Donald Trump olyan lépésre készül, amely miatt újra kell rajzolni majd a világtérképet

A gyarmati múlt visszaköszön

Már önmagában Szomáliföld pontos lehatárolása is nehézségekbe ütközik. A terület „Afrika szarvának” északi részén, az Ádeni-öböl déli partvidékénél található. Északnyugaton Dzsibutival, délen pedig Etiópiával határos. A keleti választóvonal meghatározásánál viszont már jönnek a gondok, itt ugyanis a Szomáliföldnél is meghatározhatatlanabb Puntföld található (ez nem összekeverendő az ókori punokkal), amely félautonóm jellegű terület, ebből fakadóan viszont nem is igazán vannak elismert határai. Pontosan ez utóbbi az, ami miatt

a két terület nem igazán tud közös pontra jutni, ami egyébként nehezíti Szomáliföld függetlenségének elismerését is.

A történelme szintén nem egyszerű, az 1991-es önállósodási szándék kinyilatkoztatását követően megszakították a kapcsolatot a korábbi fennhatalmat névleg gyakorló Szomáliával (ekkor egyébként Dzsubaföld és Puntföld is így tett), ettől kezdve lényegében nincs is nagyon összeköttetés a két vezetés között. Maga a függetlenség gondolata egyáltalán nem újonnan alakult ki, már a 20. század elején jellemző gyarmati időszakban is különálló entitást képviselt Szomáliával szemben, mivel az Ádeni-öböl déli része brit protektorátus alatt állt, míg Mogadishunak olasz felügyeleti előzményei voltak.

It's looking more and more likely that under Trump, the US will recognise the state of Somaliland. For those who don't know, Somaliland is a breakaway state from Somalia that declared its independence in 1991. It is widely regarded as one of the more successful unrecognised… pic.twitter.com/UqerLXTsxJ https://t.co/UqerLXTsxJ

— AMK Mapping (@AMK_Mapping_) December 12, 2024

1960-ban egyesítették a „két Szomáliát”, de ez nem hozta el a remélt nyugalmat: puccsok, polgárháborúk, éhínségek és külső háborúk jellemezték a területet, ezért erős államszervezet sem tudott kialakulni. Mivel már a kezdetektől komoly elismerési ellentétek jöttek létre (Szomáliföld lakóinak egy része az első pillanattól nem nagyon fogadta el Mogadishu hatalmát felettük), a sorozatos csapások pedig csak rontottak ezen. A központi irányítás gyakorlatilag alig létezett, hadurak és klánok képviselték a regionális erőt. Az 1980-as években létrejött a Szomáli Nemzeti Mozgalom (SNM), amely elsősorban az 1969-ben hatalmat megragadó Siad Barre elnök katonai juntája ellen azonosította magát. A felkelők (sok más lázadó csoporttal együtt) 1991-re érték el a céljukat, a rezsim megbukott, és ezért tudtak függetlenedni.

Demokratikus „sziget”

Az északi, volt brit területben különleges, hogy a hatalom megdöntését követő polgárháború szinte teljesen elkerülte, így ki tudott alakulni egy demokratikus rendszer, az elmúlt két évtizedben több választást is tartottak. Lassú folyamat volt, mire eljutottak eddig, ugyanis a „fővárosba” Hageisába érkező politikai küldötteknek kerek egy évtizedbe telt, mire 2001-re kidolgozták az alkotmányukat. Erről megszavaztatták a népet is, az új rendszer elsöprő megerősítést szerzett, a 2003-as első demokratikus választás pedig azt jelentette, hogy eltörölték az addigi, klánok vezette rendszert. A választásokon alapuló hatalmi rendszer példája oda vezetett, hogy 2017-ben már több nyugati ország – így Franciaország és az Egyesült Királyság – megfigyelői is részt vettek a voksolásoknál. Ezeknek a szerepe azért kiemelkedő, mert

kis lépésekben bár, de azt jelentette, hogy Szomáliföld nemzetközi elismertsége lassan kiépül.

Ebben a folyamatban merült fel most egy újabb, de talán minden eddiginél erőteljesebb húzás: a „kvázi független” ország „kiárusítással” szeretné elérni, hogy a nemzetközi színtéren nagyobb támogatást kapjon az ügyük. Ehhez Abdirahman Mohamed Abdullahi „elnök” talált ki egy tervet: a Szomáliföld területén található ritkaföldfémek kitermelési jogát átadja az amerikaiaknak, valamint egy katonai bázist enged be a partvidékre. Amennyiben a felek egyezségre jutnak egymással, úgy

az Egyesült Államok lehet az első nagyhatalom, amely egyértelműen a függetlenedés pártján foglal helyet.

Jelenleg a szintén vitatott státuszú Tajvan ismeri még el Szomáliföldet függetlennek, ám ezzel gyakorlatilag egyedül van a világon. Formálisan viszont már több kormány is úgy határozott, hogy képviseletet nyit helyben.

Megbeszéltük a biztonság, a kereskedelem és a regionális stabilitás terén való együttműködés módjait és eszközeit

– mondta el egy interjú során a vezető, aki 2024-ben vette át a hatalmat.

Abdullah elmondása szerint az Egyesült Államok szomáliai nagykövete az elmúlt időszakban több alkalommal is Szomáliföldre látogatott, ahol megbeszéléseket folytattak egymással. Ezeket Washington nem ismerte el, hivatalosan továbbra is kitartanak Szomália területi követelései mellett. A helyi erőforrások kiárusítása már csak a szintemelést jelenti, Hageisának egyébként is van egy sor érve arra, hogy miért is kellene elismerni függetlenként őket:

• Szomáliföldet többnyire úgy szokás jellemezni, hogy többnyire békés és nyugodt terület tud maradni egy iszlamista militánsok fenyegető akcióival hemzsegő területen. Éppen ez az egyik legerősebb indok, amivel a helyi „önkormányzat” elő tud állni az önállóság jegyében. A „béke szigetének” képe a Freedom House éves demokráciajelentésében is megmutatkozik: ameddig Szomáliföld 47 pontot ért el a 100-ból, addig Szomália csak 8-at. Nem feltétlenül mellékes, hogy ebben a mutatóban a másik két szomszédjánál is jobb helyezést ért el, mivel Dzsibuti helyzetét 24 pontra értékelték, Etiópiáét 18-ra.
• A második, hogy önállóan szervezett, békés, a területén élő lakosság által elismert választásokat tudnak tartani, ráadásul saját pénznemük, útlevelük és fegyveres testületük is van.
• A helyi kormány következő indoka, hogy a korai gyarmati múlttal megegyező határok továbbra is fennmaradnak, ami az Afrikai Unió vonatkozó normájával összeegyeztethető.

Önmagában ezek az érvek még nem győzték meg a nemzetközi közösséget, de az elmozdulás már apróbb jelekből érzékelhető Szomáliföld megítélésében. Ebben felértékelődött földrajzi fekvése és a ritkaföldfémek globális piacán kialakult súlyos egyoldalú függés lehet az „ország” segítségére. A korai előjelek már bőven megvoltak: 2024-ben a tengerpart nélküli Etiópia némileg váratlanul úgy döntött, hogy kikötőt épít Szomáliföldön. Bár ez még önmagában nem jelentette a terület független elismerését, már jelezte, hogy bizonyos érdekek érvényesülése mentén ez sem feltétlenül kizárt. Bár Addisz-Abeba azóta elállt (elsősorban külső nyomásra) ettől a tervtől, most viszont újra a jól ismert érvek érvényesülhetnek.

Megjelenik a nagyhal

Az Egyesült Államok számára komoly stratégiai előrelépést jelentene, amennyiben létrejönne a megállapodás, mivel ezzel közelebb kerülnének a komoly regionális problémát jelentő jemeni húszi lázadókhoz. A síita fegyveresek a 2023-as izraeli-Hamász háború kirobbanását követően kezdték el támadni a Vörös-tenger bejáratának számító Báb el-Mandeb szoroson áthaladó kereskedelmi hajókat. Mivel a szűk tengerszoroson halad át az Európa és a Távol-Kelet között haladó tengeri áruforgalom jelentős része, a támadások súlyos biztonsági problémát jelentettek. Az iráni rakétatechnológiával felszerelkezett csoportok ellen nemzetközi koalíció lépett fel, amelyek igyekeztek megsemmisíteni a Jeruzsálem szövetségesének tekintett járműveket. Több alkalommal süllyedés lett a támadás végeredménye, ezzel veszélyeztetve a kulcsfontosságú kereskedelmet. Azt, hogy itt van egyébként érdeklődése Washingtonnak, már Dagvin Anderson altábornagy, az amerikai AFRICOM vezetője is elismerte.

New #AFRICOM chief says #US engagement with #Somaliland ‘in our interest’The U.S. Senate has confirmed President Donald Trump’s nominee, Lt. Gen. Dagvin Anderson, to lead United States Africa Command (AFRICOM), as the Pentagon and Congress signal growing interest in expanding… pic.twitter.com/PBWOKtJfhn https://twitter.com/hashtag/AFRICOM?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Addis Standard (@addisstandard) August 6, 2025

A másik kiemelten fontos szempont, hogy „Afrika szarva” jelenleg a radikális iszlamizmus egyik legfontosabb törzshelye, több, az al-Kaidával szoros kapcsolatban álló csoport tevékenykedik a területen. A támadások nem kizárólag Szomáliában fordulnak elő, hanem időszakosan a szomszédos országokban is terrorcselekményeket hajtanak végre.

A globális vezető szerepét védő Egyesült Államok nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a térség a szélsőségesek komoly bázisát jelenti,

így a helyi katonai telep létrehozása közvetlenebb rálátást és gyorsabb beavatkozási lehetőséget jelentene a veszélyes csoportok ellen. Azt még nem tudni egyébként, hogy az amerikai támaszpont mekkora lehet, és pontosan milyen funkciót fog betölteni. 2002 óta az Egyesült Államok már képviselteti magát állandó katonai jelenléttel a térségben, mivel Dzsibutiban a Lemonnier Bázison állomásoznak csapatok.

A haditengerészeti bázissal nem az Egyesült Államok lenne itt az első külföldi hatalom, amelyik megveti a lábát Szomáliföldön direkt módon: a legfontosabb kikötővárosban, Berberában, az Egyesült Arab Emírségek üzemeltet kikötőt, a hivatalos indoklás szerint gazdasági célzattal.

Az igazi nyertes

A függetlenség nemzetközi elismerése és maga az amerikai megállapodás is nagy lehetőséget jelentene a Szomáliföldnek. A helyi gazdasági helyzet ugyanis elkeserítő, az egyik legfőbb bevételt a külföldön dolgozók hazautalása jelenti. Az egy főre jutó GDP-t egy évben nagyjából 1500 dollár/főre becsülik, ez az egyik legalacsonyabb a világon, bár ez az érték még mindig többszöröse Szomáliáénak. A legfontosabb bevételi forrást a mezőgazdaság jelenti, többségében élőállatokat adnak el Etiópiának és Dzsibutinak. A nemzetközi elismertség és az amerikai befektetések megjelenése azonnal egy sor lehetőséget jelentene. Egyrészt javulhatna az elkeserítő állapotban lévő foglalkoztatottság, több ember jutna munkához, másrészt a nemzetközi szervezetek is nyitottabban viszonyulnának Hageisa kéréseihez. A forráshiányos terület ugyanis hiába van elképesztően jó földrajzi pozícióban, a kétes jogállása miatt egyszerűen mindenből ki van zárva.

A legnagyobb kormányzati bevételt jelenleg a DP World of Dubai vállalattal kötött berberai kikötőre szóló szerződés hozza, ez éves szinten több millió dollárt jelent a vezetésnek. A korábban már említett „etióp affér” is részben valami hasonló logikát követett. 2024 elején egy nagyjából 30 kilométeres partszakaszt 50 évre bérbe adtak volna a szomszédos Etiópiának, itt pedig kereskedelmi és katonai célokra is fel lehetett volna húzni infrastruktúrát. Ez persze azonnal tiltakozások sorát váltotta ki.

Szomáliföld bármilyen nemű hivatalos elismerése Szomáliának a „teljességgel kizárt” kategória, mivel úgy tartják, hogy az északabbi országrészt jelentő területek Mogadishu felügyelete alá tartoznak. Ez még abban az esetben is kitart, ha az elmúlt közel három és fél évtizedben nem igazán tudtak felügyeletet gyakorolni ott. Minden alkalommal komoly ellenállásba ütközik Mogadishuban, amikor az északi országrész „egyoldalú kísérletet tesz nemzetközi megállapodások kötésére”. Ez nem jelenti azt, hogy a „két Szomália” között nincsen semmilyen párbeszéd: 2023 végén bejelentették, hogy Dzsibuti közvetítésével megpróbálnak dűlőre jutni a nézeteltéréseikben. Egy hétre rá jött az Etiópiának ajánlott kikötő felépítésével kapcsolatos bejelentés, ami újra befagyasztotta a kommunikációt, valamint súlyos diplomáciai vitát robbantott ki. Ehhez plusz adalék, hogy

Addisz-Abeba történelmileg nem ápol valami szoros kapcsolatot a délkeleti szomszédjával, ez többször fegyveres összecsapásokig vezetett.

A 2024-ben kirobbant vita egyelőre nem vezetett katonai villongásokig, de a török közvetítési szándék ellenére csak alig közeledtek az álláspontok.

A bonyolult helyzetet fokozza, hogy a térség rengeteg nemzetközi és belső vitával tarkított, ebben mégis komoly változást hozhatna az Amerika megállapodása Szomálifölddel. Szomália reagált is a felvetésre, Ali Mohamed Omar, az ország külügyminisztere úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok továbbra is az „egy Szomália” politikát követi. Ez azt jelenti, hogy lényegében nem kaptak jelzést, hogy a de facto önállósodott országrész hivatalos különválásában gondolkodna Washington. A függetlenség elismerése ellen felsorakoztatott érvek egyike, hogy attól tartanak, hogy egy szeparatista mozgalom nemzetközi elismerése hasonló csoportok tömege előtt fog példát jelenteni Afrikában. Hogy

ez milyen láncreakciót indíthat el, azt éppen Afrika szarva mutatja be a legszemléletesebben: Dzsubaföld és Puntföld Szomáliából, Tigré pedig Etiópiából kezdeményezheti kiválását, és ez csak néhány példa.

A Fehér Ház diplomáciai lépése viszont egyúttal ahhoz vezethet, hogy Szomáliában nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel Mogadishu várhatóan nem fogja majd elfogadni a fennhatóságának elvesztését, valamint a helyi iszlamista terroristák is erre hivatkozva fokozzák majd a toborzást. Ezzel nyilvánvalóan tisztában vannak az amerikai döntéshozók is, ugyanis nem előzmények nélküli a nagyhatalom politikájának megváltozása. Szomália az elmúlt években egyre közelebb sodródott Kínához, a teljes káoszba süllyedt ország szoros szövetségese lett az egyre inkább globális hegemón célkitűzéseket megfogalmazó hatalomnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Africa Mining 2023-as jelentése szerint az amerikai vállalatok olyan nyersanyagokhoz jutnak hozzá, mint az ón, réz, drágakövek, arany és gipsz, akkor még indokoltabbnak tűnik a függetlenség elismerése.

Somaliland mining commodities 2025: https://t.co/OLAG0Zd4Mhinfo on Somaliland’s ore deposits: location, artisanal mining applications (2025 data), JSL obstacles to industrial mining. Info show diverse industrial applications worldwide, ways in which JSL ore deposits can be used pic.twitter.com/x2NxC2l8Ra https://t.co/OLAG0Zd4Mh

— Somaliland Economic (@Somalilandbiz) June 11, 2025

Donald Trump elnöktől nem lenne teljesen váratlan, hogy belenyúljon a darázsfészekbe, ráadásul a hasonló megállapodások sem ismeretlenek tőle: korábban már Ukrajnában és a Kongói Demokratikus Köztársaságnál is láthatott a világ hasonlót. Ennél fontosabb érvnek számít jelenlegi amerikai vezetésnél, hogy az Egyesült Államok ebből mennyit tudna profitálni, és itt a lista nem rövid: nyersanyagok, fontos geopolitikai lokáció, egy új szövetséges, ráadásul Kína helyi terjeszkedésének is keresztbe tenni. Mindez viszont egyáltalán nem veszélytelen, mert ellentétesen is elsülhetnek a dolog:

gyakorlatilag felrobbanhat egy egész térség, és még súlyos arcvesztéssel is kikerülhet a nyugati hatalom a dologból.

Kérdés, hogy végül melyik érvelés fogja meggyőzni a döntéshozókat.

Címlapkép forrása: Patrick AVENTURIER/Gamma-Rapho via Getty Images