Olyan energetikai forradalom indul Magyarországon, ami évtizedekre meghatározza a jövőnket

A Portfolio Energy Investment Forum 2025 zárópaneljén az energetikai beruházások jövőjéről, a magántőke szerepéről és a Jedlik Ányos Energetikai Program gyakorlati hatásairól beszélgettek a résztvevők. A kerekasztal során Steiner Attila energetikáért felelős államtitkár, Csatári László, a Trustify Befektetési Alapkezelő befektetési vezérigazgató-helyettese, valamint Balástyai Márk, a Futureal Energy Partners vezérigazgatója vitatták meg, milyen irányba mozdulhat el a magyar energiapiac a következő években.

Steiner Attila az elején arról beszélt, hogy a Jedlik Ányos Program célja nemcsak a megújuló kapacitások növelése, hanem a magyar energiarendszer egészének egyensúlyba hozása. Felidézte, hogy az elmúlt időszakban az elektrifikáció soha nem látott ütemben gyorsult: nő az ipari és a lakossági villamosenergia-felhasználás, egyre több elektromos autó, hőszivattyú és modern háztartási berendezés jelenik meg a rendszerben, ami hatalmas hálózati fejlesztéseket igényel. Hangsúlyozta, hogy az energiaválság megmutatta, milyen sérülékeny az ország földgázkitettsége, ezért a kormány célja a gázfüggőség csökkentése, miközben a gáz továbbra is a magyar energiamix része marad, csak más szerepben. Kiemelte a geotermia és a biogáz fejlesztésének fontosságát, mert ezek a források egyszerre javítják az ellátásbiztonságot, az árstabilitást és az energiaszuverenitást.

Az államtitkár szerint a Jedlik Ányos Program végre lehetőséget ad arra, hogy Magyarország valóban időjárásfüggetlen, hazai forrásokra támaszkodó energiarendszert építsen.

Csatári László arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapkezelők nem támogatásokkal, hanem piaci alapon finanszírozott befektetésekkel dolgoznak, így számukra az a kérdés, hol van megtérülés és valós üzleti modell. Elismerte, hogy a program több szempontból is előremutató: különösen a geotermia előtérbe helyezése és a mélyfúrási költségek kompenzálása segítheti a befektetői aktivitást. Fontos lépésnek nevezte a villamosenergia-hálózat fejlesztését is, hiszen hiába állnak rendelkezésre naperőművi projektek és szabad területek, ha a hálózat korlátai miatt nem lehet csatlakozni. Hozzátette, hogy a megtérülések, kockázatok és finanszírozási feltételek egyensúlyát mindig reálisan kell mérlegelni, különösen az olyan új területeken, mint az energiatárolás.

Csatári hiányolta, hogy a Jedlik Ányos Programban a szélenergia egyelőre nem kapott hangsúlyos szerepet, noha szerinte ez a szegmens újra komoly lehetőségeket hordoz, és a szakma is egyre határozottabban sürgeti a visszatérését.

Balástyai Márk a Futureal csoport nevében úgy értékelte, hogy az energetikai program hiánypótló lépés, mert Magyarországon eddig nem volt ilyen komplex, hosszú távú stratégia. Kiemelte, hogy az ingatlanszektorban különösen nagy szükség van energetikai modernizációra, hiszen a magyar lakásállomány jelentős része rendkívül rossz energiahatékonyságú. A cégcsoport befektetői oldalon is érdekelt az energetikai fejlesztésekben, és már több távhőprojekten is dolgozik. Balástyai szerint a távhő kulcskérdés: az ingatlanszektor egyik legégetőbb problémája a távfűtési rendszerek zöldítése.

Javaslatot tett egy hőtermelésre vonatkozó származási garanciarendszer bevezetésére, amely hasonlóan működne, mint az elektromos energiára már létező zöld bizonyítványok.

Szerinte ez ösztönözné a beruházásokat, és piaci értéket adna a zöld hőtermelésnek, ami jelenleg nincs megfelelően díjazva.

Csatári László ezt követően arról beszélt, hogy a kapacitásbővítések realitása a finanszírozás és a technológiai kockázatok függvénye. Szerinte az energiatárolás kulcsfontosságú, de ma még nehezen modellezhető üzleti alapon. A naperőművek fejlesztése gyakorlatilag elképzelhetetlen tárolókapacitás nélkül, de a megtérülés erősen függ attól, milyen technológiát választ a beruházó, és naponta hányszor lehet a tárolót „kisütni”. Úgy vélte, hogy a jövő energiamixét a napenergia, a tárolás és a szél kombinációja adhatja. A geotermia esetében viszont elengedhetetlennek tartotta a mélyfúrások és a sekély kutatások közötti különbségtételt: utóbbi szerinte kisebb léptékű, de logisztikai és kereskedelmi létesítményeknél kifejezetten ígéretes.

Steiner Attila az energiatárolásról szólva megjegyezte, hogy a tárolókapacitások bővítése már elindult, és 2030-ra a kormány legalább egy gigawattnyi energiatároló kapacitást szeretne elérni, de a fejlesztések ennél gyorsabban haladhatnak.

A Nemzeti Energia- és Klímatervben szereplő célok fele már jövőre megvalósulhat, részben az ipari, részben a lakossági tárolási programoknak köszönhetően. Hozzátette, hogy a villamosenergia-árak régiós szinten is torzulnak a hálózati szűkületek miatt, ezért a magyar fejlesztések az ellátásbiztonság mellett a regionális árkülönbségek mérséklését is szolgálják. Kitért arra is, hogy a szélenergia reneszánszát elősegítő új jogszabálycsomag már előkészítés alatt áll, amely kiemelt zónákban engedné a 199 méteres tornyok telepítését, és ezzel 2030-ra elérhetővé válhat az 1 gigawattos szélerőművi kapacitás. Úgy vélte, Magyarország adottságai európai viszonylatban nem kiemelkedőek, de regionálisan kedvezőek, így a szélenergia is újra fontos részévé válhat a hazai rendszernek.

Balástyai Márk a geotermikus projektek kockázataira reagálva elmondta, hogy saját tapasztalataik szerint a technológia életképes, de a finanszírozási és szabályozási háttér eddig nem kedvezett neki. Felidézte, hogy a Futureal már 2008-ban épített olyan társasházat, amelyben geotermikus fűtés-hűtés működik, de a beruházás akkor csak jelentős saját forrásból volt megvalósítható. Példaként említette, hogy a XIII. kerületben egy 30 hektáros fejlesztésük során is vizsgálták a geotermia alkalmazását, de a beruházás volumene és az ütemezés miatt végül nem tudták beépíteni.

Szerinte egy jól kidolgozott támogatási mechanizmus azonnal életképessé tehetné ezeket a projekteket, hiszen a fő probléma nem technológiai, hanem pénzügyi.

Csatári László ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott, hogy a geotermia jelenleg még túlságosan kockázatos szegmens, mind engedélyeztetési, mind kivitelezési szempontból. Egy alapkezelő számára a bankolhatóság és a kockázati súly a döntő: ha a projektek nem illeszthetők be a klasszikus projektfinanszírozási modellekbe, akkor a tőkepiaci érdeklődés is korlátozott marad. Úgy vélte, a kereskedelmi bankoknak is újra kell gondolniuk a megújuló projektek finanszírozását, mert a fixáras energiavásárlási szerződések hiánya és az árvolatilitás miatt sok projekt nem jut hitelhez.

Ezen a helyzeten szerinte csak a magántőke, az állami és a banki források tudatos összehangolása segíthet, például PPP-típusú konstrukciók formájában.

Steiner Attila visszatérve az energiatárolásra kiemelte, hogy ez a terület egyszerre technológiai és befektetői szempontból is kulcsfontosságú, de a gyors fejlődés miatt jelenleg mindenki tanulja, hogyan kell kezelni. Szerinte a tárolás pénzügyi modelljei még kiforratlanok, de az Európában kialakuló tapasztalatok (például az Egyesült Királyságban) jól mutatják, hogy a támogatási mechanizmus megléte döntő a hosszú távú megtérülés szempontjából. A tárolás költségei előbb-utóbb meg fognak jelenni az áramárakban, de cserébe stabilabb rendszert és nagyobb fogyasztói kontrollt biztosítanak. Úgy vélte, a tárolás és a decentralizált termelés együttese adhatja meg a magyar energiarendszer új egyensúlyát.

Csatári László hozzátette, hogy a támogatási rendszer tervezésekor mindig figyelni kell arra, ne alakuljon ki „zöld buborék”, vagyis ne torzítsa el a piacot a túlzott állami beavatkozás. Szerinte az államnak a kezdeti fázisban van kulcsszerepe, de hosszú távon a piacnak kell fenntartania a projekteket.

Fontosnak nevezte, hogy a támogatási feltételek és a banki elvárások között kialakuljon az a win-win helyzet, amely mindkét oldal számára biztonságot ad.

Példaként említette, hogy a geotermia 60 éves időtávja banki szempontból nehezen kezelhető, ezért nem lehet csak beruházási típusú támogatásokra támaszkodni: szükség van működési típusú ösztönzőkre is, például az árképzésbe beépülő zöldenergia-elszámolásra.

Steiner Attila zárásként megerősítette, hogy az állam nemcsak a projektek megtérülését, hanem azok nemzetgazdasági hatását is vizsgálja. Mint mondta, minden olyan beruházás, amely csökkenti a földgázimportot, az ország energiamérlegét javítja, és közvetve a magyar GDP-t is növeli, hiszen a források itthon maradnak. A cél, hogy a jelenlegi 70 százalékos gázkitettség 50 százalékra csökkenjen, ami évente akár 4,5 milliárd köbméter földgáz kiváltását jelentheti. A geotermia például nagy beruházás, de utána hat évtizedig olcsón üzemeltethető, és előre kalkulálható költségeket biztosít. A támogatási modellek kidolgozásánál ugyanakkor az uniós szabályozási korlátokat is figyelembe kell venni: a Bizottság szigorúan vizsgálja, mi minősül piaci torzításnak, ezért a magyar kormány inkább egyszeri beruházási jellegű, mintsem folyamatos működési támogatásokban gondolkodik.

Címlapkép forrása: Portfolio