A szélsőséges időjárási események tavaly leginkább Európát sújtották

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai szerint 2024-ben összesen 605 szélsőséges időjárási esemény történt világszerte.

• Több mint 800 ezer ember kényszerült otthona elhagyására,
• és csaknem 1700-1800 ember halt meg,
• 1,1 millió ember megsérült.

Ezen események közül 148-at „példátlannak”, 289-et pedig „szokatlannak” minősítettek. E besorolásokat az események nagyságrendje, helyszíne, időpontja vagy kiterjedése alapján határozzák meg.

Európa, a leggyorsabban melegedő kontinens

Bár tavaly egyetlen kontinenst sem kímélt a szélsőséges időjárás, Európa szenvedte el a legnagyobb terhet 188 eseménnyel, többnyire hőhullámokkal, ezeket követték az esőzések és árvizek.

A világ leggyorsabban melegedő kontinenseként a hőséggel összefüggő halálozások száma az elmúlt két évtizedben már mintegy 30%-kal nőtt, ami egybeesik az átlaghőmérséklet emelkedésével.

Egy 2024-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a hőséggel összefüggő halálesetek száma Európában az évszázad végére megháromszorozódhat, hacsak nem hajtanak végre ambiciózus alkalmazkodási intézkedéseket kontinens-szerte.

Egyre nagyobb károk

A ritka és szokatlan eseményekre a legtöbb esetben lehetetlen felkészülni, de ha lehetne is, akkor is csak többszörös túlbiztosítás esetén volna mód a károk nagyságrenddel történő csökkentésére. Azaz el kell fogadni, hogy a szélsőséges események, elemi csapások számának növekedésével nemcsak az emberi életben, hanem a fizikai infrastruktúrában, az életünket fenntartó hálózatokban is egyre jelentősebb károk keletkezhetnek.

Teljesen világos, hogy az ún. kritikus infrastruktúrák, a társadalom működéséhez elengedhetetlen rendszerek és hálózatok egyre inkább ki vannak téve a környezeti hatásoknak. Ezek a hatások, mint például a gyakoribb és intenzívebb időjárási eseményekből adódó katasztrófák (árvizek, földcsuszamlások, szélviharok, jégverés) rongálják a közműveket, és veszélyes láncreakciókat hozhatnak létre az összekapcsolt rendszerekben. A láncreakció egy olyan különleges sebezhetőség, ami olyan elhárítási, alkalmazkodási, kárenyhítési és helyreállítási stratégiákat tesz szükségessé, amelyek figyelembe veszik mind az infrastruktúra fizikai, mind ökológiai dimenzióit, és felveti a különböző érintettek (hatóságok, cégek, lakosság) közötti erős kapcsolatok kiépítésének egyre nagyobb fontosságát. 

A környezeti hatásokkal szembeni sérülékenység abban is fennáll, hogy egy esemény okozhat kaszkádszerű zavart, azaz egyetlen kritikus infrastruktúra-összetevő meghibásodása széleskörű következményekkel járhat, és hatással lehet más összekapcsolt rendszerekre és szolgáltatásokra, azaz a fizikai infrastruktúrára, ahol berendezések, utak, hidak, erőművek, energetikai és távközlési hálózatok és víziközművek omolhatnak össze szempillantás alatt. De veszélyben lehetnek természeti rendszerek is gondoljunk csak a téli viharok által okozott erdőpusztulásokra, mint például a Magas-Tátrában 2004 novemberében történt viharra, ami csaknem 13 ezer hektár fenyveserdőt pusztított el.

A kritikus infrastruktúra környezeti hatásokkal szembeni védelme kulcsfontosságú a modern társadalom életképességének, ellenálló képességének biztosításához. A hatásos katasztrófakezelési módszerek, stratégiák kidolgozásához elengedhetetlen a holisztikus megközelítés, amely figyelembe veszi a különböző infrastruktúra-rendszerek összekapcsolódását, a természetalapú megoldások fontosságát és minden érintett közötti megfelelő nyílt információmegosztás és együttműködés szükségességét.

A kritikus infrastruktúrák a mindennapi élet számára általában a háttérben működnek. Ha minden „rendben” van, akkor szinte azt sem tudjuk, hogy léteznek. A kritikus infrastruktúrák olyanok, mint az ember számára a szív, ami mozgásban tartja a vérkeringést, vagy mint a máj, és a vese, amelyek elősegítik az oda nem illő anyagok kitisztítását, vagy mint a központi idegrendszer, amely felel a különböző szervek együttműködéséért, de ha jól vagyunk, ha „egyben” vagyunk, akkor nem figyelünk a saját kritikus infrastruktúránkra, hiszen működik az magától. Így van ez a mindennapi életben is, ha van áram, van víz és fűtés és elérhető a kórház, működnek a tűzoltók, azaz, ha nincs baj, akkor nem is tudunk az ezeket fenntartó rendszerek létezéséről. De már egy órás áramszünet is teljesen felkavarja a társadalom életét, nem is beszélve az április végén bekövetkezett ibériai-félszigeti gigaáramszünetről, amely fél napig tartott, és megbénította egész Spanyolországot és Portugáliát.

A kritikus infrastruktúra elemei

A természeti katasztrófák súlyos károkat okozhatnak a különböző kritikus infrastruktúra-elemekben, megzavarva az alapvető szolgáltatásokat és veszélyeztetve a közbiztonságot. Ezek az infrastrukturális rendszerek, amelyek a modern társadalom gerincét alkotják, az ágazatok széles körét foglalják magukban, és a következőkre terjednek ki:

• Villamosenergia-hálózatok: Az elektromos hálózatok a modern társadalom vérkeringésének nélkülözhetetlen elemei, amelyek áramot biztosítanak az otthonok, a vállalkozások és az alapvető szolgáltatások számára. Sokszor előfordul, hogy természeti katasztrófák következtében meghibásodnak elektromos hálózatok, ami széleskörű áramkimaradásokhoz vezethet. Ez nemcsak a lakosságnak okoz kellemetlenséget, hanem súlyos következményekkel jár a folyamatos áramellátásra támaszkodó sürgősségi szolgálatok számára is. A hatékony katasztrófaelhárítás és a gyors helyreállítás szempontjából alapvető fontosságú az energiainfrastruktúra ellenálló képességének biztosítása olyan intézkedésekkel, mint a megerősített távvezetékek és tartalékgenerátorok.

• Víziközmű hálózatok: Leginkább árvizek veszélyeztethetik a vízellátó rendszereket, szennyezve a vizet, és ivásra alkalmatlanná téve azt. A tiszta víz hiánya gyorsan humanitárius válsággá válhat, ami a víz által terjesztett betegségek terjedéséhez vezethet, és az így fellépő multikrízis súlyosbíthatja a vészhelyzetet. E kockázatok mérsékléséhez elengedhetetlen az ellenálló víziközmű-infrastruktúra. Ez magában foglalja az árvízálló létesítményeket, a redundáns (egymást helyettesítő) kezelőrendszereket és tiszta vízkészleteket az érintett közösségek szükségleteinek kielégítésére.
• Közlekedési hálózatok: Egy-egy bekövetkezett katasztrófa esetében az utak, hidak, vasutak és repülőterek létfontosságúak a vészhelyzeti beavatkozók és az érintett lakosság evakuálása szempontjából is. E hálózatok károsodása akadályozza a katasztrófaelhárítási erőfeszítéseket, és lassíthatja a helyreállítást. A közlekedési infrastruktúra ellenálló képességének fokozása érdekében az olyan intézkedések, mint a vízelvezető rendszerek javítása, a megerősített hidak és az előre elhelyezett vészhelyzeti berendezések segíthetnek abban, hogy a katasztrófák alatt és után is elérhetőek maradjanak az alapvető fontosságú útvonalak.
• Kommunikációs rendszerek: A hatékony kommunikáció a katasztrófaelhárítási és helyreállítási erőfeszítések sarokköve. A megszakadt kommunikációs hálózatok akadályozhatják a sürgősségi szolgálatok közötti koordinációt, ami megnehezíti az erőforrások bevetését és a változó helyzetekre való reagálást. Ezen túlmenően az érintettek nehezen tudnak segítséget kérni, illetve létfontosságú információkhoz jutni. A redundáns kommunikációs rendszerek, a tartalék áramforrások és a katasztrófaálló infrastruktúra alapvető fontosságúak a hatékony kommunikáció fenntartásához a válságok során.
• Egészségügyi létesítmények: Kiemelt a kórházak és egészségügyi létesítmények szerepe a katasztrófaelhárításban. Ezek az intézmények sem immunisak a természeti katasztrófákra. Az ilyen események során ezek a létesítmények is megsérülhetnek vagy áramkimaradás során korlátozott kapacitással működhetnek. Az egészségügyi létesítmények katasztrófára való felkészültsége olyan intézkedéseket foglal magában, mint a szerkezeti megerősítés, a tartalék áramellátó rendszerek és a jól meghatározott evakuálási tervek, amelyek biztosítják az ellátás folyamatosságát vészhelyzetek idején.
• Kritikus ipari létesítmények: A létfontosságú ipari létesítmények, beleértve a gyárakat, finomítókat és vegyi üzemeket, jelentős környezeti és közegészségügyi veszélyt jelenthetnek, ha természeti katasztrófák során megsérülnek vagy veszélybe kerülnek. A vegyi anyagok környezetbe kerülése, tűzzel és robbanással járó ipari balesetek tovább súlyosbíthatják a katasztrófaelhárítás és a helyreállítás kihívásait. E létesítmények ellenálló képességének biztosítása szigorú biztonsági protokollokat, veszélyfelméréseket és elszigetelési intézkedéseket foglal magában a környezetszennyezés megelőzése és a környező közösségeket fenyegető kockázatok csökkentése érdekében.

A kockázatok növekedésével együtt a kritikus infrastruktúra-védelmi piac is növekszik az előrejelzések szerint: a 2024-es 124,8 milliárd dollárról 2032-re 166,53 milliárdra nőhet, ami az előrejelzési időszakban (2024-2032) 3,67%-os összetett éves növekedési rátát mutat. A technológia és a digitalizáció világszerte történő növekedése a kritikusinfrastruktúra-védelmi piac egyik legfontosabb mozgatórugója.

Uniós és hazai szabályozás

Az EU-s és hazai közpolitikai szabályozás is frissül, felkészülve az egyre sokrétűbb és sokasodó veszélyhelyzetre is. Ilyen az ún. kritikus szervezetek rezilienciájáról szóló európai uniós irányelv és annak magyarországi jogszabályi átültetésére 2024-ben született törvény.

Ezen irányelv átvételével foglalkozó összegző tanulmány szerint az új szabályok a nemzeti prioritásokhoz és az uniós irányelvekhez egyaránt igazodó szakpolitikákra (pl. kiberbiztonság), a kockázatkezelés és a működési készenlét fokozására összpontosítanak, miközben elősegítik a kormányzati és gazdasági ágazatok közötti együttműködést. Az új jogszabályok jelentős fejlődést jelentenek, és fokozott hangsúlyt fektetnek az átfogó kockázatkezelésre, a határokon átnyúló együttműködésre és a digitális ellenálló képességre.

Egy tematikus agytröszt, az Egyesült Nemzetek Egyetemének Bonnban található Környezetvédelmi és Emberi Biztonság Intézetének ajánlása szerint öt alapvető állítást kell megjegyeznie a világ döntéshozóinak a kritikus infrastruktúrákról:

• A kritikus infrastruktúrák olyan létesítmények és szolgáltatások, amelyek létfontosságúak a társadalom alapvető működéséhez.
• Az infrastruktúrához való hozzáférés elengedhetetlen a globális fejlődéshez.
• Egy infrastruktúra meghibásodása beindíthatja a hatások láncreakcióját.
• Az emberek szerepe kulcsfontosságú a kritikus infrastruktúra működésének fenntartásában.
• A jövőre való felkészülés érdekében itt az ideje, hogy beruházzunk az infrastruktúrába.

Soha nem volt ennyire fontos, hogy felismerjük az infrastruktúrák kulcsfontosságú szerepét mindennapi életünkben, és lépéseket tegyünk az azokat érintő kockázatok minimalizálása érdekében.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio