Világszerte beszámoltak a híroldalak arról, amikor 2024-ben már másodjára hajtott végre a pakisztáni légierő az ország határain kívül műveletet. A váratlannak tűnő bevetés nem volt előzmény nélküli, íme a teljesség igénye nélkül néhány fontosabb esemény az elmúlt évekből, amely jól prezentálja az történések folyását:
- Február 5-én 30 terrorista rohant meg egy Dera Ismail Khanban található rendőrőrsöt, a támadásban a pakisztáni biztonsági erők 10 tagja vesztette életét. A merénylet mindössze három nappal az országban tartott – kifogásolható tisztaságú – választások előtt történt.
- Az afgán hatóságok óvatosan jelezték, hogy hajlandóak eleget tenni a pakisztániak kérésének, ezért le is tartóztattak néhány lázadót.
- A támadások ennek ellenére folytatódtak, márciusban több rendőrt megöltek egy öngyilkos merényletben a lázadók a határ menti régióban. Az észak-vazirisztáni terrorakció egy nappal azután történt, hogy a frissen beiktatott pakisztáni miniszterelnök látogatást tett a térségben a hadsereg vezetőjével együtt; a találkozón nemzetbiztonsági kihívásokról is értekeztek.
Majd az eszkaláció jeleit mutató folytatás:
- Iszlámábád megelégelte a támadásokat, ezért légicsapásokat hajtott végre március 18-án hajnalban Afganisztán területén. Ez Kabul szerint kizárólag civil áldozatokat szedett, míg a pakisztáni hatóságok hírszerzési információkon alapuló akciót emlegettek.
- A válasz azonnal érkezett, a tálibok azonnal a határ mellé sorakoztatták a nehézfegyverzetüket és több támadást is végrehajtottak a pakisztáni állások ellen.
- Csütörtökön ismét terrorakciót hajtottak végre szélsőségesek egy Indus-menti városban, amelyben többen életüket veszthették.
Taliban are hitting the positions of Pakistani Army on Durand Line. pic.twitter.com/eiK5S0tlQ4
— Islam (@AqssssFajr) March 18, 2024
Jelenleg itt tart a konfliktus a felek között és egyelőre nem úgy tűnik, hogy a politikusok képesek lehetnek megnyugtatóan rendezni a nézeteltéréseiket. A légicsapások a nemzetközi elemzők szerint azt jelzik, hogy Iszlámábád a jövőben drasztikusabb lépésekre is hajlandó a saját érdekeinek érvényesítése céljából. Az elharapódzó támadások adnak ehhez egyre több okot, amelyhez hozzáadódik a belső politikai megosztottság problémája is.
Asim Munir tábornok már januárban éles hangú kijelentéseket tett egy, a diákoknak elmondott nyilvános beszédében:
Ha minden egyes pakisztáni biztonságáról van szó, egész Afganisztán átkozott lehet.
A két ország között egyébként is kifejezetten feszült a viszony, a mostani „csapásváltás” azonban a korábbiaknál is jobban elmérgesedett helyzetre utal. Munir kiemelte azt is, hogy Afganisztán ellenezte Pakisztán felvételét az ENSZ-be, miután az elnyerte a függetlenségét 1947-ben. Csak 2023-ban 69 százalékkal emelkedett a terrortámadások száma az országban, ezekben összesen 974 ember vesztette életét és 1351-en sérültek meg. A drámai ugrás az öngyilkos merényletek számában figyelhető meg: ameddig 2021-ben hat ilyen jellegű támadást hajtottak végre Pakisztánban, addig 2023-ban már 31-et.
Honnan ered a konfliktus?
Iszlámábád és Kabul között az elmúlt évtizedekben szinte soha nem volt túl jó a viszony, a modern történelem során mindössze néhány évre, 1996 és 2001 között lett barátságossá a vezetések kapcsolata, ebben az időszakban a tálibok vették át a hatalmat Afganisztánban. Az iszlamista mozgalommal az 1980-as években kifejezetten szoros kötelék alakult ki a pakisztániak részéről, mivel támogatták a muszlim harcosokat a szovjet csapatok elleni harcukban. Ezek az időszakok azonban csak átmenetinek bizonyultak, mára újra visszatért a hideg, ellenséges diplomácia.
A feszültség legfontosabb forrása a két országát határát jelentő Durand-vonal.
Ezt még a brit gyarmatosítók állapították meg egy szerződésben a helyi Abdur Rahman Khannal, aki az afgán térség ura volt. Az 1893-as paktum a két fél befolyási övezetének határa volt, később ez a 2610 kilométeres vonal választotta el egymástól Pakisztánt és Afganisztánt is. A fő problémának azt tekintik mindkét oldalon, hogy ez egyáltalán nem természetes, és számos olyan térséget is kettéválaszt, amelyek történelmileg és kulturálisan is egybe tartoznak. Gyakran egész pastu törzseket kényszerítettek akkor különböző hatalmi területekre. A vonalat a nemzetközi jog a két ország határvonalának tekinti, ám Kabul máig nem ismerte el ennek jogosságát. A hasonló problémák egyébként a világ számos más térségéből is ismerősek lehetnek, elég csak az Iszlám Állam terrorszervezet felemelkedésének egyik indokaként emlegetett közel-keleti Sykes-Picot Egyezményre gondolni.
Az elmúlt években az erőforrások felett is egyre erőteljesebben csaptak össze a felek, különösen az Afganisztánból érkező édesvíz források miatt. Az elmúlt években a tálibok azt tervezik, hogy gátrendszerekkel fogják élénkíteni a gazdaságukat. Iszlámábád szerint a beruházások arra szolgálnának, hogy visszatartsa Pakisztántól az édesvizet.
A rosszul kijelölt határ ma főleg más jellegű problémákat okoz a felek között, mivel annak ellenőrizhetetlensége miatt könnyedén jár át rajta számos csoport. Kihasználják ezt a biztonsági rést a csempészek és a fegyveresek is, sőt, gyakran elhangzó érv, hogy a két ország hivatalos szervei is átjárnak a másik oldalra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban Pakisztán érdeke éppen az volt, hogy az iszlamista fegyveresek vegyék át a hatalmat Kabulban. Ehhez a tálibok hírszerzési segítséget is kaptak a szomszédjuktól, Iszlámábád tehát aktívan tett azért, hogy az amerikai katonák távozzanak a térségből. Ekkor a határok átjárhatósága sem jelentette gondot, mivel több radikális vezető bujkált a térségben, sokszor a szomszéd ország hatóságainak teljes tudomásával.
Csakhogy a tálibok 2021-es visszatérése Afganisztán vezetőiként már közel sem sült olyan jól, mint ahogy azt Iszlámábádban gondolták.
A pakisztáni kormány reménykedett abban, hogy az iszlamisták képesek lesznek stabilizálni a hegyvidéki országot, ezzel pedig az aggasztó biztonsági problémák is csökkennek a határmenti régiókban. A bizakodás hamar alábbhagyott, mivel az iszlámábádi hatóságok elkezdték azt feltételezni, hogy az iszlamista lázadókat nemhogy visszafogta az új kabuli hatalom, hanem még támogatást is adnak nekik. Ez ellen mindig hevesen tiltakoztak a tálibok, úgy fogalmaztak erre vonatkozóan, hogy
Pakisztán biztonsága nem a mi felelősségünk.
Kik a merénylők?
Fontos tisztázni, hogy kik miatt robbant ki most az államközi konfliktus a két szomszédos állam között.
Az akciók mögött álló Tehrik-e Taliban Pakistan (TTP) 2007-ben jött létre, amelynek a célja, hogy a különböző ellenzéki militáns csoportokat összefogja Pakisztánban.
A legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy az iszlámábádi vezetést elűzzék – mindegy, éppen melyik politikai szárny irányítja az országot – valamint, hogy az egész országban a szigorú saría törvénykezést vezessék be. A szervezet vezetői azt állítják, hogy egy iszlám kalifátust akarnak létrehozni Pakisztánban, ehhez pedig a jelenlegi politikai berendezkedés minden szereplőjét el kell távolítaniuk. Korábban azt is szorgalmazták, hogy a térségből távozzanak a külföldi hatalmak, így az Egyesült Államok katonáinak kivonulásáért harcoltak Afganisztánban.
A szervezet életében sorsfordító volt 2014, amikor 10 merénylő támadta meg a Karacsi Nemzetközi Repülőteret. Az akcióban összesen 36-an haltak meg, beleértve a támadókat is. A dühös pakisztáni kormány súlyos katonai megtorlást hirdetetett a felkelők bázisának számító határmenti területeken, amelyben a TTP meggyengült, ezért a vezetés a szomszédos Afganisztánba települt át. A tevékenységüket viszont innen is folytatták, folyamatos fenyegetést jelentettek a térségben. A TTP szoros kapcsolatot tart fenn más iszlamista csoportokkal, korábban például az al-Kaida számított az egyik legfontosabb partnerének, de a tálibok 2021-es hatalomátvétele, majd a lázadó mozgalmak megerősödése azt feltételezi, hogy a kabuli kormány is minimum szabadon engedi őket tevékenykedni, de akár támogatások is érkezhetnek a szervezethez tőlük.
commander Abdul Hamid Khorasani: My message to , Asim Munir, Asif Zardari is that Afghans defeated the British, Russia, and USA. Pakistan is insignificant for us. Taliban fighters and TTP together will fight Pakistan's apostate army. #Panjshiri
— SAMRIBackup (@SamriBackup) March 20, 2024
Iszlámábád vádjai onnan eredeztethetőek, hogy az Egyesült Államok kivonulását követően még növekedtek is a támadások, amelyek Afganisztán felől érkeztek. A két ország közötti viszony még inkább elmérgesedett, ezért a pakisztáni vezetés 2023 őszén úgy döntött, hogy kiutasítja az „országban illegálisan tartózkodó afgán állampolgárokat”. A hatóságok azt gyanították, hogy több merénylet mögött a bevándorlók állhatnak. A lépés azonban több szempontból is megkérdőjelezhető: mivel milliós nagyságrendben éltek afgánok Pakisztánban, ezért a példa jól mutatja, hogy a hatóságok nem feltétlenül jól közelítették meg a megoldási lehetőségeket néhány terrorista miatt, miközben a fő problémát továbbra is a határok átjárhatósága jelenti. Elemzők szerint a döntés inkább taktikaként értelmezhető, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak Kabulra a pakisztáni szervek.
Az iszlamista kormány jelenleg számos problémával küzd a nemzetközi szankciók okozta gazdasági válság miatt, ezért határozottan elutasítja az újabb nehézséggel járó menekültek befogadását.
Pakisztánban nem mindenki ért egyet azzal, hogy az afgánok a riválisuknak számítanak, a legutóbbi választáson 2 milliónál is több szavazatot szerző Jamiat Ulema-e-Islam párt képviselői például Kabulban is jártak a feszültség oldásának érdekében. A találkozó azonban egy kínos részlettel is szolgált: a delegáció tagjai a TTP vezetőivel is találkoztak, így Iszlámábád ettől kezdve joggal állíthatta, hogy a lázadók jó kapcsolatot ápolnak az iszlamista vezetéssel.
Akkor jön a háború?
Pakisztán korábban szeretett volna békés megoldást találni a konfliktusra, ehhez pedig Kína, Oroszország és Irán segítségét kérte volna. A rendezés a hármasból egyértelműen Pekingnek lehet a leginkább érdeke, mivel jelentős beruházásokkal és további tervekkel rendelkeznek mindkét országban, amelyet a biztonsági kérdések nagyban veszélyeztetnek. Teherán helyzete azonban kérdésessé vált, miután a két ország egymás területét bombázta még januárban. A vitát azóta rendezték, sőt, együttműködési megállapodást is kötöttek, azonban a bizalom visszaépítése még hosszú ideig eltarthat. A közös nyomásgyakorlás lehetőségét a tálibok megkerülték egy nemzetközi konferencia összehívásával, amelyben Afganisztán regionális együttműködési lehetőségeit kívánták megvitatni. A meghívottak között volt India és Törökország is. A kapcsolatok bővítésével a tálibok szeretnék a mostani kitett pozíciójából elmozdítani az országot, valamint a Pakisztán felől érkező nyomást is elhárítani.
A hét elején történt csapásváltások tehát egyáltalán nem jelentenek újdonságot, hanem egy évek óta húzódó konfliktus részei.
Abban viszont valóban különbséget jelentenek, hogy a korábbiaktól eltérően, most a pakisztáni haderő ténylegesen hajlandó volt átlépni a nemzetközi határt a saját biztonsági érdekei érvényesítése érdekében. Az afgán válasz azt mutatja, hogy a valódi béke még várat magára, mivel az iszlamisták továbbra is letolják magukról a felelősséget. A hagyományos szárazföldi háború esélye továbbra is kevés, legfőképpen azért, mert mindkét vezetés komoly problémákkal küzd és a legkevésbé sem hiányzik számukra egy fegyveres konfliktus. A biztonsági kihívások azonban Iszlámábádot szorítják jobban, ezért elképzelhető, hogy az atomhatalom a saját pozíciói megszilárdítása érdekében tovább fokozza a nyomást szomszédján. Ezekre pedig esélyes, hogy a tálibok időnként tüzérségi tűzzel fognak válaszolni. Az évtizedes vitákat azonban ez szinte biztosan nem fogja rendezni, mivel sokkal mélyebben gyökeredzik az ellentét az országok között. Közben az sem felejthető szempont, hogy nemrégiben tartottak megosztó választásokat Pakisztánban, ahol az új kormány a határozott fellépés látszatával igyekszik megszilárdítani a helyét a közvélemény számára.
Címlapkép forrása: Nasir Kachroo/NurPhoto via Getty Images
