Nem Paks, nem akkumulátor: váratlan helyről érkezik Magyarország nagy lehetősége

A zöldmetanolt jellemzően napenergia felhasználásával előállított zöldhidrogénből és a jelentős mennyiségű fosszilis energiát fogyasztó ipari létesítmények által termelt, leválasztott szén-dioxidból gyártják úgynevezett hidrogénezéssel. Gyártása tehát többletköltségekkel jár a zöldhidrogén-termeléséhez képest, de felhasználása jóval egyszerűbb és olcsóbb. A gazdaságos zöldmetanol-előállítás peremfeltételei közé tartozik, hogy a közelben legyen megfelelő méretű naperőmű-kapacitás, vízforrás, földgáz-alállomás, illetve -felhasználó, valamint szén-dioxid-leválasztó kapacitás.

Az egyik, Magyarországon különösen kritikus peremfeltételt

a zöldhidrogén elektrolízissel történő előállításához szükséges vízkészletek elérhetősége jelenti.

1 kilogramm zöldhidrogén vízbontással való előállításához ugyanis óránként legalább 0,3 köbméter (300 liter) vízre van szükség, amely igény kielégítéséhez a módszertan a szennyvíztisztító telepekről származó vizet javasolja megoldásként. Ezért a gazdaságos gyártás peremfeltételei közé tartozik az is, hogy a helyszíntől számított 10 kilométeren belül legyen működő vízkezelő telep.

Emellett lényeges feltétel például, hogy a közelben legyen egy évi legalább 140 000 tonna CO2-t kibocsátó ipari üzem, illetve olyan földgázhálózati alállomási csomópont, ahol a megtermelt többlet zöldhidrogén a földgázhoz keverhető.

A földrajzi információs rendszert (GIS) alkalmazó elemzés összesen 9213, a feltételek többségének megfelelő európai települést azonosított, a műszakilag életképesen megvalósítható "metanol-völgyek" helyszíneinek száma azonban 3016-ra csökkent, miután a szükséges legalább 50 megawattos (MW) naperőmű mintegy 100 hektáros helyigényét is figyelembe vették.

Portfolio Energy Investment Forum 2025

Kivételesen jó alkalmat biztosít a téma megismerésére és átbeszélésére a Portfolio immár hagyományos őszi energetikai csúcsrendezvénye, a Portfolio Energy Investment Forum.

Információ és jelentkezés

A kutatók ezt követően három különböző termelési/értékesítési forgatókönyv alapján folytatták a gazdasági értékelést, amelyek optimista, alap- és konzervatív előrejelzéseket tartalmaznak a metanol, a hidrogén és a CO2-leválasztás árára vonatkozóan.

A költségeket nagymértékben a zöldhidrogén előállítására szolgáló elektrolizáló berendezések beruházási költségei határozzák meg

- de a földgázpiac és a szén-dioxid-kibocsátási piac (EU ETS) árai is meghatározó tényező a befektetők számára.

• Az alapforgatókönyv a 2023-as piaci körülményeket tükrözi, mérsékelt, 1350 euró/kilowatt (kW) hidrogén elektrolizátor beruházási költségekkel és 80 euró/tonna CO2 árral számolva.
• Az optimista forgatókönyv csökkenő, a zöld hidrogén esetében 1200 euró/kW-os CAPEX-et, valamint 70 euró/tonnás CO2-leválasztási költségeket feltételez.
• A konzervatív forgatókönyv nagyobb, 1500 euró/kW-os, illetve 90 euró/tonnás költségeket, ugyanakkor az előbbieknél magasabb hidrogén- és metanol-értékesítési árakat vetít előre.

A különböző forgatókönyvek 2030-ig előre tekintő elemzése azt mutatja, hogy a projektek jelentős része gazdaságilag életképes lenne,

akár 15%-ot meghaladó belső megtérülési rátával.

Ez különösen a magasabb árakat feltételező konzervatív forgatókönyv megvalósulása esetén, elsősorban Dél-Európában lenne így, de a tanulmány Magyarország déli régiójában, Szeged térségében is több ilyen potenciális helyszínt azonosított.

Potenciális európai zöldmetanol-termelő beruházási helyszínek belső megtérülési ráta alapján (%):

Ugyanakkor az elemzés által megvalósíthatónak tartott összes projekt együttes becsült beruházási költsége rendkívül jelentős lenne, és körülbelül 700 milliárd euróra rúgna.

Hasonló létesítmények már ma is működnek Európában, és a tanulmány alapján a zöldmetanol naperőművekkel előállított hidrogénből történő termelésének széles körű elterjedésére is megvan a lehetőség a kontinensen. Az energia- és klímapolitikai célkitűzések közvetetten is ebbe az irányba mutatnak, már csak azért is, mert a zöldhidrogén-termelésnek az időjárásfüggő megújuló energiaforrások térnyerése nyomán várható tömeges bevezetése jelentős költségekkel jár az ipar számára, ami lényegében elengedhetetlenné teszi az alternatív üzemanyagok fejlesztését.

A világ első kereskedelmi méretű e-metanol üzeme májusban kezdte meg működését Dániában.

Az üzem által termelt zöldmetanol egy legjelentősebb vásárlója a Maersk tengeri szállítmányozási óriás lesz. Az alacsony kibocsátású hajó-üzemanyagok, mint a megújuló energiaforrásokból előállított zöldammónia és -metanol mindezidáig általánosságban drágábbak voltak, mint a hagyományos üzemanyagok, nagyrészt azért, mert kis mennyiségben állították elő őket. A dániai beruházás életre hívói arra számítanak, hogy

2035 körül lesz elérhető az árparitás a fosszilis metanollal

- amelyet tipikusan földgázból és szénből gyártanak.

Az üzemanyagként való felhasználása mellett a zöldmetanol a műanyaggyártásban is helyettesítheti a fosszilis metanolt, így az új dán üzemben gyártott zöldmetanolt például a Lego is alkalmazza alapanyagként.

Más tanulmányok arra is rámutattak, hogy Európa nem csak naperőműveivel, hanem tengeri szélturbináival is gazdaságilag életképes módon termelhet zöldmetanolt, amely 2030 után válhat költségversenyképessé a hagyományos üzemanyagokkal, 2035-re pedig egységesen olcsóbb lehet azoknál.

Címlapkép forrása: Portfolio