Március utolsó napjaiban nagyon szigorú hangvételű levelet küldött az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága (DG Regio), amelyben mindössze egy hónapos válaszadási határidőt adva fogalmazott meg aggályokat a tavaly november óta hatályos állami építési beruházások rendjéről szóló 2023. évi LXIX. törvény miatt. Az uniós végrehajtó szerv a jogszabályt jegyző Építési és Közlekedési Minisztériumtól több választ vár, jelezve, hogy ha nem sikerül megnyugtatóan rendezni az ügyeket, akkor az az infrastrukturális és építési projekteket érintő operatív programok brüsszeli kifizetéseinek felfüggesztését eredményezheti.
Az Európai Bizottság a problémák tisztázására és részletes válaszadásra szólította fel a magyar kormányt, a levél keltezése alapján a határidő április végén jár majd le. Uniós tisztviselőktől úgy tudjuk, hogy túl azon, hogy a jogszabály miatt kötelezettségszegési eljárást indíthatnak Magyarországgal szemben, több forrásunk szerint az is lehetséges következmény, hogy
felfüggeszthetik egyes uniós programoknál a folyósításokat.
Leegyszerűsítve ez azt jelentené, hogy nem fogadhat be és fizethet ki számlákat az Európai Bizottság azoknál az operatív programoknál, amelyekre megítélésük szerint kiterjed az építési törvény.
Ezt alátámasztja, hogy az általunk megszerzett bizottsági levélben jelzik is, hogy
a létrehozott rendszer működésében mutatkozó hiányosságok miatt szinte minden közberuházás esetében rendszerszintű következtetéseket vonhatunk le, ami a kifizetési határidők és a kifizetések felfüggesztéséhez vagy akár a CPR-programok keretében történő pénzügyi korrekciókhoz is vezethet.
A mondat első fele lényegében az uniós hétéves, 2021-2027 közötti ciklus költségvetés végrehajtásáról szóló horizontális feljogosító feltételek érvényesítésére tett utalás lehet. Mint emlékezetes, ezen szabályrendszer hiányosságai miatt függesztette fel az Európai Bizottság az összes kifizetést 2022 decemberében, és ennek teljesítéséhez kellett az igazságügyi reform, mely után tavaly év végén 10,2 milliárd eurónyi forrást szabadítottak fel.
Bár nem írják le az uniós levélben, mely programoknál állíthatják le a számlák befogadását, az érintett magyar jogszabály úgy szól, hogy annak hatálya „a Magyarország központi költségvetéséről szóló törvényben a Magyar Falu Program és a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program céljára biztosított forrás felhasználásával megvalósuló építési beruházásokra” terjed ki. Valamint érintett minden nemzeti közbeszerzési értékhatárt elérő állami építési és védelmiipari beruházás is.
Mindez a brüsszeli értelmezéstől teheti függővé azt, hogy a jövőben milyen korlátozó intézkedéseket alkalmaznak, és így akár 2-6,5 milliárd eurónyi állami infrastrukturális beruházást is érinthet a vonatkozó operatív programokon keresztül. Ha a horizontális feljogosító feltételek megsértésének veszik, – ez egészen szélsőséges eset lenne – akkor minden uniós kifizetést érinthet. Utóbbi hangsúlyosan a valószínűtlenebb forgatókönyv.
De mik is a problémák a törvénnyel?
Az Európai Bizottság aggályainak középpontjában a törvény kiterjesztett alkalmazási köre áll, különösen az egyes kedvezményezettekre és projektekre vonatkozó mentességekről szóló rendelkezések. Erről a törvény szövegében ugyanis az szerepel, hogy a kormány egyedi határozatában mentesítheti az adott állami építési beruházást a jogszabály alkalmazása alól az építési beruházás gyors lefolytatása érdekében, „ha ahhoz kiemelt nemzeti vagy befektetésösztönzési érdek fűződik, vagy ha az építési beruházás – a legkisebb költség elvére figyelemmel – ezáltal alacsonyabb mértékű központi költségvetési forrás felhasználásával megvalósítható.”
A Bizottság hangsúlyozta, hogy e mentességek mögött kimerítő indoklásra van szükség, kiemelve az uniós forrásokból támogatott valamennyi kedvezményezett méltányos bánásmódjának alapelvét. Ezen túlmenően kérdéseket vetettek fel az egyes mentességek megadására vonatkozó kormányzati döntések alapjául szolgáló kritériumok objektivitásával és átláthatóságával kapcsolatban, különösen a különleges nemzeti vagy beruházásösztönző érdekek tekintetében, mivel ezek külön nincsenek részletezve a paragrafusok között.
Ezen túlmenően az uniós támogatásra jogosult műveletek kiválasztási folyamatát is problémásnak tartják. A Bizottság kétségbe vonja, hogy a törvény szelekciós kritériumai összeegyeztethetők az uniós rendeletekkel, valamint vitatják az uniós finanszírozás programcélokra való optimalizálását célzó intézkedések hatékonyságát. Különösen az egyes beruházások esetében a mentesítésekre vonatkozó paramétereket hiányolják, továbbá Brüsszelben a mérlegelési jogkörrel kapcsolatos döntéshozatal lehetősége miatt merültek fel aggályok.
Különösen a projektek ágazati beruházási tervekkel és uniós finanszírozású éves keretprogramokkal való összehangolása tekintetében vannak fenntartásaik. Az EU-s végrehajtó szerv szerint a törvény nem határozza meg pontosan az „uniós támogatás” fogalmát, hanem olyan kifejezéseket használ, mint „nem közvetlen uniós támogatás”, „uniós támogatás” és „uniós társfinanszírozású projektek”, ezért nem világos, hogy pontosan mely EU-alapok és operatív támogatási programok tartoznak a törvény hatálya alá. Kérik, hogy a kormány tisztázza mire terjed ki a jogszabály, valamint hogy adja meg érintett programonként az EU által finanszírozott műveletek listáját, amelyeket érint a törvény.
Az Európai Bizottság emellett rámutatott a tulajdonjogok átruházásával, a közbeszerzési eljárásokkal és a törvényben meghatározott összeférhetetlenségi biztosítékokkal kapcsolatos jelentős bizonytalanságokra is a levélben. A törvény ugyanis előírja, hogy a projektért felelős minisztérium tulajdonosi joggyakorlásába kell átadni azokat az állami és önkormányzati tulajdonú ingatlanokat és ingó vagyonelemeket, amelyek szükségesek az érintett építési beruházások megvalósításához.
A jogok gyakorlását ráadásul ingyenesen, a megállapodás megkötésének napjával, könyv szerinti értéken kell a minisztérium részére átadni, amit át is kell vezetnie a földhivatalnak a tulajdonlapon és az adott tárca tájékoztatásán túl semmilyen dokumentumot nem kérhet a művelet végrehajtásához.
Ezek részeként – a birtokunkba került dokumentum alapján – kérdéseket tettek fel a tulajdonjogoknak a beruházási szakaszban történő átruházása mögötti indoklással, egy központosított közbeszerzési szerv lehetséges létrehozásával, valamint az EU által finanszírozott projektek végrehajtása során az összeférhetetlenség megelőzésére szolgáló mechanizmusok megfelelőségével kapcsolatban.
Az összeférhetetlenség esetében pedig az Európai Bizottság azt látja problémának, hogy egy minisztérium egyszerre lehet konzorciumi tag egy adott projektben, és résztvevője az érintett építési projekt előkészítésének valamint az azok végrehajtásának felügyeletéért felelős monitoring bizottságnak.
Magyarországnak tehát bizonyítania kell, hogy az uniós források felhasználásával kapcsolatos közbeszerzési eljárásoknál valamilyen módon biztosítják az összeférhetetlenségi szabályok érvényesülését.
Azt is kifogásolják, hogy értékelésük szerint az ingatlanátadásra kötelezett önkormányzatoknak nincs rendes jogorvoslati lehetőségük az ilyen döntésekkel szemben.
A végrehajtási kihívások és a törvény alapvető reformjaira vonatkozó átmeneti időszak hiánya szintén intenzív vizsgálatot igényel az uniós végrehajtó testület szerint. A Bizottság mély aggodalmának adott hangot a részletes végrehajtási rendelkezések hiányának az uniós forrásokból támogatott tervezett beruházások időben történő végrehajtására gyakorolt lehetséges hatása miatt.
Ezen túlmenően a döntéshozatali, törvényalkotási folyamat minőségével sem elégedettek az EB-nél: szerintük a jogszabály hatásvizsgálata nem történt meg, vagy nem volt alapos. Itt felróják, hogy annak ellenére történt ez így, hogy a magyar kormány a helyreállítási és ellenállóképességi tervében vállalta alapos hatástanulmányok elkészítését.
Uniós tisztviselők ezt azzal magyarázták a Portfolio-nak, hogy problémásnak tartják, hogy a minisztérium mindössze egy féloldalas lapot csatolt a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet mellé, amely csak annyit tartalmaz, hogy az új eljárásrend nem jár plusz költségvetési kiadásokkal, valamint nem jelent adminisztrációs többletterhet. A brüsszeli indoklás szerint viszont a helyreállítási és ellenállóképességi tervében Magyarország vállalta, hogy részletes és transzparens hatásvizsgálatokat tesz majd közzé.
Várhatóan a kormány és a Bizottság között több fordulóban is folytatódhat még a levelezés a jogszabályról. Semmi sem akadályozza meg a feleket, hogy a most megadott 30 napos határidőn túl is tárgyaljanak egymással.
A dokumentum fejléce alapján egyébként az is látszik, hogy már tavaly áprilisban, májusban és júliusban, még jóval az építési törvény novemberi hatályossá válása előtt többször írásban egyeztetett az uniós végrehajtószerv a Lázár János vezette tárcával. Erre utal a szövegben az is, hogy a Bizottság helyenként hivatkozik arra, hogy már korábban jelezték az aggályaikat, de „csak néhány változtatást tettek meg a korábbi fenntartásaikra válaszul”.
Ezt megerősíti, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium sajtóosztályán érdeklődésünkre azt közölték, hogy bár az uniós testülettel a törvény elfogadása előtt is többször egyeztettek
nem kaptak hivatalosan tájékoztatást ebben az ügyben.
A szintén a címzettek között szereplő Közigazgatási és Területfejlesztési tárca pedig annyit írta Portfolio megkeresésére, hogy „az állami építési beruházások rendjéről szóló törvény az Építési és Közlekedési Minisztériumhoz tartozik”.
A levél kapcsán írásban megkerestük az Európai Bizottságot, de onnan cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Címlapkép forrása: EU
