Tanulmányok rendszeresen arra az eredményre jutnak, hogy ha az egész világot megnyitnák a migráció előtt, akkor az 50-150 százalékkal növelné a globális GDP-t. Természetesen ez azt is jelentené, hogy több mint kétmilliárd munkavállaló érkezne a gazdag világba. Ott viszont a mainstream politikai erők egyetlen képviselője sem akar szabad mobilitást. Van azonban egy másik migrációs politika, amely valószínűleg politikailag jobban megvalósítható, miközben csökkenti az egyenlőtlenséget, és segíti mind a gazdag, mind a szegény világot.
Ez pedig a szakképzett munkaerő migrációjának növelése.
A Copenhagen Consensus think tank (amelynek elnöke a szerző – a szerk.) évek óta több Nobel-díjassal és több mint száz vezető közgazdásszal együtt azt kutatja, hogy az egyes kormányok miként használják fel a rendelkezésükre álló forrásokat abból a célból, hogy jót tegyenek a világnak. Ennek keretében azt is vizsgálja, hogy miként lehet ezeket a forrásokat a leghatékonyabban felhasználni.
Ezt a munkát az ösztönözte, hogy a világ kormányai nem tudják teljesíteni ígéreteiket. Az ENSZ globális céljaiban a világ összes országa elképesztő vállalásokat tett 2030-ra szólóan szinte minden elképzelhető témakörben. Idén ezeknek az ígéreteknek a félidejéhez érkeztünk (miután a 2030-ra szóló fenntartható fejlődési célokat 2015-ben határozták meg – a szerk.), de a vállalások teljesítése terén messze nem vagyunk még féltávnál sem.
A jelenlegi helyzet alapján, még nagyon optimista feltételezések mellett is, az jelenthető ki, hogy valószínűleg legalább fél évszázados késéssel fogjuk megvalósítani ezeket a célokat.
Ez azt jelenti, hogy a világnak el kell kezdeni meghatároznia a főbb prioritásait. Miután egyértelmű, hogy nem lehet teljesíteni az összes megígért vállalást, így először a leghatékonyabb intézkedések megvalósításával kellene kezdeni. A Copenhagen Consensus számára készített új kutatás 12 hihetetlenül hatékony intézkedést nevezett meg, amelyek mérsékelt költségek mellett hatalmas hasznot eredményezhetnek. Az okosan megvalósított migráció az egyik ilyen politika, különösen az egyenlőtlenségek csökkentésére gyakorolt hatása miatt.
Magasabb termelékenységet és kisebb mértékű egyenlőtlenséget eredményezhet, ha lehetővé tesszük a képzett munkaerő nagyobb mértékű migrációját olyan országokba, amelyeknek több képzett munkaerőre van szükségük. Továbbá felmérések azt mutatják, hogy ez politikailag is kivitelezhetőbb, mivel a szakképzett munkaerő migrációjának kérdése kevésbé megosztó, mint az általános bevándorlás.
A migrációról szóló új tanulmányunk azt vizsgálja meg, hogy milyen hatása van annak, ha lehetővé tennénk a képzett munkaerő – különösen az orvosok és a STEM-területen (vagyis a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és matematika terén) dolgozó szakemberek – migrációjának növekedését.
Jelenleg a világon összességében mintegy 37 millió szakképzett bevándorló él különböző országokban.
Ebből körülbelül 9 milliót tesz ki a STEM-szakemberek és mintegy egymilliót az orvosok száma. Összehasonlításképpen, a világon összesen csak 13 millió orvos dolgozik (ebből Magyarországon 34 ezer).
Mi történne akkor, ha minden ország 10 százalékkal több képzett bevándorlót fogadna be ugyanazokból az országokból, ahonnan már eleve érkeznek hozzá munkavállalók?
Maguk a migránsok egyértelműen jól járnának. Egy orvosnak, aki például a Karib-térségből vagy Közép-Amerikából vándorolna az Egyesült Államokba, óriási mértékben és tartósan növekedne meg a bére. A képzett migránsokat befogadó országok, köztük az USA is, szintén jelentős hasznot húzna ebből: az egy adott területre specializálódott orvosok feltöltenék az üres álláshelyeket, így a kevésbé specializálódott orvosok vagy ápolók visszatérhetnének azokba az állásokba, amihez a legjobban értenek. Ezzel valószínűleg nagyobb lenne a gazdasági növekedés mértéke is. Ennek az az oka, hogy a gondolkodás, a problémamegközelítés változatosabb módjai több innovációt generálhatnak, ami ösztönzi a növekedést.
Ráadásul a fogadó országok a hosszadalmas és drága oktatás megspórolásával tehetnek szert szakképzett munkaerőre.
Kevésbé nyilvánvaló, de azok az országok, ahonnan a migránsok érkeznek, szintén több hasznot realizálhatnak, mint költséget. Gyakran csak az úgynevezett „agyelszívás” jelenésére összpontosítunk, amely arra kényszeríti az országokat, hogy állják az orvosok képzésének költségeit, miközben csökken az otthonmaradó orvosok termelékenysége.
Az új kutatás azonban azt mutatja, hogy ezeket a költségeket ellensúlyozza az a tény, hogy az elvándorló képzett migránsok új kereskedelmi, befektetési és termelési csatornákat hoznak létre, amelyek fellendíthetik hazájuk gazdaságát. Ráadásul jelentős összegben és rendszeresen utalnak haza majd haza pénzt, lehetővé téve a családtagjaik számára, hogy olyan jó dolgokat tudjanak megfizetni, mint a magasabb szintű oktatás és termelékenység.
Összességében a hasznok mértéke valószínűleg kétszeresen meghaladja majd a költségekét.
Globális szinten az összesített haszon mindenki számára sokkal nagyobb lesz, mint a költségek mértéke. Míg a teljes költség a következő 25 évben mintegy 55 milliárd dollárt tesz ki, addig a haszon közel ezer milliárd dollár. Ez azt jelenti, hogy az erre a politikára költött minden egyes dollár jelentős mértékű, 18 dollárnyi társadalmi hasznot generál világszerte, amely főként a világ szegényebb országaiba áramlik majd.
A kutatás azt mutatja, hogy a szakképzettek migrációjának növelése szerte a világon valódi lehetőséget kínál az egyenlőtlenség kezelésére és a globális termelékenység növelésére. Ha már a világ a fenntartható fejlődési célok terén szinten minden ígéretével kapcsolatban nagy lemaradásban van, akkor talán először a leghatékonyabb intézkedésekre kellene összpontosítanunk. A szakképzett munkaerő nagyobb mértékű migrációjának engedélyezése a világ azon térségeiben, ahol erre szükség van, egy ilyen intézkedés lehetne.
Bjorn Lomborg 13 részes cikksorozatban elemzi, hol tart a világ a fenntartható fejlődési célok elérése terén. Az apropót az adja, hogy a 2015-ben elfogadott és 2030-ra szóló célok idősávjának félidejénél tartunk 2023-ban. Bjorn Lomborg szerint a jelenlegi trendek alapján a 2030-as céldátumhoz képest csak mintegy 50 évvel később valósulhatnak meg a célkitűzések. A Bjorn Lomborg vezette Copenhagen Consensus think tank az elmúlt években a világ számos neves közgazdászával dolgozott együtt annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol a fejlesztési célokra fordított források a legnagyobb hasznot eredményezik. Ennek keretében 12 olyan befektetést neveztek meg, amelyek Lomborg szerint „a fenntartható fejlődési célok történetét kudarcból sikerré írhatják át”. Ez a mostani cikk – amely a sorozat 12. része – a szakképzett munkaerő migrációjának kérdésével foglalkozik.
