Sok magyar dolgozónak csökken a fizetése, de sajnos nincs ebben semmi meglepő

Sokakat meglephetett, amikor a napokban több cikk is megjelent arról, hogy a dolgozók egyharmadának csökken a reálbére. De biztosan nem a Portfolio olvasói voltak azok, akiknek ez az újdonság erejével hatott. Hónapok óta lehet tudni, hogy az idei év sem különbözik a többitől:

a dolgozók egy része ugyanis idén is kevesebbet tud vásárolni a jövedelméből.

A Portfolio volt az első portál, amelyik elkezdett rendszeresen írni a KSH kísérleti statisztikájáról. A hivatal tavaly bevezetett, egészen forradalmi megközelítése adja az egyik legjobb és legpontosabb magyarázatot arra, hogy miért nem olyan acélos a fogyasztás, ha az elmúlt több mint két évben 5-10%-kal nőtt a keresetek vásárlóereje. Nos, azért, mert az átlagos béremelés elfedi a részleteket.

A bérek alakulása kapcsán a magyarázat sokrétű. Az egyik fontos tényező első ránézésre egy kicsit ellent is mond a közgazdasági logikának, vagyis annak, hogy a bérek "lefelé rugalmatlanok". Az adatok szerint ugyanis az emberek több mint 15%-ának a nominális, vagyis forintban kifejezett bére is csökkent az elmúlt időszakban, ami közgazdaságilag nem igazán reális.

De miért lehet ez? Például azért, mert ha valaki elveszíti az állását, könnyen lehet, hogy hirtelen csak olyat talál, ami rosszabbul fizet. Ez pedig olyan országokban sokkal jellemzőbb lehet, ahol nagyon fontos, hogy gyorsan állást találjon az ember. Emlékezzünk csak:

Magyarországon jár a legrövidebb ideig a munkanélküli segély az egész EU-ban, mindössze 3 hónapig.

Itthon ezért az embereknek valójában nincs idejük "jó" munkát keresni, ha elveszítik az állásukat, hanem gyorsan kell találniuk egy állást, ami könnyen lehet, hogy nem illeszkedik a legjobban a képességeikhez és nem is fizet túl jól. Az álláskeresés, a pályázás, a kiválasztási folyamat, az interjúkörök nem egy-két nap alatt zajlanak le, a 3 hónap még akkor is kevés, ha valaki pillanatok alatt találna egy számára megfelelő munkát.

A másik lehetőség, hogy valakinek úgy csökken a bére, hogy nem változik a munkáltatója. Az elmúlt közel három év stagnálása olyan alkalmazkodást követelt meg a vállalatoktól, amelynek során csökkentették a munkaórák számát, a hétvégi munkavégzést, a túlórákat, illetve csökkentik a bónuszokat vagy a jutalmakat. Ez pedig a nominális bér csökkenésével jár együtt. Az ilyen bércsökkenést sok munkavállaló kénytelen elfogadni, hiszen a mostani gazdasági helyzetben nem várják tárt karokkal az új munkavállalókat a cégek.

Válságos időkben, amikor egyes vállalatok a túlélésért küzdenek - a sokévnyi stagnálás során jó páran lehetnek -, megszűnik a nominális bérmerevség alapelve is. Érdemes emlékezni arra, hogy a betöltetlen álláshelyek száma is drasztikusan visszaesett, miközben egyes iparágakban (különösen a feldolgozóiparban) csökkent a dolgozók száma is. Így már közel sem beszélhetünk akkora munkaerőhiányról, mint két-három éve.

A Covid óta kifejezetten bizonytalan gazdasági környezetben ráadásul vannak olyanok, ahol az általános béremelésről áttértek arra, hogy inkább azokra a pozíciókra és készségekre (kulcsdolgozókra) irányítják a több forrást, amelyek valóban értéket teremtenek. Így adódik olyan helyzet, hogy bár az adott cég rendszeresen emel béreket, de vannak olyan dolgozók, akik ebből kimaradnak.

A fenti magyarázatok a forintban kifejezett bérek csökkenéséről szóltak, ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akiknek egyszerűen csak "nem emelkedik" a bérük, illetve "nem nő annyival, mint amennyi az infláció". A nehéz gazdasági helyzet és a bizonytalan kilátások közepette a vállalatok egy része elodázhatja a béremeléseket, különösen, ha nem félnek attól, hogy ezt sorozatos felmondások kísérnék.

De könnyen lehet, hogy egyes vállalatoknál egyébként - normális gazdasági folyamatok közepette - sincs minden évben béremelés. A statisztikai hivatal ábrái ezt sugallják, amit a nemzetközi kutatások is megerősítenek. Egy amerikai kutatás szerint a dolgozók legalább egyharmada nem kap éves alapbéremelést, a bérük két-három évig is változatlan maradhat nominálisan. Nagy-Britanniában sem magától értetődő az évenkénti béremelés. A bérek ugyan lefelé nem mennek, de felfelé sem olyan egyértelmű a trend. Amikor viszont emelnek a cégek, akkor több évnyi áremelkedést "pótolnak be". A hazai munkaerőpiaci felmérések is erre utalnak, sok cég ugyanis nem szeretne minden évben emelni.

Végül pedig ott vannak azok, akiknek ugyan nő a bérük, de a keresetük vásárlóereje visszaesik, mert a béremelése nem éri el a 4-5%-ot sem. Igaz, ők vannak a legkevésbé rossz helyzetben a fentiek közül: a fizetésük bár forintban kifejezve emelkedik, az infláció mégis nagyobb, mint a bérük növekedése.

Így jutottunk el oda, hogy a munkavállalók egyharmadának visszaesik a reálbére, közülük pedig a döntő többségnek minden bizonnyal folyamatosan oda kell figyelni, hogy mikor és mire költenek. Így amikor a fogyasztás növekedését várjuk, akkor valójában az emberek kétharmadára lehet számítani.

De akkor hogyan is nő most épp átlagosan közel 10%-kal a kereset Magyarországon? Hogy lehet, hogy a reálbérek (a bérek inflációval korrigált emelése) növekedése 5% körül mozog?

Úgy, hogy sokan vannak, akiknek 25 vagy akár 50%-kal nő a keresetük.

Az előléptetésektől eltekintve ez a legritkább esetben jelenti azt, hogy nem változik a munkáltató. A legnagyobb bérugrásokat ugyanis úgy lehet elérni, ha az ember munkahelyet vált. A 25-50%-os emelések eléréséhez tudatosan kell készülni a munkahelyváltásra, gyakran hosszú hónapokig keresni a jobb lehetőséget. A "munkahelyváltók" általánosságban jóval nagyobb béremelésben részesülnek, mint azok, akik hűségesek a munkáltatójukhoz.

A nemzetközi kutatások kimutatták, hogy azért éri meg job hoppernek lenni, mert 5-10 évnyi munkatapasztalattal sokkal magasabb nominális bérszintet érnek el azok, akik párszor munkahelyet váltottak, mint azok, akik nem. Persze azzal is vigyázni kell, hogy valakinek ne legyen túl hosszú az önéletrajza, a munkáltatók számára ugyanis figyelmeztető jel, ha egy dolgozó túl gyakran vált állást. Akárhogy is, a hazai bérstatisztikákon is látszik, hogy a dolgozók 10-20%-ának 25%-nál nagyobb mértékben nő a bére, döntő részüknek bizonyára a munkáltatója is változik. Ilyenkor persze sokszor megérkeznek a jól bevált "ellenajánlatok", és ha a dolgozó egyébként nem érzi magát rosszul (a bérét leszámítva), akkor akár működhetnek is.

Tanulságos egyébként az is, ha az egyes szektorok béremelési ütemeit vizsgáljuk. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy az államhoz köthető szektorokban sem magától értetődő az éves béremelés. Ez keveseket lephet meg, hiszen az elmúlt évtizedben láttuk, hogy akár az orvosok, akár a tanárok béremelése évekig váratott magára. Utóbbiak esetében egészen addig, amíg sok pedagógus bére egészen a szakmunkás minimálbérre süllyedt. Idén azt látjuk, hogy a béremeléseket tekintve az összes ágazat közül a legrosszabbul teljesítő szektor a közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images