Lomborg: A klímaváltozás helyett erre a kérdésre kellene fókuszálnia a Világbanknak

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A Világbankot a második világháború végén hozták létre, hogy újjáépítse Európát – majd a szervezet azt a küldetést vállalta, hogy kiemeli az embereket a szegénységből. De az ENSZ-hez és számos nemzetközi szervezethez hasonlóan a 2015-ös párizsi megállapodás után a Világbank is ráállt a klímavédelmi irányvonalra milliárdokat fordítva erre a célra, és megfogadva, hogy vezető szerepet vállal a zöld finanszírozás terén.

Tavaly a szervezet 42,6 milliárd dollárt fordított klímaprojektekre. Ezt a pénzt így nem lehetett a világ legégetőbb problémáinak megoldásaira felhasználni.

Kutatások többszörösen kimutatták, hogy pénzben kifejezve az alapvető fejlesztési beruházások – például az anyák egészségének javítása, az e-tanulás előmozdítása vagy a mezőgazdasági hozamok növelése – sokkal nagyobb és jóval hamarabb jelentkező hasznot generálnak, mint a klímavédelemre fordított kiadások. Ezzel szemben a szegény országok agresszív kibocsátáscsökkentésének támogatása elhanyagolható eredményeket hozna a fejlődés vagy az éghajlat szempontjából. Az olyan alkalmazkodási intézkedések, mint az árvízvédelem, valamivel jobbnak számítanak, de még mindig nem olyan hatékonyak, mint a bevált fejlesztési stratégiák.

A Világbank elnöke, Ajay Banga határozottan megvédte a klímacélokat. Szerinte a szegénység és a klímaváltozás ellen a két problémát közösen kezelve kell fellépni. Egy ilyen felületes állítás egyszerűen nem tekinthető logikusnak. A szegénység elleni küzdelem a táplálkozásra, az egészségügyre és az oktatásra fordított források révén gyorsan és alacsony költségek mellett emberek százmillióit segítheti abban, hogy jobb életet tudjanak élni. A szegénység klímavédelmi intézkedésekkel történő kezelése 2030-ig semmilyen eredményt nem fog hozni, és még az évszázad égére is csak minimális segítséget nyújt majd. A klímavédelmi politika költségei azonban könnyen több ezer milliárd dolláros összegbe kerülhetnek, valamint a műtrágya és az energia árának növelésével ártanak a világ szegényeinek.

Ahogy Scott Bessent pénzügyminiszter kiemelte, a fejlődő országoknak ma olcsó, megbízható energiára van szükségük az iparosodáshoz, a munkahelyteremtéshez és a prosperáláshoz – ahogyan a gazdag országoknak egy évszázaddal ezelőtt és Kínának az elmúlt évtizedekben. Afrika nagy része továbbra is meglehetősen szegény, a faállományán és a vízenergián kívül alig jut energiához. Egy átlagos szegény afrikai egy év alatt csak annyi fosszilis energiahordozót használ el, mint egy amerikai kevesebb mint 9 nap alatt.

A Világbank célja, hogy a Mission 300 kezdeményezés keretében 2030-ig 300 millióval több afrikai számára biztosítsa az elektromos áramhoz való hozzáférést. Ez egy kiváló cél, amelyet azonban az elszabotálás veszélye fenyeget a megújuló energiaforrásokhoz való örökös ragaszkodás miatt. A Világbank Mission 300 partnere, a Rockefeller Alapítvány a megújuló energiaforrásokat a „jóléthez vezető legköltséghatékonyabb és leggyorsabb útnak” nevezi. Ez fantazmagória. Míg a nap- és a szélenergia olcsóbb lehet, mint a fosszilis energiahordozók, amikor süt a nap és fúj a szél, azonban ezek költsége végtelenül nagy lehet, ha ezek az időjárási körülmények nem állnak fenn. A megbízható áramellátáshoz kiterjedt tartalékkapacitásokra van szükség, ami felhajtja a költségeket, és a magas nap- és szélenergia-felhasználású társadalmakban világszerte jóval magasabb az áram ára. Ez az oka annak, hogy

a gazdag országok a zöld retorikájuk ellenére energiaigényük több mint háromnegyedét még mindig fosszilis forrásokból nyerik.

A Világbank saját felmérései azt mutatják, hogy a szegényebb országok lakosai a klímavédelem kérdését az őket aggasztó problémák listáján alulra helyezik. Miközben az afrikai vezetők udvariasan zöld nyelvezetet használva kommunikálnak a Rockefeller Alapítvány és a Világbank felé, tetteik azonban jóval beszédesebbek. Tavaly Afrikában minden egyes emberre öt kilowattóra nap- és szélenergiával termelt villamos energiát jutott. Fosszilis forrásból azonban majdnem ötször annyi áramot biztosítottak, mert azok olcsóbbak és megbízhatóbbak. Az összes energiát (nem csak a villamos energiát) tekintve Afrika egy kicsit növelte a nap- és szélenergia-fogyasztását, de a fosszilis energiahordozók fogyasztását 22-szeresére növelte.

A klímaváltozás elleni fellépés cselekvést követel meg, de nem a szegények rovására.

A gazdag kormányoknak már régóta be kellene fektetniük a kutatás-fejlesztésbe az áttörést jelentő zöld technológiák terén – a megfizethető, megbízható alternatívákba, amelyeket mindenki, így a gazdag és szegény országok egyaránt elfogadnak. Így oldhatjuk meg a klímaváltozás jelentette kihívást anélkül, hogy feláldoznánk a kiszolgáltatottakat.

Több országnak kell csatlakoznia ahhoz a törekvéshez, hogy a Világbank ismét a szegénység elleni küzdelemre összpontosítson. A fejlesztési alapok klímavédelmi kezdeményezések számára történő kifosztása nemcsak elhibázott lépés, hanem sértés az emberek szenvedésével szemben.

Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images