Óriási környezeti károkat okozhat ez az új, még nem eléggé szabályozott iparág

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Már sok-sok évvel ezelőtt felvetődött a tengerfenéken lévő, eddig teljes mértékben kiaknázatlan ásványkincsek felhozatalának kérdése. Mára eljutottunk oda, hogy a tengerparttal rendelkező országok egyre jobban érdeklődnek a mesés lehetőség iránt – nem igazán törődve a káros következményekkel. A környezetvédők emiatt tiltakoznak, míg a tudós társadalom leginkább türelemre és óvatosságra int.

Súlyos környezeti károk lehetnek

Az óceánok és tengerek élővilága már jelenleg is eléggé kritikus szennyezésnek van kitéve, kezdve a műanyagszennyezéstől az éghajlatváltozáson, a tengervíz savasodásán keresztül egészen a rendkívül szennyező tengeri szállításig, amelyek a tengeri ökológiai rendszer jelentős degradációjához vezettek.

Az óceáni biológiai sokféleség jelentős szerepet tölt be az emberi élet feltételeit is meghatározó globális ökológiai rendszerben, és ezért további sérülése végzetes lehet.

A mélytengeri bányászat egy további jelentős veszély. A tudósok azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi ismeretek és gyakorlatok alapján felelőtlen lépés lenne a mélytengeri bányászat megkezdése, amíg nem értjük teljes mértékben annak hatásait.

A kutatások és az eddigi tapasztalatok (hiszen már 40 évvel ezelőtt is voltak mélytengeri bányászati próbálkozások) azt mutatják, hogy a mélytengeri bányászat hatásai tartósak lehetnek, és a megbolygatott ökoszisztémák változásai még évtizedek múlva is megfigyelhetők. A tudósok arra intenek, hogy legyenek védett területek kijelölve a bányászati tevékenységek minimalizálása érdekében.

Érdekes módon nemcsak a különböző vegyszerek, hanem a zaj- és fényszennyezés hosszú távú hatásai is rendkívül aggasztóak az ökoszisztémákra, ugyanis ezek a tényezők nemcsak az egyes fajokat, hanem egész tengeri ökoszisztémákat is veszélyeztethetnek – írja átfogó értékelésében a neves washingtoni World Resources Intsitute.

Továbbá a kutatói körökben köztudott, hogy az óceánok a világ legnagyobb szén-dioxid-elnyelői, amelyek az összes szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 25%-át nyelik el. A World Resources Intsitute elemzése kiemeli, hogy a mikroszkopikus méretű élőlények kritikus szerepet játszanak ebben az éghajlat-szabályozó rendszerben, elősegítve a szén megkötését a mélytengerben, valamint csökkentik a tengerfenék üledékéből származó egyéb üvegházhatású gázok (például metán) kibocsátását. A mélytengeri biológiai sokféleség bányászati tevékenységből adódó csökkenése hatással lehet az óceán szénciklusára, és csökkentheti annak képességét, hogy segítsen enyhíteni a globális hőmérséklet-emelkedést.

A tudósok egyetértenek abban, hogy a mélytengeri bányászat nagyon veszélyes vállalkozás az óceánunkra és mindannyiunkra nézve, akik függünk tőle

– véli Jeff Watters, az Ocean Conservancy külső kapcsolatokért felelős alelnöke. „A mélytengeri bányászat által okozott károk nem korlátozódnak az óceánfenékre: a teljes vízoszlopra hatással lesz, a tetejétől a fenekéig, és mindenkire, mindenre, ami tőle függ” – fogalmazta meg aggodalmát.

Tárgyalnak a tengerfenék hasznosításáról

Ezek az aggodalmak késztették a legtöbb országot arra, hogy az 1990-es években csatlakozzon az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Tengerfenék Hatósághoz (ISA), amely a nemzetközi vizeken történő tengerfenék-bányászatot szabályozza. Az USA azonban soha nem csatlakozott a szervezethez, és nem ratifikálta a tengerjogi egyezményt sem.

Az ISA-t az ENSZ 1982-es tengerjogi egyezménye (UNCLOS) és XI. részének végrehajtásáról szóló 1994-es megállapodás alapján hozták létre. A szervezeten keresztül az UNCLOS részes államai ellenőrzik a tengeri területeken folytatott, ásványi erőforrásokkal kapcsolatos valamennyi tevékenységet.

Az UNCLOS valamennyi részes állama automatikusan tagja az ISA-nak. Jelenleg 170 tagja van (169 tagállam és az EU). Magyarország, mint tengerrel nem rendelkező ország 2002-ben ratifikálta a tengerjogi egyezményt, és egyúttal tagjává vált az ISA-ról szóló megállapodásnak is.

Az ISA feladata, hogy biztosítsa a tengeri környezet hatékony védelmét a mélytengeri tengerfenékkel kapcsolatos tevékenységekből eredő káros hatásokkal szemben. Tevékenysége az óceánok területének mintegy 54%-ára terjed ki.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy egy szigorú nemzetközi megállapodásra lenne szükség a tengeri bányászat szabályozása ügyében, hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát, amit a szárazföldön már megtettünk.

Idén márciusban volt az ISA 30. ülése, amit a tárgyaló felek júliusban folytatnak. Számos ülést tartottak már a mélytengerek kereskedelmi célú kiaknázására vonatkozó szabályozás kidolgozásával kapcsolatban. A még 2019-ben kezdődött folyamat hirtelen sürgős lett, amikor 2021-ben, a Covid-járvány közepette Nauru felvetette az úgynevezett "kétéves szabály" alkalmazását. Ez a szabály az UNCLOS XI. részének végrehajtásáról szóló 1994-es megállapodás egyik cikkén alapul, amely kimondja, ha egy állam értesíti az ISA-t arról a szándékáról, hogy kitermelési munkatervet kíván benyújtani, a Tanácsnak két éven belül véglegesítenie kell a vonatkozó szabályozást.

Ez a határidő 2023-ban lejárt, ekkor a Tanács tagjai – számos lezáratlan kérdés miatt – határozatukban megismételték, hogy „a területen az ásványkincsek kereskedelmi célú kitermelése nem folytatható a kitermelésre vonatkozó szabályok, előírások és eljárások hiányában”. Megállapodtak egy ütemtervben is a tárgyalások folytatására.

Még nincsenek elfogadott szabályok

Bár történtek előrelépések, de az ENSZ-ben megszokott rendkívül lassú folyamatok és az óvatos, túlontúl kiegyensúlyozott megközelítések miatt

még most sincs elfogadott szabályrendszer (RRP-k) a mélytengeri ásványi erőforrások kereskedelmi kiaknázásának szabályozására.

Ezeknek a szabályoknak az lenne a célja, hogy biztosítsák a felelős és fenntartható bányászati tevékenységeket, miközben védik a tengeri környezetet és garantálják az emberiség közös örökségének megőrzését. Az államok fáradhatatlanul tárgyalnak az RRP-kről. Még mindig sok – gyakran ellentétes – javaslat, megközelítés és álláspont maradt a 30. ülésszak szövegében, ami arra enged következtetni, hogy még hosszú ideig tartanak majd a tárgyalások. Közben azonban egyre nagyobb lesz a nyomás a befektetők részéről a minél enyhébb szabályok meghozatalára.

A kutatók egyetértenek abban, hogy

a mélytengeri területek továbbra is kevéssé tanulmányozottak és tudományos alapossággal nem kellően feltártak. Továbbá rendkívül hiányosak a jelenlegi ismeretek a biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák megértésében.

Ez megnehezíti a mélytengeri bányászat lehetséges hatásainak felmérését vagy a megfelelő biztosítékok bevezetését a tengeri környezet és a közvetlenül érintett hárommilliárd ember védelmére, akiknek megélhetése a tengeri és partmenti biológiai sokféleségtől függ.

Annyi azonban bizonyos, hogy az eddigi tudományos megfontolások arra sarkallhatnák a nemzetközi döntéshozókat, hogy lassítsák a folyamatot, és készítsenek elő egy minden érdekelt felet összehozó, de az óceánok egészségét – ami gyermekeink, unokáink egészségének is egyik kulcseleme – megőrző és fenntartó nemzetközi megállapodást. 

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images