Nyugdíjpokol vár a magyarokra? Az uniós rangsor szégyenpadjára került a nyugdíjrendszerünk

Széles körben fenyegeti a leendő nyugdíjasokat a megélhetési bizonytalanság, amelynek egyszerre okozói a demográfiai változások, a gazdasági környezet nehézségei és az állami juttatásokkal kapcsolatos aggályok – írja a Natixis 2025-ös globális nyugdíjjelentése. A több mint 7 ezer fő részvételével készült kutatás alapján

a legtöbben (40%) attól félnek, hogy nem lesz elegendő az időskori jövedelmük az élvezhető nyugdíjas évekhez,

az infláció romba dönti a nyugdíjazásról szóló álmaikat (38%), megvágják az állami juttatásukat (33%), sosem lesz a nyugdíjazásra elegendő megtakarításuk (25%), illetve az idősgondozással vagy betegellátással összefüggő költségek fenyegetése is felkerült a leggyakoribb félelmek (24%) listájára.

A Natixis szerint a megtakarítók tisztában vannak a rájuk nehezedő nyomással: 78%-uk szerint a nyugdíj finanszírozásának felelőssége egyre inkább az ő vállukat nyomja, de közel sem képes mindenki megbirkózni azzal a feladattal, hogy 25-30 évre elegendő jövedelemforrást halmozzon fel. Tízből heten arról számoltak be, hogy az utóbbi évek nagy inflációja visszavetette a nyugdíjcélú megtakarításuk reálértékét, különösen a lakhatási költségek, élelmiszerárak és egészségügyi kiadások jelentenek fejfájást a válaszadóknak.

Vészesen elöregedik a fejlett világ népessége

Ahogy a "Baby Boom" generáció utolsó hulláma is közeledik a nyugdíjas kor felé, 2024 és 2027 között naponta több mint 11 ezer ember tölti be a 65. életévét. Idén tetőzik ez a trend: több mint 4 millió ember éri el ezt az életkori mérföldkövet – mutat rá a Natixis jelentése. A fejlett világ legtöbb országában általánosan probléma az elöregedés, Japánban már a 29%-ot is meghaladja a 65 évnél idősebb emberek aránya, míg az Európai Unióban az emberek 21%-a sorolható ebbe a csoportba.

A felmérés eredményei azt mutatják: a befektetők átlagosan 21 évnyi nyugdíjas életre számítanak, de reálisabb lenne ennél hosszabb időtávval számolni. Az "átlagos élettartam" ugyanis valóban csak átlag: egyesek ennél rövidebb ideig élnek, mások sokkal tovább, és nehéz megjósolni, ki melyik csoportba kerül – ez az úgynevezett "longevity" kockázat.

Az időskori eltartottsági ráta, azaz a 65 éves vagy idősebb személyek számát 100 munkaképes korú emberre (18–64 évesek) vetítő mutató változásai egyértelműen jelzik, hogy a gazdaságpolitikának a következő években nehéz döntéseket kell majd meghoznia.

Az OECD-országok medián időskori eltartottsági rátája 2024-ben 33,9% volt, a becslések szerint ez 2030-ra 39,5%-ra emelkedik,

2050-re pedig várhatóan majdnem megduplázódik, 52,7%-ra. Ez azt jelenti, hogy minden 100 munkaképes korú emberre 53 időskorú jut majd.

Az elöregedés éllovasa Japán: a távol-keleti ország jelenleg a legmagasabb időskori eltartottsági rátával rendelkezik a világon (54,9%), és 2050-re Japán időskori eltartottsági rátáját 80,7%-ra becsülik. A japán döntéshozók három kritikus lépést tesznek annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a társadalom elöregedéséhez, és fenntarthatóvá tegyék a nyugdíjbiztosítást:

• fokozatosan emelik a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 65 évről, és ösztönzőket kínálnak a nyugdíjba vonulás késleltetésére;

• csökkentik a jövőbeni nyugdíjasok juttatásait az ország demográfiai helyzetének megfelelően;

• adókedvezményes nyugdíjszámlákon keresztül támogatják a személyes megtakarítások növelését.

A következő 20 évben más ázsiai országok is Japán útjára léphetnek: Tajvanon az időskori eltartottsági ráta a jelenlegi 29,3%-ról 2050-re várhatóan 71,4%-ra nő, Dél-Koreában pedig ugyanez idő alatt 29,3%-ról 77,3%-ra emelkedik. Kína esetében majdnem háromszoros növekedés várható: 2020-ban 18,2% volt az arány, ez 2050-re 52,3%-ra nőhet.

Mennyi pénzzel lennének elégedettek a megtakarítók?

A Natixis által megkérdezett befektetők úgy vélekedtek, 625 ezer dollárt kellene megtakarítaniuk a nyugdíjas éveik finanszírozásához. A területi egyenlőtlenségek természetesen árnyalják ezt a képet: például Szingapúrban és az Egyesült Államokban 1,25 millió dollár a megcélzott megtakarítási összeg, míg Hongkongban vagy Dél-Koreában ennél konzervatívabb, 875 ezer dolláros mediáncéllal számolnak.

A megjelölt célszámok Európában a legalacsonyabbak,

amit a jelentés azzal magyaráz, hogy itt az emberek bőkezű állami juttatásokra és munkáltatói nyugdíjpillérekre is támaszkodhatnak. Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Hollandiában 350 ezer dollár volt a medián megtakarítási cél, míg Spanyolországban és Olaszországban ennél magasabb, 450 ezer dolláros összeg mutatkozott.

Melyek a világ legjobb nyugdíjrendszerei?

A Natixis Nyugdíjjelentés pontrendszere négy tematikus alindexből épül fel, amelyek a nyugdíjas élet különböző aspektusait mérik, és ezekből egy átfogó globális mutatót (Global Retirement Index) képeznek:

• Az Egészség alindex a várható élettartam, az egy főre jutó egészségügyi kiadások és a magánfinanszírozott egészségügyi kiadások átlagán alapul.
• Az Anyagi jóllét alindex az ország lakosságának anyagi szükségleteit méri az egy főre jutó jövedelem, a jövedelmi egyenlőség és a munkanélküliség átlagával.
• A Nyugdíjaskori pénzügyek alindex a pénzügyi rendszer stabilitását, a megtakarítások hozamát és vásárlóerejének megőrzését értékeli többek között az intézményi erősség és a befektetési környezet, az infláció, a reálkamatszint és az adóterhek figyelembevételével.
• Az Életminőség alindex a társadalom boldogságát és "kiteljesedését", valamint a természetes környezeti tényezők hatását foglalja magában, a boldogságindex és a természeti környezet index átlagaként.
• Végül a négy alindex geometriai átlagából képzik a "Global Retirement Index"-et (kvázi aggregált nyugdíjindexet).

A 2025-ös kiadványban az öt legjobb helyezést Norvégia, Írország, Svájc, Izland és Dánia szerezte meg, Magyarország a 33. helyen szerepel az összes ország versenyében, szemben a tavalyi 32. helyezésünkkel.

Egészségben javított, anyagi jóllétben rontott Magyarország

2025-ben Magyarország a tavalyival megegyező, 61 pontos értéket szerzett meg a Natixis nyugdíjjelentés 100 fokú skáláján, de az egyes alindexekben jelentős változások figyelhetők meg. Az Egészség alindex nagy ugrást produkált, a tavalyi 59 pontról 64-re emelkedett a mutató értéke, ez mentette meg a magyar teljesítményt. A Nyugdíjaskori pénzügyek alindexe nem változott, 58 ponton stagnált, míg az Anyagi jóllét terén 58-ról 55 pontra, életminőségben pedig 69-ről 68 pontra csökkent a magyar érték. Ezek eredőjeként az aggregált nyugdíjindex összességében nem változott.

Uniós összevetésben Magyarország viszonylag hátul szerepel, a Natixis által szerepeltetett 24 ország rangsorában (Észtországgal holtversenyben) hátulról a negyedik helyet szerezte meg.

Aggasztó, hogy 2024-ben Magyarország még hátulról az ötödik volt, de az azóta eltelt egy évben Litvánia előzött, így hazánknak már csak egy helyezéssel sikerült megúsznia a negatív dobogót.

Igaz, hogy három közép-kelet-európai ország, Románia, Bulgária és Horvátország hiányzik a gyűjtésből, elképzelhető, hogy az elemzés ezen országokkal történő kiegészítésével Magyarország valamivel előkelőbb helyre kerülne.

Mintegy fél évvel ezelőtt látott napvilágot az Allianz globális nyugdíjjelentése is, abban az elemzésben Magyarország ugyancsak az Európai Unió 4. leggyengébb helyezését szerezte meg.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images