató és oceanográfiai flottáját.

Ugyanakkor India is fejleszti a mélytengeri bányászati technológiáit. Az óceáni erőforrások feltárására és hasznosítására szolgáló technológiák fejlesztésével foglalkozó indiai állami szervezet (NIOT) sikeres feltáró bányászati kísérletet hajtott végre 2024 októberében az Andamán-tengeren polimetallikus gumók tengerfenékből történő kinyerésére. Ez a kísérlet az Indiai Földtani Intézet (GSI) felméréseit és az India kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ) található polimetallikus gumók azonosítását követte. Az indiai kormánynak jogában áll, hogy ezen a mintegy 200 tengeri mérföldes területen belül nyersanyagokat kutasson. A terület magában foglalja a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengerben található Andamán- és Nikobár-szigeteket, valamint a Lakkadív-tengerben található Lakshadweep szigetcsoportot.

Tiltakoznak az USA törekvései ellen

Nemcsak Kína, hanem környezetvédő csoportok is elítélték a Donald Trump által aláírt, a mélytengeri ásványkincsbányászat felgyorsításáról szóló végrehajtási rendeletet, mondván, hogy az helyrehozhatatlanul károsíthatja a tengeri ökoszisztémákat, és figyelmen kívül hagyja a vonatkozó nemzetközi szabályok elfogadására irányuló tárgyalási folyamatot.

Több mint 30 ország, valamint halászati szakmai csoportok, környezetvédők és néhány autóipari és technológiai vállalat szintén a tengerfenék alatti bányászat moratóriumára szólított fel.

A mélytengeri fenékvonóhálós halászat káros hatásai miatti nemzetközi aggodalmakra válaszul 2004-ben alakult meg a Deep Sea Conservation Coalition (DSCC) nevű szervezet. Ma már világszerte több mint 130 nem kormányzati szervezet (NGO), halászati szövetségek, valamint jogi és szakpolitikai intézetek dolgoznak együtt a DSCC égisze alatt, hogy biztosítsák a sérülékeny mélytengeri ökoszisztémák védelmét.

Portugália hivatalosan is a világ első olyan országává vált, amely megtiltotta a mélytengeri bányászatot a vizein. Az április elején életbe lépett moratórium 2050-ig biztosítja Portugália tengeri ökoszisztémáinak védelmét a víz alatti nyersanyag-kitermelés potenciálisan pusztító hatásaitól.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio