FONTOS Matolcsy hadjáratot hirdetett, erős pénzügyi támadástól félti Magyarországot
csehország prága
KRTK blog

Számít-e a földrajzi távolság? Városok közötti nemzetközi tudományos együttműködések változása

Csomós György
Vida Zsófia Viktória
Napjainkra a nemzetközi tudományos együttműködések intenzitása folyamatosan emelkedik, azonban az együttműködésekben résztvevő partnerek számára a földrajzi távolság továbbra is akadályt jelent. A nagy hatású kutatások jellemzően széles nemzetközi összefogást igényelnek, ám az ilyen jellegű kapcsolatok esetében is kimutatható a távolságfüggés hatása. Az Európai Kutatási Térség komoly előrelépés a nemzetközi tudományos együttműködések elmélyítése felé, míg a globális tudományban tapasztalható verseny éppen ellenkező hatást vált ki.

A 21. század a globalizáció korszaka. A telekommunikáció, az internet és a közlekedés fejlődésének köszönhetően a világ „kilapult”, a földrajzi távolság pedig egyre kevésbé jelent akadályt a mindennapokban. Globalizálódott a termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem, a kultúra, a sport, és globalizálódott a tudomány is. A nagy indexelő adatbázisoknak köszönhetően a tudományos eredmények nem maradnak rejtve: egy ausztrál egyetemen elvégzett kutatás eredményei Norvégiában és Dél-Afrikában is egyaránt láthatók.

Ahogy újabb és újabb globális kihívásokkal szembesülünk (például a klímaváltozással, vagy aktuálisan a COVID-19 pandémiával), a kutatás is úgy lesz egyre összetettebb, szélesebb körű, és persze költségesebb. Napjainkban egy társadalomtudományi kutatás sem feltétlenül maradhat elszigetelve a nemzetközi trendektől, a természettudományi és az élettudományi kutatások pedig jellemzően nemzeteken átívelő projektek keretében zajlanak.

A tudomány egyik leglátványosabb jelenségévé a nemzetközi együttműködés vált.

Persze a nemzetközi tudományos együttműködések létrejöttének a globális, vagy több nemzetet is érintő problémák hatékonyabb megoldásán túl vannak prózaibb okai is. Egyrészt a nemzetközi együttműködésben készülő tudományos cikkek, amelyek az alapkutatás egyik végtermékének nevezhetők, jó eséllyel több hivatkozást vonzanak, mint a kizárólag hazai együttműködésből születő cikkek. A hivatkozások száma pedig fontos a kutatók egyéni karrierelőmenetele szempontjából.

A nemzetközi együttműködést elkerülhetetlenné teszi az a jelenség is, hogy egyes kutatólaborok felépítése és működtetése annyira költségessé vált, és olyan sok speciális szakértelemmel rendelkező kutató és mérnök munkáját igényli, amelyet egy-egy ország önmagában (kivétel ez alól az Egyesült Államok és Kína) nem is képes biztosítani. A 17 európai állam konzorciuma által finanszírozott, a svédországi Lundban felépülő Európai Neutronkutató Központ becsült költsége jelenleg 2,2 milliárd euró (350 millió euróval több, mint az eredetileg tervezett), és éves szinten mintegy 3000 kutatót fog fogadni.

És végül, a nemzetközi tudományos együttműködést az Európai Unió is ösztönözi. Az EU a 2021-2027-es időszakban indítja útjára az egész világ által irigyelve figyelt Horizon Europe kutatási és innovációs programot, amelynek költségvetése 100 milliárd euró. Sok esetben a program forrásaihoz való hozzáférés egyik alapfeltétele, hogy egy-egy intézmény ne önállóan, hanem más országokban található partnerintézményekkel konzorciumban pályázzon.

A nemzetközi tudományos együttműködések intenzitása és időbeli dinamikája

Az elmúlt évtizedekben tehát a nemzetközi tudományos együttműködések intenzitása – nem meglepő módon – jelentősen emelkedett. A növekedés természetesen nem minden tudományterületen hasonló: az orvostudományokban és a természettudományokban sokkal látványosabb (részecskefizikában már 5000 szerzős cikk is született), mint például a társadalomtudományokban. A nemzetközi tudományos együttműködések aránya a Web of Science által indexelt közleményekben 1990-ben 10 százalék körül alakult, míg 2011-re elérte a 25 százalékot.

A városok között létrejött tudományos együttműködések relatív erősségét vizsgálva szintén megerősítést nyer, hogy a városonként kibocsátott cikkek számával összehasonlítva a társszerős kapcsolatokból született cikkek száma az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett (1.A ábra). Ez a megfigyelés lényegében azt a feltevést erősíti meg, miszerint a technológiai fejlődés vívmányai (és más tényezők is, amelyekről még szó lesz) támogatják a nemzetközi együttműködéséket, a térben egymástól messze elhelyezkedő szereplők virtuális közelebb hozását.

Az 1.B ábra ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a földrajzi távolság növekedésével párhuzamosan, bármely időszakot is választva, a kapcsolatok relatív erőssége csökken.

Ez arra enged következtetni, hogy a térben egymástól távolabb elhelyezkedő szereplők kevésbé alakítanak ki együttműködéséket egymással. A 2014-2016-os időszakban a legerősebb 750 (a 3000-ből az első negyedbe tartozó) városkapcsolat átlagtávolsága 3120 km volt, míg a leggyengébb 750 kapcsolathoz több mint 6000 km társult. Figyelembe véve a különböző kapcsolaterősség-kategóriákhoz tartozó távolságértékeket az is világossá válik, hogy a legerősebb kapcsolatok döntően az ugyanazon kontinensen elhelyezkedő szereplők között jönnek létre (pl. tisztán európai városok közötti együttműködések). Végső soron megállapítható, hogy a nemzetközi tudományos együttműködések intenzitásának általános növekedése mellett a földrajzi közelség továbbra is befolyásolja az együttműködések relatív erejét. Vagyis a távolság számít a kapcsolatok létrejötténél. Közelebbi partnerekkel könnyebben és gyakrabban valósul meg együttműködés.

Nagy tudomány: intenzívebb együttműködés nagyobb távolságról

Az előzőkben a városokban keletkezett összes cikk vs. a nemzetközi együttműködésben elkészült cikk alapján kerestünk magyarázatot a távolság hatására. A tudományos közleményeknek azonban létezik egy speciális típusa: a gyakran hivatkozott vagy nagy hatású cikkek. Ezek a cikkek a hivatkozottságuk alapján, egy-egy tudományterületen a legfelső egy százalékba tartoznak. Ebben a meghatározásban kulcsfontosságú a tudományterület kifejezés, hiszen az összes nagy hatású cikk 49 százaléka az élettudományok területen keletkezik, míg 25 százalékuk természettudományokban. Továbbá a gyakran hivatkozott cikkek 7 százaléka multidiszciplináris folyóiratokban jelenik meg, amelyek valójában döntően élettudományi és természettudományi cikkeket publikálnak.

A gyakran hivatkozott cikkek több mint 80 százaléka tehát két tudományterületre sorolható be.

Érdemes ezeket az átfogó tudományterületeket alaposabban megvizsgálni, tudományágakra bontani. A természettudományok esetében a gyakran hivatkozott cikkek többségét elsősorban fizika (pl. részecskefizika, asztrofizika), vegyészet és anyagtudományok tudományágakban készült cikkek adják, míg az élettudományok esetében a belgyógyászat, az onkológia, a kardiológia, a sejtbiológia tudományágak a főbb kibocsátók. Kerüljön szóba bármely itt felsorolt tudományág, egy tényező egészen bizonyos: a kutatások ezeken a területeken roppant költségesek. A részecskefizika, vagy az asztrofizika hatalmas infrastrukturális hátteret igényel, a műszerek és a laborok elkészítése kiemelt nemzeti vagy nemzetközi programok keretében történhet csak meg.

Az onkológiai, a kardiológiai kutatások, ha nem is igényelnek olyan hatalmas infrastruktúrát (legalábbis egy földrajzi helyen), mint a korábban vázoltak, adott esetben sok ország több száz kutatójának közreműködésével, több ezer beteg bevonásával történnek. A teljes emberi genomot feltáró Human Genome Project vagy a neurológiai kutatások egyik zászlóshajója, a Human Brain Project méretüket és költségüket tekintve a részecskefizika kutatásokhoz mérhetők. Ezek a projektek a „nagy tudomány” (Big Science) kategóriába tartoznak, legfontosabb jellemzőjük (a hatalmas költségvonzatuk mellett) pedig az, hogy általában széles nemzetközi összefogást igényelnek.

A 2.A ábrán azt látjuk, hogy a 2014-2016-os időszakban a 3000 nagy hatású kapcsolatból képzett  Jaccard index érték messze nagyobb, mint az összes cikk vonatkozásában. A következtetés tehát az, hogy a „nagy tudomány” projektek, illetve a komplexebb, nagyobb léptékű kutatások szélesebb nemzetközi összefogást igényelnek. Az is látszik, hogy a hasonló relatív erősségű kapcsolatok nagyobb földrajzi távolság mellett is létrejönnek (2.B ábra). Míg az összes kapcsolat esetében a 750 legerősebb kapcsolat átlagtávolsága 3120 km volt, addig a top 750 nagy hatású kapcsolat esetében az átlagtávolság 5340 km-re emelkedett. 

A „nagy tudomány” tehát intenzívebb nemzetközi együttműködést igényel olyan szereplőktől, akik nagyobb földrajzi távolságban is elhelyezkedhetnek egymáshoz képest (nemcsak alapvetően a szomszédos országokban). A 2.B ábra ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy még a roppant komplex kutatási projektek esetében is érvényesül a távolság hatás, tehát a földrajzilag egymáshoz közelebb elhelyezkedő városok között erősebb az együttműködés, mint az egymástól távolabbiak között.

A nemzetközi tudományos együttműködések földrajzi vetülete

Általánosságban vizsgálva a tudományos kapcsolatokat, vagy csak a gyakran hivatkozott cikkeket előállító kapcsolatokra fókuszálva, három dolog egyértelműn kijelenthető:

  • a nemzetközi együttműködések az utóbbi évtizedekben erősödtek,
  • hasonló intenzitású kapcsolatok egymástól messzebb elhelyezkedő szereplők között is létrejönnek,
  • ám a földrajzi távolság továbbra is korlátozó tényező maradt.

A nemzetközi tudományos együttműködések földrajzi mintázata újabb sarkalatos tényezőkre hívja fel a figyelmet, különösen úgy, ha ezt a mintázatot különböző időpontokban szemléljük. A 3. A, B, C ábrán pirossal jelöltük az erős kapcsolatokat (tehát a top 750 kapcsolatot a Jaccard index értéke alapján), három különböző évtizedben, 1994-1996-ban, 2004-2006-ban és 2014-2016-ban. A 3.A ábra azt mutatja, hogy az első időszakban a relatív legerősebb kapcsolatok alapvetően nyugat-európai – nyugat-európai, észak-amerikai – észak-amerikai, illetve nyugat-európai – észak-amerikai városok között jöttek létre. A 3.B ábra szerint a legerősebb nemzetközi együttműködésekben a nyugat-európai és észak-amerikai városok között létrejött kapcsolatok aránya emelkedett, és bár a nyugat-európai – nyugat-európai kapcsolatok tömege maradt a legnagyobb, aránya némileg csökkent.

A 21. század első évtizedének közepén viszont változás történt: az észak-amerikai városok kiszorultak a legerősebb kapcsolatokból, helyettük a top 750-en együttműködés között ismét a nyugat-európai – nyugat-európai kapcsolatok aránya nőtt meg, kiegészülve kelet-európai, latin-amerikai és afrikai városokkal ezekben a kapcsolatokban.

A legnagyobb relatív erősségű 750 nagy hatású kapcsolatban (3.D ábra) – némileg meglepő módon – az észak-amerikai városok aránya csak 8% körül alakul, nem sokkal megelőzve a latin-amerikai városokat ezekben a kapcsolatokban (7,7%), és messze lemaradva a kelet-európai városoktól (20,4%).

A legerősebb nemzetközi tudományos együttműködések földrajzi mintázata tehát az intra-európai kapcsolatok túlsúlyát mutatja domináns nyugat-európai, de növekvő kelet-európai részvétellel. Az észak-amerikai városok száma a kapcsolatokban egy dinamikus emelkedés után jelentősen lecsökkent. Az ázsiai (alapvetően kínai, japán és dél-koreai) városok száma a top kapcsolatokban pedig még a közel-keleti városok számát sem éri el.

Politika, gazdaság, verseny

A nemzetközi tudományos együttműködések mintázatának két sarkaltos kérdése, hogy az észak-amerikai városok (alapvetően az egyesült államokbeli városok) miért szorultak ki a relatív legerősebb együttműködésekből, és miért nem jelenik meg közöttük több ázsiai város. Ezekre a kérdésekre csak akkor tudunk válaszolni, ha a nem hagyjuk figyelmen kívül az elmúlt két évtized legfontosabb nemzetközi politikai és gazdasági eseményeit. Mint láttuk, a 21. század első évtizedének közepéig, az észak-amerikai városok egyre erősebb együttműködéseket építettek ki nyugat-európai városokkal, majd a periódus közepén a folyamat megtorpant, sőt a kapcsolatokban markáns gyengülés történt.

Ennek a folyamatnak az oka pedig alapvetően az egyre mélyülő és bővülő európai integráció.

Időrendben haladva, 2004-ben az Európai Unió történetének legnagyobb bővítése során nyolc kelet-és kelet-közép-európai, valamint két mediterrán ország vált a Közösség tagjává, akiket 2007-ben további két kelet-európai ország követett. A csatlakozás után az új tagországok is hozzáférhetnek az EU strukturális és kohéziós alapjaihoz, kutatóik pedig részt vehetnek a Közösség kutatás-fejlesztési projektjeiben. Mindez a kelet-közép-európai országok kutatói infrastruktúrájának minőségi fejlődését hozta magával, a kutatóknak extra jövedelemhez jutottak, a közösségi ösztönzők pedig segítettek a kapcsolatok elmélyülésében.

Szintén lendületet adott a pán-európai tudományos együttműködések erősödésnek, hogy a Közösség a 2000-es évek közepén létrehozta az Európai Kutatási Térséget (EKT) azzal a céllal, hogy a nemzetállamok szintjén széttöredezett kutatási rendszereket integrálja. Az EKT működését támogatja a 2009-től az EU-s jogban is elismert Európai Kutatási Infrastruktúra Konzorcium, amelynek keretében nemzetközi szinten is versenyképes és látható, illetve a nemzetállamok szintjén túlságosan költséges infrastruktúra-fejlesztések valósulnak meg. Összességében ezek a mechanizmusok az európai uniós szereplők tudományos együttműködését fokozták, az EU-n kívüli szereplők részvételét a kapcsolatokban pedig errodálták.

Meg kell jegyezni, hogy a magyar kutatók számára az európai kutatókkal történő együttműködés alapvető fontosságú lesz a következő évtizedben. A legnagyobb hazai alapkutatási program, az OTKA hét éves költségvetése (a 2019-es keretösszegből levezetve) mindössze a 0,13 százaléka a Horizon Europe büdzséjének, márpedig utóbbiban nagy valószínűséggel csak akkor tudnak hazai kutatók is sikeresen részt venni, ha a nemzetközi együttműködéseiket tovább mélyítik, sőt újabbakat hoznak létre.

A magyar városok aktív részvétele a nemzetközi, főleg európai tudományos együttműködésekben tehát nagy valószínűséggel erősödni fog.

Az ázsiai városok részvétele a tudományos kapcsolatokban világviszonylatban is az egyik leggyengébb, bár kétségtelen, hogy például a kínai tudománypolitika komoly energiát mozgósít a tudományos nagyhatalmakkal való együttműködés erősítésére. Az Egyesült Államok pedig nem feltétlenül partner ebben, különösen, ha a nagy tudomány projektekről van szó. Sőt, ezen a területen az Egyesült Államok még hagyományos partnereit, a nyugat-európai országokat is inkább versenytársnak tekinti. A nagyon sikeres nemzetközi (egyébként amerikai kezdeményezésű) Human Genome Project után az Egyesült Államok önálló agykutatási projektet indított (BRAIN Initiative), amire a válasz egy pán-európai agykutatási projekt lett (Human Brain Project). Az Európai Neutronkutató Központ létrejöttének pedig az adott nagy lökést, hogy az Egyesült Államok kategorikusan visszautasított az európaiak hozzáférést a 2000-es évek közepén épített Oak Ridge-i Nemzeti Laboratórium neutron forrásához.

A nemzetközi tudományos együttműködések intenzitása tehát folyamatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben, az együttműködésekben résztvevő szereplők nagyobb távolságokra elhelyezkedő partnerekkel is erős kapcsolatokat alakítanak ki, igaz a földrajzi távolság, mint korlátozó faktor továbbra sem szűnt meg. Látni kell ugyanakkor, hogy a tudományos kapcsolatokat (az egyéni és intézményi döntéseken és preferenciákon túl) nemcsak a távolság befolyásolja, hanem nemzeti és nemzetközi politikai és gazdasági tényezők is. A jövőben pedig azt is érdemes lesz feltárni, hogy a COVID-19 legyőzésére tett erőfeszítéseknek köszönhetően a tudományos együttműködések tovább mélyülnek, vagy éppen ellenkezőleg, a kutatók mozgásának korlátozása miatt az együttműködések relatíve visszaesnek.

A kutatásról és eredményeiről bővebben a következő tanulmányban lehet olvasni:

Csomós G, Vida ZV, Lengyel B (2020) Exploring the changing geographical pattern of international scientific collaborations through the prism of cities. PLoS ONE 15(11): e0242468

Csomós György, Debreceni Egyetem Építőmérnöki Tanszék

Vida Zsófia Viktória, MTA Könyvtár és Információs Központ (KIK)

Lengyel Balázs, a KRTK munkatársa

Címlapkép: Getty Images

bear_1
bét
GettyImages-1233503994
GettyImages-1087046614
GettyImages-1301795283

Alapblog Tyúk és tojás

Az ábrán azt látjuk, hogyan viszonyulnak a Trump és Biden szavazók a vakcinákhoz. Például a Biden szavazók 3,...

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021-09-07
Sustainable World 2021
2021-09-08
Business and Finance Summit 2021 - CFO of the year
2021-09-21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021-09-30
Energy Investment Forum 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Trade Surveillance Analyst

Trade Surveillance Analyst

Treasury Associate

Treasury Associate

Client Asset Analyst

Client Asset Analyst
Online előadás
Hasznos tippek, trükkök, használati gyorstalpaló
magyarország magyar falu vidék nem is tudom hol van ez