Miként változhat régiónk iparosítási modellje: minden alternatív út járhatatlan?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A jelentés elkészítéséhez az UNIDO kutatói szakértőkkel és kutatóintézetekkel működnek együtt, háttértanulmányok készülnek, ezeket műhelymegbeszéléseken vitatják meg és finomítják a végleges változat elkészültéig.

E cikk szerzője abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Világgazdasági Kutatóintézet képviseletében, 20 másik európai és közép-ázsiai közreműködővel együtt részt vehetett a 2026-os fókuszrégiók ipari fejlődését tárgyaló fejezet vitáján, Dubrovnikban. A 2026-os jelentést Alejandro Lavopa, az UNIDO iparpolitikai kutatója koordinálja, a közép- és kelet-európai, valamint közép-ázsiai régió iparosításának jövőjéről szóló fejezet koordinátora pedig Nebojsa Stojcic, a Dubrovniki Egyetem rektora.

Az alábbi írás bepillantást nyújt a kulisszák mögé: nem csupán a készülő Jelentés adott fejezetének témáit ismerteti (kizárólag a közép- és kelet-európai régió vonatkozásában), de egy-két vitatott témát is bemutat. Az írás a szerző véleményét tükrözi és nem tekinthető az UNIDO hivatalos álláspontjának.

A régió iparfejlődése

A dubrovniki műhelymegbeszélés és brainstorming kiindulópontja Nebojsa Stojcic bevezető tanulmánya volt, amely három témát tárgyalt. Elsőként a régió iparosítását akadályozó szűk keresztmetszetekről volt szó, az iparosítás jövőjét befolyásoló megatrendek fényében. A tanulmányban kiemelt szűk keresztmetszetek nem okoztak meglepetést. A jelentés leszögezte, hogy a gyors technológiai fejlődés, a termelés automatizálása és robotizálása fokozza a régió országainak és különösen a munkaintenzív termelési tevékenységekre szakosodó szereplőknek a sebezhetőségét.

A feljebb lépést az innovációs rendszerek gyengesége és a helyi kis- és középvállalatok alacsony innovációs képessége akadályozza.

A lista többi pontja, az elöregedő helyi társadalmak, a képzett munkavállalók kivándorlása, az oktatás és a szakképzés gyengesége, valamint a környezetbarát technológiák termelésbe integrálásának lassúsága, illetve az ezt segítő finanszírozás elégtelensége, szintén közismert.

A bevezetőt követő brainstorming során a résztvevők további szűk keresztmetszeteket javasolhattak és/vagy vitába szálltak a leírtakkal. E cikk szerzője azt emelte ki, hogy

a rendszerváltás követő több mint 35 év elteltével a régió iparfejlődésének fő motorja továbbra is a közvetlentőke-beáramlás.

A duális gazdasági szerkezet fennmaradása, sőt erősödése, vagy a másik oldalról, a tőkeerős, növekedésre és nemzetközi terjeszkedésre képes hazai szereplők hiánya azt mutatja, hogy a régió országai nem voltak képesek alternatív növekedési utakat, módszereket találni. Mindez egyre erőteljesebben fékezi a további ipari fejlődést, hiszen gyengül a régió országainak tőkevonzó képessége.

Közhelynek számít, hogy a tudásalapú vállalkozásokra épülő, minőségi növekedés járulna hozzá leginkább a korábbi modellválasztás kiigazításához. E tekintetben

a legfontosabb szűk keresztmetszet a technológiai piac gyengesége ezekben az országokban.

Mindez a régió országainak függő fejlődési modelljével függ össze: gondoljunk arra, hogy a globális cégek helyi leányvállalatai nemigen vannak felhatalmazva arra, hogy helyi startupok megoldásait integrálják a termelésükbe. Mindez ördögi kört eredményez: a gyors növekedést célzó helyi startupok külföldre települnek (a vállalati központot külföldön jegyzik be) annak érdekében, hogy innovatív megoldásukból gyorsan növekvő, nemzetközi mércével is számottevő értékű üzleti vállalkozás válhasson.

Az innovatív technológiai megoldások iránti helyi kereslet gyengesége különösen annak – az iparosodás jövőjét befolyásoló – megatrendnek a fényében jelent számottevő szűk keresztmetszetet, hogy napjainkban magának az iparnak a fogalma is újradefiniálásra szorul. A digitalizáció és a szolgáltatásorientált üzleti modellek elterjedésének hatására, az egyes iparágak határai mind képlékenyebbé váltak: a feldolgozóipari értékláncokba a feldolgozóiparon kívüli szereplők, elsősorban technológiai startupok és technológiai óriásvállalatok integrálódtak, ami fenekestül forgatja fel az egyes iparágak és értékláncok korábbi erőviszonyait.

A válságálló, jövőorientált iparosodás alapfeltétele tehát, hogy a régió országai is olyan iparfejlődési modellt kövessenek, mint amilyen a fejlett országokra jellemző, ahol az egyes feldolgozóipari tevékenységet folytató zászlóshajó-szereplők (például a globális vállalatok termelő leányvállalatai) köré komplex ökoszisztémák szerveződnek, helyi beszállítókkal, ipar-egyetem együttműködéssel, technológiai startupokkal, a vállalkozások inkubálását, mentorálását és finanszírozását biztosító szervezetekkel.

Mivel az ipar átalakulása következtében a költségelőnyökön alapuló versenyképesség még a korábbiaknál is jobban a háttérbe szorul,

a mennyiségi szemléleten alapuló „újraiparosítás” és ennek jegyében a potenciális közvetlentőke-befektetők anyagi és egyéb csatornákon keresztül történő nagyvonalú támogatása leginkább a költségvetési források elpazarlásának minősíthető.

Iparosodási lehetőségek

A bevezető tanulmány és a műhelybeszélgetés második témája a régió iparosodási lehetőségeinek feltérképezését célozta. Az UNIDO olyan iparágakat tervez ebben a fejezetben szerepeltetni, amelyek esetében egyértelmű, hogy nő a termékek iránti globális kereslet, továbbá az adott iparágban a régió országai (közül néhányan) valamilyen versenyelőnnyel, de legalább a növekedést megalapozó képességekkel rendelkeznek.

Ezzel kapcsolatban jelen írás szerzője azt javasolta, hogy konkrét iparágak szerepeltetése helyett, az UNIDO inkább funkcionális témák alapján rendszerezze a lehetőségeket. A bevezető tanulmányban nevesített iparágak – „(a) bioökonómia (vagyis a megújuló biológiai erőforrások fenntartható felhasználása az élelmiszer-, takarmány-, és energiatermékek előállításában) és fenntartható mezőgazdasági és élelmiszeripar; (b) digitális gyártás és mesterséges intelligencia alapú ipari alkalmazások; (c) elektromos mobilitás és a járműipar átalakulása; (d) tiszta energia technológiák; (e) kritikus fontosságú nyersanyagok és ritkaföldfémek feldolgozása; (f) zöld építőipar és alacsony széndioxid-kibocsátású építőanyagok” – helyett tehát inkább olyan tételek szerepeljenek a listában mint a feldolgozóiparhoz kapcsolódó technológiai vállalkozások és tudásalapú szolgáltatások, vagy a feldolgozóiparon belül a magasabb hozzáadott értékű nem termelési tevékenységekre (például megosztott szolgáltatóközpontokra) történő erőteljesebb szakosodás.

Ami az ipari alapú feljebb lépést megalapozó kiegészítő növekedési lehetőségek első tételét illeti, a szóba jöhető megoldások sokszínűsége és állandó fejlődése komoly lehetőségeket teremt.

• Egyfelől számolhatunk a bármely feldolgozóipari ágazathoz kapcsolható technológiai vállalkozásokra. Ide tartoznak a vállalati szoftverek: okosgyár- és okoslogisztika-megoldások, folyamat-automatizálási megoldások, a termelési folyamatok energiafelhasználását optimalizáló megoldások, a termelésirányítási és -tervezési (digitális iker, anyagszükséglet-tervezés stb.) megoldások, a folyamatok valós idejű követését és javítását, valamint a prediktív karbantartást lehetővé tevő „dolgok internete” megoldások, kiberbiztonsági megoldások.
• Másfelől, iparágspecifikus technológiai vállalkozások is szóba jöhetnek, például a járműtechnológia, az orvosi eszköz technológia, vagy az élelmiszer-technológia területén.

Ahhoz azonban, hogy a régió technológiai startupjai az iparba áramló közvetlentőke-befektetéseket kiegészítő növekedési forrásokká váljanak, értelemszerűen bevételekre, növekedésre is szükség van, nem csupán finanszírozásszerzésre. Ez utóbbi mutató jelzi ugyan a startupok életképességét, az általuk fejlesztett megoldások várható értékét, de árbevétel és profit hiányában mindez elvi lehetőség csupán. Összességében a startupok töredéke képes 25 millió eurót meghaladó árbevételt elérni, és még az unikornisoknak is csak egy része nyereséges.

A műhelybeszélgetés során komoly vita alakult ki a tekintetben, hogy a „lehetőségként” nevesített ágazatok között megemlíthető-e a védelmi ipar. Többen, köztük e cikk szerzője is amellett érvelt, hogy a védelmi ipar nem csupán mennyiségi értelemben (például további közvetlentőke-befektetések régióba vonzása, kapacitásbővítés, a kereslet erőteljes növekedése) kínál napjainkban komoly lehetőségeket. Figyelembe kell venni a védelmi ipar sokszínű ágazatközi kapcsolatrendszerére visszavezethető technológiai tanulási lehetőségeket is, a nemzetközi K+F-együttműködésekbe való bekapcsolódást, továbbá a védelmi iparra, illetve a kettős felhasználású termékekre szakosodó technológiai vállalkozások előtt megnyíló lehetőségeket. Ez utóbbit jól mutatja a védelmi innovációkra szakosodott technológiai vállalkozások növekvő kockázati tőkefinanszírozása és a védelmi ipari vállalkozások növekedését segítő inkubátorok és akcelerátorok számának növekedése is. Bár az UNIDO képviselői elfogadták ezeket az érveket, kétségüket fejezték ki, hogy egy ENSZ szakosított szervezet nevesítheti-e lehetőségként a védelmi ipart.

A siker relatív fogalom

Egy másik vitatott pont az akkumulátorgyártás volt. E cikk szerzője számos érvet sorakoztatott fel annak érdekében, hogy a bevezető tanulmányban nevesített akkumulátorgyártást töröljék a régióspecifikus lehetőségek és sikertörténetek közül. (Ezeket az érveket az alább feltüntetett felhasznált irodalomban szereplő cikkek: Győrffy (2023) és Éltető (2024) részletesen kifejtik).

A dubrovniki brainstorming utolsó témája ugyanis az a kérdés volt, hogy milyen iparági sikertörténetek szerepeljenek az adott fejezetben. Ez a kérdés nyitott maradt: a résztvevők házi feladatként kapták, hogy konkrét iparági (és nem vállalati) sikertörténeteket javasoljanak, amelyek a készülő fejezetben keretes írásokként színesítik majd a „lehetőségeket” tárgyaló részeket. Az UNIDO eredeti tervei szerint, a sikertörténetek kijelölésekor fontos szerepet kap majd az iparpolitika is: a keretes írásokban nem csupán az adott ágazat teljesítményéről és kiemelkedő szereplőiről lesz szó, hanem arról, hogy milyen iparpolitikai programok segítették az adott ágazat fejlődését, milyen szűk keresztmetszeteket oldottak fel ezek a programok és melyek azok a nem iparági szereplők (egyetemek, kutatóintézetek, iparfejlesztési egyesületek, kormányzati szervek), amelyek kiemelkedő szerepet játszottak az adott sikertörténet létrejöttében.

A sikertörténetek kiválasztása nem lesz könnyű. Az egyik résztvevő szellemes hozzászólását idézve, amikor az UNIDO a beküldött sikertörténeteket válogatja, a „siker” definiálásakor tanúsítson nagyfokú rugalmasságot, továbbá ne ragaszkodjon ahhoz, hogy „iparpolitikai” sikertörténetet találjon.

Ezekben az országokban a siker relatív fogalom, és általában az iparpolitikai beavatkozások ellenére nem pedig a hatására szokott létrejönni.

Az írásos anyag elkészítéséhez szükséges kutatást az OTKA K138846 számú projektje finanszírozta.

Felhasznált irodalom:

Galgóczi, B., Drahokoupil, J., & Bernaciak, M. (Eds.). (2015). Foreign investment in eastern and southern Europe after 2008.: Still a lever of growth? Brussels: ETUI,

Győrffy, D. (2023). Iparpolitika és akkumulátorgyártás Magyarországon és Svédországban. Közgazdasági Szemle, 70(3), 245-273.;

Éltető, A. (2024). Miért más? A magyar akkumulátorgyártás sajátos jellemzői – Jogi háttér, környezeti hatások. Külgazdaság, 68(7-8), 68-120.

Sass, M. (2021). Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok? Alternatív növekedési utak keresése a visegrádi országokban. In: Szanyi, M. Szunomár, Á. Török, Á. (szerk.) Trendek és Töréspontok. II. Budapest: Akadémiai Kiadó. pp. 10-59.

Szalavetz, A. (2022). The digitalisation of manufacturing and blurring industry boundaries. CIRP Journal of Manufacturing Science and Technology, 37, 332-343.

Szalavetz, A., & Skala, A. (2024). An empty shell? Relocation of central and eastern European startups, virtual headquarters and beyond. Geoforum, 154, 104074.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images