Ezért fontosak a méhlegelők - A beporzók pusztulása súlyos helyzetet okozhat az élelmiszer-termelésben

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Ha szereti a kávét és a csokoládét, a kajszibarackot, a cseresznyét, vagy akár a vaníliát és a fügét, akkor szeretnie, védenie kell a beporzásukat végző rovarfajokat is. És nemcsak az előbbiek, hanem növényeink többsége is a beporzóktól függ. Mostanában ősszel elgondolkozhatunk azon, hogy majd jövő tavasszal milyen csodálatos „munkába” kezdenek a beporzó rovarok ezermilliárdjai, amelyek fajaiból sokkal több van, mint gondolnánk, és sokkal nagyobb veszélyben vannak, mint ahogy eddig képzeltük a felelőtlen vegyszerhasználat és az ember által okozott éghajlatváltozás miatt. 

A beporzók szerepe

A beporzók fontos szerepet játszanak a növénytermesztésben, és hozzájárulnak az egészséges, változatos étrendhez. Az EU éves mezőgazdasági termeléséből legalább 5-15 milliárd euró a beporzás gazdasági értéke, hiszen fontos élelmiszernövények fertilitása közvetlenül a rovarbeporzóknak tulajdonítható.

A beporzók nélkül az élelmiszer-termelés komoly veszélybe kerülhet.

Az EU-ban a növényfajok mintegy 84%-a legalább részben a rovarok általi beporzástól függ. Ezek közé tartoznak az olajosnövények (pl. repce, napraforgó vagy szójabab), valamint a zöldségek, gyümölcsök és csonthéjasok (pl. alma, paradicsom, uborka, avokádó, mandula vagy mogyoró), amelyek vitaminok és más fontos tápanyagok természetes forrásai.

A rovarporzók a termés minőségét is javítják, például a növények olajtartalmának növelésével vagy a gyümölcsök minőségének javításával.

A beporzók nemcsak az élelmiszer-termelés szempontjából játszanak fontos szerepet. Számos dísznövény, valamint a rost- és takarmánynövények, a bioüzemanyagok és a fitoterápiás gyógyszerek termesztése is a rovarporzókra támaszkodik. Míg Európában sok faféle szélbeporzású, néhány faféle, például a hárs vagy a galagonya a mag- és gyümölcstermés szempontjából a beporzókra támaszkodik. A beporzóktól függő tájak és természeti területek hozzájárulnak a rekreációs és kulturális szolgáltatásokhoz, amelyek létfontosságúak egészségünk és jóllétünk szempontjából.

A vadon élő beporzók az élőlények összetett hálózatának részét képezik, és kulcsfontosságúak az ökoszisztéma ellenálló képessége szempontjából. Európában közel 2000 méhfaj, 900 zengőlégyfaj, mintegy 480 lepkefaj és 10.000 molylepkefaj él. Mindezek a fajok szerepet játszanak az ökoszisztémák működésében; mind sokféleségük, mind számosságuk döntő fontosságú. Az EU-ban található vadvirágfajok mintegy 78%-a függ a rovarok általi beporzástól a magok és termések előállításában.

A világon a beporzó fajok összességében akár 300 ezren, és ebből csak a vadméh fajok csaknem 20 ezren lehetnek. A vadméhek és más beporzók szerepe jóval nagyobb, mint ahogy gondolnánk, ezért a szelíd mézelő méhekkel nem pótolhatók.  Anne Sverdrup-Thygeson csodálatos könyvében említi, hogy

a vadméhek különleges szerepét számtalan étel- és haszonnövény esetében bizonyították.

Egy almatermesztéssel foglalkozó amerikai tanulmány kimutatta, hogy minden jelenlévő vadméhfaj 1 százalékkal emeli annak az esélyét, hogy a virágból alma lesz, a mézelő méhektől azonban nem nőtt az almák száma. Ennek az egyik oka az lehet, hogy a vadméhek állhatosan végig járnak minden almafát, a mézelő méhek viszont arra veszik az irányt, amelyen a legtöbb virágot látták.

A beporzók pusztulásának okai

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platform (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, IPBES) értékelő jelentése a beporzókról, a beporzásról és az élelmiszer-termelésről tudományos alapossággal tárta fel a beporzók pusztulásának fő okait.

• A nagyméretű, intenzív gazdálkodási rendszerek, amelyek a táj egyszerűsödéséhez és különösen a természetközeli élőhelyek elvesztéséhez vezetnek, negatívan befolyásolják a vadon élő beporzók sokféleségét és egyedszámát.
• A növényvédő szerek használata közvetlen pusztulást okozhat a beporzó rovarok – legyenek azok vadon élők vagy háziasítottak – körében.
• Számos, a beporzók számára fontos természetközeli élőhely függ az extenzív mezőgazdasági gyakorlatoktól, azok előnyeit élvezik. Az extenzív legeltetés vagy szénakaszálás szükséges a természetközeli gyepek és a nyílt tájak fenntartásához. E gyakorlatok hiánya a létfontosságú beporzó élőhelyek gyors eltűnéséhez vezethet. Az elhalt és öreg fák elvesztése, amelyek számos beporzó számára létfontosságú élőhelyet jelentenek az életciklusuk során, kedvezőtlenül hat a szaporodási ciklusra.
• A városoknak lehetnek pozitív vagy negatív hatásai, attól függően, hogy az urbanizáció hogyan változtatja meg a földhasználatot. A természetközeli gyepterületek elvesztése a városfejlesztés miatt a beporzók számára fontos élőhelyek elvesztéséhez vezet; ezzel szemben az intenzíven használt mezőgazdasági területek virágokban gazdag, őshonos fajokkal beültetett kertekké való átalakítása visszahozhatja a vadon élő beporzókat. Az urbanizációval együtt járó fényszennyezés pedig különösen nagy veszélyt jelent az éjszakai molylepkékre.
• A közvetlen hatások az állat-állat interakciók révén jelentkeznek. Például az invazív ázsiai lódarázs egy falánk ragadozó, amely a mézelő méhekre és a vadon élő beporzókra vadászik. Két évtized alatt egész Európában elterjedt, és hatással volt a poszméhek, a zengőlegyek és a karcsúméhek (más néven verejtékező méhek) populációira.
• Az éghajlatváltozás nyomán szaporodó szélsőséges időjárási események, például az aszály vagy a heves esőzések hatással vannak a virágforrásokra, valamint a nektár és a virágpor elérhetőségére. A hőmérséklet emelkedése eltolhatja a növények virágzásának idejét, ami megzavarhatja a növénybeporzó hálózatokat. Az ilyen eltérések súlyos negatív hatásokkal járhatnak mind a növények, mind a beporzók számára.

Uniós fellépés a 24. órában

Csupán néhány évvel ezelőtt indult el egy olyan uniós szabályozási és cselekvési keretrendszer, amely a vadon élő beporzók visszaszorulása ellen irányult. Ez azért is megdöbbentő, hiszen több mint 50 éve született meg Rachel Carson Néma tavasz című könyve, amely az akkoriban az úgynevezett zöld forradalomnak nevezett folyamat során kifejlesztett intenzív mezőgazdasági módszerek, leginkább a romboló növényvédőszer-használat rendkívüli veszélyeire hívta fel a figyelmet, ideértve a beporzó fajokban okozott károkat is. Azaz nem mondhatják az EU vezető bürokratái és a tagállamok képviselői (ideértve Magyarországot is), hogy a tudomány nem hívta fel idejekorán a figyelmet nemcsak a veszélyekre, hanem már az elszenvedett veszteségekre is.

Az Európai Bizottság 2018-as közleménye stratégiai célkitűzéseket és az EU és tagállamai által meghozandó intézkedéseket határozott meg a beporzók uniós visszaszorulásának kezelése és a globális természetvédelmi erőfeszítésekhez való hozzájárulás érdekében. Ez a kezdeményezés az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának szerves részét képezte.

A Bizottság 2023 januárjában felülvizsgálta az uniós beporzókra vonatkozó korábbi kezdeményezést. A beporzókról szóló felülvizsgált kezdeményezés három prioritás szerint határozta meg a 2030-ig szóló célkitűzéseket és kapcsolódó intézkedéseket:

• A beporzók pusztulásával, valamint annak okaival és következményeivel kapcsolatos ismeretek bővítése.
• A beporzók védelmének javítása és pusztulásuk okainak kezelése.
• A társadalom mozgósítása, valamint a stratégiai tervezés és együttműködés előmozdítása minden szinten.

Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament 2024. júniusban elfogadta a természet helyreállításáról szóló rendeletet, amely elvárja a tagállamoktól, hogy 2026 közepéig nemzeti helyreállítási terveket nyújtsanak be a Bizottságnak, és számoljanak be a rendeletben leírt célok megvalósításában elért haladásról.

Az EU-ban az elmúlt évtizedekben drámai pusztulás tapasztalható a beporzók körében: minden harmadik méhfaj- és lepkefaj-állomány esetében pusztulás tapasztalható, és minden tizedik ilyen faj a kihalás szélén áll.

Az Európai Bizottság szolgálatai és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által közösen végrehajtott, Integrált Természetitőke-elszámolási Rendszer (INCA) elnevezésű projekt eredményein alapuló 2021. évi jelentés szerint az EU éves mezőgazdasági termelésének közel 5 milliárd euró értékű hányada közvetlenül a beporzó rovaroknak tulajdonítható.

Az uniós célok szerint a tagállamok megfelelő és hatékony, időben hozott intézkedések bevezetésével legkésőbb 2030-ra növelik a beporzók sokféleségét, és visszafordítják a beporzópopulációk pusztulását, majd – 2030-tól legalább hatévente mérve – növekvő tendenciát érnek el a beporzópopulációk tekintetében, amíg azok meg nem közelítik a kielégítő szintet.

Az ún. ökoszisztéma-számlák – mint az ökoszisztéma-eszközök kiterjedésére és állapotára, valamint az általuk a társadalom és a gazdaság számára nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adatok bemutatására szolgáló eszköz – célja, hogy pénzbeli értéket rendeljenek hozzá a természethez, és ezáltal lehetővé tegyék a természettel kapcsolatos költségek megfelelőbb figyelembevételét. A pénzben kifejezett értékek megállapításának azt a célt kell szolgálnia, hogy láthatóbbá tegye a cselekvés elmaradásának költségeit, és támogassa az EU-t környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésében.

E téren 2024 decemberében lépett hatályba az első uniós jogszabály, az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló rendelet és annak IX. melléklete. Ez meghatározza az ökoszisztéma-számlákra vonatkozó jelentéstételi követelményeket az uniós tagállamok számára. A tagállamok 2026-tól kezdődően az Eurostatnak adatot szolgáltatnak az ökoszisztéma-kiterjedési számlákról, hét ökoszisztéma-szolgáltatási számláról (beleértve a beporzók hozzájárulását meghatározott növények termesztéséhez), és az ökoszisztéma-állapot számlákról öt ökoszisztématípusra vonatkozóan, kilenc mutatószámot használva, a jogszabályban lefektetett közös meghatározások és közös módszerek alapján.

Fentiek ugyan nagyon szépen hangzanak, de olyan fontos lépések, mint a beporzókat súlyosan károsító neonikotinoidok tiltása EU szinten csak 2018-ban, kivonása pedig 2019-2020 történt meg, de egyes tagállamok egy bizonyos „vészhelyzeti” kiskaput használva még később is használták.

Az is nagyon meglepő, hogy nem volt teljeskörű, azonos szabályokon alapuló monitoring program, azaz mintha az EU direkt hunyta volna be a szemét. Köztudott, hogy számos faj fontos szerepet tölt be a beporzásban, ugyanakkor eddig a mézelő méheken és néhány pillangón kívül kevés rovar kapott figyelmet. Egy mostanában elindult EU-s finanszírozású, nemzetközi és hazai kutatók részvételével zajló „SPRING” elnevezésű beporzó monitoring program átfogó célja a beporzók populáció csökkenésének 2030-ig történő visszafordítása, valamint az e cél eléréséhez szükséges adatok biztosítása.

Nemcsak az EU, hanem más fejlett országok is „kezdenek ébredezni”. A méhek és más beporzók védelmét célzó brit kormányzati tervek szerint 2030-ig 10%-kal csökkenteni kell a növényvédő szerek használatát a szigetországban található farmokon. A beporzók mellett kampányolók üdvözölték a döntést, ugyanakkor csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a célkitűzés csak a szántóföldi gazdaságokra vonatkozik, a városi területekre és parkokra nem. A terv már régóta váratott magára, és 2018 óta napirenden volt.

Ez a legújabb lépés az Egyesült Királyságban a növényvédőszer-használat csökkentése felé, miután a kormány már korábban elkötelezte magát a neonikotinoid használatának megszüntetése mellett.

Az EU növényvédőszer-csökkentési célkitűzése ennél lényegesen ambiciózusabb; a tagállamok célja, hogy 2030-ig 50%-kal csökkentsék a kémiai növényvédő szerek használatát és kockázatát, valamint a veszélyesebb növényvédő szerek használatát.

Hazai adatok

Egy a beporzókkal foglalkozó nemzetközi kutatási és adatgyűjtési projekt szerint

több mint 700 vadon élő méhfaj fordul elő hazánkban.

A beporzó fajok védettségi státuszát tekintve 12 őshonos dongófaj (Bombus spp .) és 290 lepkefaj (Lepidoptera spp .) védett.

A „Magyarország ökoszisztémáinak és szolgáltatásainak feltérképezése és értékelése” című projekt eredményeként 2019-ben megjelent Magyarország többszintű ökoszisztéma-térképe, amelyen az ökoszisztéma állapotát és 12 ökoszisztéma-szolgáltatást, köztük a beporzást is feltérképezték és értékelték. Az ökoszisztéma-alaptérkép adataira épülve 12 kiválasztott ökoszisztéma-szolgáltatás – így az állati beporzás, az élelmiszer-termelés, a mikroklíma-szabályozás és a természet rekreációt segítő használata – állapotának biofizikai, gazdasági és bizonyos esetekben társadalmi értékelésére is sor került.

A már vizsgált pollinációnál a vadméhek általi beporzás szemszögéből értékelték az élőhely kategóriákat egyrészt azok virágforrás-, másrészt a fészkelőhely-nyújtó képessége szerint. Az így létrejött, beporzási potenciált bemutató országos térképen meghatároztak magas (piros), közepes, alacsony, valamint potenciállal nem rendelkező területeket is. A beporzás relatív igénye és relatív potenciálja közötti kapcsolatból következtethetünk arra, hogy a beporzási szolgáltatás elérhető-e egy adott helyen. Például ahol magas az igény, de alacsony a potenciál, ott támogatni kell a beporzóbarát élőhelyek rekonstrukcióját. (A részletes eredmények, letölthető térképek az alábbi honlapon megtalálhatók.)

Mit tehetünk?

Az első, hogy vegyük komolyan az ugyan nagyon elkésett, de legalább napjainkra már szigorúnak tűnő EU-szabályozási szándékot, és még csak ne is gondoljanak a hazai döntéshozók sem arra, hogy további kiskapukat használva olyan vegyszerek használatát engedélyezzék, ami súlyosan károsítja a beporzó fajokat.

Valóban működnek a „méhlegelők”. Nem feleslegesek a beporzókat segítő beavatkozások, hiszen hatásuk egyértelműen pozitív mind a növényekre, mind a beporzókra. Ezt állapította meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak kutatása, amely 28 európai intézmény együttműködésével valósult meg. A legkedvezőbb hatást a virágvetés mutatta, az élőhelyek közül pedig az útszegélyeken, valamint az északnyugat-európai helyszíneken lehet a beporzó rovarokat a leghatékonyabban segíteni.

Nemzetközi szinten hiánypótló kutatást végeztek el a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban, ahol összehasonlították a beporzóbarát módon és a hagyományosan kezelt városi zöldterületeket. A kutatók az Ecology Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukkal elsőként nyújtanak európai szintű összegzést a biodiverzitás-barát városi élőhelykezelés jelentőségéről.

Egy friss tanulmány szerint a városi zöldítés létfontosságú stratégiává vált a biológiai sokféleség csökkenésének kezelésében és a fenntarthatóság előmozdításában. A városokban a tájak összekapcsolódásának javítását gyakran emlegetik a fajok mozgásának elősegítése és a biológiai sokféleség támogatása szempontjából elengedhetetlennek. Az empirikus értékelések azonban továbbra is hiányosak, különösen az élőhelyek mennyiségének és összekapcsolódásának relatív szerepét illetően.

A tanulmány a táji összekapcsolódás (functional landscape connectivity, FLC) és a növényzet mennyiségének a városi biodiverzitásra gyakorolt hatását vizsgálta Párizsban, énekesmadarakról és beporzókról gyűjtött, civil tudományos adatok felhasználásával. Eredményeik azt mutatják, hogy a beporzók és a madarak sokféleségét pozitívan befolyásolja a funkcionális összekapcsolódás és a nagyobb növényzetborítás.

A fentiek szerint mi is, egyes emberek tehetünk a beporzó fajok egészségének fenntartása érdekében:

• kertjeinkben legyenek méhlegelők,
• és épüljenek darázsgarázsok.
• Emellett vegyük rá az önkormányzatok vezetőit, hogy egyes közterek is legyenek alkalmasak a beporzó fajok védelmére.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images