Csepreghy Nándor: a globális ellátási láncok fenntartását csak részben fizeti ma meg a rendszer

2010 és 2020 között egy tízéves konjunkturális időszak zajlott az altlanti világban, a bőséges finanszírozás nagyvonalúságot okozott a beruházásoknál, a magas piaci megrendelésszint magas állami megrendelésállománnyal találkozott. Ennek kapcsán

Két dilemmáról kell beszélni

Egyrészt

Helyes-e az, hogy a piaci beruházások volumene mellett az állami megrendelések is tovább fűtik a gazdaságot? Ezt felvetve azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül Magyarország 2010-es fejlettségi állapotát, ahhoz képest jelentős fejlesztésekre volt szükség.

A makropályát viszont egyrészt a covid, másrészt a szomszédos háború megváltoztatta. A kamatszintek miatt a beruházások most forráselapadással küzdenek, de az ország működtetéséhez szükséges források is megdrágultak, így nehezebb az állami megrendelések elindítása is.

Az állam egyik eszköze a saját beruházások általi keresletösztönzés, a másik a szabályozói eszközrendszeren keresztüli szabályozás. Most, hogy nincs elég forrás, a szabályozás irányába mozdul el az állam, mindhárom említett területen (állami beruházások, építésügy és közlekedés).

Másrészt

A fenntarthatóság dilemmájának csírája az ipari forradalomig nyúlik vissza, az akkori technológiai vívmányok hatalmas társadalmi és technológiai fejlődést hoztak el. Ennek a legsikeresebb térsége az atlanti régió volt. A létrejött folyamatok viszont fenntarthatatlan módon használják ki a Föld erőforrásait. A dilemma itt, hogy ez a regenerációs képesség sokkal lassabb, mint az erőforrások felhasználása, és hogyan lehet egy stabil állapotot létrehozni, hogy elkerüljük a társadalmi konfliktusokat.

Galéria37 képSustainable World 2023

A fenntarthatósági dilemma alapja, hogy a globális ellátási láncok fenntartását csak részben fizeti ma meg a rendszer.

Rövidebb láncokra van szükség? Globális vagy lokális válaszokra van szükség? A világ problémájának megoldását nagy nemzetközi szervezetektől vagy nemzetállamoktól kell várni?

Mit jelent ez minisztériumi szinten?

A minisztériumi szinten ez három nagy törvénytervezetet jelent:

Beruházási törvény

• Az, hogy mit épít meg a magyar állam, sokkal alaposabb körültekintést igényel, sokkal több okkal kell alátámasztani. Ha megépül valami, hogyan épüljön meg? Legrövidebb ellátási láncok mellett, helyi szereplők minél nagyobb arányú foglalkoztatásával? Jóllehet ez versenyjogi kérdéseket is felvet. Hogyan tartsa fenn az állam ezeket a beruházásokat? Mit jelent ez az adófizetők számára?

Magyar építészetről szóló törvény

• Hogyan tudunk olyan gazdasági környezetet teremteni, ahol az egyén boldogulása és a közösségi elvek is érvényesülni tudnak? Az urbanizáció a fejlett világban a társadalmi mobilizációnak volt a kulcsa, de az egyéni boldoguláshoz szükséges feltételek megléte a dezurbanizáció által is bekövetkezhet. Az adópolitikán keresztül például a magyar állam a zöldmezős helyett a barnamezős beruházásokat részesíti előnyben.

Mobilitás megszervezésének kérdései

• 2010 óta a gyorsforgalmi úthálózat európai szinten nézve is sokat javult Magyarországon. Ennek kapcsán a kérdés, hogy, meg tudjuk-e oldani az útfejlesztésekben, hogy 30 percnél ne tartson tovább a lakóhelyektől a közszolgáltatások és a munkahelyek elérése. Ha ez megvalósul, az megállítja egyes térségek elnéptelenedését.
• Ugyancsak fontos a közúti infrastruktúra fenntartása és annak a rendbetétele.
• Akárcsak a vasúti közlekedés újragondolása. Az itt bevezetett új bérlet és jegytípus azt mutatja, hogy egy megfizethető szolgáltatásra szükség van ma Magyarországon, éppen ezért

  a következő tíz évben a vasút fejlesztésére kell fókuszálni, akár 6-8000 milliárd forintot is rászánva erre.

• Végül a KRESZ átfogó felülvizsgálata és módosítása is szükséges.

A fentiek során biztosan sok ellentét ütközik majd egymással, melyben a globalista és a lokalista érdekek egyaránt megjelennek, de ezzel együtt is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a fenntarthatóság.

Címlapkép forrása: Stiller Ákos / Portfolio