Az újrahasznosítás nem elég: drasztikusabb megoldásokra lenne szükség

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A júniusban Nizzában megrendezett harmadik ENSZ Óceán Konferencián (UNOC3) 95 ország, köztük Magyarország nyilatkozatot tett közzé egy ambiciózus műanyagegyezmény elfogadásáról. Ebben kifejezték szándékukat arra, hogy egy hatékony egyezményt sikerül majd tető alá hozni a globális műanyagegyezmény elfogadásáról szóló idei augusztusi tárgyalási fordulón Genfben. A mintegy kéthetes iszapbirkózás azonban megállapodás nélkül ért véget a svájci városban. Véleményünk szerint a genfi kudarc után továbbra is a nyilatkozatban lefektetett elveket kell a folytatás során következetesen képviselni:

• A műanyagok teljes életciklusa magában foglalja a gyártási és fogyasztási szakaszokat, ezért globális célt kell elfogadni az elsődleges műanyag polimerek gyártásának és felhasználásának fenntartható szintre történő csökkentésére.

• Jogi erővel bíró kötelezettség szükséges a legproblémásabb műanyag termékek és az azokban található aggodalomra okot adó vegyi anyagok fokozatos kivonására.
• A műanyag termékek tervezésének javítására és annak biztosítására kötelező kötelezettségvállalás szükséges a minimális környezeti hatás és az emberi egészség védelme érdekében.
• Hatékony végrehajtási eszközök és hozzáférhető, új és további finanszírozási források szükségesek, figyelembe véve a legkevésbé fejlett országok és a kis szigeteken fekvő fejlődő országok különleges körülményeit.
• Hatékony és ambiciózus szerződés elfogadása szükséges, amely idővel fejlődhet, és megfelelő válaszokat adhat a felmerülő tudományos bizonyítékok és ismeretek változásaira.
• Egy olyan szerződés, amely nem tartalmazza ezeket az elemeket, és csupán önkéntes intézkedésekre támaszkodik, vagy nem foglalkozik a műanyagok teljes életciklusával, nem lesz hatékony a műanyaghulladék-probléma kezelésében.

Az ENSZ által 2022-ben kitűzött cél, hogy a műanyagszennyezést a teljes életciklus során megállítsák, még mindig elérhető. Ehhez azonban a kormányoknak az elkövetkező hónapokban őszinte politikai megbeszéléseket kell folytatniuk, és a következő találkozójukon határozottabb fellépés mellett kell elkötelezniük magukat.

Műanyaglevessé váló óceán

A műanyagválság egyre súlyosbodik. A világ nem engedheti meg magának, hogy a következő fordulóban ismét eljárási patthelyzetbe kerüljön. A megoldások jól ismertek, ami hiányzik, az nem a rendelkezésre álló tudás, hanem az a szándék, hogy a szavakat kötelező érvényű cselekvéssel is alátámasszuk. Már több mint húsz éve ismertek, és

egyre csak nőnek az ún. óceáni műanyagszigetek, amelyek laza szerkezetű műanyagszemétként akár Magyarországnál hússzor nagyobb területen borítják be a tengerfelszínt.

Óceánjaink hatalmas területén szétszóródó ún. kis szigetországokat gyakran kék, békés és gyönyörű földi paradicsomokként ábrázolják. Fennáll a veszélye azonban annak, hogy elveszítjük ezeknek a szigeteknek a szépségét a klímaváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a szennyezés, különösen a tengeri műanyaghulladék hármas fenyegetése miatt.

Ha a dolgok a megszokott módon folytatódnak, az óceánba jutó éves műanyagmennyiség 2040-re csaknem megháromszorozódik, elérve az évi 29 millió tonnát, ami világszerte a tengerparti területeken méterenként 50 kilogramm műanyagnak felel meg.

Hamarosan az óceán „műanyaglevessé” válik, a szigeteket pedig műanyaghulladék borítja be.

Az oxigénünk is veszélyben van

És mielőtt arra gondolnánk Európából, hogy ez messze van tőlünk, és nem prioritás a tengerfelszín megtisztítása és a további szennyeződés megelőzése, akkor nagyon is tévedünk! Sokszor a trópusi esőerdőket/őserdőket tartják a Föld „tüdejének”, a fő oxigénforrásnak. Pedig a tengerek, óceánok többezernyi algafaja állít elő minden három oxigénmolekulából kettőt, pontosabban valószínűleg csak állított elő, hiszen a tengeri műanyagszennyezés egyre súlyosabban rombolja a vízi ökoszisztémákat, ideértve az oxigént termelő algákat is.

A bolygót arra is használjuk, hogy elnyelje a hulladékainkat, mint például a szén-dioxidot, a műanyagokat és egyéb hulladékokat, beleértve minden egyéb szennyezést is. A természet tehát eszköz, ahogyan a megtermelt tőke (utak, épületek és gyárak) és az emberi tőke (egészség, tudás és készségek) is. A biológiai sokféleség lehetővé teszi a természet számára, hogy produktív, ellenálló és alkalmazkodó legyen (Dasgupta-jelentés).

A változatosság növeli a természet ellenálló képességét a sokkokkal szemben, csökkentve a bioszféra szolgáltatásaira leső kockázatokat. A biodiverzitás csökkenése a természet és az emberiség szenvedését okozza, az óceáni műanyagszemét-szigetek éppen ezt teszik.

A műanyagok nagy része nem újrahasznosítható

A műanyagok vegyi anyagok összetett keverékeit tartalmazzák, beleértve a polimer gerincét és az adalékanyagokat, valamint a kémiai reakcióba nem lépett kiindulási anyagokat, a maradék technológiai segédanyagokat és a nem szándékosan hozzáadott anyagokat, például szennyeződéseket és a kémiai reakció melléktermékeit. Egy átfogó friss kutatás 16 325 ismert műanyag vegyianyag-leltárát vette górcső alá, különös tekintettel azok tulajdonságaira, a műanyagban való jelenlétükre és a veszélyekre. Több mint 4200 aggodalomra okot adó vegyi anyagot azonosítottak, amelyek perzisztensek, bioakkummulatívak, mobilisak vagy mérgezőek.

Egy izgalmas elemzés szól arról, hogyan verik át évtizedek óta a közvéleményt a nagy olajtársaságok és a hozzájuk szorosan kötődő műanyagipar.

A műanyagok a petrolkémiai ágazat termékei, vagyis a fosszilis energiahordozóként is használt nyersanyagokból, például kőolajból és földgázból készült termékek. Gyakorlatilag a műanyagok csaknem 100%-a fosszilis alapú. Több ezer különböző műanyagtípus létezik, mindegyiknek megvan a saját kémiai összetétele és jellemzői. Ezeknek a műanyagoknak a túlnyomó többsége nem „újrahasznosítható”, részben technológiai, részben gazdasági okok miatt.

Igaz, hogy bővült a hasznosítható anyagok köre, de a fenti elemzés is kitér arra, hogy leginkább csak a polietilén-tereftalát (PET) és a nagy sűrűségű polietilén (HDPE) műanyag palackok és kancsók számára léteznek életképes piacok. Természetes, hogy ezek a piacok növekedhetnek, és egyre több anyagfajta kerülhet az újrahasznosítási láncba, de jócskán akad más akadály is.

A több ezer különböző műanyag és azok közötti változatosság tovább korlátozza az újrahasznosíthatóságot. A műanyaghulladék újrahasznosításakor a hasznosító létesítménynek több ezer féle műanyagot kell válogatnia és szétválasztania típus szerint, hogy megtartsa az újrahasznosított anyag magas tisztasági fokát. Emiatt bizonyos műanyagtípusok ugyan technikailag újrahasznosíthatók lehetnek, de a gyakorlatban nem hasznosítják újra. Például sok, egyszer használatos műanyag különböző típusú műanyag polimerekből, valamint más anyagokból, például papírból, fémekből vagy ragasztókból készült kompozitanyagok. Nem csak hogy nem praktikus, hanem lehetetlen szétválasztani ezeket a különböző komponenseket újrahasznosítás céljából. Sőt, még az egyetlen típusú műanyagból készült termékek sem hasznosíthatók együtt, mivel különböző kémiai adalékanyagokat vagy színezékeket tartalmaznak, amelyek korlátozzák a hasznosíthatóság fokát.

De ha már elindul a hasznosítási technológiai eljárás, a műanyag minősége romlik az újrahasznosítás során, ami korlátozza mind az újrahasznosított műanyag felhasználását, mind a folyamatos újrahasznosíthatóságát. A műanyag alapját képező fosszilis tüzelőanyagokból származó vegyi anyagok érzékenyek a hőre és az újrahasznosítás során alkalmazott egyéb folyamatokra. Ahogy a vegyi anyagok lebomlanak, elveszítik minőségüket és integritásukat, így az újrahasznosított ún. műgyanták sok felhasználó gyártó számára alkalmatlanná válnak.

Az elemzés szerint

a petrolkémiai lobbi félrevezeti az embereket, elhitetve velük, hogy a műanyag-újrahasznosítás életképes megoldás a műanyaghulladékra,

és ezért nem más, fenntarthatóbb hulladékgazdálkodási stratégiákat (pl. hulladékcsökkentés, újrahasználat, tiltások, alternatív anyagok) követünk a műanyag-újrahasznosítás helyett.

Az egészségünk a tét

A műanyagválság nemcsak az ökoszisztémákat, hanem közvetlenül az emberi egészséget is fenyegeti. A tudomány egyre több bizonyítékkal rendelkezik a műanyagok káros ökológiai és humánegészségi hatásairól.

Termékenységi kérdésekkel foglalkozó amerikai tudós arra figyelmeztetett, hogy intézkedéseket kell hozni a spermiumszám csökkenésével összefüggésbe hozható műanyag-adalékanyagok használatának visszaszorítására, mivel a kémiai szabályozás körüli nézeteltérések hozzájárultak egy fontos, a műanyaghulladékokról szóló szerződés meghiúsulásához. Dr. Shanna Swan, a New York-i Mount Sinai egyetem környezet-egészségügyi és közegészségügyi professzora szerint a környezeti tényezők játszák a legjelentősebb szerepet.  Tanulmányok kimutatták, hogy az elmúlt 50 évben világszerte a spermiumszám évente körülbelül 1%-kal csökkent, és a termékenység is hasonló ütemben romlott. Az 1950 körül kezdődött spermiumszám-csökkenés fordított arányban áll a műanyagok használatának robbanásszerű növekedésével. Swan rámutatott:

mára már jól megalapozott összefüggés van a műanyagokhoz általánosan használt adalékanyagok és a spermiumszám csökkenése között.

Egy friss elemzés szerint a levegőben lévő mikroműanyagok jelenléte a különböző beltéri környezetben (lakásokban és autókban) is komoly aggodalmakat vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben lélegezzük be ezeket a részecskéket, és milyen hatással lehetnek az emberi egészségre. Az expozíciós becslések 100-szor magasabbak, mint a korábbi, nagyobb mikroméretekből extrapolált becslések, és azt sugallják, hogy a mikroműanyagok belélegzésének egészségügyi hatásai jelentősebbek lehetnek, mint gondolnánk.

Az International Science Council (ISC) javaslatai szerint kellene újragondolni a műanyagok korlátozásáról szóló egyezményt, és sürgősen megegyezni annak létrehozásában. Az ISC szakértői csoportjának ajánlásai szerint

• korlátozni kell az elsődleges műanyag polimerek gyártásának mennyiségét,
• valamint meg kell kezdeni tudományosan megalapozott kritériumok alapján a meghatározott káros vegyi anyagok és a problémás műanyagtermékek kivonását.

A fentieket nem tartalmazó egyezményre nincs szükség. Amennyiben a nemzetközi politikai szereplők tovább húzzák az időt, akkor nemcsak a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák degradációja gyorsul fel, hanem az emberi egészségre is egyre veszélyesebbé válnak a mikroműanyagok, illetve az olyan mikrorészecskék, amelyekre sok ezer, akár mérgező vegyi anyag is tapadhat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images